Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár fedélzetén, Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: indulás
Résztvevők: Elassor
Kiina válaszára mosolyogva felelem.
- Ha a térképen rajta van...
"Kár, hogy a térkép, melyet készíttettetünk, az nem maradt meg. Jó hasznát venném"
A szobába érve megnézem a zsákot.
"Az istenek...!"
Dobom minél távolabb az egész zsákot, kinyitom a kabin ablakát, és hányok.
Érzem ahogy a sav végigmarja a torkom, és végigszalad rajta, de a vízbe csapódását nem tudom nézni, mert újra jön, mint valami roham.
Folyamatos öklendezés és hányás után egy kis nyugtot érzek.
"Bizonyára a nemes volt..."
Nem tudok tovább gondolkozni, mert egy roham újra erőt vesz rajtam és újra jön a sav.
Órákkal később még ugyanez a helyzet.
Amikor kopogtatnak vacsorára, akkor épp nyugalmi szakaszban vagyok.
- Kihagyom a vacsorát. Nem vagyo...
Újabb sav özönlik végig a torkomon, és én újra az ablakon áthajolok.
- Nem vagyok jól
Képek villannak át az agyamon.
A képei a mesteremnek, nekem, a kalandjainknak, majd a levágott fejem, a suhanc levágott feje. A mesterem levágott feje.
Újabb öklendezés.
"Engem akart ezzel megijeszteni"
Belecsapok a falba.
"Meg fog fizetni. Valamikor...Meg fog. Meg kell fizetnie... talán a feje elég is lenne... bár tudnék jobbat. Azonban óvatosnak kell lennem, nem szabad nyíltan lázadnom. Teljesítenem kell.-.. egy ideig. Aztán meg bosszút állnom. "
Újabb öklendezés.
"Miért kellett megölnie? Fogalmam sincs. De ha elárulom nyíltan akkor biztos kivégez... Valahogy. Bár két külön dolog, hogy egy szomszédos cellában lévő rabszolgát lefejez, vagy pedig egy messzebb lévő emberre vadászik...
Muszály lesz... Mondjuk az a kalandozó kompánia tudna segítkezni abban, hogy megvéd... de miért tennék? Semmi okuk rá. A harcosnő meg az úriember leginkább végezne velem, és kész lenne, nem lenne gond."
Savözön vonul végig a torkomon, majd a folyó vizébe kerül.
"Talán valamelyk másik, aki nem olyannak tűnik aki végezne velem, illetve talán rábeszélhetné a többit a segítségre.
-Kiina.
Újabb roham ront rám.