Név Temmo Nogara
Faj | Ember | | Tulajdonságok | | Értéke |
Rassz | Tiad | | Erő: | | 16 |
Nem | Férfi | | Gyorsaság: | | 14 |
Kor | 20 év | | Ügyesség: | | 14 |
Származás | Kelet-Tiadlan, egy mára nem létező falucska | | Állóképesség: | | 14 |
Kaszt | Harcművész | | Egészség: | | 13 |
Iskola | Magányos Mester | | Karizma: | | 11 |
Jellem | Élet | | Intelligencia: | | 14 |
Vallás | A Kalászszoknyás Asszony (Ville / Arel) | | Akaraterő: | | 14 |
Tapasztalati szint | 1 | | Asztrál: | | 13 |
TP | 0 | | Érzékelés: | | 13 |
ÉP:13/13 | FP:28/28 | ψ Pont:15/15 | Kegy Pont:0/0 | MP:0/0 |
Mágiaellenállás | Tudatalatti | Háttér | Hit | Statikus | Dinamikus | Mágikus | Összes |
Asztrál | 13 | - | - | 5 | - | - | 18 |
Mentál | 14 | - | - | 5 | - | - | 19 |
Háttér | Költsége |
Alkaszt – harcművész (Ősz Majom iskola) | 7 |
Pszi érzékenység – iskola biztosítja | 0 |
Holtak Szeme | 1 |
Adottság (Erő) | 1 |
Hátterekre összesen elköltve: | 9 |
Szintenként elosztható pontok száma: | 41 |
Képzettségekre elosztható pontok 1. szinten: 14 (intelligencia)+25(KAP-ból)=39 |
*- 4. fokú oktatás bónusz
Képzettség megnevezése | Kezdő szintje | Jelenlegi szintje | Költsége |
Akrobatika* | 25% | 39% | 0 |
Élettan* | 2 | 3 | 7 |
Esés* | 15% | 29% | 0 |
Fájdalomtűrés* | 0 | 2 | 3 |
Harcművészet* (Pusztakéz baitar-torto) | 3 | 3 | 0 |
Harcművészet* (kétrészes bot) | 3 | 3 | 0 |
Harctéri gyakorlat* | 0 | 3 | 8 |
Helyismeret* (Tiadlan) | 3 | 3 | 0 |
Herbalizmus* | 2 | 3 | 3 |
Írás / olvasás* | 1 | 1 | 0 |
Időjóslás | 0 | 2 | 5 |
Kultúra* (tiadlani) | 0 | 3 | 0 |
Kultúra* (pyarroni) | 0 | 1 | 1 |
Legendaismeret | 0 | 1 | 1 |
Művészet* (Irodalom) | 0 | 1 | 1 |
Művészet* (Teaszertartás) | 0 | 1 | 1 |
Nyelvtudás* (tiadlani)* | 3 | 3 | 0 |
Nyelvtudás* (közös) | 0 | 2 | 2 |
Pajzshasználat (alkarvédő) | 0 | 1 | 1 |
Pszi* (slan, 3. fok, 1. Szint)* | 3 | 3 | 0 |
Orvoslás* | 2 | 2 | 0 |
Szakma (földműves) | 0 | 2 | 5 |
Vadonjárás | 0 | 1 | 1 |
Pajzs: | alkarvédő | | Súly: | 0 font |
MGT: | - | | Érték: | 0 |
KÉ: | - | | Sebzés: | 0 |
TÉ: | - | | Időigény: | - |
VÉ: | 15 | | Pajzshasználat: | 1. fok |
Elosztott HM 1. szinten KÉ+2, TÉ+3, VÉ+2, CÉ+0
Fegyver | Fok | Idő | KÉ | TÉ | VÉ | CÉ | Sebzés | Spec. |
Alap harcértékek | - | - | 29 | 47 | 90 | 27 | - | - |
Baitar-torto (pusztakezes technika) | 3 | 3 | 40 | 67 | 103 (118) | - | 1k10+1 | lefegyv, átütés (XXV) |
Kétrészes bot (harcművészet) | 3 | 5 | 36 | 69 | 105(130) | - | 1k10+1 | *lefegyv, fegyvt, átüt |
* csak sárkányharcban
Vagyon
Réz: 40 (55) | Ezüst: 11 (12) | Arany: 0 | Mithrill: - | Egyéb: - |
FelszerelésRuházatKinézetben leírt ruházat
Tartalék ruhadarabok, 2 rend (hátizsákban)
FegyverzetKétrészes bot (övre tűzve)
Háncskötél alkarvédő (táska oldalán feltekerve)
Egyéb (hátizsákban)Teafű (3 bőrtasak, főleg szárított gyógynövényekből)
Rézedény (vízforraláshoz) és agyag csupor (teához)
Kötél x20m
Kulacs (2l) x2 (víz)
Tűzszerszám x1
Fém tükör x1
Tisztálkodó készlet x1
Orvosságos ládikó x1 (benne gyógyfüvek, porok, üvegcsék, mérőedények, stb.)
Övtáska (orvosi szerszámok – tű, cérna, szike, stb.)
Kinézet:Egy láb 90 hüvelyk feletti magasságú ifjú óriás, súlya egy mázsa körül van. Széles vállai, hordónyi mellkasa, dudorodó izmú karjai hatalmas testi erőről árulkodnak. Mozgása hatalmas termete ellenére könnyed, az összbenyomás, hogy nem valami esetlen óriás, hanem mozgékony harcos. Egész lényéből sugárzik valami egyszerűségre törekvő tökéletesség – vagy tökéletességre törekvő egyszerűség? Tiad örökségről, őszinteségről árulkodó arcán a tanult emberek nyugalma és a nagytermetűek türelme tükröződik, meg némi ifjonti korából adódó kíváncsi vidámság. Szeme mogyoróbarna, enyhén mandulavágású, bőre kissé sárgás árnyalatú. Haja fekete színű lenne, de tarra borotválja koponyáját, szakállat, bajuszt sem hord.
Ruházata egyszerű, és egyértelműen mutatja származását és választott mesterségét. Lábán egyszerű, könnyű cipő, vagy háncspapucs, felette a tiadlani Slanek jellegzetes, bő, a mozgást nem akadályozó, könnyű szövetből készült nadrágja, efelett bő, ujjatlan hatunt hord – bár munkához ritkán veszi fel –, ami a combjáig ér, a derekánál pedig széles szövetövvel fogja össze. Hidegebb idő ellen csuhát visel, vagy köpönyeggel egészíti ki viseletét. Ruházatának színe barna, bár kedveli a pasztellkék és zöld színeket is. Fejére kerek bambuszkalapot tesz, övében vasalt végű, lánccal összefogott botok. Olykor kenderkötelet teker a csuklójára-tenyerére, nem csak küzdelemben, de a munka során is gyakran jól jön.
Személyes holmiját egy bőr hátizsákban hordja.
Jellemrajz:Alapvetően nyugodt, türelmes – magával és másokkal szemben is –, de azért csak most töltötte be a huszadik életévét, így olykor elragadja az ifjonti hév. Mindig igyekszik megfontolt, „felnőtt férfias” lenni, de azért sokszor csak utólag korholja magát egy-egy túl gyors reagálásért. Kíváncsi természetű, életvidám, bár e vidámság sokak számára nem egyértelmű elsőre – Temmoban van valami „csendes szemlélődő” kisugárzás, ami mosolya ellenére kicsit idegenné teszi. Ennek ellenére mégsem tűnik olyan zárkózottnak, mint amilyennek a Slanek gyakran tűnnek, főleg az egyszerű emberekkel könnyen talál hangot és szívesen beszélget. A szószátyárság azonban messze áll tőle.
Őszinte, becsületes, a hazugságot nem szívleli, és elég rosszul érinti, ha valaki megpróbálja átverni. Minden iránt érdeklődő, és mindig kész tanulni valami újat. Segítőkész, főleg, ha valakinek gyógyító tudományára van szüksége. A munkában kitartó, és szívesen, számára szinte egyfajta meditáció – nagy értéket lát a kétkezi munkában.
Az egyszerű élet egyszerű örömeit kedveli, és őszintén jól érzi magát ebben az életformában, ez nem egy afféle felvett viselkedés. A társadalmi rang, a hivalkodás, a pompa hajszolása teljességgel hidegen hagyják. Saját magával szemben azonban igényes. A mértékletességre és kiegyensúlyozottságra, az „arany középútra” törekszik. A földi örömöket nem hajszolja, bár nem is utasítja el vakon – de számára pl. egy alkoholos ital a zamata miatt lehet értékes, nem pedig azért, mert be lehet tőle rúgni. Főleg a finom ételek, szép tájak jelentik számára az „egyszerű örömöket”, illetve szívesen tanul verseket, legendákat. Bár nem szerepelni akar velük, inkább magának gyűjti az efféle tudást. Tisztelettudó, bár olykor nem a megszokott társadalmi konvenciók szerint – előítéletektől mentes, és döntéseit mindig az egyénre hozza – e tiszteletet pedig általában magával szemben is elvárja.
Harc közben is hasonló felfogás jellemzi. Nem gyűlöli ellenfelét, és akármilyen aljas teremtményt győz le, meglátja benne az értéket, az okot az elismerésre, tiszteletre. Harcban is tisztességes – hiszen képességei mindezidáig nem hagyták cserben –, és kész a fejlődésre, tanulásra. A fejlődés mércéje, ha saját magadat tudod legyőzni, és épp ezért a legyőzött ellenféllel kegyelmes, ha az okot ad rá – még akár meggyógyítani is hajlandó.
Van benne egy nagy csipet kalandvágy, kedveli a kihívásokat, bár nem mások legyőzése feltétlenül a célja, sokkal inkább önmaga felülmúlása. Olykor makacs, túlságosan is.
Azonban elsősorban nem érzelmei befolyásolják a döntéshozatalban.
Előtörténet:Kelet-Tiadlan lakóinak élete sosem volt egyszerű, még ha a nagy háborúk pusztítása általában el is kerülte a Hármas Királyság hatalmas síkságait. A kemény munka – elsősorban mezőgazdasági, hisz ki más táplálhatná az országot, mint az Elya folyó termékeny vízgyűjtőjének települései? –, a tisztességes és küzdelmes élet az osztályrésze ezeknek a nyugodt, békés embereknek. Azonban nem csak Ville haragja, a tenger felől érkező súlyos viharfellegek és pusztító széllökések azok, amik fenyegetik az itt élők mindennapjait. Keletre, a Gro hegység hófödte, baljós ormai mögött Orwella teremtményeinek szörny-birodalma, az orkok és goblinok uralta ország terül el, ami állandó fenyegetést jelent az itt élők számára. A Kitaszított hívei által vezetett ork hordák, esetleg kisebb rablócsapatok áttörése az őrzött hágókon is rendszeres, de időről időre újabb és újabb helyeket találnak, ahol lecsaphatnak a békés embernépekre, amíg a Dorcha harcosai meg nem állítják fosztogatásaikat.
Szinte minden hónapban újabb és újabb rémtörténetek indulnak meg a pusztítások nyomán, amelyet még sokáig emlegetnek az errefelé élők, de a mindennapjaikon mégsem változtathat, mert akármennyire szörnyű is, ha egy-egy falu elpusztul, az élet megy tovább.
P. sz. 3691-ben a Vérivók törzse, amelyiknek szállásterülete elég közel helyezkedik el a Gro hegység lábaihoz, százötven harcosból álló csapatot indított útnak a behavazott hágók felé. A toroni Fekete Hadúr utasítására tették ezt, aki gazdag zsákmány ígért a törzsfőnöknek a háborúból, amelynek előkészítésének részei voltak ezek az apróbb rajtaütések. A nehéz prémekbe bújt harcosok tudták, hogy a tél beálltával az emberek figyelme lankad, mert behúzódnak a hideg elől a kunyhóikba. Egy tapasztalt felderítő segítségével, aki újabb átkelésre alkalmas hágót talált, átkeltek a hegyeken, és a szemük elé tárult az embernépek településeivel tarkított hatalmas, gazdag síkság. A legközelebbi falu alig húsz mérföldnyire volt tőlük, és a határt vigyázó harcosok, akiknek öklében a sziklák keménysége lakik, s akiket még az orkok is tiszteltek, nem vették észre a csapatot.
A kis falucska lakóit felkészületlenül érte a havas tájból előtörő, bőrökbe bújt orkok támadása. Félreverték a harangokat, de és meggyújtották a jelzőtüzet, de mire a városból érkező katonák megérkeztek, már hűlt helye volt a támadóknak. A tiadlaniak szeme elé csak a pusztulás tárult: elüszkösödött épületmaradványok, amik közül még némelyik parázslott, szétmarcangolt halottak, a vértől vöröslő hó maradt csak a kis falu helyén.
A kis Tenno Nogarát sem az orkok, sem a katonák nem vették észre. A kisfiú, aki még nem volt nyolcesztendős, a támadás idején a közeli erdőbe ment, hogy megnézze apjának az erdőben elhelyezett vadcsapdáit, amíg az a városban jár. Konokul haladt előre a számára térdig érő hóban, kis arca kipirosodott a csípős hidegben, és az sem törte lelkesedését, hogy mindössze egyetlen nyulat sikerült fogni. Azonban amikor hazafelé indult, az otthonául szolgáló kis faluból fekete füstcsík tört az ég felé, és a zsúpfedeles házakat a lángok rőt lobogása habzsolta. Mire odaért, már elcsendesedett minden, csak a temetetlen halottak hevertek szerteszét a hóban, a házak még lángoltak, fojtogató füst szállt a levegőben.
A kisfiú szeméből patakzottak a könnyek, amikor apró gyerekszíve felfogta, ami történt. Nem volt, ami a környéken tartsa – kutatott ugyan egy darabig a romok között, de nem talált semmit, ami a családjáé lett volna. Szomorúan fordult meg, és elindult, céltalanul, valamerre, amerre a várost sejtette, hogy megkeresse apját, akiről nem tudta, hogy épp időben ért haza ahhoz, hogy az orkokkal találkozzon – miközben a hegyek lábain a végtelen fenyvesek között szomorúan sírt a téli szél.
Néhány mérföld múlva esett össze, a hidegtől és a testi-lelki fáradtságtól, még mindig szorongatva azt az egy árva nyulat, a családi zsákmányt, amiből már tudta, hogy sosem lesz vacsora. Nem értette, miért történtek a dolgok, és elfogadni sem tudta őket, és ez volt az utolsó gondolata, mielőtt elvesztette az eszméletét.
Később kandallótűz mellett, ágyban ébredt. Rázta a hideg, lázas volt, de életben maradt. A szobában egy szikár, a nyári nap barnította, idősebb férfiú ült, keresztbe tett lábakkal, lehunyt szemmel. A kisfiú mozdulatára kinyitotta a szemeit, és elmosolyodva nézett a gyerekre, majd forró levest erőltetett belé meg egy furcsa löttyöt, amit növényi porokból főzött teából készített. Aztán Temmo újra elaludt.
E nevezetes nap óta tizenkét hosszú esztendő telt el. Az ismeretlen férfit Theito-nak hívták, Theito Nogara-nak. Apai ágon volt rokona Temmonak, és mint kiderült, az úttól pár száz méterre találta a fiút, már félig átfagyva, amikor Hailar városába igyekezett. Akkor még nem értette, mi vezette arra az útra, de amint meglátta a gyereket feküdni a hóban, világossá vált számára, hogy a Kalászszoknyás Asszony tanítványt küldött neki.
Temmo gyógyulása hosszú ideig tartott, mert bár teste hamar kiheverte az átfagyást, a lélek betegségei még egy gyermeknél sem gyógyulnak mindig egykönnyen. Mindennapjai innentől kezdve az idős mesterrel teltek, aki lassan elkezdte okítani arra a tudásra, amelyet még a niarei szerzetesek hoztak magukkal évezredekkel ezelőtt a Sárga Császárságból, és amit ma úgy ismernek az emberek, mint a Slan harcművészet. Theito még évtizedekkel ezelőtt hagyta el a szülőfaluját egy mester nyomában, aki az Ősz Majom iskola, és a baitar-torto harcművészeti stílus művelője volt. Évek óta keresett hasonszőrű tanítványt maga mellé, és most távoli unokaöccsében megtalálta.
Eleinte nem ment túl könnyen a tanulás – a legtöbb technikához nem volt elég erős, de kitartása és szellemének ereje már ekkor is kiemelkedő volt. Végül lassan, évről évre megedződött, ráadásul megnőtt, hatalmas termetű ifjúvá cseperedett. Meglepően hamar elsajátította az elme művészetét, amely a harcművészet elengedhetetlen kelléke, de érdeklődéssel fordult az embernépek kultúrája felé csakúgy, mint a fegyverforgatás tudománya felé, legjobban mégis az emberi test, a gyógyítás és a gyógyfüvek érdekelték. Mesterével bejárta a környező vidéket, hegyeket és völgyeket és a Howa-medence végtelen síkságait, és nagy örömmel sajátította el az orvoslás tudományát.
Szerette ezt az egyszerű életet. Apró lépésekben sajátította el a harcművészet és egy életfelfogás alapjait, miközben Theito-val az iskola hagyományainak megfelelően vándoroltak és segítettek az egyszerű embereknek, ahol tudtak. Főleg tavasszal és nyáron, amikor a legtöbb a munka. Aztán Theito megbetegedett, és az elmúlt télen megtért őseihez, így Temmo egyedül folytatta a megkezdett vándorutat.
Az elmúlt néhány hetet egy kis faluban töltötte, Elinuinban, és a nehéz munkák végeztével a falubeliek nagyobb ünnepséget szerveznek. Az ifjú harcművész emlékeiben és élénken élt a háború időszaka, amelyet alig fél évtizede hagyott maga mögött Észak, ezért meg tudta érteni a falusiak lelkesedését – valamikor mestere állítása szerint minden faluban volt efféle mulatság, megünneplendő a Kalászszoknyás Asszony gazdag áldását a termésen, de Temmo sosem látott még igazi ünnepséget. A faluban már csak néhány rom emlékeztetett a pusztításra, a termés bőséges, az aratás sikeres volt, így az ifjú elhatározta, hogy új tapasztalatokat szerez.
Ráadásul azt hallotta, hogy valamiféle vetélkedőt is szerveznek, ezért egyik este, ahelyett, hogy szokása szerint az egyik gazda csűrjében – elég sok gabonája termett, és nagyon hálás volt Temmo segítségéért – hajtsa álomra a fejét, este Borisz kocsmájába, a Névtelen Katonához címzett fogadóba tért be.
Ősz Majom Iskola és a baitar-torto stílus:Az iskola alapításának ideje a múlt homályába vész, elsősorban azért, mert mindig is vándoriskola volt, a mesterek aratómunkásként vándoroltak Tiadlan-szerte, de valószínű, hogy az idősebb stílusok egyike. Mindannyian a Kalászszoknyás Asszony, Ville egy szelídebb megjelenési formájának hívei. Az iskolának jelképe nincs, de követői ritkán hagyják el a megszokott életüket, és legtöbbször a mezőgazdasági munkák sűrűjében lehet velük találkozni, ahol gyorsan egyértelművé válik kilétük.
A mesterek mind egyszerű fegyvereket használnak, a leggyakoribbak a két- illetve háromrészes botok. Általában egy fegyvert választanak főfegyvernek, és utána nem foglalkoznak már mással.
A pusztakezes technikák inkább kézorientáltak, a lábmozgás a védekezésben kap több szerepet, de olykor alkalmaznak rúgásokat alsóbb testtájakra vagy lábsöpréseket. A stílus félreismerhetetlen jelei a különösen erősre és ellenállóra edzett ujjak, kézfej és csukló. Az ütés legtöbbször kézháttal vagy csuklóval történik, az ujjal történő ütés létfontosságú pontok elleni támadásnál kap szerepet. A védekezés blokkolások, fogások és hárítások egész tárházát alkalmazza rendkívül erős ujjaikkal könnyedén és elképesztő erővel ragadják meg az ellenfél fegyverfogató csuklóját vagy akár a pajzsát - és támadásaikat gyakran egy-egy védekező mozdulatból indítják.
Bár a Tűz iskolájának követőire jellemző akrobatikusság hiányzik belőle, a stílus komoly ügyességet igényel, nem csak puszta erőt.
A stílus harcértékei:
KÉ: 9, TÉ: 15, VÉ: 8, sebzés: 1k10, időigény: 3