Nadír Könnyei - Archívum

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, aquasi kikötő, Kagyló fogadó
Időpont: tavaszutó, délelőtt
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos

A kapitány biccentését viszonzom, majd a frissítő körsétám után nyugovóra térek a kabinban, az éjszaka az elmúlt napok eseményeit is figyelembe véve a lehető legnyugodtabban telik. A másnap kókad fáradság jegyében ám nyugodtan telik csak úgy mint az elkövetkező két nap. Bőven van időm elmerengeni a panaszlevélen és, hogy egyáltalán szükséges e és véleményem a szükségességről továbbra sem változik csak a formájában nem vagyok biztos, ám míg postaállomás közelébe nem érünk kár rajta nagyon rágódni. Az emlékeket napi elmegyakorlat szintjén frissen tartom és üdítő formagyakorlatok végzésében megpróbálom minél tökéletesebbre csiszolni a mágiát mibe foglalni szeretném a nem túl kellemes emlékeket.
A napi szinten végrehajtott formagyakorlatok mozdulatai szélesek ám lágyak mintha az egész világot szeretném magamhoz ölelni és befogadni, valószínűleg hatással van rám a tiszta sík víztükör és a nyugalom mely jelenleg megadatott.

A kikötőben a kardművész búcsúzó biccentését a hajló nád jelével viszonzom, míg az öreg Shint-t nem bírom szó nélkül az útjára engedni.

- Határtalan a szív mélysége. Mindenkinek jut benne hely. Tiszteljük az ősök bölcseit, mert könyörületük még ma is elér hozzánk. Utadat béke és harmónia kísérje.

Zev úrfi mögött lépkedve csendben követem a kis társaságot, eddigi utunk nyugalmát hullám hegyek és völgyek gyors váltakozásai követték ezért éles szemmel figyelem környezetünket, nem elképzelhetetlen, hogy most a hullámvölgy után megint egy felkorbácsolt hullámhegy csap le ránk szilánkokra zúzva pihentségünket.
A Kagylóban sem nagyon adom fel szótlanságomat a további útirány meghatározásába egyenlőre nem nagyon akarok beleszólni kivárom inkább az öntörvényűbb jellemek megnyilvánulását.
A friss teát hálás biccentéssel köszönöm meg a felszolgálónak, remélem Zev úrfi vágyai nyugalmi helyzetben vannak az elmúlt pár napnak köszönhetően, mert ha nem felkészülhetünk egy újabb udvarlási ceremóniára a fiatal ám arányos testű felszolgáló ifjú jelenségének köszönhetően.
A teát apró kortyokban megízlelve ha nagyon hosszúra nyúlna a csend megszólítom ifjú uramat.

- Jó uram mielőtt tovább indulnánk szerintem nem ártana felkeresnünk a Légió aquasi kaszárnyáját és panaszt emelni a Smaragd szigeti ifjú légiós ellen hivatali jogának visszaélésével és tekintélyi túlkapása miatt. Utána pedig nem ártana egy levelet megfogalmazni bölcs atyád felé, hogy finoman tolmácsolja elégedetlenségünket a Smaragd sziget hűbérura felé jobbágyai tiszteletlen és ellenséges viselkedése miatt ami a Zászlóvároshoz ily közel még nagyobb nyugtalanságra ad okot és esetleg királyi bírák kivizsgálását is vonhatja maga után.

Kérdően várom Zev úrfi reakcióit és a többiekét is.
^{Szerző: Filio Mortale
» 2010.07.31. 11:39}

[Dierol]

("Kékprém" Keelut)

*Az este végül kedélyesen telik a hajón. Keelut értékeli, hogy az elutasítás és fröcsögés helyett, inkább érdeklődnek és kérdeznek a matrózok. Ezt honorálandó megerőlteti magát és a szokottnál jóval többet beszél, így próbálva válaszolni minden kérdésre. Végül a fáradtság és a sok szócséplés elcsendesíti a társaságot és a nador is visszasétál a kabinjába, hogy kialudja magát. Reggel kipihenten ébred. Bár magához képest tovább aludt, de még így is a nagy átlag előtt ébred. A hajó ringását megérezve kinéz a kabinból és meglátva, hogy már úton vannak, nem öltözi túl magát. Csupán csizmáját és puha bőr nadrágját, nomeg fegyverövét veszi fel és félmeztelenül indul el a reggeli frissítő mosakodásra, húz egy vödör hűs vizet magának. Itt a napfényes öblök között még hajnalban se hűl annyira le a levegő, hogy megközelítse a Sárkánygerinc reggeleit, így különösebb probléma nélkül a korlátnak támaszkodva szárítkozik a szellőben. A további úton nem nagyon van beszélnivalója, bár a matrózok munkáját élénken figyeli, sőt enyhe késztetést érez, hogy ő is beálljon közéjük. Végül ez az érzés győzedelmeskedik és megkéri a legénységet, hogy hagy másszon az árbocra, vagy segíthessen a kötelek megfeszítésében. Legalább ez a kis testmozgás formában tartja és még hasznos, nem céltalan is. Kikötés után vidáman int búcsút a többi utasnak. Egyenlőre leköti a kikötő és az újabb síksági város forgataga. Figyeli, hogy vajon van-e különbség e között és a között a város között, ahonnan a csapat elindult nem is oly régen. A fogadóba menet, illetve az ivóban nem nagyon szól bele a dolgokba, kivéve, ha a további út hogyanja és mikéntje kerül szóba. Az újabb tengeri út esetleges felvetésére csupán felhúzza egyik szemöldökét és kétkedő, "én szóltam" ábrázattal hátra dől karjait összefonva mellkasa előtt. Ezzel is jelezve, hogy mi az álláspontja az eddigiek után is a hajózásról. A szárazföldi út felvetése esetén sokkal együttműködőbb és mint eddig is a lényegi kérdésekre koncentrál: Melyik égtáj felé mennek? Mikor indulnak? Most? Ma? Holnap hajnalban? Hoznak csacsit? Vagy végre sétálhatnak "normális" tempóban? Persze minderre megvan a maga megingathatatlan módszere, amit szívesen megismertetne a többiekkel is, de valahogy érzi, hogy nem lesz ilyen egyszerű az út további része sem.*

^{Szerző: Quator ar Zaraquer
» 2010.08.03. 18:25}

[Dierol]

/Vjírgas Margalos/

Az út vége végre kellemesen telik. Engedélyezem magamnak a pihenést és csak késő délelőtt jövök elő kabinomból. Ismét a penge nyugalmához fordulok, mert az elmúlt nap emlékei még mindig a lelkemben rezegnek. Gondosan rendbe teszem a felszerelésemet, majd végigcsinálok néhány gyakorlatot. A másnapot pihenéssel töltöm, a gitáron futtatok végig pár dallamot illetve megpróbálkozom a meditálással is.

A kikötőbe érve tudatosan készülök fel újra a civilizációs környezetre. Mikor a kabinomból felfegyverkezve, hátizsákkal a kezemben felbukkanok, már ismét miracleai harcos vagyok. Jószerencsét kívánva búcsúzom el a hajótól és hasonlóval viszonzom a shin köszöntését.
A fogadó ötletét jónak tartom, ismeretlen vidéken vagyunk, jobb előbb tájékozódni. Végigtekintve a társaságon látom, hogy a nador máris ellenzi a hajóút ötletét.
- A panasszal kapcsolatosan az a véleményem, hogy csak növelné a gondunkat, mert egy kivizsgálás ideje alatt feltételezem, hogy itt is kell maradnunk.
Itt az ideje, hogy megvizsgáljuk a lehetőségeinket. A legszerencsésebb az lenne, ha tanácsot kérnénk egy helybeli karavánmestertől, persze csak a legszükségesebb információk kiadásával.
Nézek kérdően az úrfira.

^{Szerző: Siffad
» 2010.08.03. 20:09}

[Dierol]

(Zevran Anartÿss)

A Shonne-al töltött éjszaka után talán kicsit tovább lustálkodok a többieknél. Rég volt szerencsém ilyen tapasztalt szeretőhöz, és bizony jól is esett a forró ölelése.

A további időben hol Shonne-al kacérkodom, hol pedig a fedélzeten végzek kardgyakorlatokat. Amennyiben Vjírgas nem ellenkezik, csatlakozok hozzá némi baráti párbajra, közös edzésre.
A falu óta jelentősen javult a kedvem, de Lanra még mindig ferde szemmel nézek. Nehéz úgy tekintenem a történtekre, mint valami győzelemre, sokkal inkább szégyen ez számomra.

A kapitány által átadott ezüst lapot megköszönöm és a táskámban biztonságba helyezem. Jó érzés, hogy egy ilyen kedves és jóravaló társasággal utazhattunk végül, azt hiszem apám számára szánt levélben meg kell említenünk őket.

Shonne csókját viszonozom és szorosan magamhoz ölelem még, mielőtt elbúcsúznánk. A gyűrűt az jobb kezemen húzom a mutató ujjamra. Persze, ha feljön rá, ha nem akkor csak van ujjam amire jó lesz.

A búcsúzó shin-quoros felé csak biccentek, ám a Shin előtt mélyen meghajolok. őszintén sajnálom, hogy elszalasztottam az alkalmat, hogy tanuljak tőle... Még a végén benő a fejem lágya, ha ilyen gondolataim támadnak, vagy mi a szösz...

A kapitány ajánlata, egy jófajta fogadóra eléggé kecsegtető, egyértelmű, hogy követem őket. A felszolgáló fiút persze, hogy végig mustrálom miközben kortyolgatom a teát. Miután kellemesen kibámultam magam, csak akkor reagálok, mind Lan, mind Vjírgas szavaira.

-Mindenképp írunk levelet és ki is vizsgáltatjuk az esetet. Egy ilyen sértés nem maradhat megtorlás nélkül!-eléggé ingerülten, talán kissé hangosan is mondom ezeket a szavakat. Rövidke hatásszünet után folytatom.- Az atyámnak írt levélben mindenképp meg kell említeni az Álomhozó kapitányának és legénységének készségességét és kedvességét. A megfogalmazást rád bízom Lan, nem kell szókimondónak lenni, de kivételesen tartózkodjunk a felesleges szóvirágoktól. Ha ezzel végeztél felkeressük a Légiót is. Ha ezzel végeztünk, eldönthetjük, hogy hajón vagy szárazföldön megyünk tovább, de a kíváncsiság kedvéért folytathatjuk akár szárazföldön is.

Hátradőlök és újra belekortyolok a teámba, várom a többiek véleményét.

^{Szerző: Enor ak Mverrys
» 2010.08.04. 9:25}

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, aquasi kikötő, Kagyló fogadó
Időpont: tavaszutó, délelőtt
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos

Az úrfi kívánsága tiszta és nem hagy kétségeket, az ebéd közben már töprengek a megfogalmazandó levél tartalmán, majd ebéd után tintát keverek és az utazós írókészlet segítségével lendületesen vetni kezdem az írásjeleket a papírosra.

„Tisztelt Atyám

Utazásunk eddig rövid ám tartalmas eseményekkel telt, talán már kezeidhez kaptad előző levelünket, ám sajnos most sem szolgálhatok sokkal jobb hírekkel. Utunk során elvetődtünk a Smaragd szigetre ahol a falú „öregje” gyűlölködő szavakkal és hazugsággal ellenünk tüzelte a jobbágyokat semmibe véve nemesi előjogainkat, valamint az ott tartózkodó császári légióst is rávette, hogy hivatali előjogaival alantasan visszaéljen. A Smaragd sziget hűbérurának nem kívántunk felesleges kárt okozni ezért a becsületünkön esett foltot nem vérrel mostuk tisztára, ám a tiszteletlenség és a nemesi jogok ilyen formán semmibe vétele ily közel a zászlóvároshoz igen csak aggasztó. Tisztelettel arra kérünk panaszunkat mind a Smaragd sziget hűbérura felé tolmácsold, mind a Királyi Bírák felé, hogy egy proregátor vizsgálja ki az esetet.
Lan Ro-Ryen Bizalmas Követként fogja használni leány testvéremet mivel a kolostori évek alatt kellően megismerte és így képes elméjébe sugározni kapcsolódó emlékeit, hogy a ház mentise vagy defensora onnan kiolvasva segítségedre legyen a teljes és pontos kép kialakításához.
levelem végére hagyom a jó hírt. Utunk során tisztelettudó és segítőkész emberekkel is összehozott minket a jó sors. Ilyen volt az Álomhozó teaház hajó kapitánya és legénysége, esetleg ha úgy adódik lehetne pár jó szót ejteni róluk a megfelelő fülekbe.

Tisztelettel fiad Zevran Anartÿss”

A levelet befejezvén finom porral hintem meg majd finoman mozgatva felszárítom. Utána átnyújtom a levelet Zev úrfinak olvasásra és aláírásra.

^{Szerző: Filio Mortale
» 2010.08.06. 13:06}

[Dierol]

(Zevran Anartÿss)

Alaposan végig olvasom Lan levelét, majd szó nélkül szignózom. Jobbat én sem tudtam volna írni, őszintén remélem, hogy apám nem fog kiakadni a sok levelezéstől... Ha megbeszéltük amit kell, akkor a Légió és a posta a következő célpontunk indulás előtt.

Indulás... még délelőtt van, jó lenne útra kelni, azonban kérdéses hol tudunk legközelebb megállni? Ha hajóval megyünk nem gond, de kötve hiszem, hogy emellett dönt a társaság az események után. De gyalog? Brr... erdőben éjszakázni, na az egyáltalán nem hiányzik, hogy a kemény és hideg földön kelljen aludnom.

^{Szerző: Enor ak Mverrys
» 2010.08.06. 20:19}

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, aquasi kikötő, Kagyló fogadó
Időpont: tavaszutó, délelőtt
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos

Kékprém mikor megkérdi a hajón, hogy beállhat-e pár pillanatig meglepetten néznek rá, majd a kapitány helyeslő intésére bevonják a feladatokba. Megismertetik vele, hogy csomózza a kötelet, hogy feszítse a vitorlát, és mire figyeljen fent. Legnagyobb meglepetésükre mintha oda született volna. Nem szédül az árboc hegyén, s a kötél használata sem ismeretlen a nador számára. Igazából testmozgásnak jó, de semmivel sem izgalmasabb, mint szakadék felett két kötélen átjutni a túlpartra.

A síkságiak ezen városa nyugodtabb, mint az előző, de Naoenaohoz képest még mindig sokkal mozgalmasabb, furcsábbnál furcsább alakok sietnek tova, kész kirándulás akár csak a közeli utcákig is eljutni, annyi a látnivaló. Szokatlan szagok, nevetséges ruhák, bizarr fegyverek, és megannyi különleges árú a jórészt nyeszlett, érdekes „törzsi mintákkal” festett arcú síkságiak között.

A levél megírása után egyszer csak egy hajlott hátú, viseltes ruhájú öreg ember lép oda hozzátok, s a szíjon nyakában lógó tálcát, melyen portékái találhatók, hangos csattanással ejti az asztalra, hogy még a poharak is táncot járnak. Ezernyi ránccal szabdalt arcán mosoly terül szét, majd mielőtt beszélni kezdene, körbe nyalja két, elülső megmaradt fogát, közben levegőért kapkod. A tálcán különféle fülönfüggők, medalionok, kis szobrocskák és gyűrűk vannak kusza összevisszaságban.
-Nemes utazók!
Pillog az arany signumra - hunyorogva próbálja kivenni, hogy kiét is láthatja vajon.
-Hadd mutassam be szerény kínálatomat, melynek e fogadó falain belül garantáltan nincs párja! Ezen csecsebecsék azoknak készültek, akik vagyonukkal és befolyásukkal szeretnek másokat elkápráztatni!
Suttogja elhaló hangon. Majd egy széket húz maga alá, s lerogyva megpihen az asztalotoknál - akár tetszik, akár nem.
-Minden darab egyedi, kézzel gyártott – nincs két egyforma! Az árak is szolidan indulnak, egy dún dukáttól felfele... De a hóhajúval hajlandó vagyok cserélni is, ha van a népétől bármiféle csecsebecse.
Néz a nadorra. Lan is rápislant a pofátlan öreg kínálatára... Meglepődve veszi észre, hogy bizony egy-két darabon a díszítésbe rejtve ismerős mintázatot vél felfedezni, a Kiemelkedő rúna vonalait. Sajnos a hatásuk rég elenyészett...
Az öreg csak pár percig pihen meg az asztalotoknál, majd nehéz sóhajjal feláll (akár vesztek valamit, akár nem), és tovább csoszog egy másik asztalhoz üzletelni.

[Dierol]

("Kékprém" Keelut)

*A városi forgatag jórészt mosolyt csal Keelut arcára. Mint egy megzavart boly, úgy nyüzsögnek a síkságiak és nagyjából olyan kesze-kusza az építkezési szokásuk is, mint egy magába csavarodó járatokkal szabdalt hangyavárnak. Mindazonáltal csak úgy issza az új ingereket, a benyomásokat a nador. Próbál mindenből elraktározni magában, hogy hazatérve mesélhessen a síksági furcsaságokról, képtelenségekről. A fogadóban a levélírásba nem szól bele. Egyedül a maradás és a teendő fontosságához tesz megjegyzést.*

-Ti akartatok sietni és ezért kellett hajóznunk. Most pedig a hajózás közben történtek miatt elhalasztanátok az indulást? Ha a biztos úton jövünk, most nem lenne eggyel több ellenség, akiről levelet kell írni.

*Mivel a többiek a kéngázos éjszaka óta mélyen hallgattak a hajóút és szárazföldi közlekedés témában, így egyenlőre komolyabban nem feddi meg őket Kékprém sem. Közben egy öreg mozgóárus is melléjük toppan és meghívja saját magát az utazók asztalához. Az ajánlatát hallva a nador végignézi a portékát, hogy van-e olyan apróság, amit az otthoniaknak hazavihetne és még jelképezi is az ittenieket. Kissé elmerengő szemrevételezése közben nem is felel azonnal a csereajánlatra. Mikor már úgy tűnik nem is fog, a tőle megszokott hirtelenséggel megszólal, de ismételten nem az öreghez vagy konkrétan valakihez intézi szavait, hanem úgy maga elé és a környezetére bízza, hogy megértse, akinek szól.*

-Nincs értelme felesleget cipelni utazás közben. Sajnálom, de nincs nálam olyan, amit elcserélhetünk. Kivéve a pénzt. Úgy vettem észre errefelé az sokkal jobb ajándék, mint bármilyen faragvány vagy bőrmű. ... Egy dukát hány lín?

^{Szerző: Quator ar Zaraquer
» 2010.08.15. 9:23}

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, aquasi kikötő, Kagyló fogadó
Időpont: tavaszutó, délelőtt
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos

Nem is Kékprém lett volna ha nem tesz olyan megjegyzést amilyet, bár a véleményén úgy sem tudok váltóztatni azért nem állom meg szó nélkül.

- Mélyen tisztelt Keelut mielőtt elhamarkodott kijelentéseket tennél felhívnám a figyelmedet arra, hogy a szárazföldi úton is lehettél volna tudatlanságból fakadó gyűlölködések célpontja szóval az emberi gyarlóságból fakadó negatív érzelmeket ne a hajóúthoz kapcsold. Így azt sem jelentheted ki teljes bizonyossággal, hogy a szárazföldi út biztos út lett volna. A sietés pedig nem egyenlő az esztelen rohanással és semmiféle indulás nincsen elhalasztva mivel jelenleg még az sincs eldöntve innen milyen úton folytatjuk utazásunkat.

Részemről ezzel lezártnak tekintem az ügyet, közelebb hajolok Zev úrfihoz amikor az öreg árus megérkezik és diszkréten a suttogom neki.

- Talán megfontolhatnád egy két mívesebb darab vásárlását jó uram, hogy az elkövetkezendőkben szívednek kedves személyeknek kedveskedhess velük.

Utána finoman rámutatok a Kiemelkedő rúnát viselő darabra.

- Az például eléggé szép darabnak látszik a művész biztos sokat dolgozott rajta érződik rajta a belé fektetett energia egy ilyen ajándék bárki számára megtisztelő.

Elégedetten dőlök hátra a továbbiakban várom a nemes urak döntését hova tovább a levelet máshol is feladhatjuk a panasszal viszont nem ártana az itteni Légiós helyőrségnél élni.

^{Szerző: Filio Mortale
» 2010.08.15. 19:54}

[Dierol]

(Zevran Anartÿss)

Nem örülök a kereskedőnek... semmi kedvem értéktelen játékokat cipelnem magammal. Lan megjegyzésére nem szándékozom reagálni... még. Keelutéra annál inkább.

-Leszámítva azt a ködöt, úgy gondolom a hajó úton semmi olyan nem történt velünk, ami a szárazföldön ne eshetett volna meg. Az indulást elhalasztani nem áll módomban, de az elején jól emlékszem még maga vont vállat, hogy 1-2 hónap nem számít, akkor egy-két nap ugyan már mért számítana? Főleg, hogy még a mai napon mindent el tudunk intézni. Néhány óra már igazán felesleges az aggodalmaskodás, igaz?-mondom, de közben nem nézek Keelutra, inkább az árus portékáját nézem unottan, vagy a felszolgáló fiút követem szemmel.
-Felesleges olyan ellenségtől félni, akinek a karja nem ér el a következő faluig sem. Egyszerű parasztok, csupán példát kellett volna statuálnunk, hogy mentisünk hol tanulta a visszavonulás művészetét még nem tudom, de tény, hogy ügyesen hátrált el.

Figyelmen kívül hagyom Lan megjegyzését arra a kis szoborra, vagy mire, egyáltalán semmit nem látok benne, amiért kellene. Inkább egy arany lánccal kezdek el babrálni. Ha elég szépnek és erősnek látom megszólítom a kereskedőt:
-Ezt kérném, csak a láncot.

^{Szerző: Enor ak Mverrys
» 2010.08.18. 16:03}

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, aquasi kikötő, Kagyló fogadó
Időpont: tavaszutó, délelőtt
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos

A kialakuló helyzet, apró mosolyt csal az arcomra Zev úrfi a teljes tagadás útjára lépett és a szépen munkált ám kisebb szellemi értéket képviselő láncot választja világi gondolkodásának köszönhetően, finom oldalvágását szó nélkül, hagyom semmi értelme az események után ilyen hamar ismét elregélni a hosszú távú higgad gondolkodás családi hírnévre gyakorolt hatását, mert úgy is süket fülekre talál. Ha majd meghozza a gyümölcsét a Smaragd szigeti higgadt cselekvés akkor talán lesz értéke az úrfi számára.
Határozott mozdulatokkal csavarom fel a megszáradt és átolvasott levelet majd viasz pecséttel zárom le és postahengerbe helyezem amit szintén lepecsételek, ezek után türelmesen álldogálva várom, hogy belevágjunk a sétánkba mely során valószínűleg útba ejtjük mind a kereskedő állomást és a Légió kaszárnyáját is.

^{Szerző: Filio Mortale
» 2010.08.23. 21:21}

[Dierol]

/Vjírgas Margalos/

Az öreget meglepődve mérem végig, de az ékszerekre nem veszteget pár pillantásnál többet. De aggaszt megjelenése, mert több, támadásra alkalmas pillanat is akad közben. Hátradőlök székemben, arcomra kiül az ingerültség. De mivel társaim figyelmét felkeltette, nem szólok, csak várom, hogy eltűnjön.
Mikor ez bekövetkezik, újra felhozom az utazás témáját, félve attól, hogy a megfáradt sytisiek esetleg elhalasztják a döntést.

^{Szerző: Siffad
» 2010.08.28. 19:01}

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, Aquas városa
Időpont: tavaszutó, délidő
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos

Keelut kérdésére egy kissé meglepetten néz az öreg, majd egy tanácstalan pillantást vet Zev úrfira, hogy most ugratják-e? Utána megvonja a vállát, s mondja:
-Természetesen egy dukát megfelel egy arqunak. Egy arquért pont annyi lint kell adni, ahány nap egy tíznapban van - mint a Napcsászár ege alatt mindenhol. Vagy tán a messzi hegyekben másképp számolnak? De miféle fura kérdés ez? Pénz akar az úr váltani?
Lan közben rámutat az egyik medalionra, mely nem kerüli el az öreg figyelmét, s dicsérőleg mondja:
-Látom, van szeme a régmúlt idők értékeihez. Az egy esküvőre készült talán két évvel ezelőtt, de mostanra már csak egy kedves emlékké fakult az ereje.
Majd ahogy emiatt, vagy ennek dacára Zev úrfi egy finoman megmunkált aranylánc mellett dönt, ismét megszólal:
-Jó választás ifjú úr! 
Mutatja a tisztelet jelét az ujjaival. 
-Az egy helyi ékszerész egyik jól sikerült darabja. Bárki, ki kapja biztos lehet benne, hogy nagy megbecsülésnek örvend. Az ára sem sok, tizenkét lin.
Utána az üzletelés után feláll, és végre elcsoszog. Lan utána a levelet helyezi biztonságba, majd álldogálva várja az indulást. De nem csak ő áll készen. Vjírgas tisztelettudóan, de megkérdezi, hogy mikor indultok tovább. 

A séta a kaszárnyáig szinte eseménytelenül telik. A kikötő zegzugos, de többnyire tiszta utcácskáiból lassanként elértek a kereskedőnegyed határáig, mely fallal van elválasztva, s az egyik nyitott kapun át akadálytalanul beléptek a kereskedő negyedbe. Itt az eddigi raktárakat, kocsmákat, apró házakat felváltják a különféle mesteremberek utcái, házai. Szinte minden háznál árulnak valamit. A kosárfonókon át a szabók utcáján vágtok át, majd az üvegfúvók műhelyei közt haladtok tova, végül a papírkészítőkön át eléritek a Katonanegyedet. Lan a papírkészítőknél kicsiny, de felettébb értékes boltot lel. Különféle tekercseket árusítanak, melyek hasznos tudományokba engednek bepillantást. Ha akarja, kis alkudozás után sikerül megvennie a sÿtisi heraldika alapjaival foglalkozó tekercsek egyikét 2 arqu-ért. Keelut számára is érdekes a dolog. Itt papírra teszik a feljegyzéseket, míg feléjük a kötélre hurkolt csomók segítenek megőrizni az emlékeket. 
A katonanegyedben már széles utcák, és raktárerődre hasonlító tömzsi, masszív kőépületek állnak. A Légió hivatala a kaputól a legközelebb álló épület. Előtte két őr áll, akik szó nélkül beengednek. Bent egy jókora terem fogad titeket. Vagy hússzor húsz láb az alapterülete, és legalább nyolc alak magas lehet. A falakat fegyvergyűjtemény és képek díszítik. Maga az épület tekintélyt parancsoló, s a Légió erejét sugallja. Keelut a belépés után kellemetlenül érzi magát. Eddig messze ugyan, de érezte Nadír jelenlétét, de innen teljesen hiányzik, üres, halott a hely. Vjírgas úgy érzi, mintha otthon, Miraclea egyik hadiiskolájának a dísztermében állna. Lan és Zev viszont érzi az épület finom „nyomását”. Lan egyből felismeri: az épület saját mágikus akarattal bír, mellyel körbeöleli őket, s jelentősen megnehezíti a varázslatok kivitelezését vagy kiterjesztését.

Egy páncélba öltözött, Légiós tiszt lép oda hozzátok s megkérdi, hogy miben segíthet nektek? Amint kiderül, hogy panaszt kívántok tenni, odakísér egy írnokhoz titeket, s leírják az esetet, majd biztosítanak arról titeket, hogy kivizsgálják az esetet, majd ha nem akartok mást távoztok. Keelut szinte szó szerint fellélegzik, ahogy kilépve a házból ismét megérzi Nadír gyenge jelenlétét.
Ezek után a Kereskedőállomáshoz sétáltok, mely az Idegenek negyedében van. Jó fél órás séta után érkeztek meg. Hatalmas sürgés-forgás fogad titeket. Éppen egy postakocsi érkezett, s a vendégek csomagjait hordják be a szolgák a jókora földszintes házba. Belépve egy kopaszra borotvált fejű szolga oda is siet hozzátok, s a tisztelet jelét mutatva kérdezi:
-Nemes urak! Köszöntjük önöket az aquasi kereskedő állomáson! Miben lehetünk a segítségére a Nemesen születetteknek?-Majd lehajtott fejjel várja válaszotokat.

//a tekercs segítségével 15%-ra lehet felfejleszteni a képzettséget//

[Dierol]

(Zevran Anartÿss)

Nem nagyon foglalkozom az öreggel, had mondja az üres beszédét. Kifizetem a láncot és ráfűzöm a gyűrűt, majd a nyakamba akasztom az ingem alá.

Az út alatt a Légióig, végre sikerül kiszellőztetnem a fejem, és bár az utca nyüzsgése nem hoz újdonságot Sÿtis után, de azért eltereli a figyelmem az elmúlt napokról. A reflexek azért nem hagynak el, óvatosan figyelek az erszényemre, tudom mennyire "jó" hely ez a zsebeseknek.

Szerencsére a Légiónál minden egyszerűen és tisztán ment, remélhetőleg már nem kell több kitérőt tennünk levélírás és feljelentés miatt.

A kereskedő állomásnál a szolgát határozottan utasítom:
-Ardúnia felé tartó kereskedelmi karavánokkal, illetve hajókkal kapcsolatban akarok egy illetékessel beszélni.

Remélem nem fog akadékoskodni, és hamar hoz valakit aki tud segíteni. Direkt nem emeltem ki egyik útvonalat sem, még várok, látni akarom a lehetőségeinket.

^{Szerző: Enor ak Mverrys
» 2010.08.30. 17:28}

[Dierol]

("Kékprém" Keelut)

*A hajóúttal és körülményekkel kapcsolatos visszavágásokra nem figyel komolyabban oda a nador. Annyi kiviláglik, hogy mind a két síksági vagy nem érti vagy rövid az agyuk. Mindkét esetben csak energiapazarlás lenne megmagyarázni nekik a szavak jelentését. Így inkább az öreg mozgó-árus meglepett szavaira figyel és láthatóan komolyan fontolóra veszi, megrágja magában a hallottakat. Végül kiböki válaszát, ami az eddigiek után lehet végképp roncsolja az éltes kereskedő idegeit.*

-Hmm. Egy arqu... érdekes. A Hegyi Királyságban kevésbé fontosak az érmék. Ha a halász nadrágot akar és a varga halat, akkor minek még egy lépcsőfok az alkuban?!? ... Azt hiszem ezt választom, a pénzváltást. Veszek egy ilyen dún dukátot tíz línért.

*Mint eddig is lesír Keelutról, hogy komolyan beszél és tényleg egy dukátot akar az ajándéktárgyak helyett. Ha az öreg belemegy és ad egy dún dukátot, kifizeti a tíz línt, majd elmélyülten tanulmányozni kezdi az új szerzeményét, az ismeretlen érmét. Ezzel el is foglalja magát indulásig. A városban járva kelve mindent megnéz, megáll, ha valami igazán érdekes kérdez a mesteremberektől. Viszont, ha éppen haladnak, akkor ugyan olyan magabiztos és gyors a járása, mint eddig is volt. Láthatóan a forgatag nem bizonytalanította el és továbbra is bízik a természetes ösztönökben és szerencsében, mint Sÿtis utcáin is tette. A papírüzletben ismét megcsodálja a portékát. Forgatja, kigöngyöli, visszahajtja a lapokat. Azért próbál mindent oda visszatenni, ahonnan elvette és nem kárt tenni a lapokban.*

-Érdekes. Ti papírból tanultok.

*Ennyivel napirendre tér és nem fejtegeti azon kétségeit, hogy a tanító amíg leírta ilyen részletességgel az adott témát, addig akár meg is taníthatta volna. Az útjuk folytatásaként elérkeznek a Légió épületéhez, ami már kívülről is furcsa, de belépve kissé olyan, mintha Keelut egy verembe lépett volna, amiből nincs kiút. Csupán egy ingerült morranással és íján önkéntelenül megszoruló kezével adja jelét egyenlőre nemtetszésének. Viszont az írnok érkeztéig és a vallomástétel alatt sajnos van ideje átgondolni a dolgot, így a falhoz lép és szabad tenyerét a kövekre fekteti, lassan végighúzza rajtuk.*

-Halottak. A falak, a ház, a föld alattunk. Mind meghalt, a lelkük elpusztult. 

*Most is, mint oly sokszor mondandóját csak úgy a világnak mondja, pontosabban inkább morogja. Láthatóan kezdi elveszíteni hidegvérét, ahogy egyik lábáról a másikra helyezi testsúlyát és az ajtó mellett várja, hogy induljanak már végre. Kilépve tényleg nagyot szippant a város "tiszta" levegőjéből és pár lépést távolodva lehajol tenyerét a porba fekteti, némi homokot, földet felvesz és elmorzsol. Láthatóan ez megnyugtatja háborgó lelkét és ismét szenvtelen kifejezést ölt magára, csendben sétál a többiekkel. A kereskedőháznál sem szól bele a dolgokba. A maga részéről ledöntötte rég, hogy a szárazon fog menni.*

^{Szerző: Quator ar Zaraquer
» 2010.08.30. 19:09}