Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék, kereskedelmi állomás
Időpont: tavaszutó, délidő
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
A fogadós csettint egyet, és a söntés egyik butéliájára mutat. Egy kedves arcú, feltehetőleg helyi fiatal lány gyorsan felkapja, és hozza is, négy díszes veretes ezüst pohárral együtt. Meleg mosollyal az arcán ügyesen leteszi elétek, majd fordultával egy tál friss gyümölcsöt is elétek tesz.
A fogadós kellemes hangon válaszol: - Ardúniában, jó uram? Sajnos nem tudom, mivel meglehetőst távoli vidék, és nem tartom a kapcsolatot vele. A legfrissebb ottani pletyka is legalább fél éves, és ráadásul alig hihető... Állítólag a legifjabb herceg azért fordult a Theurgia misztériuma felé, hogy egy morádot csalogasson az ágyába.Nevet fel.-Ezen kívül más érdekes hírt már jó ideje nem halottam onnan.Majd a lány fele fordulva mondja:-Aranyom, az urak királyi lakomát érdemelnek, intézkedj, hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt!A lány egyszerű főhajtással veszi tudomásul az utasítást, és szó nélkül elindul a pult fele.-Kedves teremtés -Néz utána -A további utat hogy képzelték el? Gyalog a festői tájon, jókora kerülővel, vagy az egyik teaház-hajón utazva?A mentisnek feltűnik a fogadós sok gyűrűje közül az egyik. Szép aranygyűrű jókora laposra csiszolt smaragdkővel, melyben szabályos távolságra öt apró aranypötty található. Pár alkalommal már találkozott vele: az északnyugati varázslóiskola kismesterei birtokolják.
Majd nem sokkal később távozik, és most már a kereskedők asztalánál érdeklődik nyájasan, hogy miben segíthet. A lány pedig elkezd nektek megteríteni. Nem aprózza el. Fejenként két kanalat, két kést, és három villát tesz le elétek.