Gondolkodás nélkül vágom rá, -Igaza van és elméletileg mi a tünde kisasszonnyal már eleve elleneztük nagyjából mindketten ugyanazok az érveket hoztuk fel. Ki tudja mi, ki van lent a föld alatt? A minősége, omlásveszély stb...viszont ez a két Marha(szó szerint idézve) mégis lement.
Ez a rövidített verzió, de a lényeg benne van, a hosszabbra most nincs idő. Nem ártott volna kicsit hamarabb, ha elkezdeném bizonygatni nem vagyok másnapos és nem azért kúszok mászok így hanem mert nem másképp nem merek odamenni. Végül is jobb később mint soha, mégis rosszul esik, azt hiszi leeshetek.
-Nézze a munkám megköveteli, hogy mindig színjózan legyek egy cukrász és pék nem hibázhat mert megégetheti magát szó szerint láttam már példát, döbbentő volt a látvány! Kicsit sem vágyom efféle italokra, vagy mikre!?-Egy kicsit sem vagyok dühös, inkább mosolyra húzódik a szám. Kezdem megkedvelni a Uatut, majd bólintok részemről mehet így, kis változtatással. -Jó, akkor ha füttyentek akkor húzzon és én is azt teszem. Nem mászok le, csak segítek annak aki fel akar jutni. Amiatt nem kell félni, hogy nem bírom erővel esetleg erre következtetne életem két harmadát keltészta gyúrással csapkodással, gyúró deszka gyúrófa, tíz meg húsz kilós lisztes zsákok cipelésével töltöttem, jobb iskola ez mint bármilyen kiképzés. -Kicsit lejjebb van a két delikvens mint ahogy én azt hittem, na igen hinni az istenekben szokás, kinek melyikben nem nekem most. Még mindig azt a megbízhatatlan kötetlen szorongatják. Leküldöm az enyémet,
-Menjenek át az én kötelemre az sokkal biztonságosabb, utána kevesebb beszéd több mászás! -Úgy kúszok fel gyorsan mint egy macska, csak hogy lássák mennyire nem nehéz nekem ez a mozdulatsor. Lenézek átmásztak e kötelemre ha nem akkor hadd kínlódjanak, az ő bajuk. Ha igen akkor füttyentek Uatunak hogy lehet rántani, de kicsit erősebben.