Rina
Nem tudod, hogy a helyi srác mit látott meg az ázott szösziben, amit benned nem. No nem mintha az eseted lett volna, de ugye akkor is... Még az esélyét sem adta meg, hogy esetleg fontolóra vedd a dolgot, hogy elmész-e vele. A kérdés mindössze talán annyi, hogy van-e annyi az üvegben, hogy kissé lejjebb ad a mércét, vagy inkább máshol próbálsz szerencsét?
Esetleg eljátszol a gondolattal – véget vetsz a mellőzöttségednek, s felhívod magadra a figyelmet. Hogy hátha előkerül valaki, aki elég tökös ahhoz, hogy legyűrjön. Akár többször is... Ám az egyre fogyó józanság szava még megálljt parancsol – felrémlik, hogy most nincs aki kifizesse a szabadlábra kerülés költségeit, ha mégsem úgy alakulnak a dolgok. Csakhogy amúgy sem úgy alakul – már ami a mai programot illeti.
Így odakint próbálsz szerencsét – de a teraszon sem akadsz össze senkivel, akire számíthatnál – csak egy esernyő szegődik társadul, aki elunta, hogy szalonban időző gazdájára tovább várjon. Úgy tűnik, hogy kívánságod kulcsát máshol leled meg – talán a leszállópálya halvány derengésénél? A palackba zárt melengető szellemmel a hónod alatt megindulsz a falu szinte egyetlen másik fényforrása fele. Az út sáros, cuppogós módon próbál meg hol marasztalni, hogy pedig a csizmád alatt csúszóssá válva siettetni, miközben mint pillangót a lámpás, egyre közelebb vonz a házak mögül átszűrődő fény. Néhány senki által nem látott, de különösen mozgalmas egyensúlyi gyakorlat után csak elérkezel a lebetonozott placcra, amit nagyképűen leszállópályának titulálnak a helyiek.
Két közepes - (olyan száz méteres) teherhajó pihen egymástól alig harminc méterre. Az egyik néma sötétségbe burkolódzik, és kissé ormótlan testén a másik hajó reflektora felfedi sárga-fekete csíkjait. A másik viszont még halkan pattog, ahogy a különféle borítóelemek lassan visszahűlnek az esőben. Valamivel mozgalmasabbnak is hat a másiknál – a jobb oldali rakodó rámpa le van engedve, s egy másik reflektor fényében egy vékony kis nő matat egy jókora tömlő felett, mely a sötétből a hajó oldalába csatlakozik. Láttál már nem egy ilyet – a vízkészletet tankolják fel éppen. Azaz, ha jól hallod, csak tankolnák, mert az áramszünet miatt nem sok víz érkezik, s ezt halk káromkodással adja a világ tudtára. A nő hajótechnikusnak tűnik első és második ránézésre is, de tudod, hogy leszállás után mindenki kiveszi a részét a hajó körüli feladatokból. Végül abbahagyja az igencsak fantáziadúsan cifrázott káromkodást, és nagy élvezettel szív bele a cigarettájába. A rámpán újabb szereplő érkezik – egy magas, vékony, rosszarcú férfi személyében.
-Hagyd a francba Liz, majd reggel feltöltjük – lép mellé, és bal kézzel átkarolja.
-Addig van jobb dolgunk is – hallod ki a hangjából az éledező szenvedélyt, ahogy Liz is, mert a cigarettát elpöcköli, s cinkos mosollyal néz fel a férfire, miközben hozzá simul. Ez a jelenet lehet, hogy ismét rávilágít számodra arra – mennyire egyedül vagy. Úgy tűnik, hogy ha nem akarsz reggelig várni, akkor még most kellene szóba állnod velük...