Enethiel
/Görög/ Picit próbálok ismerős párhuzamokat vonni, példákat hozni, hogy könnyebb legyen megérteni - válaszolom pillanatnyi szünetet tartva. Nem azért, hogy várjam a megerősítést, hanem hogy összeszedjem a gondolataimat
/Görög/ Gondolom az eddigi életed során sok emberrel találkoztál - s mindegyikkel másképp sikerült kijönnöd. Van akit kedvelsz, van aki nem hagyott mély nyomokat, és van akivel igencsak összevesztél. Nálunk aztán az évek alatt ezek a nézetkülönbségek elmélyülnek, eldurvulnak, pedig elvileg "kollégák" vagyunk. Hosszú évekig azt hallgatod, hogy amit te csinálsz az nem jó, hibás az egész elgondolásod, s hogy kiköszörülje a szakmai hibát, elveszi az ügyedet, vagy szimplán eltörli a projektedet - például egy falut szökőárral - hiszen ő tudja, hogy neki van igaza. Ez a mérgező munkahelyi légkör aztán kihat mindenkinek a feladatára, és elkezdik egymás munkáit, erőfeszítéseit szabotálni. S a kellemetlen az, hogy ezen kollégák közül senki nem megy nyugdíjba, és senki nem vált munkahelyet. Több ezer éved van arra, hogy a veled egyet nem értőket, és a feladatodban folyamatosan gáncsoskodókat úgy igazán megutáld - és a veled hasonló eszméket vallókat megszeresd. Azaz klikkesedjetek. - ez így kimondva elég gyerekesnek, és emiatt ijesztőnek hangzik. Tényleg ilyenek vagyunk?!
/Görög/ Végül az egész lezárásaként az alulmaradtakat elzárják életfogytiglanra egy üres cellába. Teljesen ingerszegény környezet, soha nem történik semmi, csak te és a gondoltaid vannak - meg az emlékek, amik idővel talán megfakulnak. Az egyetlen időtöltésed az lehet, hogy a többieket piszkálod - és nincsenek őrök, akik ebbe beleszólnának. Csakhogy ez is unalmassá válik az első háromszáz év után. Maradsz te - a fekete semmibe fagyva, és kedvedre okolhatsz bárkit. Magadat, a többieket vagy az embereket... Egy elhagyatott sötét és rideg elmegyógyintézet alagsora, ahol elegendő időt töltesz el ahhoz, hogy sok mindent elfelejts, és hogy bárki defektes legyen a szabadulása pillanatában. Mintha az elítélteket felelőtlenül húsz év magánzárkából csak úgy szabadon engednéd. Nem ismeri már a világot, szokásokat, technológiát, és ki tudja, hogy mi jár a fejében? Tisztességes akar lenni? Becsavarodott? Megtért? Ő lett az apokalipszis egyik lovasa? Mit akar? Azon kívül hogy többé soha nem akar visszakerülni... - borzongok bele a lehetőségbe.
/Görög/ Szóval nem tudom, hogy kit hogy viselt meg az elmúlt pár évezred. Nem tudom, hogy ki mire emlékszik, és hogy éppenséggel kit tart ellenfélnek, haragosának. Azt sem tudom, hogy nekem kik lennének azok... De ez jó lehetőség tiszta lappal indulni - tűnődök el egy pillanatra, és remélem is, hogy így van - A segítségért egyedül a támogatásomat tudom felajánlani. A hagyományos, hétköznapian emberi segítségemet, esetleg valamely képességemet - de csak abban az esetben, ha a cél nem szentesíti az eszközt. Például nem fertőzök meg senkit pestissel, csak hogy megvilágosodjanak, vagy mit tudom én milyen pozitív hatást érjünk el - válaszolom meg, hogy mi is lehet számomra a határ, hogy aztán a toll rávezesse a tekintetemet az új helyére. Nem esik nehezemre valami mást odaképzelni - így egy picit talán lassabban reagálok a következtetésre.
/Görög/ Szerintem köztünk sokkal több az ilyen-olyan mentálisan labilis, sérült, és sokkos mint azt jó számszerűsíteni - hívom fel a figyelmét, hogy ezt az adatot nem lenne helyénvaló alulbecsülni. A kérdésére, mely a szemet szemért elvre hasonlít, hümmentek
/Görög/ Pillanatnyi elégtételt érezhetsz, ha megpróbálod büntetni. Talán sikerül is. De mit érsz vele? Végleg nem szabadulhatsz tőle. Lehet, hogy húsz év múlva - lehet, hogy egy eon múlva de ismét találkozol vele. Olyan mint a tenger, csak emlékszik rád. Elmosta a falut. Megkorbácsolod? Mert eltűnni nemigen fog. Persze védekezhetsz ellene - például gátakkal. De mint veszélyforrás akkor is ott marad. Sajnos kezelni kell megtanulni, mert a háborút egyszer már próbáltuk, és nem jött be.
Az olvasmányra felsóhajtok. Jó volna, ha egy nap legalább hetvenkét órából állna. Akkor talán mindenre jutna idő még aznap, amikor meg kéne csinálni. Talán hajnalban alvás helyett el tudom majd olvasni. Végül rátér arra, ami jelenleg leginkább foglalkoztat, így nem is van miért ellenkeznem
/Görög/ Azt hiszem tudom miről beszélsz - ismerem el kissé rekedten a vágytól, hogy nem hagy hidegen ez a helyzet sem. De nem mondhatnám, hogy jelenleg zavar a dolog. Nagyjából igaza van - bár néhány fontos részletben nem egyezik a véleményünk.
/Görög/ Sajnos nem tud minden vágyat teljesíteni, ahogy szerintem én sem - ismerem be picit szomorúan Nem vagyok épp monogám típus, de ezt tudja is, mivel az elsők közt hívtam fel rá a figyelmét - és próbálja is elfogadni! - árulom el, és igencsak büszke vagyok Amynta ezen erőfeszítésre! - De az igyekezetét, bizalmát mindenképpen jutalmazni szeretném, mert kétség nélkül megérdemli! - válaszolom határozottan Amyntával kapcsolatban, hiszen az ehhez szükséges tudásért akarok beszélni, megalkudni majd Zairával. Hogy a doktornő egy kicsit talán keményebb hangnemben mondta a tanácsot - nem veszem zokon - feltehetőleg saját tapasztalatai is közrejátszhattak benne. A visszakérdésre haloványan elmosolyodom
/Görög/ Elnézést. Iasonra gondoltam, de nem osztottam meg veled a gondolatmenet elejét, amiből ez kiderült volna... - pontosítok, hogy aztán érdeklődve figyeljem, hogy nélkülem tűnik el az íróasztal mögött. Mit kereshet? Biztos nem olyasmit, aminek én is örülni fogok! Talán a könyvet? Pedig most meglephetne valami pajzánabb dologgal is! Ehelyett egy komoly ajánlatot kapok, amire kissé meglepett tekintet a válasz.
/Görög/ Igazán kedves, de én vállaltam, hogy vigyázok Iasonra - és nem szándékozom már az elején megfutamodni a feladat oroszlánrésze elől, vagy áthárítani azt. Még akkor sem, ha emiatt nem úgy haladnak a dolgok, mint azt szerettem volna. Mellesleg a jelenléte segít egy leheletnyivel visszafogottabban viselkednem - válaszolom a doktornőnek. Biztos van fontosabb dolga is, mint hogy a páciensei helyett Iasonra vigyázzon - arról nem beszélve, hogy Amynta rám bízta - és feltehetőleg nem azért, hogy valahol ott hagyjam, mint egy amúgy kedves zsák krumplit.