Vanina
Csöndes, távolságtartó hadviselés van kialakulóban. Nem elég, hogy kivívta ellenszenvemet a helyi úr, eltűnt Zevran úrfi, de tetejébe még a tanácsadója is irritál! Ezt a peches szolgálatot! Ha Sÿtis közelebb lenne, azonnali hatállyal kérném a feladat alóli felmentésemet, és áthelyezésemet valami olyan helyre, ahol nem kell varázslóval érintkeznem. Megfutamodás vagy sem, roppant sok ez a feszültség most nekem egyszerre, igénybe veszi az önuralmamat rendesen.
<Otthon ilyenkor vonulnék el a vadonba pár napra, hogy kitisztuljon a fejem. Nos, itt nincs ilyen engedmény, se idő, feltöltődjek, el kell viselnem a képét.>
Összeszedi az úrfi hátrahagyott holmiját, átadja az övét amit szótlanul felcsatolok.
Quirrín megy elől, hogy mihamarabb a révészhez érjen, én inkább leghátul haladok. Urunk jelenléte híján nem sokat nyomunk a latba. Ellehet ez a kettő akár milyen varázsló, jelvényük alapján alig valakik...
Erről eszembe jut Lan korábbi döntése.
<És innentől mi sem hordhatjuk az Anartÿss ház jelét. De mért is nem? Úr kell-e ahhoz, felségjel alatt haladjunk? Habár Zevran nincs már velünk, attól még a házát szolgáljuk, menlevelünk is van.>
Azaz kétségbe kezdem vonni, szükséges-e a Ház címerét elrejteni.
A szerzetes nem tesz semmi különöset, leül. Mire vár? Mit akar ezzel elérni?
Én állok, pihenj pózban.
A révésznél fagyos a hangulat, nem szívesen tartózkodom ilyen légkörben. Hát még ha a helyi nagyúr megjelenik dölyfösen! Talán még sem volt jó ötlet ide jönnöm, elszakadhat a cérnám.
Nyugtalanul dobol ujjam fegyverem tokján.
Egy lányka érkezik fegyveres kísérettel, igencsak oda kell figyelnem, ha érteni akarom, mi hangzik el a révész és közte. Eleinte fecsegnek a tegnapról, aztán váratlan fordulatot vesz a beszélgetés.
Megnyúlik a képem, ahogy rájövök: a lányka lesz az ítélet-végrehajtó! Hóhértanuló?
A hideg kezd futkosni a hátamon, főleg, hogy milyen könnyedén áll hozzá. Mire az ítélet hivatalos szövege felolvasásra kerül, én a földet nézem.
Nagy szomorúság telepszik a vállaimra, mint két nagy sötét madár. Olcsóbb lett volna és egyszerűbb kipengetni a rév árát. Most sokkal drágább következménye lett ellenkezésünknek. Rossz döntést hoztunk.
Ellehet ez a hely jól kiépített, ha közben az etika sérül! A helyi úr szava a törvény és kész. Ha nem tetszik, odébb lehet állni. A sajnálatommal a révész nem sokra megy...
Ahogy Lan szózatával se. Rég megtanultam, ha nem az illetékeshez intézem szavaimat, az semmit se ér, szájon kidobott szó. A mentis a jogot harsogja, s nem értem, ugyan mért, nem a császár törvénybiztosa ő, hogy ilyet tehessen. Panaszt emelhetne ugyan fentebb, de attól a révész nem kapja vissza azt, amit ma elvesznek tőle...
<Tekintve, hogy viselkedett velem Lan, ez is Róla szól, nem a révészről vagy a jogról.>
Semmit se tudunk itt már tenni és nem kívánom végignézni, de még csak végig se hallgatni az ítélet végrehajtást. Elég nehéz már a szívem urunk elvesztése miatt s hogy nyomában békétlenség támadt, nem akarom ezt még tetézni is. Tudni kell visszavonulni és beismerni, ez el van tolva.
Bús pillantást vetek a kis hóhérlányra, a révészre, Lanra, majd a sor végén a szerzetesre, aztán sarkon fordulok, Fifit kantárszáron fogom és elvezetem. Pár lépés megtétele után érzem, ahogy elered a könnyem, szótlanul letörlöm az arcomról.
Szerző: Tiwanlil