Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap
Csütörtök – Kora délelőttHangulatkeltő - Kikötői hangok
Miközben te kinyújtod a tagjaidat és ügyelsz arra, hogy Kócos merre szaladgál és kiket szagol, hogyan ismerkedik, addig arra is figyelmes leszel, hogy Theias vagy Eligor, vagy miképp szólítsad, egyszerűen csak áll a korlátnál és tekintete a távoli horizonton függ, követve a felkelő nap egyre magasabbra és magasabbra tör. Úgy tűnhet, hogy teljesen magával ragadta a látvány, mint aki sosem vagy nagyon régen láthatott hasonlót. Talán nem is hallotta, mit is említettél a türelemmel való kapcsolatodról.
S mint így, nem zavarnak meg nyújtózásban, a gondolataidban-álmodozásodban vagy abban, hogy te ügyelj a négylábú ismerkedésére és érdeklődésére, amit az idegenekkel szemben tanúsít.
Theias/Eligor /Görög/
Igen, természetesen. – mosolyog rád, majd elindul, hogy így is tegyen –
Kérlek, várj meg akkor ott! – biccent a ládák felé, majd eltűnik a forgatagban.
Ez idő alatt valóban el tudsz helyezkedni a lehetőségekhez képest igen kényelmesen, bár a tested és a lelked is talán mást ért ez alatt, de tény, hogy az embereket figyelve, a kis problémák amik felett perlekednek vagy az ölelések amikben a kölcsönös szeretet honol, esetleg magányos olvasók, bambulók között, te valahogy olyan vagy, az az érzés keríthet hatalmába, hogy félszemű vagy a vakok között.
Időd akad, úgy tűnik, hogy egy mosoly most nem elég, hogy Theias mindent megkapjon amit szeretne, de ez idő alatt van időd megfigyelni, elgondolkodni és mérlegelni… vagy amit csak szeretnél. Az igazi szabadság apró fuvallata, hogy azt teszel amit akarsz és nem szól bele senki, nem kényszerít semmi csak ott vagy és nem kell törődnöd semmivel és senkivel, még Kócossal sem, aki épp egy sirállyal ismerkedik méterekkel arrébb. S mikor a Lovag visszaér:
Theias/Eligor /Görög/
Igen. Elohimjai – emeli ki, majd mosolyogva tagadóan fejet ráz –
Nem, azt nem hallja meg, csak a „Mennyei” nevét. – majd másik kérdésedre –
Nevet kaptunk és feladatod, nincs értelme függővé tenni egyiket a másiktól – véleményezi, de bólint, jól értetted –
Ne is akarj egyszerre tudni mindent, csak összezavarna, jobb, ha úgy teszel mint a Nap – pillant el –
előbb apró világosság, aztán egyre fenségesebb, mígnem teljes fényével ragyog!Int óvva, majd megint bólint, hogy nem sokat tehetsz az ellen ami történt.
Theias/Eligor /Görög/
Igen, vannak. S igen, lehettél volna. – de ebben nem ő nem olyan biztos, hiszen tudod, ehhez a te Hited kell, nem az Ő vágya –
Alapvetően nem éreznél semmit, nem történik változás, élnéd a minden napjaidat úgy, mint eddig. A Hajnalról, Hitről és Paktumról pedig beszélgettünk már.A következő pillanatban a karok között találod magad és a hajadba csókolnak, s szinte érzed a ki nem mondott szavakat, mint a „Ne félj!” vagy „Nem lesz semmi baj!”
Theias/Eligor /Görög/
Igen. Elengedhet. Semmissé teheti, bár nem lesz könnyű dolga, mert nagyon egyszerű dolgot kértél. Itt nem tudom milyen kiskaput találhatna. Esetleg azt kérted volna, hogy álljon bosszút valakin, akkor egyszerűen nem teszi meg, de a lábad meggyógyult…Sóhajt, ez bizony kemény dió mindenképp!
Theias/Eligor /Görög/
Minden Házon átok van, amit az emberek szenvednek meg. S ez egy nagyon hosszú történet lenne, amit (még) nem mesélhetek el. De azt elmondhatom neked, hogy évezredekig tartó rabságból szabadultunk. Olyan helyen voltunk, amit úgy hívnak Abyss. Ez a sötét hely, és most ezt úgy értsd, hogy a fény teljes hiánya! kikezdi az Esszenciádat. Elszívja a gondolataidat, érzéseidet és vágyaidat, ahogyan a reményt is idővel. Ahol nincs illat, hang vagy íz, de még érintés sem, semmi! A Semmiben lebegsz ahol nincs irány, nincs inger, de ha mégis, akkor az csak a nálad hatalmasabbak, amint rajtad élik ki a frusztrációjukat…Elhallgat, elbambul és érzed, hogy ez bizony nagyon kemény téma és még ő sem tudja talán teljesen, hogyan tudta megőrizni a Hitét.
Theias/Eligor /Görög/
Örökre nyomott hagyott bennünk, amennyire tudom. Egy kis patina vagy akár teljes sötétség ahogy tapasztaltam. Ő valahogy, félúton van a kettő között és attól függ, hogy visszatalál e Fénybe, hogy a környezete milyen hatással van rá. Sokkal inkább tartok attól, hogy mások okán veszítem el, mint attól, hogy nem tudjuk megmenteni. S ez utóbbi miatt, pedig ha sikerül, akkor magától fog elengedni téged…