Gondolataid sietségre biztatnak, és ennek tudatában akár egy báb teszed egyik lépést a másik után. Így, mire észbe kapsz, a fiatalabb és erőteljesebb Piszkosokkal már szinte lehagytátok az öreget és a kis újoncokat, így végül csak lassítasz, hogy ők se maradjanak le sokkal, majd aztán úgy véled a kezedbe veszed az irányítást, és megfigyeled a reakciókat. Ha elfogadják, akkor egy nap tényleg fent lehetsz a ranglétra tetején. A Medve arca komoran tekint rád egy pillanatra, de azután bólint.
A Sas és a Nyúl úgy tűnik teljes nyugalommal ülnek le a helyükre, majd a földre csapnak.
- Nem ülsz le te is?
Ha leülsz, akkor tárgyalhattok a menekülésről, vagy a tervekről, mikkel Abradot igyekeztek elfoglalni, vagy csupán a természetről...
Ha te nem dobsz fel témát, a Nyúl teszi.
- És akkor hogy is volt ez a dolog Vidrával? - vonja fel a szemöldökét, és letép egy fűszálat a földről, megvizsgálja, majd eldobja.
- Ehm... - nyeli el a szavait - Tehát... Valamiért el akarta csalni őket, biztosan úgy gondolta, megtalálnának, és inkább mindent kockára tett, hogy elcsalja őket. Gondolom. Engem... engem meg átvert mert teljesen más irányba indult el mint amerre a lovagok voltak. Nem is tudom, hogy hogyan hagyhattam ezt, sajnálom fiúk, de nem tudtam, azt hittem... hogy okosabb lesz ennél.
- Ne okold magadat olyan élesen, Sas, nem akkora a felelősséged benne mint hiszed. - paskolja meg a barátja vállát Nyúl. - De miért, nem tudjátok? Ezek a lovagok biztos nem bántották, mert minket szimplán útba igazítottak, merre menjünk... Szerintem épségben vissza fog térni.
Miután kipihentétek magatokat, újra nekivágtok az útnak, és most már megerősödve hitedben, hogy még nagy utat járhatsz be, a gondolataid a lehetőségeid körül járnak. Medve tekintete villan fel elmédben. Őneki nem igazán tetszett, hogy szinte parancsot adtál ki nekik.
A gorvikiakkal való találkozás során a férfi szavaidra bólint, majd leengedi a pengéjét.
- Szép napot. - üdvözöl titeket. - Chazarillo? Nem, nem tűnik ismerősnek... ehm... - hátrafordul a nőhöz, majd visszafordul. - Abradóba tartotok? Csatlakozhatunk hozzátok az út során? - az arcán baráti mosoly villant
Ami kissé gyanússá változtatja a férfit, de ezt a hirtelen váltást annak is betudhatjátok, hogy a férfi egyedül vándorol Gorvikban, és biztonságosabb számára nagyobb csapatban.
Medve arcán ellenszenves gúny vonul végig, még van pár másodperc addig, míg megérkezik a Félszemű.
Amiután megérkeztetek, egy apró jelenet játszódik le, és bírálóan szólod meg mindkét résztvevőt.
- Persze, Hörcsög, de megnőtt a mellényed az elmúlt napok óta. - mondja vigyorogva.
A fogadásra intézett szavaidon elgondolkodnak a többiek.
- De ha elfognak minket, akkor lehet állatokká fogunk válni. - szólalt fel Sas. - Persze, menjünk be nyugodtan, de nem hiszem hogy azokat a lovagokat ott kéne megvárni.
Közben a félszemű is megérkezik, és akkor már neki is elmondod a tervedet.
- Egy szobát, ennyi főre? Jobb lesz, valóban, ha bemegyünk a fogadóba, de nem hiszem, hogy egy ekkora seregnek kiadnának egyetlen egy szobát. Meglátjuk. Minket nem ismernek azok a lovagok, így jobban járunk, ha a kocsmában találnak ránk, mintha kint a vadonba.