Görögország, Athén, Pireas
1999. július 21. – 1. nap
Szerda – Kora délutánHangulatkeltő - Zene
Mire a gondolat megfogan, addigra a test már teszi amit a tudatalatti diktál. Érzed, hogy nekifeszültél, hogy ennek ellenére nem engedtek el, nem erőszakosan, inkább csak határozottan tartanak. Minden, amit az évek ösztönszerűvé tettek, most sem hagynak cserben, de ugyanakkor van benned valami eleddig ismeretlen is, ami viszont ellenkezik, hogy ez nem az, nem olyan, de halk még, nem tud erőre kapni, hiszen nem sokszor volt lehetősége felbukkanni.
A fél lábon állás sem segít, így talán könnyebb elfogadni a vereséget (lehetséges,) most először, mint erősnek látszani, amikor egyértelműen esélytelen. Sokkal jobb bújni és érezni, ahogy emelkedik minden levegővétellel, ahogy a szív ütemesen, nyugodt egyenletességgel dolgozik. A kezed rátalált a férfiére, aki finoman felvezeti a nyakára, majd miután finoman letörölt egy, illetve a sokadik árulkodó cseppet, egyszerűen felkap és erősen tart, szinte úgy érzed, hogy nincs is súlyod.
A múlt felszínre került, óncseppekként távozott, hogy egy részét magával vigye, ha mindent nem is tudott, de könnyebbé tegye a terhet, amit évek óta magaddal cipeltél. S most, ahogy gyermekként az aranyló híd vonzott, úgy keresed ezt a tekintetet, amely felidézi az önfeledt időket. Szinte látod, hogy a sugarak felbukkannak és megfestik azt a hidat, ami mindig is ott volt, csak már árnyak vetültek rá és ezért nem láthattad őket.
A virágszirmokon végigsimogató pászma egyszerre tölt el melegséggel és vitalitással, mintha életet adna, úgy akár hosszú bezártság után a napsugarak. Hiába csalókán idegennek tűnik, mégsem lehet az, ha ismerős húrokat pendít meg. Ősieket, ami mindenkiben jelen van, bárkiben, aki rádöbben, hogy a fény végig jelen volt, ő döntött úgy, hogy a sötétséget választja vagy nem veszi észre a ragyogást. Ugyanakkor legyen bármilyen aranyló, nem szól, nem csábít és nem tévelyedik el.
Úriember.
Egészen egy autóig visz a karjaiban, amit a korábban látott fiatal fiú nyit. Letesznek az anyósülésre, mely kényelmesebb, mint bármi, amiben eddig ültél (beleértve, ha elég bátor voltál, a Kapitányi széket)! De lehet, fel sem tűnik semmi az egészből csak az, hogy melletted állnak-térdelnek és azok a földöntúli szemek még mindig fogva tartják a tekinteted. Aztán elszakadnak, de picit olyan érzés, mintha megfosztottak volna a fénytől, de látod, hogy csak a bokád vizsgálják meg finoman. Férfi talán még nem érintette így, mióta… azóta, hogy a baleset volt.
Theias /Görög/
Hova vihetem Cassiopeia úrnő? – kérdezik lágyan, miközben finoman a kocsiba helyezik a vizsgált végtagot