Egyszerre vonul be a terembe Lorgen, amikor belépnek, a férfi, aki eddig néma maradt, Lorgen nevű férfi felé néz.
- Gilmor. - mondja kedves mosollyal. - Egyesek Nyugtalannak is neveznek.
A terem egyszerű, fehér falak vannak, melyeken díszként különféle tárgyak vannak kiakasztva, alattuk írás. Ezek mindegyike úgy tűnik Helmond úr kalandjainak relikviái. Két díszes kard. Egy vörös katana, egy ébenfekete sisak, egy nyaklánc, egy mellvért, egy szál rózsa, egy lapát, egy lant, egy csákány. Mindenféle dolog van itt. A többi berendezés dísztelen komor fa. Helmond úr nem szereti a cifra díszítéseket, bizonyára a nagy lovagterem is csak szükség miatt lett olyan díszes. Nem mondható egyszerű szobának sem, mert a kalandok relikviái igencsak szép hatást keltenek
Helmond úr felvonja a szemöldökét és felétek néz.
- Igazat beszélsz?- közben a melletted álló férfire néz, aki megszólal.
- Azt hiszem mindkettőnk híre ugyan az.
- Akkor az úgy jó ha mindketten velem tartottok?
Azután elindul a szoba másik felébe, és kezét egy ajtó kilincsére teszi mikor megint nyílik az ajtó, és belép rajta egy kentaur és egy kígyószerű lény.
- Helmond úr, talán gyógyírrel rendelkezünk a problémájára!
Helmond úr gyanúsan néz egyikőtökről a másikra, majd megvonja a vállát.
- Akkor kövessenek.
Vékony csigalépcsőn vezet titeket lefelé, meg újra és újra lefelé, majd végül, hat perc folyamatos lépcsőzés után egy ajtóval találjátok szembe magatok. A ruhaujjából elővarázsolt egy kulcsot és a zárba helyezte, majd kinyílt az ajtó és egy teljesen dísztelen szobába kerültek. Falai zúzott kövekböl épült fel, és egy kis ajtó van a túloldalán.
- Nos mit tudnak? - kérdezte.