Az emlékeidbe visszavonulva újra és újra eltervezted a kráni vagy shadoni iga mentes Gorvikot, amilyet őseitek akartak létrehozni, amiért el kellett hagyniuk az ellenségessé vált hazájukat, Shadont, mi sosem fogadta el népének kitelepült tagjait, és állandó háborút viselt a dacos emberekkel. De őseitek kitartottak szabad éltükért, ti miért nem tehetnétek ugyanezt?
Végighallgatva a küldönc szavait, aki éppen az imént lépett be a terembe, a gondolataid Zquenna, az Ügy és az esetleges kötelezettségek körül járnak, és sosem állnak meg.
De könnyedén sikerült értékelned, és végül amellett állást foglalni, hogy fontos előrehaladás lehetne a szabad Gorvik tekintetében ez a tett, így bár kötelezettségekkel jár, már kéreted is a pennát a mindenestől, hogy választ írhass a nagyérdemű nemesnek. Charavola azonnal eléd helyezi a viaszgyertyát, majd kisietve hamarosan két szolgáló kíséretében tér vissza, akik a szükséges eszközöket, papiruszt és pennát hoznak.
A küldönc némán várakozik, közben az összekulcsolt ujjai táncot járnak. Amint megírtad a választ, és odaadtad neki, a férfi meghajtja a fejét, miután felállt.
- Köszönöm a vendéglátást, minden jót kívánok a házra! - mondott egy rövid hálát, majd gyorsan kisietett a teremből.
Nem várod meg, mire visszaér a hírnök Zquennához, inkább hamar parancsokat adsz a mindenesnek és az asztali szolgálóknak, akik hamarosan, akár a gomba spórái szétszóródnak majd a birtokodon, hogy terjeszthessék a hírt.
Közben a lakótorony őrzését feladatul kapó őrök nagyobb részét kiválogatva felkészítteted a fegyvermester Hakunnal a kilovaglásra.
Tiega messzebb van, de olyan egynapi út után a város közelébe jutsz a lovasaiddal. Még egy túlélőt sem leltetek, csak néha vérfoltokara bukkansz, amely felkelti benned a gyanút és az undort.Ekkor rezegnek meg a bokrok, és egy cingár férfi ugrik elő a bozótosból, kezében tőrből, fárúdhoz való kötözés módján kialakított lándzsát tartott. A férfinek átlagos kinézete volt. Hosszú, hátrafésült olajos haja, ami a kosz miatt már kisebb csimbókokban állt, arca azonban frissen borotvált volt, kék szemében elkeseredett düh égett, a szája azonban kedvetlenül húzódott el.
- Shadoni kutyák! - sziszeg valami ilyesmit, nem igazán hallod ki a szövegét, majd a reakciótokra, mely megdöbbent tekintetekből áll, meghajtja a fejét.
- Gorviki társaim! Segítsetek nekünk, a családommal el kell jutnunk az Abradoi székvárosba. Testvéreim is arra mentek, atyámmal együtt, de elvesztettük egymás nyomát, közben füttyentett két hosszút, mire, meglepetésedre olyan tizenkettő csemete bukkan fel. Sokan hasonlítanak az apjukra. Utánuk pedig egy karcsú lábú, de kerek hasú nő lép elő, karján egy csecsemővel.