Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék, Smaragd kikötő, fogadó
Időpont: tavaszutó, este
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
A nador partra szállás után kissé lemarad. Hol egy kicsiny nádirigó röptét figyeli, hol a víz felett cikázó színes szitakötőket. A vízparttól távolodva is talál megcsodálni valót. Néhány helyi fűszernövény, és pár virág az, ami magára vonja a figyelmét. A gyerekek pedig egy-egy sarok mögül kukkantanak ki, de a közelébe vagy a szeme elé egyik sem mer kerülni.
A fogadós megrökönyödve nézi pár másodpercig a később érkező nadort, és furcsa köszöntését. Feltehetőleg nem tudja mire vélni. Zavara fokozódik, majd kissé aggódó pillantást vet a mentisre, mikor az söre helyett a kútvizet választja. A nador kérdésére annyit habog idegesen:-Úszni? Lehetni lehet, de ugyan minek? Szalmaköteg meg van hátul a kert végiben.A hajó legénysége sörözve múlatja az időt, s az időközben beszállingózó pár helyinek mesélik a „friss” híreket. A fogadós kedvcsinálónak zöldséglevest hoz, amit kibelezett cipóba szolgál fel. Képkprém számára ugyan kissé íztelen – ő sokkal erősebb fűszerezéshez szokott. Majd miután végeztetek vele, fa tányérokon rizses húst tesz elétek. Az étel átlagosnak mondható – nem rontotta el a szakács, de nem is hagy maradandó emlékeket bennetek. Éppen az utolsó falatokat gyűritek le, mikor az ajtón kinézve a kertben érdekes eseményekre figyeltek fel. Az öregasszonyt pillantjátok meg, és baljós érzés kerít hatalmába titeket. Vajon most mit akar? Aztán megpillantjátok a kíséretét is – egy tucat helyi férfiú. Egyikük a Légió felszerelésében, a többiek pedig csak kapákkal és ácsbaltákkal vannak felszerelkezve. Egyből a Shin-quorros férfiúhoz sietnek, aki a kertben nyíló virágokat nézegette eddig. Felegyenesedve fogadja a társaságot, és várja, hogy kiderüljön, hogy mit akarnak tőle. A légiós fiatal férfi elé lépve mondja:-Hallom, védtelen anyámat megfenyegetted a hajón. Csak gyenge nőkkel szemben vagy bátor, vagy igazi férfi ellen is ki mersz állni?Kérdezi vészjóslóan. A másik csak felvonja a szemöldökét, és nyugodtan válaszol:-Egy igazi férfi nem hagyja, hogy az anyja mondja meg, hogy mit csináljon, hanem a saját útját járja.Erre a másik fegyvert ránt, és rátámad az útitársatokra. Az egyszerűen előre lép, megragadja a másik fegyverforgató kezét, és csavar rajta egyet. A légiós felüvölt, és elejti a csatakardot.
A Shin-quorros megszólal:-Ostobább vagy mint gondoltam. Jó, ha öt év kiképzést kaptál paraszt. Én pedig több mint húsz esztendeje tanulom a harc művészetét. A légiós a földön térdel, felette a Shin-quorros áll.-
De lásd, kegyes vagyok - ha fényesre nyalod a poros csizmámat – nem töröm el a kezed. Ha a földijeid rám támadnak, neked véged. Ez jó lecke lesz arra, hogy megtanuld – kivagyiságból ne támadj meg senkit, mert csúnya meglepetés lehet osztályrészed. Na, kezdj neki!Dugja a légiós orra elé a csizmáját. Az eleinte nem moccan, de amint kissé feszít a karján a Shin-quorros, felszisszen, majd nekilátna a csizmát a kért módon lepucolni.