Kalandozások a birodalomban:

[Az Ezüst Utazó]

Hrissi Al Shard:

Fabyolának igaza volt. Inkább egy kis lábtaposás mint egy rúgás a legnemesebb szervedre a nászéjszaka előtt. Okka elkezdi játszani a dalt, te pedig mondogatod magadban amit kért. Háromszor kell csak, a negyedik felénél már érzed, hogy önkéntelenül együtt jár a lábad a zene ütemére, és átjárja minden szervedet a fejedtől egészen a kis lábad ujjáig. Azon kapod magad hogy mozogsz, táncolsz. Mindig jó irányba, és helyre teszed a lábad és a kezed és egyszer sem lépsz Fabyola lábára. Nagyjából tíz perc múlva már úgy pörögsz forogsz mint aki soha nem volt gyilkos csak táncos. Az idő viszont repül. Még tíz perc telik el és Okka befejezi a játékot.
Fabyola liheg mint egy szomjas kutya. Leül az egyik ágyra. Aztán kivesz a füléből valami fehér összenyomható akármit de azért mosolyog. 
-Gyapot látod? Ruhát készítenek belőle, de arra is tökéletes, hogy ha Okkával vagyok és játszik én ne halljam. Pihenj egy fél órát aztán kezd el készülődni mert indulunk a templomba.

[Az Ezüst Utazó]

Kaskelloni Atolla Valentina:

A haragom már elmúlt. Helyébe a szokásos keserűség lépett. Leszállok a lovamról és visszafelé vezetem a kantárjánál fogva a kastély irányába.
-Leanthil öt nap alatt több dolog történik mint gondolnád. Elmesélek mindent, van éppen elég vendégszobánk. Anyám örülni, fog hogy lát mindig is kedvelt téged. Lám itt a paplovag úr is! Nem sikerült normálisan bemutatkoznom. Kaskelloni Atolla Valentina vagyok, örülök hogy újra láthatom.-A Rowoni paplovag egy kézcsók kíséretében szintén bemutatkozik.
-Atolla kisasszony maga volt a legszebb ál felszolgáló akit eddig láttam.-Bókol igen furcsán de nem hazudva a paplovag. Eközben elérjük a kastélyt ahonnan egy ingre gatyára levetkőztetett alakot dobnak az öbölbe. Utána kiabálják mossa ki a száját mielőtt még egyszer megpróbálja kimondani a kisasszony nevét, és majd a holmija is az öbölbe kerül.
-Ne kérdezd, később elmondom.-Szólok Leginkább Leanthilhoz. Odaintek néhány cselédet készítsenek elő két vendégszobát az új vendégeinknek.
-Fáradtak lehettek aludjatok kicsit később beszélünk. Csak menjetek a cselédek után. -A cselédek két előre elkészített szobába vezetnek, bár a Kaskelloni kastély koránt sem akkora mint Shulur de csak a jó ég tudja merre lehet Atolla szobája. Az ágy viszont csábító és kényelmesnek is tűnik a fogadóbeliekhez képest.

[Haldirien]

Leanthil

Meghajtom a fejem.
- Ahogy óhajtja... Bár előtte szívesen vennénk magunkhoz sót és kenyeret.
Idézem a vendégjogra felhatalmazó két étel nevét. Ha félre akarna tenni a Kaskellon "bölcs" ura.
- Persze... Nem mintha gyilkosságtól tartanék, de szeretek vendégként lenni itt. Majd a mai nap folyamán ha ön és kedves háza lehetőséget nyújt rá, szivesen részt vennék egy vadászaton, persze úgy hogy ön és Ser Ezékiel is részt vesz rajta.

[Az Ezüst Utazó]

Atolla:

Megrázom a fejem.
-Jobban jártok ha inkább pihentek,és ez nem jó tanács, hanem szinte parancs. Amíg anyám ájultan fekszik. Mert utána piócaként ragad rátok. Meg sem tudtok tőle szabadulni. Apámat pedig ma már senki nem fogja józanul látni itthon. Ezékiel ha már az italoknál tartunk láttam ám nem veti meg. Ellenben nálunk van egy Kaskelloni Húzónak nevezett. Kíváncsi vagyok hogy boldogul vele.-Atolla a húzó említése közben vigyorog. Parancsot ad a szolgáknak, hogy a két vendéket lássák el étellel itallal semmiben ne szenvedjenek hiányt.
-Az a vadászat legfeljebb holnap. Gondolj a lovadra. Meg apám józanodására.- Atolla menni készül de az ajtóban visszafordul.
-Anyám neve Claudia, szereti ha a nevén szólítják.

[Haldirien]

Leanthil

- Ahogy kívánod, - jön a válaszom, majd elkéem a kezét, kézcsók, majd folytatom. - Akkor a későbbi találkozásunkra. Remélem nem maradtam le semmi fontosról..
Majd rápillantok a hajára, végigsimítom rajta a kezemet. - Megmostada hajadat? Olyan idegen számomra hogy nem kócos és koszos. - Széles mosoly. -  Ilyen hajjal a nővéredre hasonlítasz. - jegyzem meg. - Na de elég a szózuhatagból, meg tudlak menteni a kérőktől. De ára ... - mondom majd a lapockájánál átkarolom, és gyengéden közelebb húzom magamhoz.-... Van. - Tekintetemből kiderül, hogy egy csókra gondolok.

[Dierol]

Hrissi Al Shard

Hibátlan koreográfia, tökéletes összhang. Hrissi le merné fogadni, hogy akár csukott szemmel is menne neki – jelen esetben már nem számít, hogy partnerrel vagy anélkül táncol. Akár a végletekig csiszolt, beidegződött formagyakorlatok. Egyszer olvasott egy kardművészről aki azt mondta, hogy ha tökéletesen hajtja végre a gyakorlatot - akkor mindegy, hogy ellenféllel vagy anélkül gyakorol, mert győzni fog. Akkor nem értette, de most már tudja miről szólt az a pár sor, miután belekóstolt ebbe a felszabadult harmóniába. Amint Fabyola kiveszi a füléből a gyapotot, elvigyorodik
-Azért nem játszik olyan rosszul  – inti a kezével. A templom említésére megjegyzi
-Edmund úr holmi fedélzetet emlegetett – jeleli lágyan, aztán a mosdótálhoz lép, s felfrissülésként megmossa az arcát. Utána a szekrényhez lép, óvatosan kikészíti a ruhát, megszemléli még egyszer a csizmáját, s miután mindent rendben talált, leül az asztal mellé, és engedve hiúságának bronztükre segítségével elkezd piperészkedni, hogy a megadott időre elkészüljön. Az indulás előtt nem sokkal már tőrét rejti el a csizma szárába, majd a nadrágját megigazítva elégedetten néz végig magán.
<Tökéletes> Lép ki az ajtón, és indul meg lefele, hogy megkeresse Okkáékat.

[Az Ezüst Utazó]

Atolla+ Leanthil:

Részben még mindig haragszom rá mert ilyen sokáig váratott, de nagyobb rész annyira örülök, hogy végre itt van hogy nem izgat az pillanatnyilag az öt napi várakozás. Később is ráérek panaszkodni.
-A nem kívánatos kérőktől én is meg tudom védeni magam. Egyel éppen találkozhattál is aki az öbölben kötött ki. Ha jól sejtem. A csókot nem azért kapod hanem azért, miért is? Na hadd gondolkodjak, Miért, Miért?-Nem árt neki ha kéretem magam.
-Csak úgy!-Kap egy csókot aztán még egyet és még egyet.
-Van ott még ahonnan ez jött!-Mosolygok.
-De előtte először is úgy látom ugyanabban a ruhában meg meg vértben vagy mint amiben Shulurból eljöttél. A bátyámmal vagy egy méretben és bár mostanában már nem ilyen ruhákban jár, de pár hónapja még követte a toroni divatot. Bár apám mindig azt gondolta róla nem teljesen normális. Lehet kissé régimódi darabok de a célnak pont megfelelnek. Arra a felvetésedre, hogy nem maradtál le semmiről...hááát!-Itt elszomorodom. Szétnézek sehol egy szolga se cseléd Ezékiel meg valószínűleg a borospince tartalmát méri fel ahogy megismertem.
-Emlékszel erre?-Olyan gyors mozdulatokkal szedem le róla a vértjét hogy ki se tudja mondani "kis angyalom".
-Kész! A többit csináld magad!
-Apám kiadta parancsba fél év alatt vőlegényt kell találnom nem érdekli kicsoda ha nem sikerül hozzáad ahhoz aki elsőnek szembe jön legyen az bárki. Könyörögtem szépen csúnyán még hisztiztem is pedig az nem szokásom de hajthatatlan.-Leülök az ágya szélére.
-Pontoson tudom, hogy a nősülés nem a te világod, de nem tudok mit tenni. Most ez egyszer nem mondhatok ellent apámnak.

[Az Ezüst Utazó]

Hrissi Al Shard:

Arra a felvetésedre hogy Edmund úr fedélzetet említett Okka csak legyintett.
-Ő arra utalt pontosan, hogy mivel van hajóskapitány engedélye és papírja is van róla, bárkit bárhol összeadhat. Kaskellonnak amúgy sincs saját papja.
Pár percen belül már a földszinten vagy a tökéletes vőlegény ruhában. Fabyola közben átöltözött egy babarózsaszín ruhát húzott magára ami úgy tűnik nem nagyon tetszik neki mivel folyton utálkozó arcokat vág és megjegyzéseket tesz a ruha színére. Ronda mint a bűn, hogy lehet ilyet kitalálni mindjárt letépi magáról és hasonló mondatokat. A hites ura próbálja lenyugtatni, hogy Anili is elviselte magán az ő esküvőjükön. Fabyola az ingujjadba tűz egy kis virágot.
-Margaréta. Anili kedvenc virága jobb ha megjegyzed. A csokra is ebből van Ne aggódj ha kicsit késni fok tudod ez ilyen menyasszonyos dolog.-Kacsint egyet és mosolyog.
A kocsi már kinn vár felszalagozva és teli margarétával.
-Jól meggondoltad? Mehetünk a térkapu felé is.Na merre induljunk?

[Haldirien]

Leanthil

- Elhiszem hogy meg tudsz szabadulni tőlük. - "Ott van a csatorna" mondom majdnem kacagva.
Azután testközelbe kerülünk, és bár pillanatig kéreti magát, végül három csókkal jutalmaz.
- Van ott még ahonnan ez jött. - mondja azután.
- Azt elhiszem - mondom neki, szintén mosollyal a számon ülve. Majd folytatja, és bírálja a ruhát, amit a vért alatt viselek. - Hát nem hoztam ruhatárat.
Majd gyorsan az oldalamhoz nyúl villámgyorsan kioldozza a tartószíjakat, majd én folytatom a kar- és alkar vértekkel, majd a comb és lábszárpáncéllal. "Úgy mozgott mintha szakértő lenne benne"
- Igen, bár úgy tűnik lassabbra emlékeztem. - mondom közben, majd Atolla leül az ágy szélére, és szomorúan folytatja. Férjet kell találnia, mert az apja már belebolondul hogy nem tudja eladni a második lányát.
- Az nyugtasson meg. - mondom széles mosollyal, leülök mellé. - Hogy az apád nem adna oda bárkinek. Rangos férjet akar, hiszen egy feltörekvő, önérzetes és büszke nemest láttam benne. Sose mondtam hogy ismerem az embereket, de a feltörekvés fényét a szemekben jól megismertem a hadseregben. Nem fontos ellentmondanod apádnak... Persze hogy elvennélek... de te magad is mondtad, hogy nem akarsz megházasodni... még. Ha úgy kívánod, elveszlek, de ha úgy gondolod... -  ravaszság csillan meg a szememben....- Ha úgy gondolod előtte elkalandozhatnánk... mondjuk délre. Nem hinném hogy apámnak, és a jelenlegi békepárti tanácsadói jóvoltából szüksége lenne rám. - átkarolom. - Nos mi a válaszod? - egész közel hajolok hozzá, mélyen a szemébe nézek.

[Dierol]

Hrissi Al Shard

Hrissi fejet hajt Okka érvelése előtt, majd vidáman figyeli Fabyola duzzogását. Szívesen megmondaná neki, hogy a rózsaszín megy a lelkivilágához, de a családi béke érdekében inkább nem bosszantja tovább. Az ingujjába  tűzött virágot megszagolja, s az ajtó fele indul <remélem Anili nem fog sokat késni>
Kint végignéz a feldíszített kocsin, s Fabyola kérdése szakítja meg a szemlélődést. Belegondol, hogy  mibe is vág bele,s most először kissé meg is ijed <Egy életen át... Talán még elérném a  kaput...> néz az irányába <... de én vállaltam> fordul vissza a kocsi fele <A feladat az első!> indul meg immár kételyek nélkül, magabiztosan a szekér fele <Az pedig, hogy most én is azt akarom, ami a feladat érdekben is szükséges – felettébb kellemes és szerencsés egybeesés>
-Irány a templom! - inti Hrissi Fabyolának.

[Az Ezüst Utazó]

Atolla+Leanthil+Ezékiel:

-Nem a házassággal van bajom. Csak éppen az eddigi jelöltekkel. Marcus mellett valószínűleg be kellett volna állnom a hímezgető, teázgató,  pletykálós asszonyok sorába. Folyamatosan női ruhákba kellett volna járnom a hajamról nem is beszélve. Ha jól gondolom a többi jelölt is valami hasonlót várt volna el tőlem.  Erre viszont nem vagyok hajlandó. Anyám szerint a házasság lemondásokkal jár de akkor sem szeretnék trófeaként bájologni a jövendőbelim oldalán.-Eközben kopogás hallatszik. Egy rövid "Szabad"után a szolga először csak résnyire nyitja ki az ajtót, hogy éppen csak belásson. Talán másra számított nem pedig arra hogy két ember ül az ágy szélén és beszélget. Majd teljesen kitárja és betol egy ételszállító kocsit. Rajta annyi ennivalóval amennyi három embernek is elég. Majd vár akarok e még valamit.
-Hozzon mosakodóvizet a Herceg úrnak és három öltözet ruhát a bátyám régebbi ruháiból a kékekből.-Aztán intek hogy mehet.
-Jobb ha nem nagyon vigyorogsz ha láttad volna az eddigi jelölteket rájöttél volna, hogy nekem van igazam apámnak mindegy csak menjek már férjhez. Egyél!-Ezután részletesen elkezdem neki ecsetelni miféle alakok voltak itt és miért került az utolsó az öbölbe. Újabb kopogás egy kis dézsa víz szappan és három öltözet ruha érkezik. Nem sokban különbözik Leanthinétól legfeljebb a színe és a gombjai egyszerűbbek.
-Remélem megfelel. A bátyám még örülni is fog, hogy te hordod a gönceit.-Azután már vigyorgok én is.
-Szóval azt mondod lépjünk le? Én benne vagyok. Hová megyünk először?-Ekkor kitárul az ajtó és beesik rajta a paplovag.
-Csillag csillag hulló csillag... hogy is van tovább?!-A kezéből kigurul a kis üvegpohár. Majd ott helyben el is alszik.Igyekszem elfojtani a röhögést de nem sikerül.
-Vigyék az urat a szobájába később majd kiszolgálják.-Legalább négy szolga kell, hogy megemeljék és kivigyék a megesett báránykát.
-Na ott tartottunk, hogy hová megyünk először,vagy csak úgy elindulunk aztán majd lesz valahogy? Én mindkettőben benne vagyok.

[Az Ezüst Utazó]

Hrissi Al Shard:

Eddig nem volt időd elgondolkodni azon, hogy akár a térkapu felé is vehetnéd az irányt hiszen mindig el voltál foglalva valamivel. Most viszont, hogy Okka rákérdezett egy percre volt időd elmélázni, akár a térkapu felé is vehetnéd az irányt. Máshogy döntöttél, irány a templom.
Okka nem beszél sőt Fabyola sem. Pedig jó lenne, ez egyszer máskor be se tudják fogni a szájukat, ellenben most ülnek csendben. A kis templom nincs messze kék és sárga szalagokkal van feldíszítve. A többi épülettel ellentétben ez fehér kivéve a zászlót a szokásos ugró delfinnel. Belépve az emberek közül talán Mathias ivócimborái a az összes "Dög" ismerős. de amúgy senki. Minden sor margarétákkal van díszítve. Anili testvérei már ott vannak az első sorban, bár Marhias sehol. Okka lök egy picit rajtad mintegy jelezve amit elkezdtél fejezd is be. Edmund úr a szószéken áll, Tharr papnak öltözve. Nem lehet tudni ki a legizgatottabb Te, A jelenlévők, Vagy Anili ha egyáltalán eljön. Csak tíz percet kell rá várni de valahogy ez tíz órának tűnik. Mindenki utál várakozni főleg az esküvőjén. Végül megjelenik Mathias karján egyszerű vállpántos de hófehér selyemruhában. Nincsen rajta semmilyen díszítés ő maga és a ruhája. Az ablakokon beszűrődik a déli napfény a ruha pedig visszaveri azokat.ettől az és a hordozója még káprázatosabban néz ki. Mathias már akkor pityereg miközben a lányát az oltárhoz vezeti és Fabyola is szipog. A jó nép ahogy elhalad mellettük Anili folyamatosan sutyorog "milyen szép milyen gyönyörű és hasonlókat olyanok is sírásba fognak akiknek nem sok közük van Mathiashoz.
Mathias melléd vezeti a "kislányát" aztán leül a család mellé és boldog sírásba kezd a többi családtaggal együtt.
Edmund úr végre belekezd a mondókájába. Hála Tharrnak rövidre fogja mindenki és önmaga örömére is. A szokásos imákat kihagyja. Beszél nagyjából fél órát a házasság szépségeiről és hátrányairól. A hátrányokról kicsit többet sikerül, de mindenki elnézi neki látszik hogy kicsit nyakalt a miseborból végül is igaza van. Amúgy se akar mindenki egész nap itt ücsörögni mindenki már azt várja ami Mathiaséknál lesz délután így Edmund úr is. Kicsit alapozott már. Majd felteszi azt a bizonyos kérdést ahonnan már nincs visszaút.
-Anili Ercado, akarod e hites férjedül Hrissi Al Shardot? Kitartasz e mellette jóban, rosszban, egészségben, betegségben, míg a halál el nem választ?
Tehát Ercado a vezetékneve. Nem mintha ezután számítana, de ott van a család többi tagja is nem árt azért tudni.
-Akarom!-Vágja rá azonnal Anili.
Marhias úr feléd fordul és odasúgja.
-Elég ha bólintasz vagy nemet intsz az utóbbit nem ajánlom.-Majd fennhangon rákezdi.
-Hrissi Al Shard, akarod e hites feleségedül Anili Ercadot? Kitartasz e mellette jóban, rosszban, egészségben betegségben míg a halál el nem választ?-Majd minden szem rád szegeződik.

[Az Ezüst Utazó]

Atolla+Leanthil:

Miután a paplovagot kivonszolták a szobából úgy döntök ideje távozni.
-Egyél igyál és itt a dézsa meleg víz, mosakodj meg. Láttam hoztak borotvát, és a hozzá tartozó  mit tudom én micsodákat is hoztak. Remélem egyedül is boldogulsz vele. A szolgák fele most Mathias lányának esküvőjén segédkezik de ha szeretnéd beküldök egy cselédet. Nekem most mennem kell a jó modor azt kívánja ne legyek itt. Ha valami hiányzik csak szólj valamelyik szolgának. Illetve tőlük érdeklődj én merre vagyok./color]-Kap még egy csókot aztán távozom.

[Haldirien]

Leanthil

Atolla Valentina beszédét a házasságról a szolgák szakítják meg, mert behozzák számomra elkészített ételt, ami igencsak ízletesnek tűnik, aztán az úrhölgyük parancsol számomra fürdővizet és ruhákat. Így hát a szolga távozik.
- Nos hát ezt eddig is sejtettem valamiért. - vallom be széles mosollyal.
Mire Atolla megrovón válaszol.
-Jobb ha nem nagyon vigyorogsz ha láttad volna az eddigi jelölteket rájöttél volna, hogy nekem van igazam apámnak mindegy csak menjek már férjhez. Egyél!
- Igazán megnézném hogy odaad egy paraszthoz... - a mennyezetre emelem tekintem elgondolkodva. Majd újra Atollára. - Arra gondoltam vicces lenne kezed kérni parasztgúnyában..
 Természetesen paraszt fejfedővel mert a hajam nem bír ki egy újabb tortúrát. .. - mondom széles mosollyal.
A részletes mese közben nem egyszer széles mosollyal díjazom a jelentkezőt. Az utolsót ledöbbenten hallgatom. Nehéz volt uralni az arcom de sikerült.
- Ez az utolsó... - mondom neki. - Mégis mit keresett itt? - kérdezem keményen.
Mikor Atolla a szolgák jelenlétében válaszol a szökéses kérdésre... "Mégis miért épp a szolgák jelenlétében?!"
Válasz helyett felveszek két poharat, majd arrébb teszem, megtöltöm borral és az egyiket Atolla kezébe teszem.
Majd belép a lovag, és összeesik.
Felkacagok.
- Úgy hiszem a lovag  úr túlságosan alaposan kóstolta a Kaskelloni italokat.
Végül a szolgák elmennek, elhurcolván a lovagot.
-Na ott tartottunk, hogy hová megyünk először,vagy csak úgy elindulunk aztán majd lesz valahogy? Én mindkettőben benne vagyok.
- Szerintem látogassunk el egy kikötőbe, onnan tovább tudunk menni Abasziszba. Ifinbe, onnan Yankarba. Onnan úton Allessiába, utána hajóval Imbre-Dine szigetekre..  Nos? De akár magánhajót is kérhetünk.
Megnézi a szolgák által hozott mosdóvizet meg mindent.
- Megoldom egyedül- válaszolom - Menjen csak nyugodtan, majd  megkeresem akkor.
Az utolsó csók  közben átölelem és magamhoz szorítom, majd elengedem.
- Nah mostmár ideje megmosakodnom.
Megvárom míg kimegy, majd leöltözöm és a belemászok a vízbe, és súrolni kezdem magam.
Miután megmosakodtam , benedvesítem arcom és a borotvát veszem magamhoz, és megtisztítom az arcomat a borosta minden nyomától.
Azután kimászok a melegvízből, felveszem az egyik ruhát, amelyet hoztak, és utána szólok az egyik szolgának, amint bejön, megszólalok.
- Kérem lenne olyan kedves és eltudna kísérni engem Atolla úrnő lakószobájába? Azt mondta várni fog rám.

[Az Ezüst Utazó]

Atolla+Leanthil:

Az egyik szolga először meghajol majd szó nélkül Atolla szobája elé vezet. A palota jobb szárnyában van teljesen ellentétesen a tiéddel ide mindig besüt a nap. Ahonnan olyan csend szűrődik ki mintha senki nem lenne benne. Eddig szerencséd volt nem találkoztál Claudia asszonnyal aki emlékeid szerint folyamatos szóáradatban szenvedett, oly nehéz tőle megszabadulni mint egy betévedt szúnyogtól az éjszaka közepén.
A szoba inkább "Valentinás mint "Atollás". Majdnem minden fehér. A plafon az ágy, az ágyhuzat, paplan, párna, Csak a falon szakítja meg halványzöld selyemtapéta de az is majdnem fehér, egy kis fésülködő asztal székkel ugyanazzal a halványzöld huzattal. Ez furcsa látvány hisz még életedben nem láttad Atollát fésülködni de még fésűt sem láttál nála. Az asztalon pipere és egyéb kencék és egy barna ékszeres doboz. Ellenben a plafonról lógó csillár már megtöri a szoba egyhangúságát. Zöld apró kristályok változatos alakúak és színűek. Egészen a sötéttől a teljesen világosig. Ahogy rásüt a nap pompás látványt nyújtanak. Ha csak megmozdulnak egy apró fuvallatra játékosan beterítik az egész szobát. A szobában van még egy kisebb fehér márvány kandalló. Tűz most nem ég benne ahhoz túl meleg van. Szőnyeg nincs csak világos hajópadló. A szoba mondhatni puritán lenne ha a csillár nem lenne.
Atolla az ablaknál áll és kifelé néz. Már a saját ruhái vannak rajta. Azután megfordul.
-Hogy tetszik a szobám? Kissé egyszerű de én így szeretem. Említetted hogy vadászni szeretnél. Hadd mutassam be apám után a Kaskellon legjobb vadászát, magamat. És most nem viccelek! Apám mindig magával vitt kislány korom óta ismerem az erdőt. Viszünk magunkkal persze hajtókat és más vadászokat is. Amúgy el sem indulnánk. A páncélodra nem lesz szükség ellenben erre igen.-Kinyit egy szekrényt ami annyira beleolvad a sok fehérségbe hogy eddig észre sem vetted. Íjjak és nyilak vannak benne  minden méretben kész fegyverarzenál.
-Apám ajándékai, anyámnak egy szót se! Válassz!-Nevet.
-Egy ilyen vadászat több napig is eltart, főleg hogy a lovainkat csak egy darabig tudjuk magunkkal vinni a hegyekbe. A többit gyalogosan kell megtenni. Van jó néhány ösvény, ráadásul át kell menni a kristálybányán is ott pedig  már gyalog. Így is vállalod? -Mielőtt még válaszolhatnál egy éles sipító hang hallatszik kintről.
-Itt van a herceg úr és nekem senki nem szólt? Azonnal találkoznom kell vele! Hol van Valentina remélem a legszebb ruhája van rajta!
-Ez az anyám! Gyere na gyere már!-Suttogja Atolla. Bár csak egy idióta nem találhatta volna ki. Egy másik nagy szekrény tűnik elő a nagy fehérségből. Ruha nem sok van felakasztva mindketten elfértek benne.
-Nem félek anyámtól inkább attól hogy megint porcelánbabát csinál belőlem-Suttogja Atolla.
-Hol van Valentina?És hol van a herceg úr?-Hallatszik az ideges sipító hang.
-Öööö kilovagoltak!-Jön a hirtelen jött hazugság. Atolla eközben a szájára teszi a kezét hogy bírja ki röhögés nélkül.
-Na jó! De csak érjen haza nem ússza meg ruhapróba nélkül!-Ruhasuhogás és ajtócsapkodás.
-A francba!-Suttog Atolla.