Görögország, Égei-tenger
1999. július 25 – 5. nap
Vasárnap – Ebédidő után
A vihar kitörni készül és a középpontjában Inina áll. Uralkodni próbál azon, amin nem lehet, s amikor mégis elnyomja, akkor a vihar előtti csend telepszik rá, úgy, hogy a könnyei elfogytak. Szipogás sincs, csak a tény, hogy te nem Nerine vagy. Soha nem is lehetsz, s ez minden múló perccel egyre inkább tudatosul benned. Nem vagy ember sem, ezért nem is igazán tudod felfogni mindazt ami most épp benned és körülötted zajlik, ugyanakkor mégis. De ez nem te vagy, hanem egy emberi lenyomat, emlékek és tapasztalat, olyan, amit te sosem éltél át.
Inina vagy, a Viharok Úrnője, nem holmi síró-picsogó kislány! A feszültség belőled fakad, villámokként csap le ellenségeidre, nem vagy te áldozat, főleg nem a saját erődé! A víz jólesik, bár ez édes, neked pedig azelőtt nem kellett ilyenekkel foglalkoznod. Enni vagy inni, aludni? Soha nem volt ilyen, csak ezzel a gyarló emberi testtel jött mindez, Nerine-el. Vele, aki sok mindent hagyott rád örökül, köztük ezt a férfit, aki most eléggé bambán néz rád, próbálja megemészteni mindazt, amit mondtál, s te nem kímélted, mondtad, ami csak eszedbe jutott.
Dimitiros /Görög/
Hm. – ennyire futja
S nem, nem tudsz gondolatot olvasni, de nem kizárt, hogy olyan vihart akadályoztál meg, ami könnyen igazi veszéllyé válhatott volna. Megtehetted, ahogyan azt is, hogy magad idézed meg azokat az erőket, amik képesek lettek volna olyan viharrá válni, ami darabokra szaggat mindent, ami épp benne volt. Mit akartál és mi lett, az most külön áramlatokon jár, de a többi szóáradatra sem érkezik több válasz mint korábban. Legyen az a levél, a professzor vagy esetleg a valódi éned említése.
Dimitiros /Görög/
Hm? – mi az egyáltalán, hogy Igaz Alak
Végül úgy tűnik elérte s nem kizárt, talán picit meg is haladta őt mindaz, amit egy az egyben rázúdítottál. Láthatóan csak rajtad áll, hogy megmutatod ki is vagy igazán, vagy pedig továbbra is elbújsz Nerine álarca mögött. Megmutatod e azt, amiről, ha nagyon őszintén nézzük, napok óta hazudsz vagy pedig tovább rejtőzöl a mélységben. Láthatóan ez a férfi még azt sem érti pontosan, hogy mi vagy, ha nem az az ember, akit ő a kapitányának hív(ott). Ha elengeded, távozik, ha marasztalod és cselekszel akkor sikerrel jársz.
Nincsenek kérdések, nincs semmi csak annyi, hogy akkor most mi van? Lehet fel sem fogta, hogy hozzászóltál, biztattad valamire, amiről nem tudja meg kéne vagy nem kéne tennie. Persze odaléphetnél, engedhetnél a viharnak és jól megrázhatnád, hogy döntsön, hogy nyögjön ki végre valamit, de csak te tudhatod, hogy így teszel e, avagy ez az egész helyzet egyelőre megoldatlan marad. Itt és most, nincs senki, senki más a legénységből vagy a fajtádból-népedből, sem hangok a fejedben, csak te és a döntés amit meg kell hoznod…