Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Elassor
- A férfi arra eszmél fel, hogy egy nő hajol feléje
Majd egy különleges külsejű alak néz szemébe
Melyről eszébe jutott az ősöknek regéje
A megjósolt védelmező a pusztítást túlélte!
Az öreg ekkor elhatározta magát a nagy tettre
Ő lehetne az aki a fiúból hőst nevelne
Neve mindenkoron a legendákban lebegne
Feltápászkodott lassan, erősen hebegve
Hetekig maradt náluk az őszhajú férfi
Anyja és a fia meséjük, férfi a legendát regéli
Lassan, de hetek után biztosak már sejtési
Mert az éjszaka az ágyban a nő ejté ki
Majd aztán már nem csupán csépelték a szót
A férfi elkezdte tanítani neki a Halál-Altatót
Pengeforgatásra, s egy szarvason hogy ülje a lót
Hogy készítsen fahasábból karcsú nyilat, hegyes karót
A lelke fejlődését is figyelemmel kísérte a vándor
Ily ismereteket sosem hallott édesanyjától
Lassan, de biztosan tekergőzött rá a háló
Ne kelljen elhurcolnia, menjen magától
Ha beteljesíteni nem kívánod, akkor a végzet
Önmaga fog kegyetlenül beteljesíteni téged
Jobban jár, ha követi őt, a mesterét, a vénet.
Mintha menekülne sorsába, mert mögötte Sors léptet
Közben minden egyes pengetés közben megérzem, ahogy a fájdalom belenyilallik a testem azon pontjaiba, ahol a kardforgató elért engem a fegyverével. Nyelek egy nagyot, de tudom hogy hasznomra válik, ha sikeresebben tudom magamat megvédeni, főleg azokban az időkben amikor az ember életére akarnak törni többen is. Nem árt, még ha igen kellemetlen is, mivel kék és zold zúzódások borítják a testemet, de nem bánom, hiszen mindennek van ára. ezután, amennyiben látom, hogy a csoport két tagja, az erőszakos nő és a férfi táncolni kezdenek, módosítok a dal stílusán, és inkább líraibb, érzelmekre ható dallamokat csempészek bele, közben észreveszem, ahogy Kiina a másik lánnyal távozik a teremből szívem szerint utánamennék, de be kell érnem anélkül, mert most dolgom van, és mint dalnok, kötelességem zenét szolgáltatni, még akkor is ha azt nem épp számomra kedves embereknek teszem. Az a másik lány nem tűnt olyannyira különlegesnek, de az, amit az asztalnál mondott... az ledöntötte az eddigi róla megalkotott képet bennem, bár az tény hogy azt nem tartottam egy jó ötletnek, hogy egy nemes-asztalnál beszélt az orgazdájáról, amivel... hacsak nem kerülte el a többiek figyelmét, az őrökét és az úrnőjét, igen nagy bajt hoz a fejemre... Még csak az kelljen hogy felakasztassanak minket ide, vagy a tengerbe vessenek. Kiinára emelve a tekintetem, miközben elhagyja a szobát eszembe jut a párbeszéd amit az asztalnál ejtettünk meg, mely során igen idegenül viselkedett velem. Nem tudtam mire vélni ezt a viselkedést, bizonyára tettem valamit, amiről fogalmam sincsen
" Ne felejtsd el, egy dalnok vagy. Ezzel járnak bizonyos kötelezettségek. Miszerint nem hagyhatod félbe aművet, bármi is történjék, az emberek rád támaszkodnak miközben táncolnak, nem hagyhatod cserben őket, mert akkor a saját elveddel, mint dalnok vallsz kudarcot.”
Így hát ott maradok, és továbbra is játszok, bár a játékom most már dinamikusabbá vált. Illetve ideje kissé megszakítani a mesét.
- Oly sok szó marad elmondatlan
Baráti, hálás vagy szerelmes szavak
Mikor a szív beszélne, de inkább hallgat
S midőn beszélne, nyelv nincs csak hamvak
Ki tudja, mikor jön el végzetük órája
Mikor fel kell szállniuk Halálnak lovára
A szív, mely eddig lakatot tett a szájra
Ma már egy szívdobbanásnyi időt sem várna
Élj ma, mert a tegnap zord s hallgatag
Élj ma, mert a holnap oly bizonytalan
Ne tartsd szavaidat örökké magadban
Mert felemészt, s magadban leszel hontalan
Miközben zenélek, egyesek, részben az a furcsa csuhás alak aki miatt még korábban kirázott a hideg, amikor megjelent a fejemben, közelednek hozzám, örülök neki, nyílván tetszik nekik az, amit csinálok.
Majd visszatérek a balladára, és elregélem a történetet, mi szerint ez a fiú a későbbiekben kulcs szerepet játszott az Északi Birodalom megdöntésében, és hogy találkozik Ara-val, a fiatal, lángoló hajú szenvedélyes hölggyel, akivel első pillantás után összefonódott lelke.
Mikor befejeztem, a vendéglátónk megdícsér engem, és egy ajánlatot tesz.
- Megtiszteltetés lenne számomra - mondom, miközben biccentek a fejemmel.
