Corvus LatsonnNem sokat tudsz a Togoraiai vagy, ami azt illeti Farghul, hát még a félvér kölykökről, de az biztos, hogy a színek változása nagyon izgalmas, hovatovább, mint egy szótlan párbeszéd árnyalatai lennének. Korábban nem zártad ki, hogy ez valamilyen kölyökkori kommunikáció, de az is lehet, hogy valami más. Akármi is legyen, az biztos, hogy Zirni színes egyéniség! Mindenesetre nem áll szándékodban firtatni a dolgot és úgy tűnt, hogy más sem akarta eleddig felhozni.
Ki tudja, hogy a Lady mire is képes igazából, de tény, hogy akár az Apja vagy valaki mástól is elleshette ezeket a fogásokat, akárcsak egykor te tetted. Egy dologról tudod, hogy Őkarmossága igen járatos benne, sőt, olyasmiket tett, amivel eleddig egyetlen egzotikus hálótársad sem. Valószínűleg soha nem fogod elfelejteni, hogy miképp tett kedvedre vagy épp mire biztatott téged… de ez egy másik történet. AZ itt és most a gombokról és a kölyökről szól!
Nem tudni mi történt itt és leginkább azt, hogy mikor. Nem tudod kizárni a tudatodból a gondolatot, hogy minden jó dolog legalább akkora rossz dologgal is jár, így nagyon nehezen tudsz a grafikonokra és adathalmazokra koncentrálni. Meg is próbálod elterelni a gondolataidat, amire a korábbi „nyomogatások” pont jónak tűnnek, de lássuk be, hogy ettől még az ajtón túlra jutni nem lesz könnyebb. Így maradt az ajtónyitó, majd a tudat, hogy akad ott valami ami felér azzal a rosszal – ha nem többel – amit a korábbi jó adott.
Zirni felé fordulva osztod meg a gondolatod a látványról, aki csak bátran pislog néhányat, amolyan „akkor mire vársz, vedd fel!” módon, legalábbis neked valahogy az az érzésed, mintha ezt mondaná azzal a nagy cicaszemével! Ennek örömére úgy döntesz, hogy ideje egy családi újraegyesülésnek és elsétálsz a bejárati ajtóhoz, ami makacsul vörösen izzik és piszokul nem akar neked engedelmeskedni. Itt és most nem tudtál Mirru és Zirni kedvére tenni, de talán ha túl vagy a nehezén már több sikerrel jársz.
A védőruhánál ismét, ahol Zirni a kérdésedre annyit válaszol, hogy felszalad rajtad, mint egy
Nelvaan-i mókus, majd köréd tekeredik mint tette korábban, akár egy szőrmesál! Legalább a fűtéssel nem lesz gond azon a részen! Meglepetésedre az öltözék szemmel látható sérülésekkel nem örvendeztet meg, így hellyel-közzel akár biztonságosnak is mondható! Ahhoz képest, hogy elméletben milyen régóta van itt, még tapintásra is elég jó állapotban van! Nem úgy mint a testvére, amin egy akkora molyrágta lyuk van amin egy egész űr-fregatt képes lenne berepülni…
Végül, talán pont a kellő energia hiányában az első próbálkozás eléggé sikertelen – ami az ajtó nyitást érinti. Egészen addig furcsa lehet a dolog, amíg a Kölyök nem kezd el kalimpálni, hogy meg kéne fordulnod. Rádöbbensz, hogy csak kívülről lehet a panelon nyitni-zárni vagy ami a fordulás után egyértelműbb, hogy először be kell csukni a zsilipet, hogy kinyíljon a másik ajtó. Ezután már szabad az út, hogy valami olyasmit pillants meg, amit talán soha életedben nem láttál, ami lehet, hogy megdöbbent téged…
Előbb egy hosszú folyosóra lépsz, aminek így első látásra nagyjából a közepén két hatalmas energiafejlesztő áll, olyan generátorok amiket soha életedben még nem láttál, de ez még semmi, úgy tűnik, hogy a folyosó végén van még egy zárt ajtó! Jobbra és balra félúton akad egy-egy folyosó mely két hatalmas berendezéshez vezet és még egyszer ennyire a szemben lévő ajtó zárva természetesen – amennyire látod. Az egész helyen minimális világítás van, leginkább csak amolyan vészvilágítás féle, minden más eléggé alapállapotúnak tűnik.