Duke Ayers
Úgy néz ki, hogy Roxie a bővített magyarázattal már jobban elfogadja a helyzetet – bár jelenleg még nem veszi túl komolyan. Remélem, nem is lesz rá oka. A tisztelésére elvigyorodom
-Cool.
Amikor a napirend változtatást említi, egyetértően hümmentek egyet, hiszen én se sűrűn szoktam bejárni. Viszont amikor a lojalitásról esik szó, kissé elkomolyodva válaszolok
-Köszönöm Roxie, és remélem soha nem kell ennél nyilvánvalóbban bizonygatni, hogy kinek is dolgozol, mert az azt jelenti, hogy valami nagyon nem a terveink szerint megy. Apropó ha el akarnál tűnni, akkor ne szállodákba, és egyéb ilyen helyre menjél, hanem - nyitom ki a kesztyűtartót, és a kezébe nyomom az egyik pótlakásom kulcsát – ide. A cím a kulcstartón van. Bérelt garzonlakás a másodikon, ott meg tudsz várni. S nyugodalmas éjszakát! - köszönök el tőle.
Miután távozott, végiggondolom a lehetőségeket, és úgy vélem, a lehető legjobban oldottam meg a feladatot. De az tény, hogy észnél kell lennem – a céges dolgokban tényleg Roxie-tól függök. Közben megnyugodva látom, hogy itt minden rendben. Most jön az a rész, amit szívesen kihagynék. A telefont elővéve kikeresem a főszolgabíró számát – ami a fél tucat telefonszámból nem tart sokáig, és felhívom. Ha felveszi, beleszólok
-Estét, itt Ayers. Hol tart ma fogadóórát? Van egy érdekes pletykám.
Nem cifrázom, hiszen még soha nem hívtam – ebből biztos sejti,hogy nem csak a hangját akarom hallani. Többet meg nem mondok, még ha kérdezi is – arra hivatkozva, hogy nem telefontéma. Amint ad egy címet, indítok, és arrafelé veszem az irányt.