Nadír Könnyei

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Elassor

Az egyik matróz rontástól óvó jelet ró a levegőbe az ujjaival, és a korlát felett hegyeset sercint az obszidián fekete vízbe, aztán Elassorhoz fordulva válaszol
-Elátkozott hely ez, és elátkozott minden csecsebecse, ami azoknak a hajóknak a mélyén pihen. Pusztulást és halált hozhatnak bárkire, aki csak hozzájuk ér! Az értékeikhez makacsul ragaszkodó holt lelkek jeges érintése által! - suttogja az utolsó mondatokat, melyet Kiina nevetése akaszt meg, miközben a korláton egyensúlyozik.
-Mesebeszéd! Még nem láttam olyan csontvázat – sem hősét, sem közönséges halandóét, amely matróznak csapott volna fel! - kapja el az egyik kötelet, és csúszik le a csónakba.

-Xao a vacsora után kedvenc pipáját tömködi, és készül rágyújtani, amikor Elassor előhozakodik azzal, hogy másnap szeretne ő is átszállni a másik hajóra. Megáll a keze a pipa tömködése közben, és Elassorra tekint.
-Sok értelme nincs, de ahogy gondolja – von vállat és egy vékony pálcika végét meggyújtja az egyik gyertya lángjánál, hogy azzal gyújtsa meg pipáját. A térkép elkérésére már szipákol párat a pipából, aztán egy kézjellel utasítja Osát, aki nemsokára egy részletes térképpel tár vissza a hóna alatt, majd Elassornak adja át a finom papirost.

Kiinát nem nehéz fellelni – a fő árbocnak támaszkodva nézi a csillagokat. Elassor érkezésére felmutat
-Minden egyes lenyugvó nap oda kerül fel, hogy tovább ragyogjanak az éjszakai égen. S ha már elunták a nézelődést fentről, hullócsillag képében jönnek le, hogy tanítsák az embereket - Aztán észreveszi a feltekert térképet
-Az mi? - tudakolja. Elassor zavaros magyarázatára felvonja az egyik szemöldökét.
-A kard soha nem vágja meg magát – válaszolja komoly arccal bólintva, miközben leül a sarkaira, hogy közelebbről tudja tanulmányozni a térképet.
Érdeklődve hallgatja a magyarázatot, és bólogat közben.
-Északnyugat... - suttogja
-A hely, ahol meghal a nap – közli, aztán feláll
-Köszönöm, hogy ezt megosztotta  velem – sokat elárul önről – mosolyodik el, és elsétál.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Kael

Kael a Sellő mellé simult, és annak ütemesen nekikoppanó csónakban megkéri Xaot, hogy hadd léphessen ő elsőnek a fedélzetre. Láthatólag ez a kérés nagy megkönnyebbülést hozott az evezősöknek – mindössze Kiina szól közbe
-De akkor indulj már! Ne tarts fel minket!
A kapitány bólint
-Hallotta a hölgyet – öné az elsőbbség! - mond le ő is arról, hogy elsőnek lépjen a hajóra.
A Sellő tegumentumának semmi nyoma – szó szerint halott a hajó. A hajó gyomrában lel rá arra a holttestre, amely egy, a hajót óvó jelekkel telefaragott gerenda mellett nyugszik, telis-tele tűzdelve faszilánkokkal. A gerenda bár legalább két arasz széles volt, de középen kettéroppant – mintha belülről robbant volna szét – s a a fa rostjai kuszán merednek mindenfele. A halott férfitől pár lépésnyire egy csorbult balta pihen a földön. Úgy tűnik, hogy ő lehetett a felelős a tegumentum megszűnéséért.  A legényég a hajó átvizsgálása után inkább a fedélzeten marad – a feladatuk is oda köti őket, és a lenti szörnyűségek is elvették a kedvüket a további felfedezéstől. Kiina talán az egyetlen, aki engedve kíváncsiságának jobban körbenéz, de ő is hamar megunja a hasztalan lődörgést, és inkább a kapitányi kabint kezdi átnézni. Így már senki nem zavarja Kaelt abban, hogy a fedélzeten összegyűjtse a maradványokat. Igaz a tengerészek megjegyzik, hogy az úr inkább a közös hálóban tehetné mindezt – nehogy napszúrást kapjon...
A fedélzeten Kael illőn búcsúztatja a halottakat – a legénység gondterhelt tekintetétől követve. Bár számított némi „ellenállásra” – de a lelkek már rég távoztak – így semmi nem zavarja meg a szertartást. Az utána következő próbát, melynél az olajos vizet próbálja meggyújtani Kiina is kíváncsian asszisztálja végig – s mikor látja, hogy nem sikerül meggyújtani a fekete olajat a víz színén, kuncogva megjegyzi sytisi nyelven Kaelnak
-Jaj, ennek nem ez a módja! - Szól, és beszalad a kapitány kabinjába, ahonnan kisvártatva vissza is tér.
-Ezt nézd! - vigyorog rá Kaelra, majd a vödörben pislákoló láng fele int, mire az karnyi magasságba csap fel fehér éles fénnyel – köszönhetően annak a pornak, amit a könnyed mozdulattal szórt a lángok közé. A lángok ahogy jöttek, úgy töpörödnek megint össze egy szempillantás alatt.
-Így kell ezt csinálni! - veregeti vállon Kaelt, és elégedetten elsétál.
Xao viszont a lobbanásra odasétál Kaelhoz - aki miután Kiina távozott – felveti a kapitánynak, hogy inkább gyújtsák fel a hajót. Xao töprengve néz Kiina után, és a szakállával babrál, aztán Kael fele fordul
-Ha biztos abban, hogy egy égő hajó roppant hője nem gyújtja meg az olajat – akkor lehet róla szó – válaszolja – de látni rajta, hogy van némi kételye, hogy jó ötlet-e?

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Vanina

Az átszálláskor Kael a kapitánytól magának kéri az első és az utolsó jogát, már ami a fedélzetre lépést illeti – amit Xao nem is tagad meg tőle – mindössze Kiina türelmetlenkedik kicsit. A Sellőn Kael „feltalálja” magát – és tisztes búcsúztatást tart a holtaknak – igaz a fedélzeten – amit a tengerészek zokon vesznek, mert így kerülgetniük kell Kaelt és a maradványokat, ráadásul a látvány folyamatosan emlékezteti őket arra, hogy milyen sors vár rájuk, ha mégsem sikerül a kapitány terve... Kiina is hamar végez a hajó „átkutatásával”, és a korlátnak támaszkodva figyeli a matrózok munkáját az indulásig.

A Kufárra visszatérve Vanina bár sejti, hogy Xaonak van ötlete a menekülésre, a tervét csak a vacsora után osztja meg a kapitány. A Kufár ezen estéje csendesebb, mint az eddigiek – a Sellő némasága mintha átragadt volna a Kufára is, és hatalmába vonta volna. Ez az este az elmélkedésé, számvetésé lett. Másnap már Kiina sem vágyik a Sellő fedélzetre – ellenben Sterrard úr úgy dönt – kielégíti felhorgadó kíváncsiságát, és a matrózokkal tart.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Lan

Lan napja teljességgel nyugodtan, eseménytelenül telik a Kufár fedélzetén. Mindössze a Sellőről hallik át néha egy-egy kiáltás, reccsenés vagy puffanás, ahogy a vitorlázatot bontják a matrózok. Osa és a kerekded szakács könnyed gyümölcslevessel rukkol elő délben, amely a melegre való tekintettel igen jó ötlet volt.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Sellő
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Elassor

Másnap Elassor is áthajózik a Sellő fedélzetére – ahol a matrózok tovább folytatják a vitorlázat bontását. A fedélzet orrészében az elülső árboc vitorláját levágták, és most mint függöny lóg le a rudazatról a fedélzetig. Mögötte emberi maradványok vannak gondosan egymás mellé helyezve, legalább egy tucat – a javuk csak csont, de van pár darab, amelyeknek a csontjaira aszalódott a hús, szinte mumifikálódtak a száraz melegben.
Az egyik matróz szerint a bűnösöket könnyű megismerni – azok aszalódtak össze – mert ők ették meg a többieket... A hajó gyomrában feketére száradt vérfoltok, felborogatott berendezés és széthasogatott ajtók mesélnek az itt tombolt erőszakról. A lámpás hunyorgó fényében egyedül felfedezni a hajó végleg sötétbe zuhant helyiségeit szinte tapinthatóvá teszi a napvilágnál gúnyosan kikacagott rémmeséket. És a Sellő nem is marad néma eközben. Hol a fedélzeten puffan valami, hol az ember mögött reccsen meg egy ajtó, hol halkan ropog valami a sötét mélyén. Igaz, azt állították, hogy nem találtak senkit idelent, de vajon tényleg nem maradt a hajó egyik titkos zugában senki sem a sötétbe és őrületbe burkolódzva?

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: mindenki

Délután a csónak megrakodva vitorlarudakkal és két lezárt ládával végleg eltávolodik a Sellőtől – melynek fedélzetén két hordó szurkot kentek szét indulás előtt. Kaelt érte a megtiszteltetés, hogy utolsó csónakba szállóként égő fáklyát hajítson rá. A lángok először csak óvatosan távolodnak el a fáklyától, majd felbátorodva, egyre gyorsabban, üvöltve veszik birtokba a hajót. A matrózok serényen húzzák az evezőket, és minden egyes nagyobb durranásnál behúzzák a nyakukat, kivéve a kapitányt, aki szálegyenesen áll a csónakban, és  a lángokba burkolódzott hajót nézi. A hajó főárbocáig, majd azon túl több ember magasságba csapnak a lángok, mintha a tűz síkjára nyíló átjáró lenne. Ahogy pattannak el a kötelek, úgy kezd el egyre inkább imbolyogni az infernó közepén a Sellő, és hangos ropogással-recsegéssel dől ki a főárboc, oldalára döntve a hajót. A víz sistereg, és arasznyi lángok futnak szanaszét, táncolnak a hajó körül, ahogy az olaj is lángra kap. Aztán a Sellő ropogva, bugyborékolva, gőzfelhő fátyla mögé rejtőzve, elnyújtott sóhaj keretében végleg a fekete víztükör alá merül egykorvolt utasaival.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Kael

Kael amikor megkeresi Kiinát, hogy ismertesse vele, hogy mire ébredt rá, Kiina éppen a csörgődobjának szalagjait rendezgeti. A dobot félreteszi, és figyelmesen hallgatja a beszámolót. Amikor Kael végzett vele, karba fonja a kezét
-Bár én nem igazán értek hozzá  – vigyorodik el – valóban a műveletlenebb pórokon keresztül lehet a legkönnyebben bejutni egy kolostor védművébe, ha gyengébb az akarata egy szellemnek. De miért veretné szét egy szellem a védművet, amikor már amúgy is bejutott, és azt csinál amit akar?- kérdezi lágyan sytisi nyelven, miközben körmével a dob egyik csörgőjét kocogtatja.
-A csontokra pedig nem tudok néked mit mondani – nem ismerem a hajósok szokásait. Engem elhunyt mesterem teteme sem zavart – majd két nyárig laktam vele egy fedél alatt, amíg Vanina meg nem szólt érte – mosolyog Kiina Kaelra.
-Ám biztos ami biztos, inkább szóljunk Xaónak! - Javasolja Kiina

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: mindenki

A nap maradékát is hasznosan töltik – a csónak végébe kötött kötéllel, mely a Kufár orrához van erősítve – kemény evezős munkával elkezdik vontatni azt. A fedélzeten pedig jókora evezőket ácsolnak a Sellő vitorlarudazatából, hogy majd ezzel is rásegítsenek holnap. A vontatás kifulladásig tart – de így is szemmel látható a haladás...

Xao udvarias érdeklődéssel fogadja Kaelt, és azt a feltételezést, hogy a Sellő védműve azért semmisült meg, mert egy külső akarat sugallatára az egyik matróz szétverte. Éppen nyitná már a száját, hogy megjegyezze – ahhoz el kellett hagynia a matróznak a Sellőt – de aztán  csak az egyik áthozott ládára pillant. Hisz azok tartalmáért pont ezt kellett tenniük.
-Érthető az aggodalmuk – ám szerintem a Kufár elég erős és éber ahhoz, hogy észrevegye, és helyén kezelje, ha valakit megszállnak. A ládák tartalmától pedig nem tartok – felkerülése pillanatában le lett ellenőrizve az erők síkján. - válaszolja neki(k)

A következő reggel csalódással indul – az éjszakai pihenő alatt az áramlat, mely a Kufárt a napokban ide sodorta, szinte a tegnapi pozícióba sodorta vissza. Xao kapitány a reggeli előtt Osával a fedélzeten felállított asztalnál a térkép fölé görnyed, és több marék számolókő segítségével elmélyülten tanulmányozza a helyzetet. Aztán Xao tapsol egyet, és az asztalról elkezdenek lepakolni a reggelihez. A végéig nem szól semmit,  aztán felugrik a még terített asztalra.
-Figyeljen mindenki rám! - szólal meg dún nyelven, de olyan parancsoló hangsúllyal, hogy minden szempár felé fordul
-Bárki láthatja, aki nem vak, hogy a tegnap délutáni evezés vajmi keveset ért – újra ugyanott vagyunk, mint tegnap ilyenkor. Ha felváltva evezünk – és ebbe a tisztelt utasokat is beleértem – akkor van esélyünk arra, hogy legjobb esetben tíznap múlva elhagyjuk az Árnyak Tengerét, még ha az ellenünk is dolgozik. Onnan még négy-öt nap Merussa. A víz – csökkentett fejadaggal is csak tíz napig tart ki. Márpedig vízre az evezősöknek nagy szüksége van – azon egy ideig ennél jobban nem lehet spórolni – ezzel előhúzza a pipáját, és az asztal tetején állva komótosan elkezdi tömködni. Az emberei inkább kíváncsian várják a folytatást.
-Szóval akinek van valami ötlete, az most álljon elő vele! - néz végig a hallgatóságán
-Kezdjünk el evezni, aztán a tiszta tengerben már lehet halászni valamire, amiből inni lehet!-kiabál be az egyik fiatal suhanc
-Pár napig pepecselni kell vele a konyhában – ha nem vért akar valaki inni – jegyzi meg a szakács -Meg kevés is lenne ennyi embernek...
-Fogjunk be egy tengeri szörnyet, és az kivontat minket! - javasolja az egyik matróz. A kapitány bólint
-Jó ötlet, de ebben a vízben aligha él meg bármi is – nem hogy olyan bestia, mint az volt...
-Kapitány, támasszunk szelet! - javasolja Osa, mire Kiina megrázza a fejét
-Erre nem jár egyetlen szélsárkány sem, akit meg lehetne kérni... -Osa erre felsóhajt, de látszik rajta és a legénységen, hogy bízik Xaoban. A kapitány rátok néz
-Nos, kedves utasaink, van valami javaslatuk? - kérdezi inkább kíváncsian, mint kétségbeesetten.

[Tiwanlil]

Megússzuk direkt mágikus közjáték nélkül az átszállást. Xao fosztogat, habár ezt másképp tolmácsolja. Nem helyeslem a dolgot, ám a kapitányban kalmár lélek lakozik: igyekszik hasznot húzni más pusztulásából. Kérdés, ez kivisz-e minket az állóvízből.

Visszaérve beszámolok Lannak a hajókon tapasztaltakról.

A kapitány nyugodtsága egy tervet takart: evezést. Eveznek is a matrózok, de a tenger nem enged olyan könnyen. Xaot ez újabb tervre sarkallja. Minket is be akar vonni az evezésbe:
- Csak ha maga is evez - jelentem ki tömören, mert az sehogy sem járja, hogy a kapitány csak dirigál, más meg nyög. Egy jó vezető nem ilyen. Mondjuk, azt senki sem állította, Xao jó vezető volna, vagy annak kéne lennie.
Aztán jönnek a varázslatot igénylő ötletek, mely már végképp nem az én területem. Xao viszont csöppet sem aggodalmas.
Moccanhatna ez a hajó magtól is. Lélek lakozik benne, másra nem jó, csak az utasok harapdálására, ha azok rosszalkodnak?
Lant és Kaelt fürkészem. Vajon ezek ketten tudnának valamit összehozni, ha megfizetnék az árát?

[Filio Mortale]

Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín:  A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: Árnyak tengerén
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

A Kufár szinte semmit sem jutott előre az áramlat ellene dolgozik és makacsul vissza akarja vinni a Sellő hullámsírjáig ahol éh és szomjhalál vár ránk. Xao kapitány még több evezőssel akarja megoldani a problémát amire Vanina válasza mosolyra fakasztó. Hagyom, hogy kifulladjanak az észrevételek és ötletek mielőtt megszólalok.

-   Bár nem vagyok tapasztalt tengerjáró de meglátásom szerint plusz hat nyolc evezős nem fogja megoldani az áramlat okozta problémánkat, még ha magamfajta bozótzúzók is húzzák fáradhatatlanul az evezőlapátokat .– mondatom végén talányosan Kiinara nézek fél mosollyal az arcomon – A megoldás a szél lenne ha van felhősárkány ha nincs, ám a ivóvízre nem lesz gondunk amennyiben a Kufár nem fogja megakadályozni a mennyei tudás alkalmazását, és a bolygószellem energiáinak fókuszálását, akkor naponta akár több hordónyi* friss és hideg forrásvízzel szolgálhatok a kitikkadt evezősök részére. Inkább az élelmezésünkkel lesz baj.

* Tengervizet ihatóvá: Grímoíre 157. 0. 10 Mp.; -10% Átnemesítés (Akár egy hordó sós tengervizet is iható édesvízzé tehetek +10 Mp-ért akár hideg forrásvízzé is „változik”)

-   A tengeri „szörnyek” kapcsán, pedig ha néhány markos tengerész a tengervíz közelébe leenged egy csónakban akkor akár kifürkészhetném van-e a közelünkben olyan lény amely alkalmas és hajlandó vízi igásállattá válni, bár a szellemekkel való kapcsolattartás valójában nem az én asztalom. – jelentőségteljesen Kael-ra és Kiinara nézek.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: mindenki

Xao Vaninára néz, és elégedetten válaszol.
-Ez csak természetes, hisz egy csónakban evezünk – válaszolja halvány mosollyal, aztán Lan fele fordul
-Napi egy hordó tiszta víz több, mint elegendő – hajol meg közben kissé, miközben hangjából elégedettség és megkönnyebbülés csendül ki.
-Ezt figyelembe véve már sokkal nagyobb a mozgásterünk – és ezen az életünk múlhat. Az élelmezésről annyit, hogy a legalsó szinten lakik Nyakas, a szamarunk. Ha muszáj, elkötelezheti magát az élelmezésünk mellett, de az évek folyamán a szívemhez nőtt, és nem szívesen mondanék le a szolgálatairól. Ahogy gondolom kedves utasaink is hűséges négylábúikkal együtt óhajtanak Merussa földjére lépni. Szóval javaslom, hogy amíg lehet, más lehetőségekkel próbálkozzunk  -Szívja meg a pipáját, és egy füstkarikát fúj a rezzenéstelen levegőbe. A kékesszürke füstkarika lustán tágulva tekergőzik.
-A víz halott – válaszolja Kiina -Az apró homok elriasztja a vízi élőlényeket. Ami pedig magát a tenger szellemét illeti... Nos - túl nagy, hogy meg merjem zavarni.
Xao Sterrard úrra, majd a csendben elmélkedő Kaelra néz.
-Akkor minden lehetőséget számba vettünk?    - kérdezi, s újra kifújja a pipafüstöt. Most egy vékony, nyílvesszőre hajazó hosszúkás füstpamacsot fúj, át a lassan szétfoszló füstkarikán. Elégedetten szemléli az eredményt, aztán ha nem szól senki, lelép az asztalról
-A nehéz időkben nehéz döntéseket kell meghoznunk – szól hozzátok
-Vagyis eljött az ideje, hogy még egy lehetőséget megvizsgáljak – ha megbocsátanak – biccent felétek, és sarkon pördülve határozott léptekkel távozik a fedélzetköz fele. Osa a tisztelet jelét rója a levegőbe
-Tisztelt utasaink, amíg a Kapitány informálódik, addig ki óhajt még italt? Friss zöld teával, vagy almaborral szolgálhatok... - említi meg dún nyelven a választékot. Ahogy a Kapitány távozik, néhány tengerész rontástól óvó jeleket rajzol a levegőbe, és feszült várakozás szinte tapinthatóvá válik a fedélzeten. Aztán az egyik hidegfáklya eddig moccanatlan fénye is megremeg.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Kael, Lan

Hirtelen változás történik az erők síkján – a Kufár auráján remegés fut végig, és két-három szívdobbanásnyi idő alatt eltűnik. Volt-nincs tegumentum...

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Vanina

Vanina köve egy szívdobbanásnyi idő alatt kissé felmelegszik, és csak lassanként hűl vissza.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: mindenki

Kiina a teáját kavargatja éppen az asztalnál, de félúton megakad a mozdulat.
-Remek – dünnyögi abrínul bosszúsan, aztán Vanina fele fordul.
-Azt hiszem, még nincs okunk aggódni – szól hozzá miracleai nyelven, de nem úgy tűnik, mint akit jó kedvre derítenének az események. Aztán inkább Kael fele fordítja a figyelmét, és a teáját kortyolgatva érdeklődve figyeli, hogy mit is csinál Mortar felkentje.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Elassor

Elassor látja, hogy a tengerészek feszülten várnak valamire, és hogy útitársaira is hamar átragad az izgatottság, amikor a tartójában máskor egyenletes fényt biztosító mágikus fáklya fénye picit megrebben.