Duke Ayers
A mélygarázs kapujában felmutatom a belépőkártyát, és már hajtok is tovább. A felbukkanó járőrre vetek egy pillantást, meg a névtáblájára. A nevén szólítva jó estét kívánok neki is, aztán megindulok a kíséretével a lift fele. A kérdésére, hogy hanyadikra szeretnék menni, ránézek
-Az asszisztensemhez. Az ötödikre - nyomom meg a gombot. A liftben nem igazán beszélgetek az őrrel - azon gondolkozom, hogy Roxie mit találhatott. Felérve az emeletre, Roxie fogad minket, aki hamar átveszi az "őrizetemet". Amint becsukódik a liftajtó, válaszolok Roxienak, miközben megindulok a javasolt irányba.
-Roxie, te vagy az egyik, aki akár éjjel háromkor is telefonálhat, ha gond van.
Az irodába érve szétnézek, és a látványról eszembe jut - mennyi mindent kell(ene) még megtanulnom <erre nekem egy emberöltő is kevés lesz...> Az asztalra leteszem a zacskó chipset, és leülök az egyik székre.
Roxie magyarázatára csak bólintok, és amikor átadja a jelentést, megjegyzem
-Roxie, a cégben történő eseményekről csak annyit tudok, amennyit elárulsz. A titkárságból baseball ütővel sem biztos, hogy ki tudnám verni a nekem járó, szükséges adatokat.
A hangsúlyára elvigyorodom - kevés cikibb van, mint az inkompetens főnök. Az a szerencsém, hogy legalább egy órán át már otthon is próbáltam eligazodni a számok között - így valamivel hamarabb fogom fel, hogy miről is beszél.
-Eddig világos - biztosítom, hogy megértettem az alapszituációt. Az, hogy már megint elfelejtettek meghívni egy ülésre, valahogy nem lep meg. Amikor Roxie befejezi, hátradőlök a székben, és szórakozottan elkezdem tekergetni az ujjamon az Amytől kapott ezüstgyűrűmet.
-Azért van amit nem teljesen értek ebben a történetben... -Nézek Roxie-ra
-Én nem kaptam meghívót az igazgatósági ülésre - de gondolom a többi igazgatósági tag igen, vagy különben nem lett volna érvényes a szavazás. Node ez, ahogy mondtad, részletkérdés. Ha jól sejtem, én vagyok a leginkompetensebb igazgatóság tag, már ha éppen nem segítesz - mosolygok rá.
-Kávét? - kérdezem, és felállva a géphez sétálok. Jobban meg a gondolkodás, ha nem csak egyhelyben tespedek. Nekiállok felkészíteni a kávét.
-Szóval valamelyikük előterjesztette ezt a javaslatot, és lelkesen megszavazták - teszem a kifolyó alá a csészéket
- Legyen. De az már nem fér a fejembe, hogy mind a mai napig miért tartják ezt olyan kiváló ötletnek, és nem bontják fel ezt a szerződést is, ha ilyen mértékű veszteséget termel?! - tárom szét a kezeimet, és megnyomom a bekapcsoló gombot, miután meggyőződtem, hogy van a főzőben víz.
-Esetleg van kitétel a szerződésbontásra is, az elmaradt haszon kifizetésére? A másik, ami érdekes lehet, hogy mit lehet tudni erről a Sedec Securityről. Hol a székhelye, kik a tulajdonosai. Ezt összevetve az előterjesztő ismerőseivel, rokonaival esetleg érdekes eredményre juthatunk.
Sétálok vissza a székhez, és lehuppanok.
-Vagy van jobb ötleted? - kérdezem Roxie-t, aztán határozottan folytatom
- S az erőfeszítésed elismeréseként, és a hülye főnököd kompenzálásáért - ha sikerül javítani a számokon;
vagy a jövőbeli osztaléknövekedéseim százalékával megegyező százalékkal növelem a fizetésedet, vagy pedig az osztaléknövekedésem tíz százalékát ezentúl mindig megkapod prémiumként - amelyikkel jobban jársz. Erről majd írj egy szerződésmódosítást, és aláírom - az még megy egyedül is - vigyorodom el, de közben kíváncsian figyelem a reakcióját.