Kalandozások a birodalomban:

[Az Ezüst Utazó]

Hrissi Al Shard:

Öles léptek hallatszanak a hátad mögül, ez nem Mathias csoszogása, bár nagyjából egy órával ezelőtt megmutatta tud ő futni ha kell. Ismerős járás, még mielőtt elgondolkodhatnál ki is ő megszólal.
-No lám! A vőlegény itt mossa a ruháit az esküvője napján? Jobb elfoglaltságot nem találtál fiam?-Ez Edmund úr! Bár már öt napja nem találkoztatok de nehéz ezt a mély öblös hangot elfelejteni.Tegnap nem volt ott a kocsmában, valószínűleg megvan a maga boros készlete meg a Kaskelloni Húzóból is van jó pár hordóval amivel pocsolya részegre tudja magát inni ha elege van a "kedves lányából". Odaszól egy lánynak, aki hogy került ide azt csak a jó ég tudja.
-Majd ő megcsinálja!-A lány elveszi a ruhákat és gyors mozdulatokkal folytatja amit elkezdtél.
-Gyerünk lusta banda tán kétszer kell hogy szóljak?!-Kiállt fel Edmund úr kissé mérgesen. Szolgák és cselédek lepik el a házat, egy jókora megnyúzott marhát hoznak nyársra húzzák tüzet raknak alá és valami lével locsolgatják. Egy bogrács is érkezik, abba is van valami az illata jó az tény. Néhány nagyobb lovaskocsi érkezik rajtuk hosszú kecskelábas asztalokkal és padokkal. A kis léckerítésből ami a hátsóudvaron van néhány hozzáértő kicsavarja a zsanérokat. Láthatóvá válik a következő utca, bár elég messze van. A füvet lekaszálták és el is hordták. "vajon mikor keltek ezek?"
A kecskelábas asztalokat elkezdik felállítani a maradék szolganép, félig az udvaron félig az utcán.
"Mintha Anili kis esküvőről beszélt volna, Mathias, Okka, Anthon, Erenias Fabiola, Okka Edmund úr, ő meg te."
Az előkészületeket elnézve ez minden csak kis esküvő nem. A házból pedig olyan illatok szállnak mintha édes pékséget nyitottak volna. Tehát valószínű hogy nem kilencen lesztek, az eddigi előkészületeket elnézve.
-Még annyit hogy mivel papunk nincs, Toronból meg nem hozatunk erre a fél órára én adlak össze benneteket. Megtehetem mivel hajóskapitány vagyok ha akarod egy hajón adlak össze Anilivel biztos ami biztos alapon.-Feláll és távozik. Még messziről hallatszik, hogy azóta már jobb kedvre derült Mathiast megszólítja. Mindenképpen koccintaniuk kell most azonnal, ezen a szép napon.
Anthon járását már ismered, meg sem kell szólalnia. Leül az egyik már odatett padra és téged is hellyel kínál.
-Mit szólsz? Teszik ez a felhajtás? Nem nagyon mi? Nem akartunk szólni  nehogy megszökj. De nem is az miattatok van. A Kaskelloniak imádják a bálokat az esküvőket  keresztelőket meg bármi ilyesmit főleg a feleségek meg a lányaik. Hátha az ilyeneken férjet foghatnak. A férjek még el tudnak menni a kocsmába ha akarnak de a nők hova menjenek, nem igaz? A pénzre ne legyen gondod. Ha lány megy férjhez azt mindig az apa fizeti és Anilit ismerve apánk boldogan perkált még többet is mint kellett volna. Majd megtudod ha majd lányod születik! De!-És itt most intően felemeli a kezét.
-Valamit még nagyon gyorsan meg kell tanulnod de erre csak néhány órád van! Ez pedig a férj és a feleség első tánca, nem kell virtuóznak lenni, csak tűnjön úgy mintha menne nektek. Fent Okka és Fabyola fog várni Okka adja a zenét és kettőt találhatsz kivel fogsz gyakorolni. Anili Ereniassal gyakorol meg Okka elhozta a zenekarát és azok közül az egyik taggal, bár nem tudom pontosan kikből is állnak. Azt igen, viszont,  tapasztalatból beszélek a nővérem esküvője gyanánt, hogy néha olyan nótákba fognak amivel...-itt egy kicsit elgondolkodik majd megvonja a vállát.
-Nincs jobb szavam rá, meghülyíti a népet. Előtte szokott valami ilyesmit mondani: Most az egyik kedvenc dalunk következik, vagy vagy valami hasonlót, már nem nagyon emlékszem rá. De jobb ha odafigyelsz, és jobb ha hallótávolságon kívülre kerülsz, vagy két tiszta fehér apró ruhával dugaszold be a füled. Még egy előnye van a nagy esküvőnek sok nép sok nászajándék!De most indulás fel, tanulj táncolni!

[Az Ezüst Utazó]

Leanthil+Ezékiel

Miután a lovak megkapták az abrakot Ezékiel is előkerül. Nem éhes és nem is szomjas, ami tőle elég meglepő. Főleg, hogy nem szomjas.
-Megkérdeztem a kovászfiút, azt mondta ha ilyen ütemben haladunk nagyjából reggel hét vagy nyolc óra tájban már Kakellon területén leszünk ha ilyen ütemben haladunk.-Megvárja hogy megetessék a lovát, és a hercegét, felül rá aztán haladtok tovább a már jól ismert úton.

[Haldirien]

Leanthil

Elintézzük a lovakat, majd pedig felülök rá. Az útitársam úgy tűnik most se maradt szomjan...
Felül a lóra, és megszólal.
-Megkérdeztem a kovászfiút, azt mondta ha ilyen ütemben haladunk nagyjából reggel hét vagy nyolc óra tájban már Kakellon területén leszünk ha ilyen ütemben haladunk.
Felszegem a fejem.
- Akkor induljunk, jó uram. - mondom, majd a csizmám sarkával óvatosan megbököm Árnydal oldalát, kicsit meglendítem a gyeplőt. - Induljunk, Árnydal!

[Dierol]

Hrissi Al Shard

A mosás bár nem túl felemelő élmény, a mindennapos rutintól Hrissi mégis jobban érzi magát. Ehhez nem kell gondolkoznia, és mivel a feje még igencsak kóvályog, az nem is nagyon menne. Mindig is szerette hasznosan eltölteni a ideje nagy részét, és ez mos sincs másképp. Meg amíg nem töri a fejét, nem is jut semmi olyasmi az eszébe, ami elbizonytalaníthatja.
Amint megszólítják, a dézsa szélére teszi az eddig sulykolt ruhadarabot, és arra támaszkodva néz Edmund úrra. Kedve volna azt válaszolnia, hogy magad uram, ha szolgád nincsen – de Hrissinek nem adatott meg a beszéd, így a szerinte frappáns válasz helyett csak megvonja a vállát. Gondoljon Edmund úr amit akar... A lányra, aki átveszi a mosást, meglepetten néz – először nem érti, hogy mit is akar, aztán kezeit a nadrágjába törölve inkább félreáll a dézsától. A kezdődő felbolydulásra a homlokára teszi a kezét, de nem, ez nem lázálom, ami körülötte folyik. Az, hogy a cselédek nem váltanak cipőt az ajtóban – pontosabban, hogy cselédek érkeznek, hogy egy egész marhát is hoznak, és feltárul a hátsó udvar lekaszálva, mind-mind azt a gyanúját erősítik meg, hogy bizony nem csak egy tucat ember lesz jelen az esküvőn...
Az új helyzettől kissé megszeppenten ácsorog, és nézi a körülötte nyüzsgő embereket. Edmund úr bevallására, hogy hajóskapitány – újra felé fordul, és kíváncsian végigméri. Aztán bólint – valóban megvan benne mindaz, amire egy jó hajóskapitánynak szüksége van. S mindaz, ami őbelőle hiányzik – jut eszébe, de hamar túl is teszi magát ezen az emléken.
Leül Anthonnal szemben, amikor az hellyel kínálja, s mikor azt feltételezi, hogy megszökött volna, ha tudja, hogy ekkora felhajtás lesz, nem szól semmit, csak a szeme villan meg önérzetesen. Ám amikor a férjfogásról esik szó, Hrissi futólag elmosolyodik, és pár kézjellel visszakérdez
-A feleségek akarnak férjet fogni? - a sivatagi mintára itt az asszonyoknak lehet több férjük? - kötözködik picit.
Arra viszont, hogy meg kell tanulnia egy táncot, megdörzsöli az orrát. Így nem tűnik túl nagy feladatnak, de nem véletlenül nem szerzett benne jártasságot – soha nem talált rá a zene ritmusára. Kaján vigyorral gondol bele, hogy Okka gutaütést fog kapni a pár órával  később, amikor még mindig nem megy a dolog. A figyelmeztetésre csak bólint – hiszen tudja jól – ő nem igazán hagyhatja el majd az asztalt észrevétlenül. Aztán feláll, és elindul megkeresni Okkáékat.

[Az Ezüst Utazó]

Hrissi Al Hhard:

Okka az emeleten a szobádban vár, Fabyolával. Ezek szerint Fabyola lesz az átmeneti táncpartnered, még mindig jobb mintha Erenias vagy anthon lenne. Okka kezd el beszélni.
-Előbb próbáljuk meg zene nélkül, csak hogy lássam mit tudsz.-Eközben előkapja a lantját a tokjából és hangolgatni kezdi. Fabyiola veszi át a szót.-Jobb lábbal kezdesz, előre lépsz, aztán fél körben szintén jobb és én követlek. Jobb kezed a vállamon, a bal pedig előre összekulcsolva így. -Majd ténylegesen meg is mutatja hogyan is gondolta a kéztartást.
Fabyola igyekszik javítgatni, túl darabos a mozgásod bár ez csak a jéghegy teteje. Vagy túl nagyot lépsz vagy túl kicsit, rossz lábbal, és ezt az ő lábfeje bánja. És hogy mit is jelent hogy darabos, az még egy jó kérdés?
Nagyjából egy órás zene nélküli kínszenvedés után ők feladják, és valószínűleg te is. Okka elkezdi magyarázni:-Valószínűleg láttál már folyót békéset ültél a partján és figyelted ahogy semmi nem áll az útjába. No annak a mozgása nem darabos, nem áll meg pillanatokra hogy hogyan is tovább? De te még nem vagy folyó, és ha így folytatod még csörgedező patak se leszel.-Egymásra néznek mintha összebeszéltek volna.
-Hrissi pedig táncolni fogsz! Csak mindent csinálj úgy ahogy Okka kéri és mondja.
Okka előveszi a lantot, és biztosít róla hogy nem fog elaltatni vele. Egészen más célok vezetik.
-Hrissi mondogasd magadban "én vagyok a legjobb táncos, én vagyok a legjobb táncos" és zárj ki minden más gondolatot, de el is kell hinned hogy ez így van a többit intézzük mi! Álljatok össze újra párba és kezdjük!-Az egész szép és jó lenne csak a másik szobából áthallik jövendőbelid kiabálása, Ereniassal "te botlábú idióta már megint a lábamra léptél, nem, nem én voltam hanem te, ki foglak nyírni, és egyéb üvöltések.
-Anili miatt ne aggódj, én is így kiabáltam Anthonnal mindjárt elhallgat.-Igyekszik megnyugtatni Fabyola. És amint megszólal a zene a másik szobából, úgy hallgat el Anili is.
-Na hallod hogy nem hallod?

[Az Ezüst Utazó]

Ezékiel+Leanthil

Reggel fél nyolc végre Kaskellonban vagytok. Ezt több több dolog is alátámasztja. A kék sárgára mázolt házak. Egy kocsma "Fogadó az ugró delfinhez" néven, és a házakon ugyanilyen zászlók. A kastély még messze de már idelátszik. A földutat felváltotta kővel kirakott út. Az egyik háznál nagy a zsibaj de ti nem ide tartotok. Ellenben a kápolnát néhány leány fehér selyemszalagokkal díszíti. A Tharr pap instrukciói után. Itt Ezékiel megáll.
-Úgy tűnik valaki férjhez megy. Lehet elkéstünk kellett magának lovagolni! Pedig a térkapun fél óra sincs az ide út!

[Dierol]

Hrissi Al Shard

A  szobába lépve Hrissi biccent Okkáéknak, és kíváncsian néz rájuk, hogy itt van, de most hogyan tovább? Nem kell sokat várnia mert Okka bele is kezd. Hrissi csak ingatja a fejét a kérés hallatán
-Egy szaltó? - jeleli, aztán inkább Fabyola fele fordítja a figyelmét. Bár nem tartja magát kétbalkezesnek, hamar ráébred, hogy attól még kétballábas simán lehet. Hasogat a feje, a ritmusérzékét pedig valahol a kocsmában hagyhatta, mert rendszeresen Fabyola lábára lép. Ami nem is meglepő, hisz az egyik legrégebb óta gyakorolt csel is erre épít – rálépni az ellenfél lábfejére és kibillenteni az egyensúlyából. A máskor életmentő beidegződést most igen nehéz leküzdeni – minden egyes alkalommal, amikor Fabyola lábára lép, egy bocsánatkérő mosolyt villant rá. Egy óra múlva már úgy érzi – a sok mosolygástól zsibbad az arca. Mivel igencsak elfáradt, leül az ágy szélére
-Most inkább figyelek – jeleli – lépkedj, én meg tanulmányozom, és próbálom megjegyezni, hogy mit csinálsz. Mert mindig a lábam alá ugrasz... Tudsz te táncolni? - érdeklődi vigyorogva. A folyós hasonlatra megvonja a vállát.
-Ha egy tőr lenne a kezében, és azzal terelgetne, hidd el, nem lenne darabos a mozgásom.  Akkor tudnám, hogy hova kell lépnem – inti. Okka nógatására Hrissi újra feláll, és Fabyolával szembe áll. A szomszédból átszűrődő hangoskodásra Hrissi elgondolkozik
<Vasalt bakancsban illik vajon  táncolni? Úgy hallom nem csak nekem vannak gondjaim a lépésekkel...> Hrissi a nyugtatgatásra legyint egyet
-Majd meglátjuk – jeleli, aztán megfogja Fabyola kezét, és Okkára néz, hogy elkezd-e végre zenélni.

[Haldirien]

Leanthil

Rápillantok útitársamra.
- Bizonyára igaza van, Ezékiel uram.
"Vajon az a mennyegző lesz amire gondolok? Melyk másik lehetne, hiszen nővére férjhez ment nemrégiben."
Odaügetek Árnydallal a templom alá, a lányok elé.
- Jó reggelt, megkérdezhetem hogy miféle esküvő készül? - kérdezem tőlük a lovon ülve, bűvölő mosollyal az arcomon.

[Az Ezüst Utazó]

Hrissi Al Shard:

-Meg volt az öt perc szünet meg az egy óra kínlódás. Tény, hogy táncolni azt nem tudsz! De mielőtt újra kezdjük vedd le a cipőt még eltöröd a lábam!-Szólal meg szinte parancsolva Fabyola.
-Okka Játsz!-Szól oda a hites urának. Akinek eddig annyi volt a dolga hogy vagy lábbal vagy tapssal vagy valamit ütögetve mondogassa "egy két há négy, egy két há négy, egy két há négy". Kivéve mikor röhögésbe fulladt az egész, és ezt akkor sem tudta abbahagyni mikor Fabyola halálos pillantásokat vetett rá legtöbbször akkor mikor a lábát tapostad.
A cipő levétele után Fabyola jól megtapossa a lábad.
-Örülj hogy nem ott rúgtam ahol a férfiaknak a legjobban fáj!
Azután Okka játszani kezd, ismeretlen nyelven egy dalt.
-Emlékezz Hrissi mit mondtam. Mondogasd Magadban: Én vagyok a legjobb táncos, én vagyok a legjobb táncos!

[Az Ezüst Utazó]

Ezékiel+Leanthil:

A lányok egy része valószínűleg bokáig pirul és meg sem tud szólalni amiért egy ilyen jóképű páncélos lovag szóba állt vele. Egymást lökdösik, hogy valaki végre nyissa már ki a száját. A kavarodásnak egy nem várt esemény vet véget. Egy régi "kedves" ismerős lép ki a templomból. Edmund Úr. Úgy néz rád mint egy mosott rongyra. Még mindig nem zárt a szívébe, és úgy tűnik nem is fog. A jelek egyre rosszabbak, Valentina esküvője lesz itt nemsoká?
-No lám csak lám Leanthil Herceg?! Ha hozzám jött itt is elmondhatja amit akar. Ha a lányomhoz beállhat a sorba a többi kérő után. Ellenben mivel én itt vagyok csak tőlem kérheti meg a lányom kezét!

[Haldirien]

Leanthil

A leányok pirulása valamennyire megnyugtatott. "Akkor csak nem nézhetek ki borzalmasan..." - mondom magamnak, de egy ismert, nem épp kedvelt alakkal, nevezetesen Valentina Atolla apjával, Kaskellon, egy apró kis közelmúltú állam ura, egy fiatal nemesi dinasztia, és ezzel velejárón borzalmasan büszke.
Azt hiszem annyi kardja van mint az, amelyet én vezettem a mostani nagy háborúban. Azonban a flottája nem lebecsülendő, kár hogy több rajta a posztókatona, selyemparancsnok és haladmirális, mint rendes katonák, és lovagok.
Apró mosoly jelenik meg az arcomon.
Mégis, még posztókatonák nélkül és bőven több jutott neki a mostani helyzetben jó kis lovagnak kell lennem.
- Valamiért úgy érzem nem kedvel. Üdvözlöm önt, Kaskellon ura, Edmund a ... tudna segíteni milyen házból? Atolla sosem említette...- próbálom a lehető legártatlanabbul elöadni.- Elsősorban apró találkozás volt megbeszélve, ennek tennék eleget... Hosszú az út Shulur és Kaskellon közt. De megtettem, jut eszembe hol is az udvariasságom?? Ő itt Ser Ezékiel, valamelyk északi istenség felkent lovagja, családunk barátja a trónörőkös bátyjámuram jóvoltából. Jah és persze nagyságos húgoméból, Azt hiszem ön meg fogja kedvelni, sok közöst találtam eddig magukban.
"Mindkettejük rossz társadalmi osztályba sorolta be magát... Bár Ser Ezékiel igen humoros és találó. Mint megbecsült vendég megvan a helye.
- Nyílván jókat tudnak beszélni a borokról és vallásosságról. Ser Ezékiel azt hiszem igen nagytudású. Én addig... Megejtem a rövid találkozót. - miközben beszéltem, elé léptem, majd az utolsó szó után biccentek felé.
- Nagyuram.

[Az Ezüst Utazó]

Leanhil+Ezékiel:

Edmund úr felvonja a szemöldökét. Az előbbi szózatból neki a sok Blablabla között annyi jött le, hogy Ezékiel be lett mutatva neki. Közben ő is leszáll a lováról és kezet fog Edmund úrral.
-Örvendek a szerencsének Ezékiel, kár hogy nem Tharr pap no mindegy! Leanthil herceg ami mondtam, megmondtam, abba a kastélyba csak úgy juthat be ha megkéri a lányom kezét, vagy ha én is ott vagyok. De mivel én itt vagyok ön pedig egy szóval sem említette, hogy lánykérés miatt lenne itt sajnálom de ön kívül marad. Egész nap a kovács házában leszek, ami előtt az a nagy diófa áll az ő lánya megy férjhez. Leanthil herceg!-Biccent egyet, azután visszamegy a templomba és további utasításokat ad hogyan díszítsék azt fel. Ezékiel kicsit arrább von lovastól.
-Nincs mit tenni, hazudunk. Másképp nem jutunk be bármennyire is ellenére van.-Mire észbe kapnál már teszi is a dolgát.
Edmund úr közben kijött a templomból.
-Uraim a térkapu arra van.-Int a térkapu felé.
-Természetesen a Herceg azért jött, hogy megkérje a becses lánya kezét, mi másért lenne itt?-Szólal meg Ezékiel a legszebb hangján.
Edmund úr hol az egyikőtökre hol a másikra néz jó pár percig.
-Rendben de Valentinával egyedül nem találkozhatnak. A feleségemnek ott kell lennie!-Majd felszáll a lovára és ellovagol az említett diófás ház irányába. Hallótávolságon kívül kerülvén Ezékiel megszólal kaján vigyorral az arcán.
-Ez a drága ember ha tudná miket művel a lánya a tudta nélkül? Na induljunk!

[Az Ezüst Utazó]

Kaskelloni Atolla Valentina:

Nehezen hiszem el hogy öt nap alatt három kérőm is akadt. Ebben a drágalátos anyám keze van. Sem a nevüket sem azt hogy honnan jöttek nem jegyeztem meg, nem láttam értelmét. Ott volt Izé, Mizé, meg Idióta. Az első folyton azt kérte kopogtassam a páncélját milyen erős, aztán levette és az izmait kellett tapogatni. A fogait kellett néznem, bizony mind megvan. Úgy éreztem magam mint valami lóvásáron. Amikor a közelébe kerültem folyton próbált megcsókolni. Anyám gyorsan véget is is vetett ennek.
A következő egy kopaszodó egyén volt, bár szerinte csak huszonöt éves. Szerintem viszont negyven. A körmei alatt és az ujja végén tinta Olyan színe volt mint a hulláknak, de nem az a toroni halovány hanem akit soha nem ér nap. És folyton az orrát túrta . Segélykérően anyámra néztem aki végig ott ült az egyik fotelben, de nemet intett a fejével. A bányáinkról viszont sokat kérdezett és hogy mennyi az éves bevétel. Hozományvadász. Őt én magam tettem ki.
Az utolsó volt a legrosszabb, az idióta. Valamilyen nagybirtokos tizedik fia. Anyám mindhárom alkalommal rám kényszerített a nővérem ruháiból egyet egyet. Ezek pedig elég kivágottak voltak. A kérő nem kimondottan a szemembe nézett sőt, konkrétan a mellemet bámulta végig. Nem volt amúgy sem egy beszédes típus, nézni jobban tudott de azt nagyon.
Anyámnak csak egy kérdése volt a kérőkhöz, bár nem tudom miért kérdezte. "Hogy hívják a lányomat?" Az első kettő sikeresen teljesítette a feladatot. Aztán jött. Az Idióta.
Hirtelen fölocsúdott a mellbámulásból és benyögte: Katonai Atilla Vagina!
Anyám felsikoltott aztán elájult. Hallottam hogy néhány szolga elkáromkodta magát, köztök én is. Az Idióta meg csak bámult rám mint aki nem érti mi a baj. Azután pár pillanat alatt ki is tették a szűrét, valószínűleg elmagyarázták neki miért.
-Kérem térítsék észhez édesanyámat vagy inkább ne jobb így. Hadd aludjon!-Ezután kitereltem a szolgákat levettem a nővérem gönceit, átvettem a sajátomat lementem az istállóba bocsánatot kértem Vidaltól amiért ilyen sokáig hanyagoltam és kilovagoltam vele. Már messziről láttam a toroni majmot meg a páncélját és elképzeltem hogy szétverem a fejét amiért ilyen sokáig váratott, de idő közben kicsit lenyugodtam. Némi kiabálásra futotta amikor odaértem.
-Hol a jó fenében voltál már hülyére aggódtam magam!

[Dierol]

Hrissi Al Shard

Hrissi elégedetten pillant Fabyolára, aki ugyanarra a következtetésre jut, amire ő már legalább egy évtizede – nevezetesen, hogy nem tud táncolni. Mivel nem kívánja felbosszantani, azért azt már meg sem említi neki, hogy lábán nem cipő, hanem bokacsizma van... Szó nélkül lerúgja a lábáról, és felszisszen amint Fabyola megtapossa a lábát, de csak kínvigyorral jutalmazza. Hrissi jól el tudja képzelni, hogy Anili mit szólna, ha csak annyit jelelne ma este – hogy pár napra a nővére letörte a lelkesedését – is...  Végül megfogadja Okka tanácsát – és elkezdi mondogatni magában: én vagyok a legjobb táncos! - S ezzel nekilát, hogy Fabyolát jól megforgassa.

[Haldirien]

Toron Harmadik Hercege

Rápillantok Ezékielre mikor mondja hogy valódi célom a leánykérés.
- Igen, az volt a célom, csak gondoltam megleptem volna magát. - majd megvonom a vállam. - De ha Ser Ezékiel már elárulta a kis tervünket, így már felesleges a titkolódzás.
Majd miután bejutunk, Ezékiel szót ejt Atolláról
- Hát. . mondjuk ami számára a legnagyobb szégyen lenne, hogy a lánya szolgának. SZOLGÁNAK- kifigurázva, döbbenten és haragosan folytatom-  Öltözve jelenik meg egyszer az Alidaxi Boszorkányúrnő, máskor a Toroni Elendor ünnepélyén?? Talán annak épp örülne hogy résztvett a lánya ilyen rangos eseményeken... De hogy szolgaként meghunyászkodott?? Sőt! A toroni császár jelenlétében asztal alatt bujkál, és kiröhögi a család egyik - távoli- tagját? Szégyen!
Majd akaratlanul is felkacagok.
"Az a helyzetben a vicces hogy tényleg így reagálná le."
Majd megjwlenik Atolla Valentina és csipkelődve megjegyzi hogy siethettem volna.
- Shulurtól Kaskellon nem egynapi út. - mondom mosolyogva. ,- találkoztunk ismerőssel meg sok emberrel akik égtek a vágytól hogy hallhassanak a kalandokról