Vanina
Ha azt hittem, ennyitől majd Lan úr békén hagy, a könnyebb utat képzeltem el. Míg hallgatagon sétál mellettem, eszembe jut példaképem és mesterem tanítása. Mm, igaza van, mint mindig. Van egy átkozottul rossz tapasztalatom, de végül is nem tudom még, az úr tanácsadóját miféle fából faragták. Van egy nagy rakás előítéletem, a múlt fájdalmai és az abból táplálkozó félelmeim, félelmek, amik azt kérdezik tőlem, mi lesz, ha megint úgy járok? Ha újra jön a kiszolgáltatottság, és tehetetlenül el kell viselnem, használjanak...
Mada mondta, le kell ezzel számolnom. Az már egy lépés lenne, ha Lan urat nem kezelném úgy, mint
azokat. Sőt, ha mondjuk hagynám, kinyissam végre a szemem, és nem szorítanám úgy össze, ha elém perdül a mágia. Mert az bármikor az orrom előtt teremhet. A világ tele van vele.
A szellemnéző hosszas hallgatás után megszólal. Arcom felé fordítom, így jelzem, figyelek, ha már szemem nem emelem rá. Érdekes, hogy próbálja nekem megmagyarázni, vajon mért vagyok ilyen. Amit elbeszél, egy átlag földimre igaz is lenne. de nem ismeri a történetemet.
<Mert mondjuk senkinek nem mondtam el. Őrzöm, mint más a kincsét, pedig az én "kincsem" a szégyen. Otthon nevelő szüleimen és Madán kívül aligha tudták még páran az igazságot.>
Vágyódva gondolok arra, bárcsak az ismeretlentől félnék. Keserűen nézek fel az útra, amin lépünk. Olyan helyre megyünk, ahol rengeteg olyan, vagy még olyanabb erejű valaki lesz, mint a mentis. Se éjjelem, se nappalom nem lesz, ha addig nem szedem rendbe soraimat valamennyire.
Megingatom a fejemet:
-
Lan úr nem ismer. Lan úr nem ért. Vanina sose lát jó mágia - aztán gyorsan mást mondok. -
De Vanina fog segít az úton, ha kell hál nem házban.Fifiből málhás állat lett. Rákacsintok az állatra, menni fog ez. Neki tartogatok minden közvetlenebb megnyilvánulást. Neki merem, urakkal meg nem illik.
Sokat is tartózkodok út közben a közelében, és mindig gondját viselem. Jobb híján esténként vele osztom meg, ha gondom van, vagy egyszerűen foglalkoztat valami. Inkább csak hallgatóságként kell nekem a ló, ahogy fejem a nyakához dugom, és hogy érezzem valami élő melegét, nem várok világot rengető megoldást tőle.
A nő, aki suttog egy lóhoz. Érdekes lehet, vagy éppenséggel bolondság.
Eniáról is kiderülnek dolgok. Mondjuk az is, makog kicsit az anyanyelvemen
Alkalmam nyílik belehallgatni abba, vajon más milyennek hallhatja, ha én töröm az ő nyelvét a lány példáján. Ő az az ember, akivel nem tartom a rang kívánta hivatalos távolságot. Hiszen kereskedőféle, fegyvert sem viselhet, a szememben az velem egy rangú, vagy kicsivel talán kevesebb, habár ezt nem éreztetem. Szavakat kérdezek tőle, sÿtisi szavakat, hogy tanuljam. Olyan dolgokét, amiknek kevéssé vagy sehogy se ismerem a jelentését de kellhet még. A főzésbe is besegítek szívesen.
Sőt, rákövetkező nap, hogy elmesélte, nem érti, mért akart rámászni a fogadó összes férfija, megkérdezem tőle kotyvasztás közben, lehetőleg úgy, a férfinép füle ne hallja, még akkor se, ha anyanyelvemen kérdezem:
-
Mondd, Enia, hogy kell egy nőnek szépnek lennie, ha azt akarja, észrevegyék a férfiak? Mit kell csinálni, hogyan kell viselkedni, felkeltse az érdeklődését?A vidék tetszik. A búzamezők nyugtatóak a szememnek. Elképzelem, milyen lenne közé futni, de nem teszem meg.
Másfél hét alatt megtudható rólam, teljesítem, ami a kötelességem, ám ha személyemről kérdeznek, akkor óvatossá válok és kurtán felelek. Mikor a vadászat elhívott a többiektől, néha másra is futotta. Arra, levegyem a lábbelimet, le a fegyvereimet és hódoljak ama szórakozásomnak, amit egyre inkább szeretek: ez pedig a tánc. Tánc egy zenére, amit csak én hallok és senki más. Amikor nem félek, és nem gubózok be futárnőként sem.
Ha valaki megkérdezné ekkor tőlem, mit érzek, azt hiszem azt mondanám, akkor vagyok Vanina.
Arcus láttán kérdőn fordítom fejemet az urak és Enia felé. Ők szabják meg, merre tovább.
Szerző: Tiwanlil