Görögország, Athen
1999. július 23. – 3. nap
Csütörtök – ReggelHangulatkeltő - Good Morning Peace Music ➤ Destroy All Negativity ➤ Start Your Day With New Positive Vibes
Lázadás. Akármilyen megalkuvás is jut eszedbe, a Lelked azonnal tiltakozik ellene. S bár megtehetnéd, hogy színlelsz, eljátszod azt ami nem vagy, de vajon hogyan tudnád megvezetni őt, aki maga is ezt tette veled? Az biztos, hogy Awiti igen alázatos, de úgy tűnik, hogy ő nem is a csábító démont, hanem valami mást lát Naamah-ban. Akármit is, az kitölti az életét és elégedettséggel tölti el, mi több, más és erőteljesebb érzésekkel, amik nálad kezdetben a harag és düh volt, most pedig…? Ebből az elmélkedésből az ében nő tánca hipnotizál vissza, és tudod, hogy valóban kiváló táncos lehet. A lány tele van tehetséggel és lehetőséggel, amiket mind-mind elvettek tőle azok, akik korábban birtokolták.
Awiti /Angol/
Azt nem várja, tudja, hogy az övé! – bólint is rá a második kérdésre, majd tűnődve tekint rád egy pillanatig –
Úgy gondolom, de a pontosat csak ő tudhatja, hogy nem tudja! Sok idő telt el és szinte minden megváltozott! De biztos pontra vágyhat, ahogy mindenki, miképp szeretetre is, elismerésre… emberi dolgokra. S persze olyasmikre, amiket elképzelni sem tudok! – mosolyog, nem zavarja és bántja a dolog, hiszen egy természetfelettiről van szó –
Sokan nem tudják mit akarnak, emiatt könnyű őket irányítani – vonja meg finoman a vállait –
S azokat is, akik nagyon erősen akarnak valamit. – teszi hozzá, majd falatozni kezd
Végül a saját gondolataid maradnak és a finom reggeli. Falatok között Eligor jut az eszedbe, a szavai, hogy ahhoz segíthessen, segítségre van szüksége. S persze mondott még sok más apróságot és fontos dolgot, de a lényeg az, hogy ebben a világban senki nem engedheti meg magának (szerinte), hogy ne csatlakozzon valakihez (valamihez). A rabság elkerülhetetlen szerinte, mert az, hogy acéllánc, szalmakötél vagy lelki kötelék kapcsol bárkit és bármit össze, az nem számít. Egyedül a világ ellen… véleménye szerint esélytelen. S akkor már válasszuk meg mi, hogy milyen bilincsbe verjük magunkat, hozzuk ki belőle a legtöbbet..
A lábad tökéletes. A bokád… most már futhatsz és harcolhatsz kedvedre, ugrálhatsz és táncolhatsz, megtehetsz bármit amit korábban nem tudtál. Ami pedig a kérdéseket illeti? A „Mit akar?” egy olyan dolog aminek a megválaszolása pontosan egy magánnyomozónak való kihívás, olyan, amit meg lehet és talán meg is kell oldani! S eközben nem csak önmagadért, de másokat (is) segítve, ahogy azt tervezted.
S aztán jönnek a további gondolatok, most már így visszatekintve, bölcsebben és nyugodtabban belátva, hogy önként hajtottad a fejed, mert akartad, hogy így legyen. A tested emlékszik és talán most izzik is, ahogy felidézted a pillanatokat, melyben egy oly lény kezei között voltál, aki a megtestesült vágy és kísértés. Awiti valahol nagyon hasonlít rá… könnyű elképzelni, hogy Eligor is szerette egykor, hogy talán egy párt alkottak vagy épp őt is csak kihasználta volna? Nem úgy tűnt számodra, hogy csak ennyi lett volna abból, ahogyan a férfi beszélt hozzá és ahogy a nő reagált arra… emlékeztetik gyenge volt (?).
De talán egy megoldásra leltél… lehet.