Szókratészi amfiteátrum > Játék
Virtuális kalandok
Thyriel:
MOBIL (Apple és Androidra is!)
Maga nemében elég szórakoztató, ahol a (sajnos) a (rajz és animációs)filmek szereplőit lehet összegyűjteni és hadrendbe állítani.
A körökre osztott harc menet minden esetben három körös, amelyből az utolsó a Boss-harc
A kezdő csapat általában, egy Jedi gyógyítóból, Chewbacca-ból áll és ez folyamatosan bővül. Végül 5 fős csapattal lehet nekivágni a különböző helyszíneknek.
Létezik automata harc, így félkézzel is kezelhető a csata (bár nem túl okos a minket irányító AI)
Két képesség és egy passzív (ezt az első fejlesztéssel oldod fel) érhető el, amit adott karaktereknél egy negyedik (sőt, akár ötödik) is követ majd.
Külön Light és Dark ösvény van, illetve PVP is elérhető.
A zene tökéletes, a grafika jó a játékélmény szórakoztatónak mondható.
Idővel kissé unalmassá válhat, ha valaki nem szereti a fejlődés belassulása okozta ismétlődést.
Összegzésem: 8/10
UPDATE
Bekerültek űrhajók is!
Pappskalle:
Darkest Dungeon
Új játék a láthatáron, mely, ahogy az indexes cikkből kivehetjük nem a klasszikus hősökről szól, mégis dungeon hackről van szó, sőt klasszikus oldalnézetes változatról, és arról szól, hogy mi minden nehezítheti a hőseink kalandozását a szörnyeken kívül, amik ahogy a képeket és videókat elnézem eléggé szörnyűségesek önmagukban is, de a legnagyobb problémát rajtuk kívül a sötétség okozza, ami néha előny, sőt a csapat megfelelő összeválogatása, nincs egy hős sem problémák nélkül, és számtalanszor a hősökön, és a játékos döntésén kívülálló okok döntenek arról, hogy elveszik-e egy csapattag, és aki meghalt, azt nem lehet visszahozni, így tényleg sok esetben dark a hangulat. A legszebb benne, hogy most Január 19-én jelent meg, tehát már kapható, ha valakit érdekelne, engem mindenesetre érdekel, és felkerül a kívánságlistámra, mivel sajnos pillanatnyilag időm nincs rá, de ami késik, az nem múlik.
Thyriel:
Általában nem vagyok nagy indie rajongó, de ez nagyon hangulatosnak tűnik!
Mass Effect és Plant vs Zombi.
Erre kíváncsi leszek :D
Dierol:
--- Idézetet írta: Thyriel - 2015. Április 28. 22:03:40 ---
--- Idézet vége ---
Na, végigjátszottam - így már hozzá tudok szólni a témához. A progi összes része megjelent már, ahogy a fordítás is. Eleinte kissé tartottam tőle, hogy egy iskolai közegben játszódó kalandjátékból mit lehet kihozni. Elárulom, hogy sokat. Az irányítás egyszerű és letisztult, a játékmenet viszont teljességgel szokatlan volt számomra. Először is az, hogy nincs külön mentés, csak automatikus. Így a fordulópontnak tűnő eseményeknél nem lehet bebiztosítani magunkat - de ez nem véletlen. Ugyanis az interakciók utolsó kb. 30 másodpercét vissza tudjuk pörgetni, hogy másképp, és újra megpróbálhassuk megoldani a feladatot - s főhősnőnk emlékszik az előző próbálkozás során szerzett tapasztalataira. Ez egy beszélgetés esetén azt jelenti, hogy az összes opciót végigpróbálhatjuk, és a legszimpatikusabb megoldással fejezhetjük be. Egy másik, konkrét példa: ha levered a lakatot, és a szekrényből kiveszed a dossziét, hogy elolvasd, utána visszapörgetve az időt ismét a lakattal zárt szekrény előtt ácsorogsz, de az általad irányított lány már tudja, hogy mi van a dossziéban anélkül, hogy a kutakodásoddal nyomot hagytál volna.
Ha valaki látta a Pillangó-hatás című filmet, akkor sejtheti, hogy a játék feltehetőleg merített belőle.
A játékmenet újdonsága pont ebből fakad - a helyszínek egymás után, sorban következnek, és szabadon nem át és vissza járhatóak - mivel a játék egy történetet mesél el. Ez így rosszul hangzik, de higgyétek el, az időmanipuláció miatt így is lesz min töprengeni. Konkrét "invertory" nincs, mert nincs rá szükség - mivel minden helyszín tartalmazza azt, ami a továbbjutáshoz szükséges. A többi játéknál megszokott tárgykombinálás helyett itt azt kell főleg mérlegelni, hogy milyen döntést hozol meg - mert a játék későbbi részében ezek befolyásolják a beszélgetéseket, sőt a felmerülő események kezelésének módját / kimenetelét is. A játék megjelenésére nem lehet panasz - ha hozzászokunk az elsőre kissé fura fény és textúrázáson, koherens, és szép végeredményt kapunk, ami nagyban megy a játék hangulatához. S ha már itt tartunk - a történetet én a dráma kategóriába sorolnám - igencsak mély kérdéseket feszeget, és mutat be - ami miatt nem sorolnám a könnyed szórakozás műfajába. A történet ennek ellenére szerintem kellőképpen érdekes és fordulatos volt - pláne a vége fele, ahogy kibontakoznak az események. A rá kiadott pénzt számomra megérte - mert ezt a játékot biztos, hogy emlegetni fogom.
Cyrgaan KheaLorn:
A múltkorában figyeltem fel egy régi nagy kedvencem következő részére, ez pedig a
Az előző rész, a Deus Ex: Human Revolution számomra az Assassin's Creed II mellett a legnagyobb játékélményt nyújtó alkotás volt, amivel valaha játszottam, és most érkezik a második rész. Mondhatni ennek a játéknak köszönhetően kezdtem el érdeklődni a Shadowrun és Cyberpunk játékok iránt.
Bár tartok tőle, hogy videókártya-cserére szükségem lesz, hogy játszhassak, de ezt a befektetést szerintem simán meg fogja érni.
A PCguru-s kritika itt olvasható.
Az angol cikk a wikipediában pedig itt
Navigáció
[#] Következő oldal
[*] Előző oldal
Teljes verzió megtekintése