__________________________________________________
Helyszín: Boston, Wyndham Boston Beacon Hill
Időpont: 1999. június 12. Szombat, éjfél után néhány perccel
Résztvevők: Morgan Dunsirn
__________________________________________________
*Anderson arcából kiszökik a vér és láthatóan elsápad, amint közlöd vele, hogy nem tudod megvédeni, ha ostobaságot csinál. Elsősorban a világi teendőid intézésére van a szolgálatodban, nem került még sor arra, hogy a vértestvérek ügyével foglalkozzon, és még inkább, hogy érintkezzen is velük. Ez a te reszortod, és jobban is szereted a magad módján intézni. Anderson nem szokott hozzá az efféle felállásokhoz, a halandók között ő a nagy kutya, aki a többi felett áll, most pedig úgy néz ki tudatosul benne, hogy nem több, mint egy két lábon járó véres csonk a ragadozók világában. Ajándékcsomagolásban. Azt azért meg kell hagyni, hamar összeszedi magát, vagy legalább is visszatér az élet és az értelem a kifejezésébe. Talán az az átkozott egója néha mégis jól jön és a hasznát veszi.*
- Remek. Akkor kérek egy gyorstalpalót az illemekről, szokásokról. Mit kell tudnom, hogy ne az asztalon kössek ki almával a számban, levágott végtagokkal, megsütve...?
*Kérdezi halál komolyan, most bármit mondasz neki, úgy fogja magába szívni az információt, mint egy szivacs. Kamdyn láthatólag jól szórakozik a helyzeten, a nagy hal vergődése a cápa szájában igazán kedvére való. A nővel nem lesz probléma, eltorzult jellemével nem fog kilógni a degeneráltak és elfajzottak közül. Legalább is remélhetőleg. Egy pszichopatánál sosem lehet tudni.*
*Rendezitek a gondolataitokat, majd elindultok a liftek felé a recepciós pultot jobbról megkerülve. Ahogy átvágtok az előtéren szembe veletek éppen az egyik lift csilingelve érkezik meg a földszintre, amely mögül egy sablon öltönyös, jó felépítésű egyén lép elő. Egyenesen felétek veszi az irányt, közben végig rajtatok tartja a tekintetét. Mikor már-már kereszteznétek egymást útját megáll és elfordul féloldalasan helyet biztosítva nektek. Jobbját kitárja, mint egy útjelzőt tartva, merre kell kövessétek.*
- Mr. Grey, kérem erre kövessenek.
*Elindultok utána, egyenesen beszállva egy liftbe. Utatokat megannyi kamera és néhány biztonsági ember szegélyezi, akikben az éles szeműek felfedezhetik az éberséget és a kiképzés jeleit. A gomb szerint a 10. emeletet célozzátok meg végállomásként, azonban a forma a zakója belső zsebéből egy kulcsot vesz elő, amit a panel melletti kis lyukba csúsztat, majd elfordítja. Ennek hatására a legfelső emeletet jelző csippanás még további három jelzéssel bővül, eljuttatva benneteket a tényleges legfelső emeletre. A folyosó három irányba szalad a lift szájától. Egy-egy út vezet jobbra és balra, melynek végét nem látjátok, mivel az ívelődik. A harmadik út egy kétszárnyú ajtóhoz vezet, ami veletek szembe helyezkedik le. Az öltönyös csóka elsőként lép ki és lépteit az ajtóhoz irányítja. Ott megáll és a fegyvereiteket kéri ha van. Anderson nemlegesen ingat a fejével és segítségképpen még a zakóját is széthúzza. Kamdyn szemrebbenés nélkül fogadja a kérést és úgy tűnik nem áll szándékában értelmezni a szavakat, hacsak rá nem szólsz. A ghoul ezek után kitárja nektek az ajtót, hogy rögtön utána be is zárja.*
*A hotel elegáns éttermében találjátok magatokat. A terem majdnem akkora mint az épület alapterülete, természetesen abból levonva a szomszédos szobák méreteit. Nem tudjátok megszámolni mennyi kerek asztal sorakozik az üvegfal előtt, amely rálátást enged Boston éjszakai látványára. Kintről a távoli fények sárgás mozaikjai színesítik az elétek táruló látványt, belülről a szolid díszítések keltenek bennetek elégedettséget. A teremben bal kéz felől egy hosszú koktélpult húzódik, amik mögött szorgos hangyákként dolgoznak a kiszolgálók. A padlózatot egy hatalmas szőnyeg borítja, így lépteitek tompa zaját elnyomja a szövet. A terem közepén az ablakok előtt össze van tolva legalább tíz négyzet alakú asztal, rajta fehér terítővel, evőeszközökkel, tányérokkal és poharakkal.*
*A teremben nem tartózkodnak sokan a személyzeten kívül, mindössze hat férfi beszélget egymással egy csomóban az asztal közepétől számolva balra. Rajtuk kívül egy sötétbe öltözött egyén néz némán maga elé az asztal végében balról és jöttötökre megemeli kissé fejét, hogy megnézzen magának. Hosszú, fekete, makulátlan állapotú bőrkabát a földig lóg rajta, teljesen kitakarva alakját. Vállig érő hollófekete haja az arcába lóg, de kreol bőre kontrasztot teremt az étterem világosságával. Nem ismered fel kiről lehet szó, nem illik senkire azok közül, akikkel atyád "megismertetett". Annál inkább az idegesen hadonászó és szájából átkokat fröcsögő férfit, aki éppen valakivel telefonál. Háttal áll nektek, de felismered benne Jack Millinert. Magas, nyúlánk figura, a temperamentuma vetekszik a leghevesebb olaszéval is. A beszélgetés alapján éppen egy ígéretet szaval, miszerint még az éjszaka kizsigerel valakit, a beleinél fogva felakasztja, majd rágyújtja a házát. Ha jól érted, akkor 100 dollárért. A kirohanása még néhány percet igénybe vesz, ettől hangos a terem. De senki nem veszi fel, mintha megszokott lenne a jelenet, mintha csak egy kiló kenyeret kérne a boltban, annyira természetes. A harmadik férfi az ablakok előtt áll hátratett kézzel és éppen a városra tekint alá. Az ajtó nyitódásra hátratekint, majd ahogy meglát téged, teljesen meg is fordul. Elegáns, személyre szabott sötétszürke öltönyt visel, fekete nyakkendővel. Vonásai jóképűnek mutatják és ravasznak. Árad belőle a nyugalom és a bizalom, de a kellemes aura mögött egy romlott lélek rejtőzik. Patrick Milliner.*
- Ön bizonyára Morgan Dunsirn. Érdeklődve vártam, kit küldenek megboldogult Valencionk helyére. Tragikus eset...
*Bartolomeo Giovanninak egyelőre nyoma sincs. Ahogy a többi digónak sem. Mégsem késtetek, olaszék nem kapkodják el a dolgokat...*