Shadon és a házasság nevében - Seth kalandja

[seth]

Ha vennék is egy új kardot, az biztos hogy ezt nem adnám el. Ahogy mondják, eszmei értéke van, mellesleg eddig ezzel éltem túl, és nem hagyott cserben. Így csak nézelődök, majd átmegyek a másik műhelybe, hátha lesz valami érdekes. Ha ott sincs, akkor csak megvárom amíg elkészül a páncélom, majd megkeresem a törpét.

[Haldirien]

Végül úgy döntesz a kardodat megtartod, hiszen ez a penge már annyi bajban segített meg téged. Bár még nem utasítottad el azt, hogy vegyél egy élesebb, erősebb pengét magadnak, megnézed a fegyvereket, majd a szembe lévő oldalt megnézed a másik páncélkereskedőt.
Elsősorban három egyszerű vaspámcélsz látsz meg, azok mögött már komplikáltabb acélvérteket, mellkas részeket illetve részvértezeteket alkar láb vérteket, azutáni sorban már díszített mintákkal kivert lovagi páncélokat látsz amelyeken aranyszinnel van körbefuttatva disz.
Végül pedig a leghátsó sorban szürkeszínű vérteket pillantassz meg. Úgy tűnik mintha valami ötvözet lenne.
 Természetesen felismered az abbit és az acél jellegzetes színárnyalatú ötvözetét. A páncélok minőségieknek tűnnek, az arányeloszlás sem tűnik ránézésre hibásnak. Maga a vért dísztelen, sötétszürke színű mellvért, meg egy másik kialakítású mellvért, amely színe kissé halványabb. Bizonyára az arányok és az árak közt lehet különbség, de mást, láb és kar vérteket nem találsz.

[seth]

-Mennyibe kerülnek ezek? - kérdezem a boltostól az abbit mellvértekre nézve. Ugyan a kardomat megtartom, a páncélommal már más a helyzet. Már elég régóta használom, sokadszorra lesz kikalapálva, gyengül az acél. Ugyan csak mellvért van itt, de az is megteszi egyenlőre. Eddig még nem volt rajtam ilyen, de mások ódákat zengenek erről, és láttam már harc közben.

[Haldirien]

A középkorú, izmos, erős felépítésű, hosszú, loboncos fekete hajú és borostás arcú férfi rádnéz, aki az eladónak tűnik, és rábök a halványabb árnyalatú mellvértre.
- Ez, ez egy egy a nyolchoz arányú abbitacél mellvért, kiváló védelmet nyújt kardok, és buzogányok ellen, az illesztések kivételével a nyílvesszők ellen is hatásos, akár az elf vesszők ellen is megóvja hordozóját. Ez százötven aranyba kerül. Ez itt. - mutat a feketébbre - pedig egyharmad arányú, szintén abbitfémből készült vért. Ez... Nos, talán hogyha egy éles kopja-lándzsával döf le roham közben egy lovas, akkor sem esik magán egy karcolás sem, talán az ütődésből fakadóan ha a földre esik. Ez pedig ötszáz aranyba kerül. - hajtja meg a fejét.

[seth]

Az árak hallatán azonnal leteszek az abbitról.
-Az nem rossz. És van bárki aki meg tudja venni? - kérdem igen csak meglepett hangnemben. Nem vagyok egy szegény földműves, de még az olcsóbbikhoz is háromszor annyi pénz kéne mint amennyi most van.

[Haldirien]

- Nem tudom maga miért háborodik fel... Abaszisz drágán adja, így én is drágán adom, és meg tudják venni kevesen. Azért megéri a pénzét, ha egyszer egy kahrei nyílvető sem tud áthatolni rajta, de még egy nehézkopja, és egy nehéz számszeríj sem. - mondja - bár a halványabban ez utóbbi talán át tud hatolni.
Megszámolod az aranyad, és egy jó időre le kell mondanod arról, hogy bármit is csinálj azzal a vérttel.

[seth]

-Nem tudom maga honnan vette hogy felháborodtam. - közlöm higgadtan az igazságot. Csak meglepődtem, de hogy ebből ő hogy vette le azt hogy felháborodtam, az magas nekem. - Nem tudtam, hogy ilyen drága az ötvözet, ennyi.
Ezután elköszönök, és visszamegyek a saját páncélomért.

[Haldirien]

- Hát ahogy meresztette rám a fejét... Nos segíthetek még valamiben? - kérdezte feszülten kissé. - hát nem tehetek róla, igen drága manapság az abbit. - mondta, és megvakarta a fejét. - Magának is jó napot!
Amikor visszamész a másik kovácshoz, az éppenséggel egy páncélt kalapál.
- Jó uram! Még azt hiszem körülbelül hét perc és készen leszek ezzel a vérttel. - mondja és biccent felé. - Akar valaminemű díszítést, vagy mintát, azt most kéne megoldania, amig tudom formálni...

[Haldirien]

A csendre válaszként a férfi megvonja a vállát,
- Akkor pár perc és már készen is lészen a vértje, nagyuram! - mondja egy gyors fejbiccentés következtében.
Körbenézel a piaci forgatagot látod, mindenféle árustól kezdve pékig, parasztig, akik kiabálva árulták a termékeiket és terményeiket, kenyeret, cipót, gyümölcsöket és zöldségeket.
- Friss szilva! Ízes körte, a legkiválóbb fajtából! Nem lehet nemet mondani rá!
- Kemencében sült ropogós cipó!
- Édes sütemények! Lepje meg vele a kedvesét! - harsognak továbbra is a füledbe az eladók magas és éles hangja
Illetve egy két örömlánynak tűnő asszonyt is látsz... akik az igazat megvallva már jócskán kivirágzottak, talán már túlérettek is, ahogy azt egy régi ismerős mondta valamikor, vagy valamilyen ellenfél, nem igazán jut az eszedbe. Talán ha jobban belemerülsz megtalálod, ki használta ezt a szót.
A háztetőkön keresztülnézve egy talán templom tornyát pillantod meg, ahogy a nap hátulról megvilágítva a sziluettjét mutatja neked.
Majd hirtelen megrántja valaki a karodat, mire megperdülve Magnust látod magad előtt.
- Találtam egy férfit, aki egy kisebb karavánnal igyekszik arra... merre is Amazonföldre, ahogy mondta, azt mondta szivesen elvezet díj nélkül, hiszen úgyis oda tart. A neve D'warra, egy félelf férfi, és azt mondta találkozzunk a városkapuknál egy fél óra múlva, és akár indulhatunk is.

[seth]

Ráncolom a szemöldökömet.
-Mióta adnak a karavánosok ingyen bármit is, Magnus? - teszem fel több értelmű kérdésemet a tolvaj törpének. Az biztos, hogy furcsa útitársakkal találkoztunk eddig is, de egy ilyen "nagylelkű" kereskedő inkább a lehetetlen kategóriába esik. Meg sem várva a válaszát folytatom.
-Mindjárt kész a páncélom. Mondom mit tegyünk, én odamegyek, és ellenőrzöm, hogy minden rendben van-e, te pedig addig fedezel lopakodva hátulról rejtekekből. Ha minden jó, indulunk. Bármi kiegészítés?

[Haldirien]

Magnus egyetértően bólintott.
- Hát, uram, én se ma kezdtem a szakmámat, tudtam is hogy valahol csel van, de úgy tűnik mégsincs. Legalábbis még nem volt akkor látható. Természetesen nyitva tartom a szememet.
Ekkor harsan egy kiáltás mögületek.
- Jóuram! Elkészült a vértje! - amint közelebb érsz a kovácshoz, és megállsz elötte, halkan, mint valamilyen ápoló szól meg - páncélja ímmáron újra a kardok rettegett ellenfele lesz. - nyújtja át egyesével a darabokat - Utólagos engedelmével, fordítja feléd az jobb alkarvêrtet, amelyen egy apró jelet veszel észre.
- Egyesek azt mondják a kinézetéből megismerik honnan jött valaki. A figyelmes kovácsok a vértekből és fegyverekből képesek ugyanarra. Messziröl jött maga, és kitudja mikor fog visszatérni otthonába, ez jó hasznára válhat magának.
- Segítek felölteni- mondta mögötted Magnus miközben kivette a kezedből a darabok nagy részét.
Mihelyt felöltötted a páncélodat, Magnus  javaslatára indultok is.
N nehéz megtalálnod a karavánt a kapuknál, egy magas, vékony félelf férfi áll várakozóan, hátul a szekereknél hajtók és tagbaszakadt őrök, zsoldosok beszélgetnek.
- Nem árt az óvatosság.- Hallod valahonnan mögüled Magnus hangját.
Közelebb érve divatosra vágatott, felete hajú elf elindul feléd
- A lovag úrhoz van szerencsém? Kérem kövessen. A karavánok, a hajtók, Majd a zsoldosokra mutat.
- ők ott a legjobbak, de egyikőjük sem olyan kedves, mint amilyennek tűnnek. Kemény fickók, az biztos. Nem lesz gondunk semmivel sem. Nos, én, mint megígértem, ha velem tartanak, egy aranyat, de még egy ezüstöt sem kérek maguktól. Mit szólnak?

[seth]

Őszintén szólva ötletem sincs hogy mi lehet az a kis karcolás a páncélomon, de nincs idő megkérdezni. Ha segít hát segít. Megkeresem a karavánt, a a félelf már messziről kiszúr.
-Azt szólom, hogy eddigi életem során nem találkoztam még semmivel, ami ingyen lett volna. Szóval nyugodtan bökje ki, hogy miben van a csapda.

[Haldirien]

A férfi, mikor tanácstalanul nézed a vértet, biccent a fejével.
 - Sok sikert az útján!
Gyorsan a kapukhoz siettek és meg is találjátok könnyedén a férfit.
- Uram, uram? Miért lát minden hova csapdát, ami nem ingyen van? Jómagam részéről annyiból lenne egyszerűbb, hogy kétszer is meggondolnák, hogy ránk támadjanak e vagy sem, ha társaságunkban akad egy lovag is! - mondja, miközben a fejét kissé meghajtja. - Remélem csatlakozik hozzánk.

[seth]

-Pontosan azért látok ebben csapdát mert ingyen ajánlja. Rendben, csatlakozunk, de tudatom, hogy figyelni fogok.
Ezzel szólok Magnusnak, és indulásig már a karavánnal maradunk.

[Haldirien]

- Igen, igen, az emberek megszokták már, hogy a kalmárok szívében csak pénz utáni sóvárgás van. - mondja egy széles mosollyal. - Remélem, most, hogy tisztáztuk az ügyet, hogy miért ajánlom fel vezetésem, csatlakozik hozzánk, bizalommal.
Ezután megjelenik Magnus is, és érdeklődve, kissé hunyorogva néz körbe az embereken, nem tűnik nyugtalannak.
- Reméljük nem fognak minket átverni. - mondja a törp, miközben rádnéz. - rajtuk tartom a szememet. - közben az egyik ujját óvatosan a szeme alá illeszti, jelezve hogy nyitva lesz az.
Hamarosan már indultok is, újabb emberek csatlakoznak hozzátok, akik a szekereket és a lovakat kezelik, tizenegy fő az öt szekérre, illetve ezen túl még három harcos csatlakozik hozzátok, egy törpe harcos, akinek az egész testét páncél fedi, és a kezében egy lándzsát tartott, de az övében egy rövid kard is megbújt, melyet mint kistermetű harcos, hosszúkard gyanánt használhatott, egy egyszerű, barna szövet gúnyában álló, arcába csuklyát húzó ember íjász, illetve egy száraz bőrvértes férfit, akinek egy csupasz hosszúkard volt a kezében, és azon a csuklóján valamiféle tetoválás volt, hogy micsoda, azt nem tudtad megfejteni.
A zsoldosok odalépnek hozzátok.
- A nevem Hraggvar, - hajtja meg fejét tisztelettudóan a törpe. - Úgy látom útjain keresztezni fogják egymást.
- Ha már a neveknél vagyunk, - szólal meg az íjász dölyfösen. - Az én nevem Firlun, de "Sólyom" nak ismernek mindenütt.
A harmadik alak figyelmesen néz rád, majd a törpre. Aztán odaveti a nevét.
- Vazerro.
- Nah úgy látom már össze is ismerkedtetek a társainkkal. Illeszti a karját a Vazerroként bemutatkozott vállára, aki a kalmár felé fordítja a fejét, és amaz pedig gyorsan el is veszi a kezét a másikról.