Mesélő: Dierol
Helyszín: Ismeretlen sivatag
Időpont: ?? este
Esemény: Vendégség
Résztvevők: Mindenki
Hajnal élcelődését követően rápillantok.
"Ez tényleg kellemetlen lenne..." - villan át a fejemen, de azért már megadom a tiszteletet a műnek, és elfütyülöm a végéig. Közben gyakran pislogok oldalra, hogy lássam, amennyiben ez nem tetszene az ittenieknek, és ha szúrós pillantásokat és ökölropogtatásokat hallok, akkor tisztelet ide vagy oda, elnémulok.
A város azonban lebilincselő számomra. Kicsit a szülőfalumra emlékeztetnek az épületek, bár jóval elegánsabbak, mint odahaza. Erre emlékezve jut eszembe, hogy vajon atyáim isteneit megtagadtam-e azzal, hogy Mortar szerzetesei közé álltam.
Bár dún vér folyt az ereimben, Eilenhitar, a faluban járó dalnok még korán magához vett, és végül is ő nevelt fel, így nem igazán okozott lelkiismeret furdolást a becsületesség nélkülözése.
Gyorsan visszatérek a valóságba, a múltban nézni mindig veszélyekkel teli.
Egy mély lélegzetvétel után folytatja az ardún himnuszt, amelyet félbehagyott.
A városnál már csak a fényűzésében egy palotára emlékeztető hatalmas épület nyűgöz le jobban. Csodálatos, egyszerűen hihetetlen, hogy mégis hogy van ekkora gazdagság egy ilyen félreeső sivatagi faluban
A medencére pillantva elfog a vágy, hogy majd leöblítsem magamról a sivatag érdes homokszemeit, remélem, hogy a Mortar papok nem tiltják meg a novíciusoknak a fürdést. "Még csak az kéne."
Először is a szomjamat oltom, egy pohárba öntök a forró fekete teából, majd szép lassan elkortyolom azt, közben, amíg várok, hogy hűljön egy keveset az ital, addig egy körtébe harapok.
A 'reggelinél':
Bár az asztalon heverő ételek nem fogadnak váratlanul, sejtettem, hogy vadhúst nem fognak a sivatag közepén találni, a vendéglátónk, a nyurga férfi és a mellette álló hatalmas üvegpalack, amibe Ynev legrészegesebb alakjának is belecsorbulna a bicskája, de talán félszázan se bírnának el vele.
Szó nélkül hallgatom a vendéglátónk és Kiina párbeszédét. Igyekszem felmérni a helyzetet.
"Hurri... szultán... Hamír... Bölcs Saahir, tanácsadó... megérteni bármely nyelvet... Érdekes, egy varázsló mindenbizonnyal az illető. Talán Kiinát valamiféle riválisnak nézi? - mérem fel az említett bölcset. - "Levegő úrnője... Kalifátus... Sivatag szépsége. Mily különleges képességekkel rendelkeznek... - ismétlem el az elhangzó szavakat.
Kiina és Kael után ül csak le az asztalhoz, nem akar még egyszer a mai nap folyamán Kaellel összetűzésbe kerülni.
"Ezek szerint ez a Hamír nem a terület legnagyobb ura, hanem van valaki, aki hatalmasabb nála, és ennek a Kalifátusnak a vezetője lehet. Ez valószínüleg valamiféle szultán lehet. Kiinát Hurri néven ismerik, Sivatag szépségét nem igazán kell fejtegetni, azonban valami különleges képességű lénynek nézik, aki ugyebár teljesíti a kívánságaikat." Levegő úrnője címet még nem sikerült megfejtenem, azonban ki tudja, az elkövetkezendő párbeszédekben mi fog kiderülni.
"Azonban a magas alakról el tudnám képzelni, hogy Kiinával nincs jó kapcsolata. Ha minden igaz, valamiféle varázsló lehet, és Kiina is valami hasonlóként jelent meg... Dalnokként jól tudta, hogy két énekes nem férhet meg egy csárdában.
Szinte azonnal odaszól a miracleai nő valamilyen ismeretlen nyelven, feltehetőleg az anyanyelvén ennek a vendéglátónknak, biztosan valamiféle próba gyanánt. Mivel nem értettem a szavait, inkább az emberek reakcióit igyekszem felismerni, hátha abból kiderül, hogy mit mondhatott, ezért körbenézek az asztaltársaságon