Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap
Csütörtök – Kora délelőtt
A távozásod után már nem érzed vagy nem tűnik fel, hogy más természetfeletti hullám érne el, így nem kizárt arra gondolni, hogy talán nem is a te problémád ami történt. De sokat nincs időd ezen tűnődni, mert társaságod van, aki egészen a megállóig kísért és olyasmit mondott, amire a meglepő és talán az izgalmas lehet a megfelelő szó. Az biztos, hogy a Doktornőnek adott második esély, olyasmi lehet, ami a lényed, az Esszenciád maga. Míg a kérdésedre csak egy rejtélyes mosoly a válasz, addig a puszi igen kedves gesztus, kevés hasonlót kaptál mostanában.
Kirké /Görög/
Jól tetted, hogy eljöttél! – a második részen kuncog, kicsit huncut a lány, majd tagadó fejrázás –
Mindenkinek kell egy kis magány, hogy igazán magába tudjon mélyedni, hogy rájöjjön, mennyire nem ismeri önmagát, vagy amit örökölt! – kicsit olyan, mintha valahol hallotta vagy olvasta volna, de örül, hogy ideillik, majd elköszönt, hiszen érkezett a busz!
Hazafelé egész úton van időd átrágni mindent ami történt, elvégre van pár megálló amit le kell küzdeni. Álmosan érkezel és gondolatban már a takaró alá képzeled magad – talán a korábbi ezüsttincsek mellé – de sajnos amint megállsz az ajtónál, realizálod, hogy nem vagy egyedül és az érkezők nem a pihenését érkeztek.
Úgy tűnik, hogy Théa meglepetésnek szánta az érkezést, de most kicsit megszeppenve áll a férfi mellett, aki viszont gyengéden segít megállni Amynta-nak, aki bármikor képesnek látszik állva elaludni. Théa félve int neked, nem tudja jókor érkezett e, zavarni nem szeretne, de izgatottnak is látszik, míg a „Bolhás” teljesen nyugodt és kiegyensúlyozott jelenléte érdekes ellentétet mutat. Nem is beszélve arról, hogy ki tudja mit tett és mi tartott eddig, vagy éppen miért most…
Férfi /Görög/
Szia Jayr! – kellemes hangja van, de egyben erőteljes is –
Igen, mi is meglepődtünk! – nem érzed így lett volna, no meg az ajtóhoz vezető út is szabad –
Igen, igazán bájosak a barátnőid! – jelenti ki barátságosan
A férfi helyeslése és Théa „Igen”je egyszerre hangzott fel, de az azt követő pirulás már csak a fiatal nőn látszik, aki enged a terelésnek és bár Amynta és a Férfi után lép be, de te zárhatod a sort. Odabent három tea rendelése/kérése érkezik, közben a két fiatal hölgy helyet foglal, a beteg (?) a fotelben – a Gitár az asztalon – a gazdája pedig ahol épp helyet talál, míg a hippi megáll közöttük.
Théa /Görög/
P-persze! Semmi gond! – megértő
Amynta /Görög/
Hmpf… – próbálja megfogalmazni, de inkább mindjárt elalszik
Leo /Görög/
Hosszú éjszakája volt, nagyon fáradt. – magyarázza szelíden/feleslegesen (?), majd –
Nem volt szükség rá. – nyugtat meg, a helyzet ura volt –
Úgy tudom, hogy sokkal jobban van, de azért…Ekkor kopognak.