Calimport
Amikor már tele a szád homokkal a sok tevegeléstől, vagy a sós vízzel a fedélzeten, amikor már alig látsz a napszúrástól és káprázik a szemed a véget nem érő homoktengertől, vagy a hullámoktól… a szemed elé tárul végre egy város látképe… mely nagyobb és összetettebb, mint amit valaha láttál. Ebben a városban, ahol egy helyen láthatsz palotákat és szatócsboltok százaiból készült ócska bazárt; katonák százaival körbevett hatlovas hintókkal utazó pashákat és periférián élő zsebtolvajokat, akik bámészkodás közben emelik el az erszényedet; tengert és sivatagot; a napfényt ahogy ugyanúgy csillan a kovács izzadtságán, vagy egy nemesasszony gyűrűjén; fényűző életeket és nyomorult halált; te is megtalálhatod önmagad…
Ez Calimport! A szélsőségek városa. Amilyet még soha nem láttál.
Calimport, vagy Calim kikötő, a világ egyik legnagyobb és legforgalmasabb kikötővárosa.
A Calim sivatag déli partjainál fekszik és óriási kereskedelmi potenciállal rendelkezik.
Ezen felül a legnagyobb tengeri- és varázstárgy-, valamint rabszolga-kereskedelmet bonyolítja Faerünön.
Lakosainak száma több, mint 5 millió fő. A mindennapi látogatók, átutazók és kereskedelmi ügyben érkezők száma ezt csak tovább növeli… Erre jön rá a syl-pasha hadserege, akik nem számítódnak bele a lakosságba, valamint a rabszolgapiac, mely szintén további ezrekkel növeli a végösszeget.
Minden faj, minden náció és minden rassz megtalálható itt, csak úgy, mint az összes vallás és szervezet.
A kaotikus és éjjel-nappal (bár inkább éjjel, mint nappal a nagy hőségre való tekintettel) ébren lévő város híres/hírhedt a kereskedelme mellett a találkozókról, a gyilkosságokról és tolvajszektákról, valamint a céhek uralmáról…
Az utcákon véget nem érő bazársorok, teaházak és elegáns fogadók terpeszkednek.
A gazdagabb negyedekben pompa, szökőkutak a vízhiány ellenére és emberéletek százait érő épületek.
A kikötőben döglött halak bűze és patkányok, mint mindenhol, valamint a hajóácsok kalapácsolásának állandó zaja és a sós víz megnyugtató illata…
A Kripta Negyedben csend és ódon hullaszag és eltemetett rejtélyek ezrei, a Nyomornegyedben a társadalom perifériáján élők százai, a Kereskedők Negyedében rabszolgák ezrei.
A város sajátos törvényei biztosítják, hogy egyszerre fizess kapuvámot az őrségnek és egy a negyedet irányító és uraló céhnek egyaránt, vagy hogy megszabadíthassanak az erszényedtől, ha nem vagy elég erős, ügyes vagy tapasztalt, hogy elkerüld a bajt, vagy megvédd magad.
A kaotikus rendszer az első ránézés ellenére tökéletesen működik, ha valaki képes asszimilálódni és a szabálytalan szabályok szerint játszani…
Ez a lehetőségek világa. Itt az lehetsz, aki csak akarsz, ha van benned elég kurázsi, hogy megvalósítsd az álmaid. Csak rajtad áll, hogy rabszolga vagy céhvezető leszel!
Ez Calimport!
Isten hozott…!
És akkor most egy kicsit merüljünk el ebben a világban!
Calimport leghatalmasabb személyei a céheket irányító Házak vezetői, a pashák.
Az uralkodó a syl-pasha, ő Calimshan Ura: a fényes tekintetű és nagytiszteletű Ralan el Persakhal.
A birodalom fővarázslója és a syl-pasha mindenkori első tanácsnoka, egykori tanítója, valamint általános helyettese a távollétében Jusuf Ali Hazammud.
Az uralkodó személyes tanácsnokai még a személyes testőrségének kapitánya, az udvarmestere és a birodalmi hadsereg parancsnoka. Ezen kívül akad még egy maroknyi bizalmas, valamint az öt nagy ház vezetőségéből összeálló Tanács, akiket meghallgat …
Az öt legnagyobb Ház:
1. a Bashadoni Ház
2. a Fürkészek céhe, az al-Fatah Ház
3. a SAH háza, az al-Hamed Ház
4. a Bayur Ház, az Árnyékhomok szekta és a Csillanó Éj orgyilkos-szekta
5. az al-Markhalan Ház
A világ:
A pashák között örökös harc dúl a többi pasha által birtokolt piacrészek (információ, fegyver, varázstárgy, stb.), valamint az utcák és terek fölötti ellenőrzés jogának megszerzéséért (ezutóbbi az adó- és vámszedésből szerzett pénzösszegek feletti uralom megszerzésének elsőszámú oka is).
A Házak így a birtokaik és a kereskedelemben elfoglalt helyük alapján sorolják magukat lejjebb, vagy följebb.
Nagyon kevés a kirázólagos kereskedelmi egyezmény, így általában mindenki kereskedik mindennel, de általában megvannak a főbb gócpontok, ami köré az adott Ház kereskedelme épül.
Értelem szerűen mindenki a piacok megszerzésére és a másik ellehetetlenítésére hajt, vagyis folytonos árnyékháború zajlik a kisebb-nagyobb Házak között.
Több, mint száz kisebb-nagyobb Ház, vagyis céh van jelen csak a fővárosban. Ezek leginkább kisebb céhek, tolvajokat, orgyilkosokat, karavánkísérő zsoldosokat, külhoni zsoldosokat és mindenfajta lényt és szerzetet tömörítenek, melyek a negyedek (ward) kerületeit (sabban) vagy csak egy-egy utcát irányítják… Calimportban minden fajtája megtalálható a nációknak, a legtöbb faj és mesterség gyűjtőhelye…
Mivel a város állandóan él és nyüzsög és rettentő sok az átutazó, az idegen és a külhoni kereskedő, nagyon sok vallás és külországi szervezet is fellelhető.
Természetesen, mivel a város ilyen színes és kaotikus, és a szabályok, a törvények lehetővé teszik, mindenki itt bonyolítja ügyes-bajos dolgait. Itt szerzik be a háborúkhoz szükséges hadianyagot, a kalandokhoz szükséges varázstárgyakat, az ellenségekről begyűjtendő információkat, de itt találkoznak titokban szövetségesek, ellenségek… magyarul a város egy közkedvelt központja azoknak a tevékenységeknek, melyeket máshol nem lehet elintézni, csak itt.
Virágzik a korrupció, az utcai zsebelések és a sikátorban történő késelések, ugyanúgy mint a rabszolgák és varázstárgyak adása, vétele, valamint itt mindig talál az ember magának egy vállalható küldetést, vagy egy csapatnyi zsoldost ha elvégzendő feladata támad…
Ezt az egész hömpölygő, megfoghatatlan és magától élő, irányíthatatlan masszát uralják a pashák, akik céhekbe és szektákba tömörítenek mindenkit, aki beáll a soraikba és pénzt akar keresni… Mivel itt az emberek nagytöbbsége szegénységben él és mindenki kereskedik, a gátlástalanabb fajta úgyis eladja a saját anyját is egy kis haszonért, vagy egy szebb kardért… Ezt belátva a pashák kihasználják a helyzetet és besúgóknak, megfigyelőknek, orgyilkosoknak, tolvajoknak adnak munkát megélhetésért cserébe.
Ritka az, amikor valaki nem valamelyik céhnek, vagy nagyobb Háznak dolgozik.
Mindent az érdek irányít és a harácsolás, mindenki egyre feljebb akar törni, lefelé taposva és oldalra könyökölve.
Ebben az állandó harcban folyamatosan változik a ranglétra sorrendje.
A Házak (vagyis céhek) sorrendjét mindig az teszi ki, hogy melyik Ház mekkora sereget ad a syl-pasha hadseregébe, a birodalmi hadseregbe, de fontos még emellett a Ház kereskedelmi potenciálja is (varázstárgyak, fegyver, rabszolga, gyémánt, hajózás). Ezen felül az információ-áramlásban elfoglalt szerep (hisz az információ a legnagyobb érték), a syl-pasha és a többi pasha támogatása, valamint a szövetségesek száma (mind a városban, mind azon kívül), az adott Háznak (céhnek) dolgozó fegyverforgatók száma, a kereskedelmi és hadi flotta mérete, a karavánok gyakorisága, a termékek minősége és széles választéka és még sok-sok dolog befolyásolja napról napra azt, hogy ki kicsoda a sakktáblán.
Vannak hirtelen felemelkedők és egyik estéről a másikra eltűnők, de vannak olyanok is, akik hosszú ideje töltenek be hatalmi pozíciót a városban.
Természetesen ebbe olykor-olykor beleszólnak külső tényezők is, úgy mint egy szövetséges feltűnése, vagy a másik házat támogató kisebb házak sorozatos bukása, esetleg egy a syl-pashának tett szívesség, mely fegyvertényt jelenthet egy adott helyzetben, vagy egy olyan információ, ami zsarolási alapot adhat a felemelkedésre, vagy mások meggyengítésére.
Az utolsó nagy átrendeződés az 1360-as évek vége, 70-es évek elején történt.
Az öt legnagyobb Ház különleges helyzetben van és ezért nagy harc dúl a nagyok között, ugyanis ez az öt Ház adja a Nagytanácsot, mely a syl-pasha elsőszámú tanácsadó testülete, valamint a város irányításának elsőszámú hatalmi testülete is egyben.
Ők irányítják a várost, vetik ki az adókat, rendelkeznek a vámok fölött, szabályozzák a kereskedelmet és osztják a lapokat mindenkinek a képzeletbeli asztalnál.
A város 17 negyedre (ward) van osztva… általában minden negyedet ural egy Ház, vagy céh amely céh teljeskörű hatalommal bír és megszabja a lokális (kisebb helyi) szabályokat.
Természetesen ezekben a negyedekben él a többi majdnem száz céh is, akik pedig hatalomra akarnak törni és mindent elkövetnek egymás ellehetetlenítése érdekében, a szabályok kikerülésének érdekében és azért a hagymázas eszméért, hogy ők legyenek egyszer a város urai, vagy legalábbis a Tanács tagjai.
A legnagyobb Házak uralják az össz kereskedelem több, mint 50%-át, de vannak olyan szegmensek, ahol akár az egészet is… sőt, akad olyan, hogy egy egész szegmenst egy Ház, vagy céh irányít, ezzel kizárólagosságot birtokolva. Ez általában hatalmas (sokszor behozhatatlan) előny és veszélyes hatalom.
A társadalom három rétege itt is megtalálható és igen erősen elkülönül.
A céhvezetők és a Házak vezetői rend szerint gazdagok és lehetőségeikhez mérten pompában és gazdagságban élnek. Testőrök veszik őket körül, irányítják a kereskedelmet és ármányokat szőnek más hozzájuk hasonló társaik legyőzésére. Ők a munkaadók, a hálóban a pókok, akik irányítják a játszmákat.
Természetesen közöttük is vannak gazdagok és még gazdagabbak.
Míg egy átlagos, vagy nevezzük kisebb céhvezető napi bevétele 5-10-20 arany (amiből fenn kell tartania kicsiny birodalmát, megvásárolni az információkat, besúgókat, kifizetni a testőröket, zsoldosokat, gyilkosokat, tolvajokat, stb.), addig egy nagyobb Ház pashája megkeresi ennek akár százszorosát, vagy jobb időszakokban ezerszeresét is…
Calimportban az élet drága, hiszen mindenért fizetni kell, semmi sincs ingyen, így a pénz és az anyagi javak birtoklása elengedhetetlen feltétele a játékban maradásnak.
A középső rétegbe tartozik a város, illetve egész Calimshan zöme… a halászoktól és hajóépítőktől kezdve a zsoldosokon át az utcai tolvajig, vagy orgyilkosig, a varázslók, hivatalnokok, a birodalmi hadsereg tagjai, az őrök, a kereskedelem mindennemű szereplője, az átutazók, a fogadókban és a kikötőben, vagy a falakon dolgozók, mindenki… mindenki, aki valamelyik cégnek dolgozik és próbál érvényesülni, túlélni, jutni egyről a kettőre. Ők az aktív réteg, a szabadok. Hasznos része a városnak és a különböző játszmáknak egyaránt.
A harmadik réteg - a szabadok alsóbb rétege - a nincstelen szegények, koldusok, az éhezők és a peremvidéken élő senkiháziak, akik a társadalomba képtelenek beilleszkedni, senki nem akarja őket használni semmire, se elég eszük, se elég erejük, vagy pénzük, hogy kitörjenek onnan… ide tartoznak még a rabszolgák is, de valójában ők nem a társadalom rétegeibe tagozódnak be, hanem inkább, mint használati tárgyak vannak jelen. Természetesen az ő értékük is merőben változó.
Egy külhoni harcos, aki valamelyik háborúban esett foglyul és kötött ki Calimportban és a syl-pasha viadalain lelheti halálát néha ezerszer többet ér, mint egy nincstelen a város szélén a Nyomornegyedben (Shackles Ward).
Ez a legalsó réteg leginkább a Nyomornegyedben tengődik, de megtalálhatók a kevésbé gazdag negyedekben is, esetleg nagyobb bazárokban kéregetnek, vagy egy céh udvarán laknak és teljesítenek alantasabb szolgálatokat, mint takarítás és/vagy az állatok rendben tartása.
Így hát a városban elkülönülnek a negyedek is, megkülönböztetnek gazdagot és szegényt, tehetőset, aki az aljanéphez tartozik és gazdag testőrt, aki az elithez. Itt soha nem lehet tudni ki kicsoda valójában és mik a szándékai. Az egyik legveszélyesebb város Faerünön, nem hiába az intrikák földjének egyik legpezsgőbb városa…
Tehát a negyedeket nagy falakkal választják el, pontosan kijelölve a határokat és hogy meddig terjed a te és honnan kezdődik az én felségterületem.
Mivel minden a pénz és a birtokolt javak körül forog, ezek a szabályok általában szentek és sérthetetlenek, legalábbis, amíg valaki át nem rajzolja a térképet…
Ha más területére tévedsz, ne lepődj meg ha megkéselnek, el-, vagy kirabolnak, esetleg szó nélkül elpáholnak csak mert rosszkor voltál rossz helyen.
A szabályok és az oligarchák törvényeinek ismerete életben-maradási feltétel.
Még a városban való közlekedést is szabályokhoz kötik, egyik negyedből a másikba, át egy kapun, be egy utcába, belépni egy fogadóba, mind-mind engedélyköteles dolog lehet.
Csak úgy, mint a kereskedelem, a hajózás, adott negyedekben a fegyverviselés, vagy a varázslatok alkalmazása, vagy bármi, amit az urak a fejükbe vesznek.
Vannak könnyen beszerezhető papírok és szinte lehetetlen küldetéssel bírók…
Ilyen például a Palota Negyedbe (Palace Ward) való bebocsáttatás. Ugyanis, ha pl. a palotából nem hívtak kihallgatásra, azonnal végrehajtandó halálbüntetés a jussod. (Volt már hatalmasság, akit azért végeztek ki a nyílt utcán a birodalmi hadsereg járőrei, mert véletlenül eltűnt az okirat, ami a jogos ottlétét volt hivatott igazolni…)
A Palota Negyed sok érdekességet rejt a palotán, a hadsereg barakkjain kívül is, mely avatatlan szem előtt titokban kell maradnia. Amellett, hogy ez a syl-pasha és a birodalmi erők negyede és itt összpontosul a központi hatalom, a főbb hivatalok és a hadsereg itt található például a calimporti függőkert is, melyet a syl-pasha nagy becsben tart és a pasha különleges és óriási állatparkja, egy vadaspark melybe szinte minden külországi fenevad megtalálható. Emellett itt van a kincstár, itt találhatók meg azok a mágikusan létrehozott gócpontok, melyek lehetővé teszik a térmágiát, valamint itt található az a gyűjtemény is, mely a pasha legkedvesebb szórakozását reprezentálja, az átkozott mágikus tárgyak gyűjtését.
Ez a negyed a legszebb és leggazdagabb, itt található a legtöbb szökőkút, a legszebb és legnagyobb házak és legtöbb árnyas liget, itt van a legtöbb őr és legnagyobb biztonság, valamint a legnagyobb szigor is. A syl-pasha udvartartása számára a palota évente több ezer rabszolgát, több tonna ételt, több ezer liter bort, több mázsa ruhát, társzekérnyi fegyvert, millió aranyban mért varázstárgyat és rengeteg afrodiziákumot és kábítószert vásárol meg, mely igencsak fellendíti a kereskedelmet… Természetesen mivel ezt a céhek is tudják, igencsak érdekükben áll ezt az információt felhasználva ajándékokkal kedveskedni az uralkodónak, vagy valamelyik hozzá közeli prominensebb személynek… az udvartartás egy tagjának, az udvarmesternek, egy tanácsosnak, a személyes testőrsége egy tagjának, vagy bárkinek, ahova csak elér a ”halandó” keze… Ez a negyed híres a fényűzésről, a harácsolásról, a dőzsölésről és a minőségi szolgáltatásokról. Itt vannak a legjobb borok, örömlányok, a legfinomabb ételek és a legnagyobb diszkréció. Persze csak azok számára elérhető, akik a legfelsőbb szinteken foglalnak helyet. A nagy házak vezetői és a külhoni diplomáciai követségeket tejben vajban fürdetik, hisz a calim vendéglátás páratlan a maga mivoltában… és általában mindig eléri a célját, úgy ahogy az elégedett vendég megnyitja száját, vagy erszényét.
A calim uralkodó gazdagsága mellett a serege is az egyik legnagyobb a világon, több tízezer katonája és több száz harcedzett varázslója áll nap, mint nap harcra készen, hogy életét adja egy parancsért, a syl-pasháért, vagy a birodalomért.
Évente egyszer egy karnevál alkalmával a birodalmi hadsereg felvonul Calimport utcáin, ilyenkor a harci orrszarvúk és elefántok lépteitől, valamint a csatamágusok különböző varázslataitól süketül meg a nép és rázkódnak a falak. Afféle erőfitogtatás és a jól használt „cirkuszt a népnek” szerepét tölti be. Ekkor történnek meg a calim viadalok az arénában amikor is minden rabszolga megküzdhet a szabadságáért, vagy a szabadok előtt dicső halált halva mulattathatja a népet.
A hadseregbe bandériumokat állítanak a házak és céhek.
Gyakorlatilag a politika úgy néz ki, hogy minél inkább lenyűgözöd az uralkodót, annál jobban fog kedvelni érte és annál nagyobb lesz a barátság-faktor, minek hatására szívességeket, engedményeket kérhetsz magadnak. Ennek elsőszámú eszköze, hogy biztonságot ajándékozol neki, azaz fegyveres erőket a hadseregbe.
Mivel a syl-pasha olyan, mint egy kapzsi kisgyerek és a hadsereg az egyik fő játéka, ennek duzzasztása rettentő nagy értékkel bír számára. Persze a többi nagy becsben tartott hobbijával egyetemben…
A Házakat, vagyis a céhekhez tartozó épületeket, legfőképpen a központokat már messziről felismerni a város látképéből is kitűnő illusztris és gazdagon díszített külsejéről.
Alabástromfehér márvány épületek oszlopsorral, arany berakásos díszítésekkel, szökőkúttal és tág hűs terekkel, fekete kovácsoltvas kapukkal és kerítéssel, az udvaron őrséggel, szépre nyírt gyeppel és gondozott sövényekkel. Így néz ki egy nagyobb Ház központi épülete, hirdeti a felsőbbrendűséget, gazdagságot és pompát. Természetesen itt az emberek drága kelmékben járnak kelnek, őrök vigyázzák lépteiket és bármelyik terembe érve talál az ember magának egy kancsó hűs vizet, bort, vagy gyümölcsöt a ritkább és ízletesebb fajtából. Szolgák hada lesi minden vendég összes kívánságát és varázslók biztosítják azon jellegű védelmet, melyet a fizikai erő képtelen. Az ilyen épületek szöges ellentétei az utca képével, ahol rongyosabb utazók mennek a dolgukra, szinte alig lehet vizet találni, de ha találnak is, rendszerint a koszosabb fajtából mérik csak… Aki minőségre vágyik, fogadókat, teaházakat látogat, természetesen nem kevés összegért. Ezen helyek hívogató árnyékos teraszaival és dúskeblű, csinosabbnál csinosabb felszolgáló-személyzetével szinte minden útszakasz mellett megtalálhatók a város minden területén. Árképzésük negyedenként eltérő lehet, de a friss, tiszta víz, vagy cirtusféle, esetleg külhoni gyümölcsök, vagy ételek ára mindenképpen borsos.
Egy-egy lakomáért akár kisebb vagyonokat is elkérhetnek.
Természetesen a piacon minden megtalálható, silányabb minőségben ugyan, de mindenképpen olcsóbban… kérdés, hogy az utazó mire mennyit szán és hogyan akarja tengetni mindennapjait.
A tárgyak és az információk kereskedelme mindenhol megtalálható… a piacon ugyanúgy, mint a fogadókban, a nagy házak berkeiben, vagy a Palota Negyed fürkész-mentes titkos szobáiban. Általában viszont olyan helyeken gyakori, hogy gazdát cserél, mint a bordélyok, lezüllött lokálok és kocsmák, ahol a társaság rosszarcú idegenekből és kétes alakokból áll.
Általában az ilyen helyeken tudják a legfontosabb dolgokat, hisz ezek a helyek az átlagos életszínvonalon élő besúgók, kémek, megfigyelők és tolvajok gyűjtőhelye.
Ez az a szint, ahol megszületik az információ… Innen vándorol tovább és tovább és lesz egyre értékesebb, hogy eljut addig a személyig, aki ezt felhasználja.
Általában így van ez a tárgyakkal is. Ha valaki megszerez egy drágább, jobb minőségű, vagy hatalmasabb varázstárgyat, el akarja majd adni… Ha nincs összeköttetése, megpróbál szerezni valakit, aki segít neki. Természetesen az ilyen személyek általában nem kalandozók és nem csapatban járnak, így örülnek, ha kapnak valamennyi pénzt. Nem kockáztatják az életüket egy ellopott gyűrűért, gyorsan továbbadnak rajta és elköltik a pénzt.
Minél feljebb megyünk a hatalom és a szervezettség lépcsőin, annál többet érhet egy adott tárgy, vagy információ. Például egy céh mestergyilkosa által látott haláleset egy pashának információként eladva már sok száz aranyat is megérhet…
És így, a márványlépcsőkön felsétálva jutunk el egészen a legnagyobb házak bejáratáig, ahol a világ már nem a mindennapi betevő beszerzéséről szól, nem rézben és ezüstben számolják az életet és nem karavánkíséret, vagy alkalmi zsoldos-feladatok elvégzése a napi munka.
Az utca arca…
Az utca a színtere szinte mindennek, ami a városban zajlik, így életnek, halálnak, kereskedelemnek, beszélgetéseknek, tárgyalásoknak, zsarolásoknak, fenyegetéseknek, gyanútlanul sétáló emberek kirablásának, rajtaütéseknek és gyilkosságoknak.
Az élet itt egyszerű. Mivel nincs más út, csak felfelé, vagy arra mész, vagy kiszállsz a játékból. A felfelé vezető út pedig csupa gonosz dologgal van kikövezve. Mivel ezt mindenki tudja, vagy ha nem hát nagyon rövid időn belül belátja, eldöntheti, hogy neki melyik élet való… Hajlandó-e csúnya dolgokat tenni azért, hogy bekerüljön azok közé, akik hatalommal bírnak, nagy vagyonnal és tényleges szereppel a sakktáblán, vagy megmarad szürke egérnek, kívülállónak, szolgának és természetesen szegénynek, jelentéktelennek és értéktelennek ebben a világban. A calimporti sikertörténetek egytől egyig gátlástalanságról és a másokon való átgázolásról szólnak, arról, hogy hogyan állítsd félre vetélytársaidat, hagyd helyben ellenségeidet, lopj, csalj, hazudj, verj át és gyilkolj és törj a csúcsra nem számít milyen áron.
A legtöbb dolog az utcán zajlik, de az biztos, hogy minden onnan indul.
Ott csapsz le először első ellenfeledre, ott kötöd meg első üzleted, ott viszed be a sikátorba az első kurvát… Minden élményed oda köt. A poros, sivár és nagy álmokkal teli utcára, ahol mindenki egyenlő veled és ugyanaz a senki vagy, mint bárki más.
Sok szép élmény ellenére az utca rejt nagyon szörnyű dolgokat, vér áztatja nap, mint nap, emberek halnak meg, rabszolgákat korbácsolnak félholtra az urak kényükre-kedvükre, a tolvajnak, aki a napi betevőért lop, levágják a kezét, a kurvákat halálra kínozzák egy semmit sem érő információért, te pedig ezt végignézed és magadba szívod, majd szépen megszokod és végül azonosulsz vele. Itt nincs visszaút. Nincsenek szép remények, nincsenek illúziók.
Egyetlen út van innen ki, az pedig a csúcsra visz. Vagy oda, vagy a halálba. És minél feljebb akarsz jutni, annál többet kell tenned mások ellenében, így ha komolyan gondolod, jobb ha sutba vágod az erkölcsi érzéked, mert a pénz, a hatalom és az intrika világában nem számít a morál és az erkölcs, csak, hogy mit vagy képes megtenni azért, hogy jobb legyél mint mások. Ha itt kezdted, ha ide tartozol, nincs más választásod. Küzdesz, vagy meghalsz.
És épp ez a kaotikus kavalkád teszi groteszken széppé és szerethetővé ezt a világot, amiért nem hagyod ott, nem lépsz le, sőt… eszedben sem jut, hogy máshol jobb lehet.
Itt akarsz maradni… mert… szereted. Állandó kihívásokkal, izgalmakkal kecsegtet és próbára tesz. Nem tudod megmagyarázni, hogy miért tetszetős mégis, de így van… és ez bőven elég.
A város valódi urai és más szereplői…
Legendák szólnak róla, hogy a város valódi urai nem is a pasák, vagy a szultán, de még a syl-pasha sem, hanem az őket a háttérből irányító beholderek, sárkányok, lichek, dzsinnek, efreetek és egyéb nagyhatalmú teremtmények, akik érezredek óta itt élnek…
Van valóság alapja annak, hogy sok ilyen nagyhatalmú lény élte túl a háborúkat és jelenleg is aktív szereplői Faerün életének, de erről bizonyítékokkal alátámasztott konkrétumokat senki nem tud állítani.
Annyi bizonyos, hogy vannak szereplők, akik beleavatkoznak néha a calimshani történésekbe és ezek nem csak a külhoni politikai erők, vagy kalandorcsapatok, hanem ősi, esetleg nem is evilági szereplői a játéknak…
Ezen túl vannak hagyatékai is az elmúlt majd tízezer év hatalmi harcának, úgy mint a Torz Rúna titkos mesterei, a Rundeen, vagy az orkok Fekete Hordája, az itt maradt elfek, akik még mindig őrzik a kapukat, vagy egy évezredekkel ezelőtt elpusztult lich máig is élő(halott) szolgái… és még sokáig sorolhatnám...
