Shadon és a házasság nevében - Seth kalandja

[seth]

Magnus úgy néz ki mint aki pyarroni titkos ügynököt akar játszani.
-Magnus, elmehetnél komédiának. Ha valakit megfigyelsz azt ne egy tömeg közepén jelentsd be látványos mutogatással.
Most komolyan, nekem kell tanítanom arra, hogy hogyan ne legyen feltűnő?
Közben a "társaink" is bemutatkoznak.
-Marcus.
Hogy törpe társam hogy mutatkozik be, azt már rá hagyom. Addig felmérem a másik hármat. A legérdekesebb az utolsó, aki hozzám hasonlóan csak a nevét mondta, majd eltünteti a félelf kezét a válláról. A másik kettő nem érdekel annyira, egy tisztelettudó törpe harcos - hogy Magnust vagy a páncélomat tiszteli ennyire az kérdéses -, és egy felfuvalkodott elf íjász. A tetoválttal vigyázni kell. Ha pechem - vagy szerencsém - van, valamilyen mágiahasználó. A páncélom megvéd a legtöbb fizikai fegyvertől, ám a varázslatok ellen nem.
Az újra felbukkanó félelfre csak nézek egy ideig.
-Mikor indulunk?

[Haldirien]

Magnus elkerekedett szemmel néz rád vissza.
- Pont ez volt a cél. Így majd átgondolják mielőtt csapdába csalnak, vonja meg a vállát, ne aggódj fiam, teszi a válladra a kezét, ami kissé komikus, de Magnus teljesen komolyan tette.
Majd megérkezik a három kalandor, és bemutatkoznak. Azonnal ráébredsz a harmadik alakban rejlő erő létére, nem tudod micsoda, de valami van azzal a férfival.
Miután mindenki bemutatkozott, Magnus is követi példájukat.
- Magnus. - mondja egyszerűen, közben a szemét le nem véve a harmadik alakról.
Azután egy kisebb jelenet játszódik le a fél elf és a tetoválással ékesített férfi között. Amelyet sokatmondónak véltek mindketten, ahogy rálátsz Magnus arcára.
A fél elf fél a Vazerro nevű alaktól. Aki elleni esélyeidet latolgattad éppen amikor megérkezik a kalmár.
-Rendben van, induljunk, azt mondom! Minek várjunk? Minden késés nagyobb veszteséget jelent. - fordul felétek magyarázón. Azután felül az egyik karaván szekerére, majd megvárja, amig ti is felszálltok a lovaitokra. A törpe és az ijász az egyik szekéren utazik, a harmadikon, míg a kalmár az elsön, mellette egy éjfekete lovon lovagol a Vazerro nevezetű férfi.
A többi zsoldos, egy ikreknek tűnő páros, mindkettejük kezében egy kard és egy pajzs, illetve egy tagbaszakadt, banditának kinéző férfi, aki kezében egy csatabárd van, ruhája felett egy mellvértet hordozott, egy rákozott mellvértet viselő katona áll mellette, lándzsával és karddal felszerelkezve, emellett egy suhanc van tőrrel a kezében, aki bámulja a lovagokat, hol rád, hol a tetovált férfira tekint.
illetőleg egy méreg zöldes színű köpenyű lovag, rajta egy ezüst sasmadárral, és kezében egy éles sarkú pajzs volt. Bárhol felismernéd a Marico Con Ez rend lovagját.
Hosszú fekete hajába belekap a szél ahogy, elindul a szekér, szakálla ápoltnak néz ki. Igazából nem néz feléd, így nem tudhatod, mi dolga akadt itt, de nem biztos, hogy utánad jött.
A többiek egyszerű embereknek, hajtók csupán, nem valószínű hogy harcolni tudnának.

[seth]

-Ez még az ő szemükben is egy rossz vicc. Ennél egyszerűbb, és hatékonyabb módszerek is vannak arra, hogy figyelmeztessük őket. Mellesleg aki csapdát akar állítani egy lovagnak meg egy törpe tolvajnak, az nem fog megrettenni egy ilyen jelzéstől.
Elindulunk, és közben lélekben leesik az állam a másik páncélostól. A rosseb gondolta volna, hogy pont itt fogok rábukkanni egyre.
Ha értem jött, akkor állok elébe. Ha nem... akkor is fogunk még találkozni. Teszek róla. Még szerencse, hogy leszedettem Domvik jelét a sajátomról. Egyenlőre azonban nem teszek semmit, megyek a 'tömeggel".

[Haldirien]

Magnus rádpillant, miközben szidod, azután megvonja a vállát.
- Ne felejtsd el. Mesterségem a csapdászat. Megérzem ha csapdába akarnak majd csalni. - mondja olyan óvatosan, mintha csupán az elmétekben jelent volna meg a hangja. - De azért legyünk óvatosak, nekem sem tetszenek az új emberek. Főleg nem az a Vazziro... Verrazo... a harmadik.
Egyszerűen lefagysz akkor, amikor meglátod a Marico Con Rabora rend egyik lovagját az egyik ilyen teherhordó szekeren.
Fogalmad sincsen, hogy mit kereshet itt.  De egyre inkább tűnik ez az egész egy hatalmas csapdának. Alig pár napja öltél meg egy Marico con Raborát, úgy tűnik, hogy a férfiú nem a Sors csalfa játéka miatt került ugyanoda , amerre te is mész.
Az út hosszú volt, legalább három napos, mire a kalmár szerint elértétek az amazonok földjének a határát.
- Mai nap egy törzset látogatunk meg. Aztán önön múlik, hogy visszatér e velem, vagy marad. Bár én inkább azt javaslom hogy ne maradjon itt a törzsek közt, mert ezek a népek biztosan hallotta, nem igazán arról híresek, hogy jól bánnak a férfinemű társaikkal. Ezért nem ajánlom. Nos, ma a Fehér Hold törzset látogatjuk meg, számukra van itt élelem, só, fegyverek, minden ami kell.
Azután egy gyors kitérőt teszünk a Kék Tulipánok földjén és indulunk vissza. Ez magának megfelel?

[seth]

-Pont ezért nem értem, hogy hogy csinálhatsz ekkora baromságot. - és én itt a részemről annyiban is hagyom. Olyan érvekre, hogy "én tudom jobban mert én értek hozzá" már nem válaszolok szívesen.
Nem szándékszom három napig várni, amíg elérünk ahova akarunk. Az első éjszakán, amikor van lehetőségem, Magnus segítségével belopakodok (sajnos így a páncélról le kell mondanom) a gorviki sátrába - ha egyedül van és alszik.

[Haldirien]

Abbahagyod a vitatkozást Magnussal, ugyanis ráébredtél hogy nem vezet semerre sem, akármennyi ideig is tartson ez a téma.
Közben elhatározod, hogy az első éjszaka megnézed, mit is keres itt egy gorviki. Méghozzá igen gyanús módon ugyanazon lovangrendből, amelyiknek az egyik tagjával, egy bizonyos Sethaklarral végeztél napokkal korábban.
Az út az Amazonok földjére gyorsnak tűnt, hamar magatok mögött hagytátok a tenger ezüstös és kristályos csillogását, és hamarosan a zöld füvek, barna fatörzsek és a szürke sziklák, és a távolban fekvő csendes hegyvonulatok vették át az örvénylő kékség szerepét, amitől Marcus furcsamód nyugottabb volt. Hiszen a tenger nem lovagnak való vidék.
Az éjszakát a füves pusztában töltöttétek, jobb híján, hogy ne kelljen majd bajlódni a sátrakkal, és gyorsabban haladjon a menet, aki tehette a szekereken aludt, és mint kísérő zsoldosok, ti is szállást kaptatok egy szekéren, míg a szolgálók megkönnyebbülve a talajon pihentek. Ami számukra talán megváltás volt, hiszen majd nem egész nap a szekereken ültek
Titeket a kalmár egy szekérrel a gorviki mögé szállásolt el. Így a sötét éjszaka csöndjében óvatosan lopakodtál végig a másik kordéig, páncélzatod híján egy egyszerű szövetruhában. Óvatosan átmászol a korláton, és a hold fényében körbenézel.
A gorvikinál egy kisebb nyeregtáskára, illetve egy erszényre, és egy tarisznyát találsz. Illetve a lovagot veszed észre, aki aludt a bőrpáncélban. Mellette egy éles oldalú, hivatalos Marico Con Rabora féle pajzs, illetve egy hosszú kardot, melyen apró ékeket vett észre

[seth]

Magnusnak elmutogatom, hogy neki kéne átnézni a gorvikinál lévő holmikat (erszényeket, nyeregtáskát) míg én megvizsgálom a felszerelését, hátha észreveszek valamit. Külön megnézem az ékeket a kardon, hogy vajon mi a fenére jók.

[Haldirien]

Magnus odalép a gorviki felé, és óvatosan az ujjaival matatni kezd, de te nem nézed a társad tetteit, hanem a lovag felszerelését vizsgálod meg. A karddal kezded, amelyik, amennyire a jellegzetességekből meg tudod állapítani, egy predochból származó egyeneskard, a predochi lovasság jellegzetes fegyvere, a markolatra egy fém kosár borul rá, megvédve az ellenség csapásaitól a fegyvert fogó kezet és ujjakat, a markolatgombon egy állat feje, talán egy medve van faragva, de ez is lényegtelen a pengén lévő rovásokhoz képest. Nagy vonalakban a te vérteden lévőre hasonlítanak, majdnem az egész fegyvert bejárják, nem tudod pontosan, mi lehet az, de olyan mintha különleges lenne az a vágószerszám, a kardlap vékonyabb egy normális hosszú kardénál, de a hosszúságuk megegyezik.
A pajzs egy egyszerű, úgynevezett vasalótalp alakú fémpajzs volt, méregzöldre festve, rajta ezüst sas két fekete haránt pólyával, a széle élesebbnek tűnt mint egy szokványos pajzsé.
Mellette pedig egy hosszú farúd volt a földre helyezve, ami egy lándzsának tűnt, de eltűnt a lovag alatt teste mögött.
A férfi méregzöld szövettunikája alatt, amin egy ezüst sasmadarat pillantassz meg, a kar résznél kilátszik a bőrvértje, amely szárított bőrnek tűnik, és ezen is hasonló féle rovások vannak.
Magnus böki meg a válladat hátulról, majd mikor megfordulsz a kezedbe nyom egy papírt, amin egy szó látszik, ami a shadoni nyelven Megbízatást jelent, és mivel gorvik nyelve majdnem a shadonival egyenlő, így nem esik nehezedre megfejteni a címét. A levél fel van bontva, elég csak kihajtanod, hogy megpróbáld elolvasni a hold fényénél.

[seth]

Kutakodás közben hirtelen belém hasít a felismerés. Hiszen ez nem a lovagok módja! Ilyen gyorsan feladtam volna elveimet? Egykor Eliana mutatta meg, hogy az ember csak addig ember, amíg tartja magát az elveihez. Ilyen gyorsan lealacsonyodtam volna idáig?
-Magnus. Hagyjuk. - mindössze ennyit mondok, ahogy olvasatlanul visszarakom a helyére a levelet. Ezután elmegyek aludni.

Reggel korán kelek és Magnus segítségével és felveszem a teljes vértemet, majd megkeresem kis csoportunkban ellenfelemet.
-Marico con Rabora! Domvik nevében, kihívlak! Ha vesztesz, elárulod mit keresel itt!

~Azt hiszem ez megteszi mint párbajra hívás~ gondolom magamban higgadtan.

[Haldirien]

Éppenséggel a pajzs megvizsgálását fejezed be amikor megpillantod Magnust ahogy kiemel egy levelet a férfi nyeregtáskájából.
Ahogy az ujjaid hozzáérnek a levélhez mestered arca jelenik meg előtted, ahogy csalódottan néz reád. Illetve Elianának az arca felhősen tekint rád és a keze rákulcsolódik a kézfejedre, melyikben a levelet tartod.
Úgy érzed meghazudtolod ezzel a cselekedettel magadat, hitedet és mindent, amiért harcoltál és felesküdtél.
Az arcodon megláthatott valamit Magnus, mert szinte nem is mondod ki a szavakat, kifejti a gyengülő szorításodból a levelet, majd megfordulva óvatosan visszateszi a levelet, majd visszatértek békülő lelkiismerettel a szekeretekhez.

Reggel, indulás előtt Magnus segítségével felcsatolod a teljes páncélzatodat, az acél súlyos áldását. Az útitársaid első pillantásásukkor csodálkozást veszel észre arcukon, de hamar eltűnik, elvégre hamarosan indultok tovább az ismeretlen földek felé.
Odalépsz hat lábnyira a gorvikitól, aki éppen pakolt a nyeregtáskájában.
- Marico con Rabora! - A hosszú ébenfekete haja az arcába lógott, ahogy felemelte a fejét, hogy rád nézhessen. - Domvik nevében, kihívlak! - a kihívott fél felegyenesedett. - Ha vesztesz, elárulod mit keresel itt!
A férfi arcán meghökkenés vonul át, majd hamarosan érzelemnek csak halvány nyoma marad az arcán. Hátrafordul, és felveszi a pengéjét és a pajzsát
- És ha nem vesztek? - kérdezte reszelős hangon.
Pajzsát átdugja az alkarján, majd leugrik a szekérről.

[seth]

-Akkor eggyel kevesebb shadonival lesz bajod. - morranok, utalva arra, hogy előbb halok meg minthogy feladjam. Megvárom amíg elhelyezkedik, majd védekező pózba ereszkedek, hogy kifigyeljem a stílusát.

(Védekező harc két-három körig)

[Haldirien]

A kemêny shadoni acélpajzsodat felemelve várod az ellenfél kezdemênyezêsét, hogy kiismerd a mozgását, és taktikáját. A férfi várt, miközben oldalazott, majd hirtelen előrelépett és baloldalról vágott a pajzsodra, mely erejétől elvesztetted a stabilitásodat, majd ahogy visszapattant az acél az acélról egy fentről indított csapásba emésztette bele a kard lendületêt, de ellenálltál neki, mert időben meg tudtad szilárditani az állásodat.
A harnadik csapás ledig újonnan baloldalr étkezett, és könnyedén blokkoltad azt
A gorviki férfi meghökkenve tekint rád, majd a szája kritikus mosolyra húzódik, mely arcának egyszerre vad és baráti vonást kölcsönöz
- Akkor kezdődjön a...
"A tánc" lehet hogy már be is fejezed magadban a mondatot, hiszen Gorvikban is említette ezt az egyik harcos.
- ... Az ütközet. - fejezi be amondanivalóját, majd újra csataállásba áll. De most már felemelte a pajzsát is, és azt maga elé emelve várt

[seth]

~Ez okosabb.~ gondolom higgadtan. Sajnos most nem egy arénában vagyunk ahol a tömeg kedvére kell tenni, így most játszhat kivárásra.
~Akkor nézzük a védelmét.~ majd megeresztek egy ál támadást a kardja felé oldalról (a kardos oldaláról), hogy félre kelljen rántania a kardját, és így rés támadjon elöl. Ezután tényleg támadok, beszúrva a remélhető résen.

(két támadás)

[Haldirien]

Miután felméred ellenfeledet, alkotsz róla egy képet, ami jobb, mint amit Gorvikban alkottál az akkori harcosokról. Nem játszogat. Ez kiváltképp elismerendő.
Elhatározod hogy próbára teszed a pajzsának keménységét és a védelmét. Amint pengédet megindítod, az ellenfeledé megmoccan, és akár egy kígyó lecsap a fegyvered lapjára, oldalra ütve azt, de te már fordítod át a másik oldalra, mire a lovag a pajzsát kissé elfordítja, és mikor elérkezik a csapás ideje oldalra kifordítva levezeti az ütést, így penge a földbe csapódik. És ahogy látod, egy apró mozdulattal vizszintes irányba került, s ezután az acélpajzs elindul az arcod felé, de megakad a vállvértezetedben, és csupán egy nagyot lök rajtad, majd a kardjával sújt le a pajzsodra. Aztán hátrál két lépést, majd a fejével aprót biccent.

[seth]

~Na ez már döfi.~ gondolom magamban higgadtan. Fárasztóbb csata lesz ez, mint az előző, az biztos. Most, hogy felmértük egymást, kezdődhet az igazi küzdelem. Először egyszerűbb mozdulatokkal támadok, a védelemre fókuszálva, hogy ne trükközhessen mint az előbb. Közben felmérem hogy merről süt a nap és milyen körülöttünk a harctér.

(egyszerűbb vágások, szúrások két körig)