Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap
Szerda – ReggelHangulatkeltő - Viharhangok
Úgy tűnik, hogy Theo nem vette, vagy nem akarta észrevenni a pillantásodat, inkább ahogy említette, valóban falatozik. Nem kapkod, nem falja az ételt, hanem nyugodtan eszik, alaposan megrágva mindent, ami kicsit is egészségesnek tűnik. Mikor megbizserget az érzés, úgy tűnik megremeghettél is, mert aggódva kérdezi:
Theo /Görög/
Fázol? Hozok egy kardigánt! – ajánlja fel és indulna, ha nem tartod vissza –
Készítek utána még egy adag forró teát! – elvégre kétszer is jeges-érzetű zuhanyban volt részed
Akár hozott neked, akár nem, a tea már készül, igazi gázon melegedő, nem az a modern elektromos amit olykor látni a boltok polcain. A szekrényben a teát keresi, nem szálas, de a filteresből sem a legjobb, viszont most bizonyos, hogy segíthet. Mézet már találni az asztalon, ahogy akad citrom is, de mivel tudja hogyan szereted, így nem kérdés, mindenből kapsz amit csak beletennél és pontosan annyit, amennyit szeretsz benne.
Theo /Görög/
Az igazi hősök… nem viselnek semmit? – kérdez, miközben vet rád olyan pillantást, hogy nem kétséges mire gondol, aztán –
Egy kicsit mindig is zavart, hogy ki felel meg ezeknek. Ki az, aki jó rendőr lehet, aki nem él vissza a hatalmával és valóban az embereknek segít. Való igaz, a korrupció és más fertő mint mindenhol, itt is jelen van, ezt te is tudod, de keményen dolgozik a belső ellenőrzés, hogy ez eltűnjön. Ugyanakkor ha nem csak a kérdést magát, hanem annak mélyebb érzéseit is figyelembe veszed, akkor a kérdés magában hordozza azt, hogy „De ki figyeli a figyelőket?” vagyis, a belső ellenőrzést ki ellenőrzi és őket és… eközben te Ouzo-t osztogatsz, ő pedig azt várja forrjon a víz.
Theo /Görög/
Természetesen szükség van arra, hogy fenntartsák a rendet, főleg ha ilyen csinos és intelligens rendőrök teszik. – mosolyog rád –
De óhatatlanul is felmerül a kérdés, hogy miről nem tudunk? Amit mondani szeretnék, hogy lehetsz még egyenruhás! Sok ága van, talán éppen laborban kéne dolgoznod vagy más úton szakértővé válnod. De akár taníthatsz is! Elég sok tapasztalatot összeszedtél! – mondja ki a tényt és oszt meg vélt lehetőséget
Fütyül a gőz, Theo pedig önt és azonnal elkészíti a kedvenc ízedet, hogy aztán odalépjen – közel állva meg – szinte összeér a két test. Leteszi a bögrét eléd és indulna a helyére, hogy
Theo /Görög/
Nagyon ragaszkodsz ehhez a nyomozósdihoz. – veti fel, de csak kíváncsi, érdeklődő –
De legyen! Kérdezz, én pedig merek! – közli és ahogyan az asztalt nézi, biztos vagy benne, hogy mindjárt felugrik rá és táncolni kezd, de helyette egyszerűen átölel. Már amennyire ez lehetséges úgy, hogy te a fenekeden ülsz. Nem szól egy percig, hagyja a közelsége tegye, majd a hajadba csókol és lassan elenged: –
Most is van. Egy Kakadu. Kostas a neve és sokat beszélgetünk! – nevet fel és ebből is tudod, hogy szereti azt a madarat.
A férfi egyelőre még nem iszik, de neked tölt, ha emelnéd az üres poharat
Theo /Görög/
Korán kezdted! – jegyzi meg vidáman, majd eltűnődik –
Azt hiszem tizenhat, vagy talán tizenhét éves voltam. Dimitrosnak hívták és azt hiszem mindkettőnket a kíváncsiság vezérelt. – kis tűnődés a következő kérdésedre, majd tagadó fejrázás –
Nem akartam. – aztán megint olyan kérdés érkezik amire mások lehet sosem válaszolnának, de nem úgy a félisten –
Nem, nem próbáltam. Valahogy, annyira idegen volt maga a gondolat is. Lehetőségem lett volna rá, sőt, egyszer két lány… – elhessenti –
Szóval… – úgy tűnik, hogy te különleges vagy –
Képmutató lenne, ha azt mondanám próbáld ki mielőtt elítéled, de természetesen ez pontosan az, amit neked kell tudni és érezni.Amikor megemlíted, hogy eddig egyszerre csak egy férfival voltál, hosszasan néz téged. Egy másfajta tisztelettel és valami megmagyarázhatatlannal, de aztán úgy tűni, hogy ő is bekérdez:
Theo /Görög/
S a játékok? Sokat vagy egyedül… – érdeklődik, majd türelmesen várja a választ, aztán –
Mi a legnagyobb vágyad Cassiopeia Tatopulosz? Mi az amire a leginkább vágysz és amire még gondolni is alig mersz? Akármiről is legyen szó, bármiről! Mi az, amit mindenképp szeretnél egyszer és nem csak azért mert most elérhetetlennek tűnik, hanem mert valóban arra vágysz, azt akarod!Aztán a csend, amit hagynak elnyúlni, megtörik és más kérdés felé hajlik a dolog.
Theo /Görög/
Igazából a pénz sem érdekelne, amíg van hol megpihenni és finom ételekkel kényeztetnek. Azt tudom mi szerettem volna lenni, mikor gyerek voltam. Kalózkapitány! – mosolyodik el, majd felnevet –
A tengeren, viharokat legyőzni, szörnyeket és kincseket rabolni! De felnőtt fejjel? Még keresem a helyem. Ezért is próbálok ki sok mindent! Kétlem, hogy életem végéig valaha is ugyanazt akarnám tenni. Az unalmas.Aztán a válaszodat követően:
Theo /Görög/
Ebben tudok segíteni. Van egy kiváló edzőterem! – valószínűleg oda járhat, amitől ennyire jól néz ki –
Ha vége ennek az ítéletidőnek, elkísérlek és beszélünk a tulajdonossal, hogy tanítani szeretnél. Valahol el kell kezdeni! – mondja tényszerűen, ő már valószínűleg lát is téged, ahogyan ezért az álomért dolgozol