Ha az ember valamit nem ért, vagy nagyon megviseli, általában két dolgot szokott tenni: szövegelni, hogy elnyomja a fájdalmát, vagy csöndben maradni. Én az utóbbit választom. Nnem hiszem az elt, amit láttam. Kiina elvarázsolt egy lélek, de nem ostoba. Nagyon nem. És egy csapat felfegyverzett üldözőnél komolyabb viszontagsággal is megbírkózott már. Még azelőtt is, hogy velünk megismerkedett. És sosem nyúlt ennyire szélsőséges döntéshez. Ennyinek kell lennie, nincs más lehetőség. Láttunk valamit, vagyis láttattak velünk valamit, de főleg azokkal az egyistenhívő barmokkal, és ennyi.
Megriaszt, hogy a körülöttmem lévők tényként kezelik amit láttak. Gyász jobbról, és balról, én meg nem tudom, milyen sorendben verjem be a képüket. Végül senkiét nem verem be. Az viszont bőszít, hogy nekiállnak átvizsgálni Kiina holmiját, aztán egy szellemverte doboz felett tanakodnak. Bánom is én mi az éls mi van benne, és ha sokáig vacakolnak vele bizony mondom szétverem az egészet.
Ezt a tombolást is megússzák, magamban tartom, csak az arcom feszül meg néha ezen a hazsontalan időtöltésen. Aminek ugyan lesz eredménye, és nagyon úgy fest, üzenetet rejt a zsinór.
Ezzel nem vagyunk kisegítve. Kiina volt sok helyre a belépőnk, nélküle nem tudom, hoigyan fogunk boldogulni, és ez rettenetesen elkedvetlenít. Ha eddig szótlan voltam, most már kifejezetten komor. Fogják csak a gyászra, vagy ami kényelmes. Fogalmam sin cs, merre kell mennünk. Kiina egyszer elregélte az útitervet, de ki jegyezte azt meg?
/abrín/- Kicsi halál? - kapok a szón, amikor fejtegetik. Hosszú idő után először szólalok meg. - Ugyanígy mondják azt is, ha a nők érzik a gyönyört együttlétkor - jegyzem meg fapofával. Régi kis könyvem sok érdekességet tartalmazott ám...Bár aligha hiszem hogy ez hasznos megjegyzés lesz most.
Éjjel fenn maradok, az alvás nem megy. nem akarok kiina halálával álmodni. Az igazival. Viszotn a legsötétebb órában mondok valamit Lannak:
/abrín/- Szerintem Kiina nem halt meg. Egyszer említetted, nem is biztos, hogy nador. Csak annak néz ki. A halála is ilyen. Csak annak néz ki.
Részemről több mondanó nincs is. Én így vélekedem, ezt fogadom el igaznak.
Az éjjeli eső jól jön, szándékosan eláztatom magam. Legalább érzek valamit...
Láp vár ránk és összeráncolom a homlokom. Nem úgy terveztem, hogy lápban fulladok meg. Persze ez nem kívánságra megy. Hajnal almalével kínálgat, és életemben először innék valami töményet. Gyorsan meg is rázom a fejemet. Nem, ez igen rossz ötlet, igen mélyen lehetek. A csend mégsem fog segíteni. Valamit vagy valakit szét kéne ütnöm. Az tiszta helyzet. Vagy... Ezt elhessegetem. Minden miracleai ismeri, hogy háború után 9 hónappal születik a legtöbb gyerek, de egyrészt nem vagyunk háborúban, másrészt inkább ütném azt agyon, aki hozzám akarna érni, mintsem vele háljak.
A település nyomorúságos, és ritkán járhat erre idegen. Talán nem is baj, nem bolygatják fel a saját érdekeikkel a helyiek életét.