Miután a bestiák nem hallgatnak Glimre, aki saját nyelvükön szólt hozzájuk, sajnos támadásba lendülnek, így nincs más hátra, mint küzdeni. Túl közel vannak már a patkányok ahhoz, hogy íjjal lövöldözzön rájuk, ezért Hillen a kardjaiért nyúl és lesújt, de a jobb kezével elügyetlenkedi, így a hosszúkardja csak az állat bajszát kurtítja meg. Bal kezében tartott rövidkardjával azonban sikerül felmetszeni a támadója hasát, ami ezután visítva menekülőre fogja.
Az elfben feltámad a szánalom, hiszen látta a sebet és tudtj, hogy a jószágra napokig tartó szenvedés utáni halál vár, ezért kardjait elejtve íjáért nyúl, gondolatban egy imát intéz Ehlonnához, hogy vezesse a kezét, és gyorsan egy vesszőt küld az állat után, ami a háta közepén éri a célpontot, így rögtön kimúlik.
Ezután sebesen odafordul bajtársához, de annak már sikerül egy jól irányzott ütést elhelyeznie a rágcsáló fején, így az meglehetősen szomorú képet vágva, holtan fekszik a porban.
Miközben felveszi fegyvereit, a vándor látja, hogy a gnóm csodálkozva végigméri őt. Már készült megfogalmazni, miért is nem hagyta futni prédáját, mire a pap megvonja a vállát, és megszólal:
- Buta jószágok! Annyi eszük van mint egy töknek... most nézzék meg magukat... és még csalódniuk is kell, mert én ugyan meg nem eszem őket. Nem vagyok én goblin! - A goblint úgy ejtve, mint egy ízes káromkodást. Hillen jót mosolyog a pap szellemességén, de mire megszólalna, társa folytatja: - Remélem a többit már megették a goblinok, mert nem érünk rá velük szöszmötölni ha haladni akarunk. Folytassuk a keresést. Óóóó...a fentiek meg lehet halálra izgulják magukat...
Az elf inkább abban reménykedik, hogy a többi barlangi állat tisztes távolságot tart a goblinoktól és nem lett a vacsorájuk, de mire ezt közölné a gnómmal, annak felkiált:
- Hahóóó! Kishölgyek!! Ne aggódjanak, rendben vagyunk... csak néhány csúnya patkány abajgatott bennünket. Odafent minden rendben van?
Amíg Glim hallgatózik, Hillen megvizsgálja a lecsapott dögöt, majd kezében az íjával előrébb megy, hogy ellenőrizze nincs-e valami árulkodó nyom a másikon, amiből kitalálhatja, mire számíthatnak, és hogy megnézze, használható maradt-e a kilőtt nyílvesszeje, majd hátraszól:
- Ha jobban megnézed őket, szerintem nem is olyan csúnyák. Persze a bezúzott fejet és a kiontott beleket leszámítva. Megszelídítve jó házőrzők lehetnének. - azzal megragadja a nyilat, és kirántja a tetemből.