Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap
Szerda – Kora este, este
Tudatod mélyén a földbe-döngölés bosszúért kiált, de véget vethetnél Morana szomorúságának is. Talán csak ezért nem sikerülnek dolgok, mert mások hátráltatnak, és ha ezeket a nehézségeket leküzdöd, akkor minden helyrerázódik! Ha pedig kiiktatod mindazt, ami zavar, talán még Thyrával is helyrehozhatod a dolgokat, vagy egyszerűen csak őt is félrelököd és inkább a Ninurtu-t fogadod bizalmadba vagy még tovább! De lehet óvatosnak kell lenned, mert ha Zoé ha találkozna Zairával, akkor újabb lehetőségtől fosztanának meg! Ezekből ránt ki az erény említése, mely mosolyt csal:
Zaira /Görög/
Ez a feladatunk. – tudja le, hogy miért ilyen –
Sok mindent, de kérlek ne feledd! Türelem! – mintha csak látná az izgatottságodat, hogy aztán –
később, szívesen beszélgetek, de most más kötelességed van – örül neki amiért ennyire bizalmadba avatod, de ahogy mondta: feladatok van –
ellenben elkerülhetetlen, hogy találkozz velük, igaz, nem baj, ha van némi háttered amikor ezt teszed – ezt belátja, megérti.
Elérkezett a búcsú ideje, ahol egy puszit kapsz kézfogás helyett, s miközben ez történik, érzed a virágok illatát, mely egy gyönyörű mező képét idézik eléd, hogy aztán egy szinte anyai mosollyal pillantsanak rád. Kicsit valahol olyan ez, mint amikor az Anyatermészet köszönti a fiatal Élet-Esszenciát, aki kisfiús zavarában majdnem rálép egy virágra, mely esetünkben egy erősebb kézszorításként jelentkezik. Elkalandozó tekinteted nem lett szóvá téve – ha észre is vették – ahogyan a tekintetek találkozása is valahogy olyan… természetes és bensőséges, mintha nem is lehetne más.
Talán ezen gondolkodsz, mikor a város felé autókáztok, talán csak a hozzád bújó apróságokat cirógatod, akik nagyokat ásítanak és nem kérdés mire visszaértek, már két kis gömbölyödő gumimacilány szuszog békésen egy-egy combodra hajtott fejjel. Békések, ártatlanok és szépségesek, tele reménnyel, álommal és Hittel. Talán nem véletlenül tartja a mondás azt, hogy a gyermekeké a jövő! De addig is még sok minden történhet velük és a te feladatod megóvni őket attól, hogy elveszítsek mindezt amit most és a jövőben birtokolnak, birtokolni fognak.
Alexandros /Görög/
Nem szeretnék tisztességtelen előnyhöz jutni, különben oda a felfedezés öröme… vagy fájdalma – érzed a hangján, mosolyog –
De ki tudja! Lehet egyszer tényleg szükségem lesz valami ilyesmire, elvégre, szerelemben-háborúban…!Emlékszel, ez valóban így volt. A múltban a háború a legrosszabbat hozta ki mindenkiből, főleg azután… az után… valami után. Volt egy fordulópont, amit követően a Pokol valóban elszabadult, ahogy mondani szokták. Mire a hosszas gondolatokból visszatérsz, már otthon vagytok, épp a kocsiajtót nyitják és segítenek a picikkel, akik álmukban úgy bújnak hozzád, mintha az apjuk lennél. S talán bizonyos értelemben lehet így is van. Nem kell ültetni őket sehova, a kis örökmozgók ahova kerülnek, ott bújnak össze és alszanak tovább olyan álmokat szőve, ahol bármi megtörténhet!
Nem sokkal később kellene érkeznie Cassiának. Előtte azonban még a kora esti időpontban reménykedve hívnád Théa-t, hogy kérdezz tőle, de sajnos az üzenetrögzítő kezdi el mondani a magáét, amire te nem vagy kíváncsi. De nem is kell sokáig annak lenned, mert csengetnek, mire a lányok mocorognak, de végül tovább alszanak, s te pedig mivel vártad már a lányok édesanyját, odalépve nyitsz ajtót és fogadnád vendégedet, eltekintve attól, hogy nem egészen az áll az ajtóban akire te számítottál. Igazából nagyon nem, mert egy komor és barátságtalan „Szasz” után érkező ököl igen durván csattan az arcodon.
Nem esel el, de hogy be fog dagadni és kékülni azt teljesen biztos! S nem mástól érkezett ez, mint Petros-tól, a legjobb barátodtól, aki igen ádáz tekintettel lép előre és adná a testvérét az előzőnek, amikor észreveszi a gyerekeket. Az ütés megáll, de szinte érzed, hogy igencsak fájt volna, ha végigviszi. A tekintete elég kemény, kicsit vérvörös, mintha be lenne gyulladva vagy mi. Aztán az ábrázata elég nyúzott és láthatóan nincs jó kedve. Leengedi a kezét, majd annyit mondd, amennyit magadtól is kitalálhattál már esetleg:
Petros /Görög/
Összetörted a kishúgom szívét! Ha nem lennénk barátok kitaposnám a beledet. – és érzed valóban megtenné, nem tudod megmondani, hogy mitől e bizonyosság, de tudod, hogy Jayr mentett meg –
Szedd össze magad mielőtt felébrednek! – fordulna meg, hogy távozzon, de tudod ezzel még nincs vége…