Rina
Ki tudja milyen mélyre kéne ásni a múltamban, hogy valaki megértse mit, miért és pont úgy teszek, amit, mert és ahogyan végül megtörténik.
Huh. Ez kemény gondolat volt.
Megizzasztott.
De mit is mondhatnék, nincs oly erő a ’Verzumban ami megállíthat!
Ezért mosolygok folyton, ami igen örömteli dolog!
Máskor – egyesek szerint – ez meglehetősen idegesítő tud lenni.
Mindenesetre az irányítás, na, az egy jó dolog!
Legyen az egy ostoba kölyök, egy arrogáns hím vagy egy öntelt nőszemély.
Nem, a gépekhez nem értek.
Akárhogyan is legyen, ez (is) olyan dolog, ami akkor a legjobb, ha megoszthatod valakivel.
A bátyussal.
A valaki olyan, személytelen.
De most nem pillant rám azzal az igéző szempárral, nem szól csendesen mégis borzongással eltöltő mély baritonján
Nem érint meg finoman, amitől mindig összerezze(n)nek, mintha ostorcsapás ért volna
(valójában csak statikus elektromosság, de szépen csattan, amikor kisül)
Ezeket a különleges tulajdonságokat kerestem mindenhol, de hiába minden próbálkozás, még gyenge utánzatok se voltak.
Kivéve talán egyet.
Na azt tudta, hogyan kell a fájdalmat gyönyörre váltani!
Majdnem jó volt.
Gondolhatnék arra mi is történt a kereskedőnél, de igazából mióta megvan amit akartam…
Inkább fontosabb dolgokkal foglalkozom, mint a jég és a borostyán nedű, amit amúgy whiskeynek is becéznek.
Szeretek rá úgy gondolni, mint akaratoldó, hangulatfokozó és effélék.
Az önállóság, egyedüllét és magány mellet remek társ, könnyen repülnek a percek.
No persze nem annyira, hogy ne tudjak magamról, de az nem baj, ha legurul pár toroksimító korty.
A szórakozás mellett a nehézségek nevű kihívás szokott társamul szegődni, de ez utóbbit nem csípem annyira.
Hiányzol tesó.
A pultos jó arc, mindig amint meglát, már tudja, hogyan vehet le a lábamról.
Ilyenkor mindig székre teszem magam, aztán koccintunk és összevigyorgunk, mintha tudnánk valamit, amit más nem.
S ez így is van! Én tudom, hogy ő nem tudja, hogy én miért vigyorgok annyit.
De ettől jó a kedve és persze teljes mértékben rám figyel.
A figyelem jó dolog.
Legtöbbször pont oda megy, ahova én gondolom, amit ők látni akarnak.
Nem zavar, hogy nem tudnak szemkontaktust tartani.
A szépség relatív azt mondják.
Azt hallottam a relatív az egy elmélet.
Bizonyára egy ilyen olajos-zsírfoltos-overállos egyén ezt jobban tudja.
Engem meg nem érdekel.
Nem úgy a Papa-ya kapitány.
Érdekelne a gyümölcs is, de az nem képes arra, amire nekem kell.
Vagy… mégis? Ha érted mire gondolok…
Azt is hallottam, hogy a nagy has valójában a szex-gép üzemanyagtartálya.
Erre az elméletre nem most fogunk rácáfolni, de cserében megerősítést sem fog nyerni.
Más nem is érdekel most, mint az, hogy koccintsak.
Így nem zavartatom magam a többi vendéggel vagy azzal mit csinálnak.
No persze hazugság lenne azt állítani nem figyeltem meg és mértem fel őket, de…
Az összekoccanó poharak hangja sokkal jobb kedvre derít!
/Angol/ Amiből lehet lekvárt, abból lehet pálinkát is! S az utóbbi akár ágyas is lehet!
Segítem ki a két fickót, akik igen nagy dilemmával néztek szembe, így a Kapitánnyal már teljes nyugalommal ihattam.
Majdnem.
A Billiárdos népség igen hangos és erőszakos, mely tulajdonképpen elég vonzó számomra, de sajnos nem csatlakozhatom.
Fontosabb a bátyám, mint az, hogy feltöröljem a padlót ezekkel az embereknek látszó egyénekkel.
Pedig…
No de, mint mondottam volt a koccintás hangja!
Viszont a két öregre vetettem egy „kedves” pillantást, akik a nők és a fizikai erőszak közti kapcsolatot feszegették!
Szépen mondtam mi?
Ez az öl dolog amúgy nagyon finom tud lenni.
Forró és olykor bizony beteljesülés-szerű érzés is követheti
A kérdés az, hogy penge vagy pisztoly volt amivel véghez vitted.
Hm? Nem erre gondoltál?
Mivel a fegyvereim helyenként útban lehetnének, ezért a pult mögött kaptak most helyet, kivéve a késemet, amit a mellényembe rejtettem.
Az az igazság, hogy a kezeimben lévő pohár és üveg épp elég szokott lenni, nem beszélve a textilről, amit ha kell dobófegyverként is bevethetek.
Most beérem azzal, hogy koccintás után – immáron egy üvegtől megszabadulva (asztalra téve) – mellkason támaszkodjam, hiszen az egy igen stabil dolog tud lenni (például) egy ilyen hordó esetében.
/Angol/ Te hízelegsz! – mosolygok rá, miután Jinxyként becézett – Vagy mit… - azt keresek itt, azt is széles vigyorral – Akkor azok a csinos hölgyek nem látták azt, amit én! – bókolok viszont, majd a pénz témát átugorva – Bűnös! – ismerem el a nem idevalósit – és valóban akarok valamit! – töltök még egy pohárral – Igyunk! – koccinthatunk megint, kortyolgassunk csak, sok van még az üvegben – A csinos hölgyre… rám!