Nadír Könnyei

[Filio Mortale]

Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

Korábban tengeren:
Két evezés között a napok enyhülésével és dühe elpárolgását követően Vanina ismét szóra méltat bár csípőre tett keze nem sok jót ígér ismét, bár valószínűleg most más miatt forrong benne az indulat, de ez jelenleg nem az én problémám, mivel az elkerülhetetlen nem lehet elkerülni ezért aprót biccentek felé.

-   Állok szolgálatodra, menjünk. – csendben követek az árnyas fedélközbe ahol fény fog derülni mindenre.

Később tenger és sziget:

Az evezés alapvetően megerőltető ehhez jön még a friss víz és élelem teremtése a legénység számára. A napok egyhangú fásultságban telnek, már-már feladom a reményt az önerőből való kijutást, miközben felrémlik előttem a Kufár manifesztálódott alakjának kaján mosolya, amikor a figyelők szigetet kiáltanak. Nem kicsit könnyebbülök meg, szellemem mintha kiszabadulna, új remény csillan meg a horizonton. A kikötést követően világossá válik, hogy valószínűleg egy kolostorszigetet vetett a sors utunkba hamarosan kiderül, hogy a szigetnek szigorú szabályai vannak, csak nemesen születettek és kíséretük léphet a területére. Elassor nemesen születettnek adja ki magát miben személy szerint igencsak kételkedek, hisz a tavak városában rengeteg féle különc nemessel volt szerencsém találkozni itt említve Zevran úrfit ám egyik sem hasonlított viselkedésében csöppet sem Elassorra. A sziget belseje felé haladva erősen gondolkozom a mólóra való visszatérésen, mivel ha kiderül, hogy Elassor csak egy széltoló nagyotmondó aki nem nemes akkor igencsak kellemetlen helyzetben kerülünk, éppen ezért dún nyelven megkérdezem helyi kísérőnket.

-   Amennyiben nem tartja tolakodásnak mélyen tisztelt kísérőnk megkérdezhetem, minek köszönhető, hogy a sziget területére csak nemesen születettek és kíséretük léphet be?

[Tiwanlil]

Lannal a kabinjába megyek, ott ejtem szerét a mondandómnak:
- Véleményed szerint hogy állunk, és mit tudunk tenni a fennálló helyzet ellen? És ha kikötünk, hogyan tervezed a továbbiakat?

*

A hosszú, monoton evezés alatt alkalmam nyílik rájönni, a tengeri élet nem nekem való. A menetelés sem izgalmas teljes felszerelésben, mégis másabb az, mint evezőt markolva robotolni nap nap után. A Kufár rájött, itt alku nem köttetik, és újra belemászik a hajóba. Hajnal szobafogságával egyre kevésbé értek egyet. Ez a fajta kirekesztés nem is róla, hanem a többiekről szól, és szerintem megtanulta már a leckét, felesleges továbbra is így büntetni. Ráadásul plusz egy kéz, ami nem azon dolgozik, hogy haladjunk. Ezt alkalomadtán felvetem a kapitánynak is.

Fáradtságos munkánknak eredménye lesz, haladunk, és érdekességre bukkanunk: valami úszó szigetre, ami fene tudja, honnét képes vízesést táplálni, mikor az a föld stabil méhéből fakad. Akkor kap csak el csalódás, amikor meghallom a szigetre lépés speciális kötelmét.
Oh, mintha a nemeseknek más lenne a vére, meg a szaga, és az jelezné különb voltukat! Adj valakinek arany signumot, hagyd hosszúra a haját, és kész a nemes! Ugyanúgy születnek, basznak, halnak és szarnak, mint mi, ugyanaz a fegyver fogja őket, nem égi faj, ezek itt mégis másként kezelik őket. Bár volna egy hely, ahol nem esnek hasra a társadalmi és vagyonban mért rang előtt!
Lázító, torz gondolatok ezek, fene tudja, mikor szökkentek bennem szárba. Utam során valahol elveszítettem a tekintély tiszteletét...
- Ha egyszer hazajutok, nem fogok sokáig élni - állapítom meg félhangosan. Bár már Sytisben feldobhatom a talpam, az ottani csatornák láttak már elég torokmetszett tetemet.

Pedig de jó volna földön állni!

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A csónakban
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Kael

Az evezések közben Kaelnak alkalma nyílik rá, hogy a magánál hordott fémlaphoz kötődő szálat időről-időre rendszeresen megpendítse, s ezzel a szál túlvégén apró rezonanciákat keltsen. Ám az eközben keletkező érzések minden esetben ugyan azok: Mortar csendje válaszol csak.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A csónakban
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: mindenki

Kiina a víz szellemeivel kapcsolatos mesére, melyet Sterrard ad elő, csak hümment egyet – feltehetőleg nem teljesen ért egyet – de mi értelme volna belekötni egy régi mesébe? Ám mikor Sterrard a lándzsa és íj népének titulálja Zegherov népét, szokása szerint közbekérdez.
-Ha a lándzsának és íjnak van nagy hagyománya, miért szakít valaki ősei útjával, és veti el mindazt a bölcsességet, melyet elei felhalmoztak? Azaz miért nem lándzsát vagy íjat láttam hordozni, hanem hosszú kardot – mely forgatásának, készítésének és javításának biztos nincsenek olyan nagy hagyományai?  - inkább kíváncsi, mint gyanúsítgató – láthatólag  nem érti a dolgot.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Vanina

Vanina az egyik adódó alkalommal szóba elegyedik Xaoval, Hajnal szobafogságáról. A kapitány rezzenéstelen arccal hallgatja meg Vanina mondandóját, miközben kíváncsi tekintettel fürkészi arcát. A válasz előtt előhúzza pipáját, és miközben komótosan tömködi, válaszol is
-Tisztelt utastársam! - hajol meg kissé felé -Becsülöm a kiállást a bajtársak fele, és az őszinteséget. Így a legkevesebb az, ha én is öszinte leszek – kezd bele – Mikor a hajóra szálltak, előre szóltam, hogy két dolgot nem tűrök el a hajón – a lopást és a vérontást – mindkettő az utazás azonnali megszakítását vonja maga után – pislant az árbocra és a tengerre – utalva arra, hogy hogy is gondolata.
-A kis hölgy lopni próbált – hogy utasításra, vagy saját boldogulása érdekében, az számomra lényegtelen. Ha rajtam múlt volna, és nem saját berkeken belül próbált volna meg lopni, akkor már rég a halakkal barátkozna -int a feketén csillanó víztükör fele
- Mivel maguk kegyesek voltak hozzá, így azóta nem bántottuk, nem vertük vasra, és jó kosztot kap. Úgy vélem, hogy a lehetésges büntetésekhez képest olcsón megúszta. Ám azt ne kérje, hogy kiengedjük a szobájából, amíg ki nem kötöttünk – egy újabb próbálkozást nem biztos, hogy túlélne. Mert valami azt súgja, hogy később esetleg újra próbálkozna, ha összeszedi magát, és... lehetőséget kap. Semmi kedvem megbecsült vendégeimmel vérre menő vitát folytatni, hogy kinek a hibája volt, ha belehalna a Kufár dorgálásába. Még nem olyan rossz a helyzet, hogy kockáztassak plusz egy segítő kézért - válaszolja Xao, a pipáját szorgosan szívogatva, hogy a parázs feléledjen.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget mólóján
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: mindenki

Vaninában felötlik, hogy Hajnalnak is talán jót tenne, ha vére kiszabadulhatna a Kufár aprócska szobájából – ahogy neki is jól esne végre nem a deszkákon tapodni naphosszat.
Innen nézve takaros, rendezett épületegyüttesnek tűnik a hely, s frissen sülő pékárú illatát sodorja feléjük a szél - a fenti sziklára épített kilátón pár kíváncsi alak sziluettje jelenik meg. Nincsenek túl messze, így egyértelmű, hogy két férfi és egy nő figyel onnan titeket.
A nagy darab szerzetes apró főhajtással fogadja Sterrard bemutatkozását.
-Bevallom, soha nem hallottam Zegherov hercegségéről, de kérem ezt nézzel el egy öreg, világtól visszavonult szerzetesnek – szól dúnúl mély hangon
-Kérem, vegye magához a signumát, pecsétgyűrűjét, vagy azt, mi igazolja kilétét, nevezze meg közvetlen kíséretét, és kérem kövessenek. A Kufár és legénysége pedig marad, de ne aggódjon - ők sem fognak semmiben sem hiányt szenvedni.
Kiina közelebb hajol  Sterrardhoz, és dúnúl mondja neki
-Hajnalról se feledkezzen meg! Biztos hálás volna, ha végre elszakadhatna pár napra a hajótól!
Lan közbeszúr egy kérdést
"-   Amennyiben nem tartja tolakodásnak mélyen tisztelt kísérőnk megkérdezhetem, minek köszönhető, hogy a sziget területére csak nemesen születettek és kíséretük léphet be?"
A szerzetes felé fordul
-Hosszan és kacifántosan lehetne részletezni a kérdést, de én mégis megpróbálom a lényeget tömören megfogalmazni, hogy ez a hagyomány miért alakult ki – biccent Lan fele
- A sziget nem nagy – nincs túl sok vendégszállásunk -  s a legtöbben saját járművel érkeznek, azaz van hol álomra hajtaniuk fejüket. Nem is vagyunk számosan – ezért nem szívesen engedünk be nagyobb ismeretlen tömeget a falakon belülre. De a nemesség számunkra is megkerülhetetlen tényező – fejezi be, s közben már indul is tovább.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget mólóján
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: mindenki

A szerzetes Sterrard kijelentésre az elfogadás szimbólumát rója a levegőbe
-Akkor tehát hét fő – nyugtázza – hogy senki ne kavarodjon el, megvárunk mindenkit – jelenti ki, és  várakozóan tekint Xaóra, aki bólint, és visszafordul a hajó fele
-Azonnal szólok mindenkinek! - ígéri és visszatér a hajóra, ahonnan lassanként leszállingóznak a többiek is – Rashu mester, a hallgatag Haren, és Hajnal is – aki meglepődve pislog a szigetre. Rashu mester és Haren a köszönet szimbólumát rajzolja  Sterrard fele – úgy tűnik, hogy a kapitány felvilágosította őket a helyzetről. A szerzetes végignéz a kis csoporton
-Akkor kövessenek hát! - Szól, és elindul az úton felfele a házak felé. Még a laikus szemnek feltűnik, hogy a sziget flóráját nem feltűnő módon, de értő kezek gondozzák – a szemnek kellemes, jó sétálni a virágba borult fák enyhet adó lombja alatt, melyet megtölt a számtalan apró bogár és méh zümmögése. Kiina vigyorogva forgolódik és nézelődik, s Hajnal is mintha oldódna – napok óta először nyitja szóra a száját, hogy egy rövid óóó! hagyja el az ajkait.
A murvával felszórt út egy kapuhoz vezet fel, melynél már egyértelmű – ez nem kolostor, hanem inkább udvarház. A kapunál mindössze egy fegyveressel találkoztatok – ő is a mólónál posztolókhoz hasonlatos felszerelésben őrzi a bejáratot – könnyű, lakkozott páncélt, hozzá tartozó csataszoknyát,  és oldalára rögzített csatakardot visel. Mereven áll a helyén, de érdeklődve néz meg magának mindenkit – pláne a fehérnépeket. A kapun át beléptek a fallal és épülettel körbekerített belső udvara, melyben elmélyülésre csábító sétakertet alakítottak ki. A szerzetes nyomában végtok át a kerten, hogy aztán az épület előtti nyitott teraszon megálljatok. A terasz szélét negyed ívben kőből emelet mellvéd szegélyezi, melyről pazar kilátás nyílik az alant húzódó mólóra és a végtelenbe nyújtózó vízfelületre is. A terasz másik oldalát az épület, harmadik oldalát pedig a park határolja. A terasz  mellvédjénél hárman állnak egy nő, és két katona – akik az intésére távoznak a teraszról  az épületbe. A nő érdeklődve néz végig rajtatok, aztán dallamos hangsúlyokkal megszólít titeket – dún nyelven. Érezni, hogy nem ez lehet az anyanyelve – Vaninának Shírrent idézi emlékezetébe – ő hajlította, ejtette így a szavakat.

-Üdvözlet az Árnyak tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarában!  Hae Min Ji vagyok - Hajol meg kissé.

A Shorral Házról még nem hallottatok – így feltételezhető, hogy nem túl befolyásos, de az biztos, hogy a nő a ház nemes tagja - ezüst signuma a derekát átölelő öv csatjaként találta meg a helyét.
-Köszönöm, hogy idekísérted vendégeinket! - szól a szerzeteshez, aki erre a tisztelet jelét rója a levegőbe, és ő is távozik. A nő ekkor folytatja.
-Ne aggódjanak, a hajót pár nap alatt kivontatjuk a holt vízről, és folytathatják útjukat. Addig remélhetem nemes uram, hogy jó társaságom lesz? - kérdi Sterrardtól udvariasan érdeklődve, akit természetesen úgy kezel, mint a társaság vezetőjét. Kiina nem szól semmit, csak a fejét forgatva nézelődik, Hajnal pedig Vanina mögött áll, és mintha az utolsó kérdésnél halkan, sokat jelentően hümmentett volna - mint aki elértette a kérdést.

[Haldirien]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget mólóján
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: mindenki
Amikor megjelennek a hálás része az "ideiglenes" utazó - körömnek. Amint elhaladnak mellettem szememmel jelzem hogy semmi szükség sincs arra hogy hálásak legyenek.
"Őrájuk legalább támaszkodhatok, amennyiben a társaság tagjai. Azt nem tudom hogy az a harcos szuka mikor fogja kitörni a nyakamat, de adja neki. Ha meri. Nemtudom, az emberek általában hisznek Istenekben. Nem sok isten tűri hogy végezz egy ranggal feletted állóval, aki fegyvertelen, így sokkal inkább egy becstelen gyilkosság lenne az. Bár nem úgy néz ki akit érdekelne a becsület. Azt a Hajnal nevű lányt nem értem miért viseltetik velem majdnem ugyanúgy mint az a... Hah nem pazarlom a gondolataimat rá.
Bevallom, egyszer átvágott rajtam az érzés hogy meg akarnak engemet itt ölni, így hát csak óvatosan néztem a kertet, virágokat meg minden csodás dekorációt. Illetve feszülten gyakran pillantottam a fegyveres férfire.
Nem igazán sikerül nekem ellazulnom, ba fegyveres igencsak fenyegető.
Azután miután elhagytam azt már sikerül feloldódnom, majd meglátom a vendéglátónkat. Csinosnak kell mondanom,  ha nem akarok hazudni. Hogy miket mondott csak elvétve értettem. Volt valami egy Shiren házról, meg hogy  Hae Min Jin nek nevezik
Beszéde során a Hajnal nevű lány sikeresen elbizonytalanit egy kicsot abban hogy minden jó lesz.
"Miért csinálja azt amit csinál? Vajon ugyanolyan mint a harcos? Csak egy szebb kiadásban?"
Köszöntésére válaszképp fejemmel biccentek, illetve a hála (*off: ha tudom én ezeket), bár tudom ha láttam hogy Haren meg Rashu mit csinált) szimbólumát mutatom.
- Köszönöm, hogy felajánlotta nekünk a segítséget. Azt hittem már sosem fogunk Merussába jutni az háborgó tenger akarata szerint. Nagyon hálás vagyok a segítségéért. Én Zegherov földjéről, pontosabban szigetéről jöttem, már évek óta ott kellett hagynom az otthonomat, bár jó szívvel tettem,  Eilenhitar kísért el engem az utamra, de útjaink szétváltak amikor magához szólította Végzetúrhölgy, és hosszú csókjával elkérte a lelkét. Azóta az idök során ez a kis szedett-vedett, de derekas gyülekezet tagjai lettek az útitársaim
"Nem hazugság, már egy ideje egy hajón utazunk"
- Kérem fogadja őket olyan vendégszeretettel amilyennel engem fogadott.
Hátrapillantok rájuk az arcukat tanulmányozva, aztán visszafordulok MinJin felé.
- Örömmel  fogadnám a  maga társaságát.

[Filio Mortale]

Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár, A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Vanina illetve mindenki
__________________________________________________

Korábban a Kufár fedélzetén:

Vanina mondandója teljesen meghökkent ennek hatására a hegyi vízesések felszabadultságával és robajával tör ki belőlem az önfeledt kacagás, hogy abba bele is könnyezek csak miután teljesen kifogy belőlem az önfeledt öröm szuflája szólalok meg azt is önfeledt kuncogás közepette.

-   Nisha teljes komolysággal tetted fel az iménti kérdésedet? Nem szívesen, de emlékeztetnélek arra, hogy nem is olyan távoli múltban félreérthetetlen módon adtad a tudtomra, hogy semmi és senki vagyok számodra, szavam pernye a szélben és kizárólag a házfő szavának engedelmeskedsz…. Ezek után azt kérded, mire számítok és mik a terveim? Közlöm nincsenek elvárásaim tudomásul vettem álláspontodat a távoli terv, hogy eljussunk a Hegyi királyság zászlóvárosába az, hogy miképpen mindig majd az aktuális helyzet alakítja ki, mondhatni jelenleg sodródunk az árral… Nem tervezek előre mert nem tudni mi vár ránk a távoli horizont komisz ködbe vész….. Személy szerint nem számítok a kardodra, ám a ház szolgálatából való elbocsájtást csak a ház feje mondhatja ki számodra, utunk ott és akkor fog elválni amikor jónak látod, távozásoddal szemben nem kívánok akadályokat gördíteni. Belefáradtam a harcaidba, legközelebb ha problémád van vond ki a pengédet és Nascor nevére mondom megfelelek a kihívásodra…..Azt hiszem egyszerűbb és stílusosabb lesz mint folyton vitázni.

Később a szigeten:

A szigetre tartva egyenlőre inkább, csak élvezem a rendezett kerteket és a harmóniát sugalló sétakerteket és utakat, régen voltam már ilyen nyugodt és harmonikus környezetben, jelenleg csak élvezem az ajándékként kapott nyugalmat. Az udvarházba érve teljesen a háttérbe húzódok, hagyom Elassor-t érvényesülni egyedül Hae Min Ji üdvözlését követően hajolok meg és mutatom a napcsászári etikettben nemtelenek számára nemesen születettekkel szemben megkívánt néma udvariassági formulát.

[KLM]

Kael Lacrymatis



Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában (vagy fedélzetén?)
Résztvevők: mindenki

Kael csupán sodródik az eseményekkel, "testőrnyi" távolságot tartva Lantól ("reprezentációhoz öltözve" az övében hordja a lélekkardot, mellé tűzve a készlet harmadik darabját és övtáskájában a gyógyító eszközeit). Inkább a szemét (mind a hármat) és a fülét tartja nyitva, nem a száját.
Mortar kegyelméből majd lesz idő talán a kérdéseire is.

[Tiwanlil]

Korábban Lannal

- Örülök, hogy sikerült megnevettetnem téged - mondom Lannak. - Azt viszont sajnálom, hogy ismét nem kérdeztél, hogyan tervezek a továbbiakban a házzal, habár a sejtésed most helyes: gondoltam már rá, hogy kérelmezzem az elbocsátásomat. Mé nem jutottam végső dűlőre, de tudom, mire Sytisbe érünk, ezzel is tisztába kerülök. Sajnálom azt is, hogy azt a szellemet, ami benned ég, nem tudtad megmutatni és átadni nekem, hogy lelkesíts és megnyerj az ügynek teljesen. Sőt, ezt már egy ideje fel is adtad. De legfőképpen azt sajnálom, hogy az együttműködés ereje ehelyett az akaratviaskodásba öltük az erőnket, lehetetlené téve az összekovácsolódást. Ez pedig az én kudarcom is - ismerem be váratlanul.
Azt se bánom, ha nem teszem jó, ha ilyesmiket hozok fel. Vannak dogok, amiket jobb kimondani, és vannak dolgok, amik sosem változnak. Mintha Lan nem érezné magát felelőssé azért, ami van. Harcaimról beszél harcaink helyett.
Egyébiránt az indító kérdésemre megfelelt, ő sem felkészültebb most, mint én a jelen eseményeit illetően.

Xaoval nem sikerül zöld ágra vergődni, Hajnal marad büntetésben, és az az érdekes helyzet van kialakulóban, hogy hajónk nemese kíséretévé alakulunk, pusztán azért, hogy a szigetre léphessünk.
Mi lesz ennek az ára? Mire ez a kegy?
Meglepő, hogy Hajnalt ezúttal kiengedik és velünk tarthat. Én a magam részéről várom már, hogy elhagyjam a hajót. Amikor ez megtörténik, fegyveresen teszem, női öltözködési sallangtól mentesen.
Furcsa hely a sziget. Az egyszellem híveinél olyan meleg volt, hogy azt hittem, nyár van, de ez  a hely a virágaival emlékeztet rá, másképp van.
Érdeklődve követem a társaságot a szerzetes nyomában. Van mit nézni, tetszik a mellvéd, és a park látványa.
Finom hölgy üdvözöl minket, bizonyos Hae Min Ji. Emberei nyíltan kimutatják érdeklődésüket, végre ismeretlenekkel találkozhatnak, a hölgy ennél jóval visszafogottabban ad hangot ismerkedési vágyának.
Vagy ahogy vesszük...
Hajnal mást is belehall a hölgy invitálásába, ez nekem annyit jelent, kezd kijönni az állapotból, ahova a Kufár taszította.
Nos, a hölgy ezüst szignumot visel, olyat, mint én, ezért nem értem, Lan miért úgy üdvözli, mintha aranyjelvényű volna, viszont haját kontyba kötötte, tehát hosszúra hagyta. Félredöntött fejjel töprengek, végül mielőtt illőn köszönthetném, egyszerűen megkérdezem:
- Hae Min Ji, van egy kérdés: te jel van ezüst, de te haj van hosszú. Hogy szokni köszönni?

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: mindenki

Kael és Lan a szigeten sétálva látják, érzik, hogy a sziget minden bokra, fája, épülete harmonikus elrendezése egy célt szolgál – békés összhangot teremtsen. A szigetet át és át átjárják a mágikus energiák, melyek rendeltetése nem egyértelmű, csak az, hogy határozott mintázatot alkotnak melyet talán madártávlatból tudna kibogozni az értő szem. A szerzetes vontatásról beszélt, így talán joggal feltételezhető, hogy a sziget helyváltoztató képességéhez lehet köze. Ám az bizonyos, hogy erős mágia munkálkodik.

A sétakertet elérve az is egyértelművé válik, hogy a harcosok, és a szerzetes is olyan, mint a többi harcos, vagy szerzetes a Napcsászár ege alatt. A kert viszont megannyi helyen bandola és démonűző jelképekkel van telehintve – ami inkább csak a kolostorokra, és nem egy udvarházra jellemző.

Sterrardban felmerül, hogy esetleg meg akarják ölni – de a sétakertben nem találkoznak több fegyveressel,  s az őket kísérő fegyveresek sem tesznek fenyegető mozdulatokat. Egyszerűen a szerzetes kíséreteként viselkednek, mintegy ellensúlyozandó Nisha és a többiek által képviselt fegyveres erőt. Nem mintha pont egy szerzetest kívánnátok meg támadni, de hát ki tudja?
Hátra fordulva Hajnal talányos arckifejezését pillantja meg – a nővel eddig nem sokat találkozott, mivel az út elején Sterrard maga vonult vissza a kabinjába, után pedig a kapitány parancsára Hajnal kényszerült szobafogságra – így nem mondhatni, hogy tudja – mire is gondolhat éppen. Kiina pedig valahova előre figyel – talán Hae Min Jit mustrálja. Rashu mester és Haren csendben ácsorognak, ahogy a többiek is – úgy tűnik, hogy most nem fognak beleszólni a társalgásba.
Hae Min Ji picit meghajtja fejét  Sterrard válaszát hallva
-Örömmel hallom – mosolyodik el melegen -Ám az imént az ön mögött állókra útitársaiként hivatkozott. Nyelvbotlás lett volna, és nemesi kíséretébe tartoznak, vagy pedig ténylegesen csak útitársai? Mivel utóbbi esetben sajnos nem áll módunkban őket is vendégül látnunk – kérdezi továbbra is mosolyogva.

Lan kézjelére Hae Min Ji oda sem nézve diszkrét, de megfelelő kéztartással válaszol – tudatva Lannal, hogy észrevette, de nincs szüksége a szolgálataira.

A rövid válasz során, miközben Sterrard szedett-vedett gyülekezetről beszél, Kiina szeme kissé összeszűkül – feltehetőleg kissé sérti a fülét a jelző. Aztán neheztelése olyan gyorsan távozik, mint ahogy jött – s érdeklődve mustrálja az előtte álló nőt.

Nisha rövid töprengés után felrúgja az etikett rendjét azzal, hogy megtöri eddigi némaságát
-  Hae Min Ji, van egy kérdés: te jel van ezüst, de te haj van hosszú. Hogy szokni köszönni? - teszi fel a kérdést.
A nő meglepődve fordul fele, de nem haraggal, hanem inkább kíváncsisággal tekint Nishára
-  Ha az én szolgálatomban állnál, az Úrnőm megszólítás volna helyénvaló. Ha pedig rám hivatkoznál idegenekkel beszélve, Min Ji Úrnő, vagy  Hae Min Ji Úrnő lenne a helyes. Mivel egyik eset sem áll fenn, ezért velem szemben a hölgyem, esetleg nemes hölgyem megszólítás elegendő – mutatva, hogy nem nekem tartozol feltétlen engedelmességgel. S mint tudja, az ezüst signum egy Ház oldalági leszármazottainak, rokonainak jár, az arany pedig a Házat közvetlenül vezető család tagjainak – válaszolja, aztán közelebb lép  Sterrardhoz
-Tam mester majd elkíséri szállására. Frissüljön fel, és majd a vacsoraasztalnál találkozunk! - szól lágyan, és a ház faragott kétszárnyú ajtaja fele int,hogy merre is kellene elindulni.
Belépve a tágas fogadóterembe, csiszolt, lakkozott fapadló, fogad titeket, melyen elcsúszik a kintről beszűrődő fény. Néhány ülőalkalmatosság húzódik meg a falak mentén, de középen szabad helyet hagytak – ahogy egy tánc, vagy inkább gyakorlótérnek szokás. Ez utóbbit a falakat díszítő fegyverek is valószínűsítik. A berendezés kevés, de igényesen megmunkált darabokból áll. Egyetlen férfi ácsorog az egyik simára csiszolt oszlop mellett – az a nagy darab szerzetes, aki a mólónál várt rátok. Amint meglát titeket, meghajol, és elindul a  terem végéből nyíló lépcsők fele. Négy szintnyit mentek felfele, mire megérkeztek szállásotokra a legfelső szinten. Három lakrészt nyit ki számotokra – Egyet Sterrard úr számára, egy másikat Lan, Kael, Haren és Rashu mester részére, és egy harmadikat Nisha, Kiina és Hajnal kap.

Nagy különbség nincs a szállások közt – egy hatalmas közös tér, melyből négy kisebb hálófülke nyílik – de ezek mindegyike is nagyobb önmagában, mint a Kufáron a teljes kabin. A három lakrész mellett egy negyedik is található ezen a szinten,  de azt most nem nyitja ki – úgy tűnik, hogy a teljes szintet mindössze a négy „vendégszoba” teszi ki. Tan mester közben pár szóban elmagyarázza a helyi szokásokat, amiről úgy gondolja, hogy tudnotok kell[/i]
-Cselédség nem tartozik a lakrészekhez. Ám mindegyik lakrész saját fürdővel rendelkezik. Igény szerint meleg vagy hideg vízzel. Tiszta, mosott ruhát, szappant biztosítunk, ahogy mosást is. Vacsora naplementekor a ház előtti teraszon. Reggeli a kelő nappal. A sziget bejárható, de az úszás tilos, és ha gongütést hallanak, ügyeljenek a poharaikra. Végezetül, a második és harmadik emelet, és a pince elzárt terület a vendégek elől.
Hajol meg, s távozik.
Felfele jövet a második és harmadik emelet faragott ajtajai csukva voltak – bár a harmadik emeleti ajtó talán aprólékosabb munkának tűnt. Ha találgatnotok kéne,  Hae Min Ji személyes lakrésze lehet  mögötte. A lakrészekből kiváló a kilátás a környező tengerre, és a belső sétálóudvarra, valamint a mellvédes teraszra. A Kufárt is látni, ahogy éppen a vontatásra készülődnek – két vaskos kötelet – mely innen vékony fonalnak látszik – rögzítenek a mólóból kiálló tömzsi cölöpökhöz, másik végüket pedig a Kufár orrához erősítik.

A női lakrészben:
Kiina szétnéz a lakrészében, s közben megjegyzi
-A szigeten csak úgy vibrál a varázs. De úgy gondolom, a jobbik fajta.
Hajnal erre csak laposan pislant Kiina fele – meg lehet a véleménye a varázslatokról.

A férfi kísérők lakrészében:
Haren és Rashu mester is szótlanul veszik birtokba a hálófülkéiket – aztán Rashu mester az ablakhoz sétál, és kinéz.
-Van egy régi ardún hiedelem a vándorló szigetről – s úgy tűnik, lehet valami alapja... -szól elgondolkozva. Haren bólint
-Azt hiszem, én is hallottam róla valamit – erősíti meg. Ám mivel mindkettejük elég szófukar fajta, ezért itt el is akadt a társalgás. Haren végigőgyeleg a lakrészen, és a faragásokat szemléli, Rashu mester pedig öreg csontjait melengeti a nap fényében.

[Tiwanlil]

"Apád f*sza szedett-vetett" - villan át rajtam, az Sterrard nagy szerencséje, hogy a) a partra akartam jönni b) más jobban lekötötte a figyelmem. Ezzel csak magát járatja le, és ha a sziget hölgyének van egy ksi sütnivalója, akkor erre maga is rájön.
"Rossz, ha társaságnak csak őt választhatja a protokoll miatt, gyenge a felhozatal most más urakból"
Ilyen ez az uraskodás, azt hiszik, az arany signum kiszűri az értéket, és akinek nem olyan van, az semmire nem való, csak parancsteljesítésre.

Hae Min Jin eligazít a megnevezések kuszaságában. Magamban ő már a sziget hölgye, katonás félmeghajlással fejezem ki, értem, amit mondott.
Figyelmes szemmel vizslatnom a házat,amin keresztül vezetnek minket. Kapunk szobát, pompás kilátással. Kiina érzi, nem akármilyen helyen vagyunk.
- Vajon a sziget szellemnézői tudják, mi lakozik a hajónkban? Tudják, mit engedtek a kikötőjükbe?
Máskülönben viszketek és szaglok, és ha a szieten van tó, vagy patak, akkor feltett szándékom, hogy a szabad ég alatt, ottani vízben mosdjak meg. A hajón elegem lett a zárt terekből, és a szállásunk éppenséggel az. Szóval ha van ilyesfajta, fürdésre alkalmas édesvíz a szigeten, akkor váltóruhát kerítek a vendéglátó nekünk szánt készletéből - inkább férfigúnya érdekel, a női finomság kevésbé -, szappant szerzek és irány tisztálkodni, ha pedig ilyen nincs, fürdőt rittyentek odabent. Az úszás tilalmát a tengerre értettem, azt meg nem akarok.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Vanina

Vanina kérdésére Kiina megvonja vállát
– Nem tudom. Azt sem, hogy számít-e.
Vanina a faragott szekrényekben talál férfi ruházatot. Puha, tiszta vászoninget fehér színben, illetve könnyű szövésű, bő, avar-barna szövetnadrágot. A fürdő helyiségben magához vesz még egy ökölnyi szappant, valamint egy lepedőnyi törülközőt. A fürdőhelyet hamar megtalálja – a sétakert közepét uraló tavacskára esik a választás, mivel a tóból vízesés formájában kiömlő vizet nem egyszerű megközelíteni. A gazdag kerttel, buja növényzettel körülölelt tiszta víztükör felüdülés a szemnek a sziget körül elterülő obszidián-fekete csillogás után. A tavacskának puha homok borítja az alját, s nem is túl mély – jó, ha szegycsontig ér a legmélyebb pontján. Kíváncsi halak úsznak Vaninához közel, s a szemtelenebbek vagy bátrabbak? ajkaikkal puhán megcsipkedik bőrét, aztán tova rebbennek egy-egy gyorsabb mozdulattól megriadva. A víz kellemesen hűvös, és tiszta. A tó egyik „sarkában” fél alak magas szikla áll félig a parton, félig a vízben, melynek tetejéből fakadt a forrás, ahonnan szinte azonnal zúgó formájában alábukik a tóba, pengényi magas vízesésként, amely kiválóan alkalmas a fáradt izmok dögönyözésére. A kertben jelenleg nem sokan tartózkodnak – mindössze egy katona sietett el a kapu fele, hogy leváltsa őrségben álló társát – s ő nem szólta meg, hogy mit keres a tóban. Csak talán az illendőnél kíváncsibb pillantást vet a vízbe merült Vaninára a kapu fele menet.

[Filio Mortale]

Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár, A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Vanina illetve mindenki
__________________________________________________

Min Ji Úrnő elszállásol minket a Shoarral ház vendégszállásán a szállás apró ám kényelmes és fürdővel is rendelkezik aminek roppant mód örülök és nyomban ki is használom, hogy a tengeri út alatt rám rakódott sótól és mocsoktól megszabaduljak. A fürdést követően kisétálok a szállásról és megpróbálom felderíteni a Shoarral ház cselédségét mert bár a vendégszálláshoz nem tartozik kiszolgáló személyzet a nemes ház nemesen születettjeinek biztosan vannak szolgálói. Amennyiben megtalálom a cselédség szállásait megpróbálok elvegyülni és beszédbe elegyedni velük.