Némán méred fel a Vértestvért, majd végül felemeled a fegyvered és lesújthatsz vele, és közben felméred az arcán történő változást.
Végül megállítod a sequort (sequort nem?) az arcától alig egy hüvelyknyire. A fejvadász a csapás pillanatában sóhajt egyet, mintha valamitől megkönnyebbülne, nem tűnik olyannak, mint aki hazudott volna az életben maradásért.
Amikor a penge megáll, Mansea rádemeli a tekintetét, meglepődést fedezel fel benne, amely egy pillanat alatt már el is tűnt.
Szavaid kemények és célzottak, nem díszíted, mondandódat csak közlöd vele.
A foglyod nyel egyet, majd megszólal.
- Értettem szavaidat, farkas. Akkor térjünk vissza a feladatainkhoz? - kérdezi, miközben felállsz. - Holnapi nap már több bizalmat fogtok kapni a Fiaktól.
~ Már éppen ideje volt, én lehet nem kockáztattam volna, és megöltem volna. ~ válaszol Arina, szavaiban érezhető, hogy már kissé elfáradt.
Elindultok visszafelé, az utca néma csöndjében, egyetlen lélekkel sem találkoztok az utatok során, így végül könnyedén és feltűnés nélkül eléritek a katakombának valamelyik bejáratát, amelyiken keresztül a térképed segítségével elértek a Kos Fiainak a termébe. Már nincsen ébren az őrök kivételével senki, de az emberek java már hazament estére a saját házába. Az őrök némán engednek utat, a szemükben a gyanút könnyedén legyűri a fáradtság és a félelem a határozott és gyors megjelenésetekk. Az egyikük, egy borostás, hollófekete, lófarokba font hajú férfi szólal fel, és kezével int a terem belseje felé.
- A fejvadászok a dzsadnál vannak. - hátrál egy lépést, biztonságos távolságba kerülve, majd miután elhaladtok Arinával, visszafordul.
Határozott lépésekkel szinte azonnal eléritek az alkimista birodalmát, ahova belépve azonnal eléd tárul a pultra fektetett Illia látványa, körülötte a dzsad férfi áll, illetve egy lépéssel arrébb, de a pozíciójából tekintve folyamatos készültségben áll Thaug.
Amikor beléptek, Thaug megropogtatja az ökleit, majd bólint felétek. Arcáról leolvasható, hogy bármit is csinált eddig a barna bőrű férfi, az jótékonynak tűnik számára.
Az alkimista csak a megérkezésetek után két három másodperccel vesz téged észre, mert éppen valamiféle gyógyfüveket pépesített egy mozsárban.
- Ah! Ne aggódjanak, ne aggódjanak... A hölgy állapota jó, nem volt életveszélyben, a vérébe ritka növények és porok kombinációja jutott, melynek hatása hasonlónak tűnik az egyszerű altatóméreghez, azonban masszívabbnak tűnik. Boglárka és zászpa tinktúrával kezeltem a sérült felületet. illetve most próbálok elkészíteni egy olyan teát, ami segíthet a méreg eltüntetésében. Bármi is került a szervezetébe, számomra idegen recept, de szivesen megismerném a receptet, ha volna rá lehetőség, úgy sokkal könnyebben ki lehetne dolgozni egy ellenszert. Attól tartok. - mondja, miközben a pépet beleönti egy a tűz feletti edénybe, melyben valami átlátszó folyadék, feltehetőleg víz forr. Lekapott egy apró kis dobozt a pultról, és pár csipetnyi kékes port szórt bele a vízbe.
Thaug hangosan megropogtatta az öklét. Mire az alkimista összerezzent.
- Nem kell aggódni, nem akarom... nem áll szándékomban megmérgezni a társukat... Nem vagyok bolond! - mondja idegesen.