Nadír Könnyei - Archívum

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék, Smaragd kikötő, fogadó
Időpont: tavaszutó, este
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos

A nyugalom, és a tiszta „csöndes” utazóbarát fogadó harmóniája nem tart túl sokáig. A mérgezett lelkű gyűlölködő vén matróna megjelenésével a diszharmónia is megérkezik és szilánkokra zúzza a nyugalmat és harmóniát a keserűség és bánat hullámai csapnak végig rajtam a bekövetkező változást érzékelve.
Egyenlőre csak csendesen ám a kirobbanás határán feszülnek egymásnak az akaratok. Legnagyobb meglepetésemre Kékprém öreg bölcseket meghazudtoló hozzáállást tanúsít a maga módján, ha a többiek egy kicsit lehiggadnának és a gondolata mentén mind előre és hátra felfejtenék a szálakat nem mérgesedne el a konfliktus.
Ám gondolatomnak nem tudok hangot adni mert az északi nemes úr is csatlakozik a kibontakozó konfliktushoz és merőben meglepő álláspontot foglal ami sok mindent megmagyaráz a hozzáállásában. Az sejtettem, hogy katonaember de most már az is kiderül, hogy egy volt légiós.
A jelenlegi helyzetben az a baj, hogy a konfrontálódó feleknek részben igazuk van ám a konfliktus magja pont azokon a részeken fókuszálódik ahol senkinek nincsen igaza. Jól beszélt a nador csak azt nem tette hozzá, hogy nem csak az ifjú lelkét hanem egymásét is megmérgezik ha így haladnak tovább.
Zev úrfi a Kékprém után mozdul nem maradok le tőle és mikor beérem szinte csak hozzá intézem szavaim mielőtt túlságosan elmérgesedne a már így is tettlegességig fajult viszály.

- Ifjú uram bár nem szívesen mondom és általában nem helyeselem, de most fontolóra vehetnéd, hogy elsőszülötti tekintélyedet latba vetve a diplomácia medrébe terelve simítsd el ezt a konfliktus mielőtt tovább mérgesedne a helyzet az igazságtalanságok és azok ütköztetésének mentén. Ha esetleg tanácsolhatok valamit mielőtt cselekvésre szánod el magad vesd le az összes félelmed és szorongásod. A félelem az elme gyilkosa. A félelem kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet. Nézz szembe a félelemmel. Hagyd, hogy áthaladjon rajtad, fölötted. És mikor mögötted van, utána fordítod belső tekintetedet, követed útját. Amikor a félelem elment, nem marad semmi, csak te magad. Akkor jutsz el az összpontosítás csúcsára.

Zev úrfinak most nem szabad hibáznia mert a felbőszült helyiek súlyos problémát jelenthetnek a sok lúd disznót győz elv alapján. Inkább szánom mint gyűlölöm a mérgezett lelkű vén matrónát és, hogy képes volt idáig fajultatni a dolgokat.

^{Szerző: Filio Mortale
» 2010.06.16. 20:48}

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék, Smaragd kikötő, fogadó
Időpont: tavaszutó, este
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos

A nador szavaira csizmáját elhúzza, és szoborszerűen, elgondolkozva áll egy pillanatig a Shin-quorros férfi. Meghallgatja még a többieket is, majd visszakérdez:
-Azt mondod, hogy a csont gyorsabban forr, mint a lélek? Ha most eltöröm a kezét, minden esős napon eszébe jutok, s elátkozza a nevem. Ha a lelkébe gázolok, azt egy dekád múlva már csak ritkán eleveníti fel, és ami fontosabb, megvédi a falut holnap is ha kell, hisz a fegyverforgatási képessége sem vész el a gyógyulás alatt.
Majd Vjírgas fele fordul, és megrázza a rövid fekete hajú fejét:
-A Napcsászár rend iránti akaratának kivetülése a Légiós, s a Napcsászár akaratát soha nem keresztezném. De amint a szellemi lényeg hordozója – jelen esetben ez az ember – a saját, vagy rokonai érdekében lép fel – a Napcsászáré helyett - abban a pillanatban megszűnik Légiósnak lenni, és közönséges halandóvá válik. Tehát mivel most éppenséggel nem a császári hivatalt képviseli, azt nem is tudom megalázni, csak az embert, nem? Sőt, mi több – mivel önös érdekei ellenére a Légió páncélját viseli, ő az aki foltot ejt a hivatalán. A többi légióstól nem félek, mivel nincs is több a szigeten. Öt évet eltöltenek a Légióban, s másik öt évet a lakhelyükre kihelyezve, ügyelve a rendre.
A vénasszony elkezd óbégatni a többi helyi férfinak:
-Látjátok? Itt ni, ez az a fehér démon és a társai, akiről már beszéltem, s próbálta a hajót elveszejteni. Most meg arra akarja rávenni ezt a mészárost, hogy nyomorítsa meg az én drága egyetlen fiamat! Milyen ember az ilyen?! Látszik is ebből, hogy milyen fekete szíve van! Ha jót akarunk, nem hagyjuk, hogy a naplemente a faluban érje. A múltkor is az éjjel idézte meg azt a ködöt! Ki tudja, hogy most milyen csapással sújtaná, a falut? Amíg nem késő zárjuk a hajóba!
Érzitek, hogy a helyiek eddig csak azért nem ragadtatták magukat erőszakra, mert a Légiós effektíve túszként van a Shin-quorros kezei között, aki meg is kérdi tőletek:
-Ó-ó... most akkor inkább törjem el a kezét? Nehéz kérdés! De az ilyen viselkedés soha nem maradhat büntetlen.
Majd nagy csend hull rátok, csak a tücskök ciripelése hallatszik a kerítésen túlról.
Közben az ivóból érdeklődve les ki a hajó legénysége és a fogadós is, de nem sokáig. Ahogy felismerik, hogy milyen feszült a helyzet, s hogy ha nincs szerencséjük, vér is fog folyni, gyorsan el is tűnnek valamerre.

[Dierol]

(Zevran Anartÿss)

Lan szavai nem töltik el derűvel a szívemet de megint csak igazságot ragadja meg. Pillanatokkal később a némber szavai pedig mint egy tényként igazolják a mentis szavait.

Nem vagyok képzett a különböző diszciplínák alkalmazásában... időt kellett fordítanom az elsajátításukra, hát késő bánat egyenlőre.

Megerősítem lelkem és előlépek, hogy mind a nador, a shin-quoros, mind a némber és csatlósai jól láthassanak. 
-Zevran Anartÿss vagyok, az Anartÿss Ház másodszülöttje. A nador a Házam védelme alatt áll, becsületes és tapasztalt bajtárs, semmiképp sem démonidéző szörnyeteg!-a vénasszony felé fordulok.
- Minket is pont annyira akadályoztatott utunkban az a éjszakai köd, mint a maga útját, ezt is figyelembe kéne vennie, mielőtt olyasmit idéz meg, amihez nem ért. Ha ennyire félti a fiát, talán figyelembe kéne vennie, hogy alaptalan vádaskodással nem javít a helyzetén!
A shin-quoroshoz fordulok, remélem a nő elhallgat végre.
-Azt hiszem a forrófejű légiós kezét törni, vagy lelkét megnyomorítani épp akkora bűn. Ha megalázod, akkor mi a biztosíték arról, hogy nem-e keseredik meg egy életre, táptalajává válna a valódi démonoknak? Épp elég büntetés, hogy ennyire könnyen lefegyverezted és idegenek kezében az élete, valószínűleg életében először.
Ha nem tanult belőle, azt hamar kiderül és akkor már semmiféle kegyelmet sem érdemel.

Pattanásig feszülten várom a válaszokat, de amennyiben a vénasszony újra sipítozni kezdene ráförmedek.
-Talán nem kellett volna szemfényvesztő "jósokra" hallgatnia, hogy az utolsó hajóútjának réme még a szárazföldön is elhomályosítsa látását!

^{Szerző: Enor ak Mverrys
» 2010.06.19. 16:13}

[Dierol]

("Kékprém" Keelut)

*Apró örömmel tölti el a nadort, hogy az útitársai is hasonló véleményen vannak vele, végre először mutatják számára is értelmes gondolkodásmód jelét. Megvárja, amíg mindenki kifejti véleményét és Zevran rendre utasítja a vitát szító feleket. Mint általában most is megfontolja, amit mond, így a többieket hallgatva karba fonja kezét, majd megszólalás előtt ismét maga mellé engedi. Először a shin-quorosnak válaszol.*

-Ha karját töröd, akkor lehet, hogy esős napokon emlegetni fog és te meg csuklasz majd. Ha a lelkét megkeseríted, akkor viszont ő is csak keserűséget fog osztani mindenkinek maga mellett. Mindegy, hogy akarva vagy csak akaratlan a megaláztatás eltemetett emlékei miatt. ... A falut mi is megvédjük, akár holnap is. Bár szerintem ez egy csendes és békés zuga a tengereteknek, így nem lesz gondjuk. Nem láttam védművek nyomát vagy bármit, ami fenyegetettségre utalna.

*Némi gondolkodás és nyugodt várakozás a férfi esetleges válaszára, mielőtt az öregasszonyhoz és a felbujtott tömeghez fordul.*

-Emlékezz és ti is figyeljetek: A hajón nem volt semmi szellem-bolygatás. Egyszerűen egy hőforrás felett sodródtunk át. Biztosan van olyan hajós, akinek adtok a szavára és ha megmondjátok pontosan hol voltunk, ő is megmondhatja, hogy igazat mondok.

*Kis hatásszünetet tart. Nagyon zavarja az ismételt sok beszéd, de sajnos eddigi tapasztalatai alapján tényleg csak ilyenekből értenek a síkságiak.*

-Bár azt mondta a kapitány, hogy itt nyugodtan megpihenhetünk, de látom a helyi vendégszeretet üres hazugság csupán errefelé. Jobban hisztek egy gyűlölködő, saját fiát bajba sodró matrónának, minthogy megismernétek, megkérdeznétek engem. Visszamegyek a hajóra, de gondoljátok át: Ha én a hajón maradok a békesség kedvéért, ti pedig itt gyűlölködtök, akkor ki a "fekete szívű démon"? Ti vagy én?!?

*Ezzel ismét kivár, hogy van-e valami reakció. Ha nincs, akkor inkább csak magának biccent egy aprót és hosszú lépteivel elindul, hogy a fogadóból kihozva felszerelését, ismét vállára kapva hátizsákját és íját visszasétáljon a hajóra. Neki mindegy, hogy itt vagy ott alszik egy éjszakát. Azt viszont egyre kevésbé tűri, hogy a "gonosz boszorka" nem hisz a szavának. Csak a sajnálat és büszkeség tartja vissza lassan Keelutot, hogy vízbe ne hajítsa, hadd hűljön le végre a fortyogó perszóna.*

^{Szerző: Quator ar Zaraquer
» 2010.06.20. 11:22}

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék, Smaragd kikötő, fogadó
Időpont: tavaszutó, este
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos

A kardművésznek nem csak a karja hanem az elméje is gyorsan jár ennek rövid idő alatt tanúbizonyságát teszi. Vjírgas úrnak rövid kis jogelemzést tart a Napcsászár törvényeiről ,melyek szorosan kapcsolódnak a jelen helyzethez. Ismét egy kis holtpont áll be az indulatokban.
Úgy döntök az elme művészetével megtámogatom Zev úrfi tekintélyét, csekély varázshatalmamnak köszönhetően fel kell idéznem a Menedék Völgyének tanítását különben hatalmam nem elég a mágia megidézéséhez. Először az ifjú légióst veszem célba miután tisztán felidézem a ködös hajóút emlékeit. Lágy kézmozdulatokkal idézem meg a mágikus hatalmat, először a tisztán felidézett emlékeket olvasztom bele a mágiába majd hozzákapcsolom a hordozó komponenst. Miután a megformázott varázslat készen áll aurámban tartom és egy kicsit megpihenek, hogy aurám regenerálódhasson, közben pár lépéssel kilépek Zev úrfi mögül és lágyan lépésekkel megközelítem az ifjú légióst úgy egy penge távolságra és csak utána érintem meg szellemkezemmel és engedem aurájába a varázslatot.

A varázslattal együtt csak rövid narrációt fűzök az emlékekhez, mely suttogásként fog elméjébe megérkezni.

- Ifjú légiós lásd a történetet más szemszögből is és utána döntsd el jogos é édesanyád haragja és gyűlöletkeltése. Külön figyelmedbe ajánlom a tiszteletreméltó öreg Shin szavait.

Ha az ifjú nem vall színt ám elbizonytalanodik akkor, tovább lépek és az esetleg leghangosabb hangulatkeltő falusinak is átadom az emlékeket és történéseket az aurámban fenntartott varázslat segítségével.

^{Szerző: Filio Mortale
» 2010.06.20. 20:26}

[Dierol]

/Vjírgas Margalos/

Végre közbeavatkozik a ficsúr is, próbálja győzködni. Ahogy elnézem, inkább csak játszik velünk, látszólag választást kínál, de magában rég eldöntötte, hogy mit fog csinálni. 
Ó, hogy hűlt volna torkára a levegő a vén szipirtyónak!!! Ennek teljesen elment az esze, legszívesebben a torkára forrasztanám a gonoszságát és vérével pecsételném le.
Itt már kevés a józan ész, vér fog folyni, érzem a levegőben. Nem törődöm a shinnel, inkább az öregasszonyt veszem célba.

- Fogja be a száját, vén szipirtyó és kérje az úr megbocsátását! Képes volt idecsődíteni ezeket a tisztességes embereket, hogy zaklassa békés utazókat és ránk köpködje a mérgét. Azt akarja, hogy császári vizsgálóbiztosok vizitálják meg a falut a maga gonosz lelke miatt? Démon szállt magába vagy csak az agya zápult meg?
talán lesz annyi eszük a parasztoknak még, hogy gondolkozzanak kissé. Talán.

^{Szerző: Siffad
» 2010.06.23. 19:40}

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék, Smaragd kikötő, fogadó
Időpont: tavaszutó, este
Esemény: A vita
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos

A csendet Zev úrfi töri meg. Minden tekintélyét összeszedve próbálja meg kontrollálni a helyzetet. Amint védelmébe veszi a nadort, s hitet vall mellette - a vénasszony szeme összeszűkül, majd hangjában tömény rosszindulattal mondja:
-Szóval az Ön kutyája, s még büszke is rá? Még hogy nem démon! Elég csak ránézni, ember így nem nézhet ki! 
Piha! Köp ki oldalra, s óvó ujjmozdulatokat tesz biztos ami biztos. Jópáran egyetértően morognak mögötte.
-S ami a legszomorúbb, hogy a fényességes nemes úr is a befolyása alá került, nem vitás, s nem veszi észre! 
Majd a nador fele fordul, ezzel egy kis időt hagyva Zev úrfinak.
-Furcsa, hogy mindenre van magyarázata! Még hogy a hegyi démonok egyszerű észjárásúak!
Kivár egy pillanatig majd a Shin-quorros fele fordul:
-S Te! Ha a fiamnak baja esik, nem marad a Napcsászár ege alatt olyan zúg, ahová elrejtőzhetne az én vagy családom bosszúja elől. Bár egyszerű emberek vagyunk, de azt tanácsolom, hogy kétszer gondolja meg, hogy mit tesz!
A feszült légkör enyhül a nador szavaira, hogy visszatér a hajóra. 
-De jobb is ha mind elmennek! -Fűz epés megjegyzést egyből a vénasszony.
Lan varázslatba kezd eközben. Lassú, de mégis dinamikus táncra vagy formagyakorlatra hasonlít. A helyiek furcsállva nézik, s páran összenéznek. Nem tudják eldönteni, hogy most valami elvette az eszét, vagy már melegít az összecsapásra. Lan a mozdulatok segítségével eközben próbálja fellelni magában a nyugalmat, de a jelen helyzetben ez nem egyszerű feladat, a némber folytonos kárálása mellett. Amint sikerül rábukkannia, óvón erővel tölti fel, s hagyja, hogy az érzés eluralkodva rajta megnyissa a kaput a lelke erejéhez. A rövid bemutató után közelebb sétál a légióshoz és a Shin-quorroshoz. A tömeg gyanakodva méregeti, de mikor látják, hogy nem ér hozzá, kissé megnyugodnak. Szellemi érintése nyomán a légiós aurája egy pillanat alatt megadja magát, s akaratlanul is befogadja az emléket. Pár pillanatig zavartan térdel tovább, majd utána Lan fele fordul, s mondja:
-Ez nem változtat semmin.
Úgy tűnik, hogy a légiós nem tagadja meg a vért, de kissé elbizonytalanodott.
Lan ezután továbblép, s az egyik hangadó fele fordítja figyelmét. Az megtántorodik, ahogy átsöpör rajta az emlék, majd megrázva a fejét zavartan néz rá. Harag, félelem, és meglepetés cikázik át arcán. Kissé tanácstalannak tűnik, hogy most elfusson, agyonverje a vajákost, de a továbbiakban elnémul, s hátrébb lép a többiek közé, s halkan suttogva, idegesen magyaráz a többieknek.
Vjírgas szavai ismét felszítják a vénasszony harci kedvét:
-Látom, fenyegetőzni az tud az úr árnyékából! S a szomorú, hogy majdnem az egész társaság ilyen gátlástalan, és rosszindulatú! De mondok valamit! Én, mint a falu véne, tisztelettel kérem a közösség nevében, hogy mindannyian vonuljanak vissza a hajóra napnyugta előtt! Különben nem tudjuk szavatolni a biztonságukat...
Ez utóbbit halkan, de az örömtől remegve, diadalittasan vágja oda, éreztetve, hogy ő, mint egy egyszerű lélek a faluból végre - ha burkoltan is – de parancsolhat egy ilyen nagy uraságnak s kíséretének. Szinte remegve várja a választ, s érdeklődve lesi Zev úrfi szavait, hogy vajh arcvesztés nélkül tud-e, akar-e visszavonulni? Pór létére jól játszik a falusiak hangulatán, s mint mérgezett töröket forgatja a szavakat.

//szerepjátékos teljesítményeteket díjazva +20TP fejenként//

[Dierol]

("Kékprém" Keelut)

*Már épp indulna csomagjával a hajó felé Keelut, mikor a vénasszony fröcsögése közben egy síkvidéki kutyájának titulálja. Erre hirtelen megtorpan a nador és holmiját könnyedén a lába mellé ejti a földre, miközben kihúzza magát és egyenesen a hárpiára bök az ujjával. A társai számára még talán rémlik az ominózus éjszaka a fogadóban. Ugyan az a kihívó testtartás, megkeményedett vonások és vészjósló hanghordozás. Mint akkor is, most se emeli fel hangját, sőt kissé talán suttogásba is hajlik, de minden szót a körben állók számára jól érthetően ejt ki.*

-Nem vagyok senki kutyája! Farkas vagyok! Farkas a birkák között! Aki ezt megkérdőjelezi vagy megsérti a Farkas-szellemet, azt viadalra hívom és felelni fog érte!   

*A "Farkas" és a "birkák" szavakat kihangsúlyozza. A "Farkast" megnyomja, a "birkákat" inkább dallamosabban, lekezelően ejti. Keelut tekintete metsző és rezzenéstelen, ahogy először az öregasszonyra mered, majd végigpásztáz a csődületen, hogy van-e, aki ezek után még becsmérelni akarja a Hegyi Királyság Vörös Farkasát/Farkasait. A többi sületlenséggel, amit a szipirtyó összehord, illetve a burkolt hatalmi játszadozással, ami még számára is észrevehetően folyik a nemesek és a falu véne között, nem foglalkozik. Eddig sem érdekelték a síkságiak kicsinyes tyúkperei és az általános "démonozáshoz", hasonlókhoz is hozzászokott már nagyjából. Ha visszakozik a banya, illetve a falusiak, akkor ismét a szenvtelen nyugalom terül el a nador ábrázatán, testtartásán és csendesen felvéve csomagjait megindul a hajó felé, mielőtt még újabb szitokhullámot kellene végighallgatnia. Ha mégsem jut el a tudatukig, hogy mi az a határ, amit nem szabadna átlépni, akkor pedig marad és mindenki vállalja a tettei következményeit.*

^{Szerző: Quator ar Zaraquer
» 2010.06.29. 13:26}

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék, Smaragd kikötő, fogadó
Időpont: tavaszutó, este
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos

Rá kell jöjjek vannak Kékprémnél is csökönyösebb és ráadásul ostobább létformák, a vénség uszításának köszönhetően a helyzet egyre jobban elmérgesedik, még ha ezt a falusiak nem is érzik teljesen Kékprém rövid ám annál velősebb válaszában, természetesen hihetetlen öntudatával farkasnak tartja magát, ám nem a mostani a legalkalmasabb pillanat a tévedése eloszlatásában, jelenleg maximum farkaskölyök aki megint túlzottan hangos, bár most jogosan, ha valakit farkasnak nevezhetünk a birkák között az a shagíri kardművész no igen ő veszélyes egy ragadozó fajta.
Kivételesen gyorsan cselekszem nem kívánom az időt húzni, közelebb lépek Zev úrfihoz majd rövid összpontosítás után egy meghajlás kíséretében, lágy császári nyelvjárásban szólítom meg ügyelve a hangsúlyokra és tagolásra.

- Ifjúuram enged meg, hogy a szószólódként elrendezzem ezt a kellemetlen és lealacsonyító helyzetet. Nem hagyhatod, hogy a becsületed sérüljön egy ilyen nemtelen helyzetben.

Tekintetem szokatlanul kemény, azt hiszem a vén matróna most már nálam is átlépett egy bizonyos határt. Igazándiból nem is nagyon várom Zev úrfi jóváhagyását, kezemmel a bűn és annak megbocsájtásának jelét mutatom és már vissza is fordulok a falusiak és azok élén álló vénség felé, öles léptekkel két penge távolságra megközelítem a rosszindulattól kevély matrónát, arcomra a legzordabb kifejezést öltöm, a falusiak felé intézem szavaimat, ám a beszédem fókuszába az öregasszonyt vonom.

- A jelenlegi helyzet kellemetlen és sértő Sertias Anartÿss fiához Zevran Anartÿsshoz az Anartÿss ház nemesen szülöttjéhez ezért én leszek a szószólója, mint egyszerű közrendű származék.
Két lehetőség áll most előttünk vagy felismeritek, hogy egy keserű és gyűlöletet keltő rosszindulatú szóbeszéd által felkorbácsolt igaztalan pletyka áldozataivá váltok és korára tekintet nélkül rendre utasítjátok a méregtől csöpögő pletyka terjesztőjét valamint mindannyiunkat – a szót erősen megnyomom és kihangsúlyozom – hagytok békében és nyugalomban megszállni a fogadóban, az esetre pedig fátylat borítunk a továbbiakban.
Vagy – itt felemelem a bal kézfejem – hagyjátok magatokat befolyásolni egy megkeseredett démonrágta saját kevélységét tápláló lélektől. Ebben az esetben visszavonulunk a hajóra éjszakázni, ám ennek a későbbiekben következményei lesznek amit főleg ti fogtok megérezni és nem az uszító. A további utunk folyamán az első császári helyőrségben panasszal fogunk élni a fiatal légiós ellen ki visszaélt a légió tekintélyével saját céljai érdekébe. Természetesen a panasz mellet a elfogulatlanság érdekében a panasz mellet kérjük a Sytisi Királyi Bírák rendjét felülvizsgálatra kik a közrendű származásotokra tekintettel nagy valószínűséggel Királyi Proregátort fog kirendelni az ügy kivizsgálására, valamint emellett amikor visszatérünk Sytisbe Zevran Anartÿss úr találkozni fog a hűbéruratokkal és csak úgy mellékesen megemlíti neki, hogy a hűbéresei amellett, hogy nem vendégszeretőek még a nemesi rangot sem tisztelik ezáltal szégyent hozva hűbérurukra amellett, hogy valószínűleg őt sem tisztelik, ha más nemesen születettel ilyen fokon tiszteletlenek és ellenségesek.
Ezek után hogyan döntötök jóemberek, lehullik végre a hályog a szemetekről, vagy maradtok továbbra is a közösség kárára való elvakult álláspontotok és viselkedésetek mellett?
Zevran Anartÿss szószólójaként beszéltem én Lan Ro-Ryen ki közrendűnek születtem.

Mondandóm végén magasra tartom bal kezemben az Anartÿss ház acél signumát, jobbommal pedig Az Igazság rúnáját rajzolom a levegőbe.

^{Szerző: Filio Mortale
» 2010.07.01. 21:15}

[Dierol]

/Vjírgas Margalos/

Végre, értelmes beszéd, bár olyan hosszan beszélt, hogy az elejét már el is felejtettem. De elég félelmetes címmel tűzdelte tele, hogy a legostobább paraszt is értsen a szóból.
Végigmérem a csőcseléket, kezeimet a markolatra csúsztatom. Érdekes beszéd volt, de valami még hiányzik belőle érzésem szerint.
- Fogadjátok meg az úr szavait és térjetek békében haza. Talán valakinek eszébe juthat, hogy egy másik megoldást válasszon, de figyelmeztetlek benneteket. Én, Miracleai Vjírgas esküszöm, hogy az első ember, aki kezet emelne ránk, biztosan holtan végzi és nem lesz jobb a többieknek sem. Hány embert akartok elsiratni és hányan akarnak szenvedni egy ostoba boszorkány szavai miatt?
Végigmérem a parasztokat, egyesével szemezek a bátrabbakkal, ha tudok. Rezzenetlen arccal teszem, hogy lássák, a haláluk elkerülhetetlen és számomra semmi.
De belül hányingerem van a gondolatra is, hogy gyakorlatilag fegyvertelen emberekre emeljek kezet.

^{Szerző: Siffad
» 2010.07.01. 22:44}

[Dierol]

(Zevran Anartÿss)

A boszorkány szavai már már lázítóan sértőek, kedvem lenne megízleltetni vele a vívókard élét. Lan kérését egy dühösen a levegőbe rajzolt rúnával engedélyezem. Ha csak az egyik paraszt is ellenkezni fog... akkor ne felejtsek el levélben elnézést kérni gazdájuktól és árpótlásról biztosítani.

Lan beszéde hosszú... de talán ezek a pondrók is felfogják az egyértelmű üzenetet. A tekintetem mind végig acélos, és szigorú, bár ez természetem ellen való, próbálom leplezni, hogy szívesen példát mutatnék néhányuk lefejezésével.

Vjírgas szavaira nem mutatok reakciót, továbbra is a parasztokat kémlelem... és őszintén szólva, egyáltalán nem érdekel már, hogy a shin-quoros mit fog tenni.

^{Szerző: Enor ak Mverrys
» 2010.07.02. 9:49}

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék, Smaragd kikötő, fogadó
Időpont: tavaszutó, este
Esemény: A vita
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos

Lan ugyan kissé gyakorlatlanul és erős akcentussal, de legalább nyelvtanilag helyesen kér engedélyt Zev úrfitól a beszédhez. 
Kékprém szavaira gonosz mosoly jelenik meg a szipirtyó arcán és úgy válaszol:
-Oh, igen? Ezzel a kijelentéssel saját urad előbbi szavait cáfolod meg, démon! Vagy csak nem azt akarod mondani, hogy az előbb nem mondott igazat a nemesen született? Hisz ha valaki egy ház védelme alatt áll, akkor az behódolt neki a védelemért és az asztalról lehulló morzsákért cserébe...
Úgy tűnik, hogy biztosra veszi: amíg Zev úrfi nem ad parancsot, a nador nem tehet semmit. Olyan mint egy, leláncolt vadat hergelő gyerek, aki nem veszi észre, hogy bizony az a lánc pattanásig feszült...
Lan szavai sustorgásra készteti a tömeget, de a vénasszony még elszántabb lett érezvén, hogy talán mégis csak sikerül meghátráltatni a nemest és kompániáját.
-Nem szállhatnak meg! Mi lesz velünk ha leszáll az éj?
-Most mi legyen?
-Proregátor? Az valami bandola? Nem hangzik túl jól...
-És ha agyonvernénk őket? Akkor nem tesznek panaszt...
Ostoba! Nem láttad a fegyvereiket?
De mi vagyunk többen!
Az nem számít... 
Hallatszik a nyanyó háta mögül. Ennek ellenére a rosszindulatú szipirtyó ismét Lan fele fordul:
-Panasz? Miből gondolja a nemes úr, hogy utána itt változna bármi is? Ide csak adót szedni jönnek... a Házból emberemlékezett óta nem járt itt senki... Ha meg jönnek kivizsgálni az ügyet, akkor majd az igazat mondom: miszerint féltjük gyermekeinket, életünket, és azért kértük meg a nemes urakat, hogy töltsék az éjszakát a hajón, mely ráadásul kényelmesebb is, mit ez az egyszerű fogadó...
Gyanítjátok, hogy hozzá van szokva: ő nyeri ezen a vidéken a szópárbajokat, s felettébb élvezi a mostani kihívást.
Ahogy Vjírgas is szóra nyitja a száját, többen összenéznek, és inkább lassan morgolódva elindulnak a kertkapu fele.
-Nem akarok itt megdögleni...
-Most mi lesz?
-Ne aggódj, kitalálunk valamit...

A Shin-quorros érdeklődve hallgatja a vitát, de inkább nem szól bele. Mintegy kívülállóként szemléli az eseményeket, a légióssal együtt, aki a lábai előtt térdel még mindig.

Úgy néz ki, hogy talán lassan nyugvópontra ér a vita, erőszak nélkül...

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék, Smaragd kikötő, fogadó
Időpont: tavaszutó, este
Esemény: A vita
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos

Bensőmben végleg elszakad egy apró húr a vénasszony korlátoltsága és rosszindulata miatt.
Most már egyenesen a matrónához intézem zord emelt hangon a mondandómat.

- Ostoba rosszindulatú vénasszony látom neked semmi és senki nem számít csak a végtelen kevélységed aminek kielégítése végett nem átallod a település fejére idézni a bajt.
A Királyi Proregátor csak első hazug szavadig hallgatná mérgezett nyelvedet, miután Az Igazság rúnája erre figyelmeztetné, kegyetlenül beletúrna az elmédbe és legfőképp az emlékeidbe az este kapcsán és azokat te nem vagy képes megváltoztatni, szavaiddal hazudhatsz, ám az emlékeid az igazságot fogják mutatni a Bírának. Aki ezek után valószínűleg a többi falusi emlékeit is megvizsgálná, hogy teljes képet kapjon az esetről sőt a fiad emlékeit is amikben már az én emlékeim is benne vannak az eset kapcsán. - közelebb hajolok hozzá és szinte az arcába vetem a végét – De legyen visszavonulunk az általad kényelmesnek titulált hajóra, amivel az út folyamán nem voltál megelégedve és a kényelmetlenségére panaszkodtál a falú és a benne élők pedig viseljék a tetteid következményeit. Előre sajnálom őket, bár lehetett volna bennük annyi bátorság, hogy miután kiderültek a hazugságaid rendre utasítanak korod ellenére. Mert a kor nem érdem csak állapot és ennek te vagy a legjobb példája.

Azzal sarkon fordulok és elindulok társaim felé, még a kardművész és légiós felé is oda szólok.

- Kelj fel a porból ifjú ember remélem ez elég lecke volt neked, hogy többé ne hagyd magad befolyásolni méregtől csöpögő szavaktól. Ám készülj fel édesanyád tetteinek még lesznek következményei a jövőben.

Kicsit összpontosítok majd tört shagírsággal szólítom meg.

- Kardok művésze hagyd elmenni az ifjút legyen elég ennyi ma estére a diszharmóniából.

Belefáradtam a ma estébe és a rosszindulat és kevélység ilyen szintű megnyilvánulásába csak csöndre és nyugalomra vágyok az elkövetkezendőkben.

^{Szerző: Filio Mortale
» 2010.07.03. 18:40}

[Dierol]

("Kékprém" Keelut)

*A gonosz mosollyal előadott választ hallva Keelut arcáról rögtön eltűnik az előbbi keménység, hangjából a fenyegetés. Ezek helyét a vidámság veszi át és csengő hangon felnevet. Nincs diadalittasság vagy hasonló negatív érzelem ebben a kacajban, inkább csak az igazságtól távol álló téves következtetés mókás.*

-Néném tévedésben vagy. Nem hódolt be senki senkinek. Vendég vagyok az Anartÿssoknál és mint jó házigazda Zevran szívén viseli a vendégei nyugalmát. Ha a Hegyi Királyságba vezetne utunk ő lenne a vendégem és kiállnék érte ugyan így.

*Ezt jó szándékúan a teljesség kedvéért teszi hozzá és nem kioktató hangon. Közben megcsóválja a fejét arra gondolva, hogy szegény öregasszony milyen szerencsétlen életet élhetett. A matróna számára láthatóan csak az alárendeltség érzése juthatott, hiszen mindenkiről feltételezi ezt és nem ismeri az egyenrangúság, kötetlenség fogalmait. Mivel a falusi tömeg lassan kezd feloszlani és úgy tűnik már nem akarja senki sértegetni származását, Keelut ismét könnyedén vállára veszi holmiját és végignéz a társain, hogy ők is jönnek-e a hajóra végül. Nomeg, hogy a shin-quoros elengedi-e az ifjút csizmanyalás nélkül.*

^{Szerző: Quator ar Zaraquer
» 2010.07.03. 19:49}

[Dierol]

(Zevran Anartÿss)

A vénasszony már tényleg nem csak Keelutnál, de nálam is a végső határokat feszegeti. Vajon mekkora kártérítést követelhetne hűbéruruk az életükért? Lekutyázza Kékprémet, kétségbe vonja és kiforgatja szavaimat, valamint kényelmesnek titulálja a számára börtönként megélt hajót... Biztosra megyek, hogy itt vér fog folyni, és egy cseppet sincs ellenemre.
Mikor Lan bár fenyegetve, de visszavonulót fúj, kedvem lenne megfojtani... nem, nem, nem! Nem fogok egy közrendű vénasszony gyengeelméjű szeszélye miatt meghátrálni! De tartanom kell magam... nem szabad meginognom. Felhatalmaztam mentisem, hogy beszéljen nevemben, amit mond én mondtam, egységesnek kell maradnunk!

Keelut válaszára azonban minden erőfeszítésem ellenére elkerekedik a szemem. Ezt nem vártam volna, ha nem lennék ennyire feszült talán még hangosan fel is nevetnék.

Olyan lehetetlen ez a helyzet...

Meg várom Lant és csak utána indulok el akárhova is... a többi nem érdekel. Egyenesháttal, szenvtelen arccal távozom, de belül sikítok.

^{Szerző: Enor ak Mverrys
» 2010.07.04. 15:02}