World of Darkness (Sötétség Világa) [18+] > Mocskos meló

Second Skin - SentinelWex játéktere

(1/12) > >>

Dierol:
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego, Manhattan étterem
Időpont: Nyár, Vasárnap dél
Esemény: A baleset

A déli hőségben szinte remegni látszik az utcán a levegő. Mindenki nyáriasan öltözködik, s mintha azon menne a verseny, hogy ki tud kevesebb textilt magára véve még társadalmilag elfogadható maradni. Az az oldal, ahova a toronyházak árnyéka vetül, valamivel népszerűbb a gyalogosok között, akik a kinti időjárással dacolva próbálnak meg céljukhoz érni. Talán negyed órája tértél be ide, hogy jól megérdemelt ebédedet elköltsed – akkor a hőmérő 36 fokot mutatott – árnyékban.

Itt, a Manhattan-ben a klímának hála semmit nem érzel a kint tomboló hőségből.
A boltíves ablak melletti asztalnál ülve a nap lágyan melegít, de semmi több. A kiszolgálás udvarias, az étel jó – már csak a desszertre vársz. Minap sikerült a helyi szenátor telekügyletére fényt derítened – a rendezési terv birtokában pontosan tudta, hogy milyen ingatlanok értéke fog hamarosan megugrani – mivel az állam megvásárolja azokat. A belső információval történő visszaélés tipikus esete. Az ingatlanokat persze nem ő, hanem az egyik unokaöccsének cége vette meg – ráadásul az ominózus unokaöcs csak huszonkettő, s a szenátor adta a vállalkozásához a kezdőtőkét. A cikk holnap kerül címlapra – mivel a szenátor nem hallgatott a szép szóra...
Kintről egyszer csak két egybemosódó dörrenés rázza meg enyhén az ablakot, és szakítja meg a visszaemlékezésedet. Aztán az ablakon át megpillantod a csikorgó kerekekkel jobbra-balra kacsázó, de határozottan az ablakod felé robogó több tonnás monstrumot... A széket hátra rúgva ugrasz fel, és vetődsz a sarokgarnitúra fele, lesöpörve a tányérokat, evőeszközöket. A kamion mint a papírmasét, szaggatja szét az ablakot, és nyomakszik befele, szétzúzva az asztalodat, és ösvényt vágva az asztalok és a lassabb vendégek között. Végül a bárpultnál áll meg, a rommá tört orrából még néhány hördülés hallatszik, aztán végleg elhallgat a motor. Por szitál mindenhol, jelentősen csökkentve a látótávolságot, de így is jól halható több helyről a rémült sikítozás, valaki pedig mintha fájdalmában ordítana, de eztán szerencsére elhallgat. Ahogy oszlik a por, és a kinti meleg is befurakszik, látod, hogy legalább hárman nem tudtak időben félreugrani. Egyikük hosszú véres nyomot húzott maga után, ahogy a kerék alá szorulva szinte szétkenődött – csak a magassarkúba bújt véres lábszárát tudod kivenni. A másik - talán a férje a kamion orra és a pult közé szorult – ő ordíthatott – amíg el nem ájult. A harmadik szerencsétlent – egy harmincas éveiben járó férfit csak odébb lökte – természetellenesen álló nyakkal, bezúzott fejjel, szinte szemrehányóan üveges tekintettel mered rád, hogy te megúsztad. Úgy érzed, sokáig nem történik semmi – aztán futva érkezik a segítség – az étterem dolgozói, és az utcáról érkezők is ott tolonganak, hogy segítsenek, vagy csak lássák mi történt.

SentinelWex:
Danny úgy ült ott, mint valami kiskirály. Ezúttal taxit hívott, nem látta értelmét, hogy ő maga vezessen idefelé jövet. Persze a Jaguárral sokak figyelmét felkelthette volna, de ma, ebben a nyári hőségben nem vágyott társaságra. A taxiból kifelé kandikálva azért jó néhány embert megnézett magának, de unalmasabbnál unalmasabb alakokat látott csak.
Az étterembe érve magához szólította a pincért és bár tudta, hogy nincs asztal foglalva számára, biztos volt benne, hogy nem marad éhen. Nem kellett csalódnia most sem.
Az elmúlt néhány éjszaka kimerítő volt számára, de Dannyt megelégedéssel töltötte el az eredmény. Hosszasan játszott a felszolgált étellel -  a mártásban elmerülő hús látványa akarva akaratlanul is a szenátorra emlékeztette -, mielőtt hozzálátott. Tudta jól, hogy bomba sztori van a zsebében, amely feledtette vele, mennyire kiscsavart életet él. Az idejét sem tudta, mikor reggelizett utoljára. Szervezete megszokta, hogy későn, sok esetben csak délután ébred fel és egész éjjel talpon van. A sztori nem írja meg magát, emlékezett vissza egykori tanárának szavaira. S ha már pártfogóknál tartunk, vajon mit kaphatott a szenátor unokaöccse a kis segitségéért cserébe?

Furcsának tartotta, hogy nem keresték fel napokkal korábban, könyörögve vagy fenyegetőzve, hogy ne közölje le a cikket. Általában nem érdekelte, hogy a bevétele a cikk megjelentetéséből vagy épp az eltussolásából származik és már épp kételkedni kezdett magában, illetve az információi hitelességében, amikor hangzavar támadt.
A két dörrenésre felkapta a fejét és olyan ügyetlenül fordult, hogy a tányérja mellett lévő üveg pohár megállíthatatlanul zuhanni kezdett lefelé. S bár a földön csattanó pohár zaját elnyomta az épületbe éppen betörő jármű, értékes másodperceket vont el a figyelméből. Ösztönösen hátrafelé rugaszkodott a székéről. Nem volt ez a mozdulat sem hősies, sem pedig egy akcióhős látványos félreugrása, sokkal inkább hasonlított egy nyomorultra, aki értéktelen életét próbálja menteni.
Csak néhány pillanatig érezte magát veszélyben - és el kellett ismernie, hogy utálta az érzést -, mire az első bámészkodók megjelentek, már talpon volt, kezében pedig a mobiltelefonja. Ó nem, eszébe sem jutott, hogy a mentőket vagy a rendőröket hívja. Eszébe sem jutott, hogy az autó utasainak segítségére siessen. Ő a kamerát kapcsolta be telefonján és lázasan filmezni kezdte a helyszínt. Fókusz az autóra, a holttestekre, a rémült tömegre. Minden apró részlet fontos lehet...

Dierol:
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego, Manhattan étterem
Időpont: Nyár, Vasárnap dél 
Esemény: Helyszínelés

A telefont előhalászva kamera módra kapcsolsz – mindössze egy kínzó kérdés maradt – vajon a színes, vagy a fekete-fehér az, amelyik tovább fokozná a felvétel drámai hatását? Végül a színes felvételt választod – egyrészt mert nincs időd játszani a mobillal, másrészt később még tudsz fekete-fehéret varázsolni a színesből. Akkurátusan veszed fel a helyszínt – szinte már hallod is a kommentárt közben, ahogy profi mozdulatokkal, nem kapkodva mutatod be a baleset részleteit. Először a kamion oldalán virító logót – a Diamond fedőnevű cég ásványvizes kamionjainak egyike. A kép átvándorol a szétszakad jobb első abroncsra, az elé vagy alá szorult nő hatalmas vértócsában ázó maradékára – nem volt egy mai darab, de azért elég dekoratív volt – ha jól emlékszel. Mostanra kezdenek megcsapni a szagok: a szétmázolt belsőségek, a por és az égett gumi gyomorforgató egyvelege. A halottak után felveszed a könnyebben sérült vendégeket, és mindazt a pusztítást, amit a kamion okozott. Azt a pillanatot, amikor a fülkéhez szaladnak, és a halott vagy ájul sofőrt kihúzzák, s a szájtáti, vagy éppen hozzád hasonlóan kamerázó embereket. A távolból egyre erősödő sivítással mentő vagy rendőr érkezik. Neked pedig megcsörren a telefonod – megszakítva ezzel a felvételt – a kijelzőn Lisa fotója jelenik meg – van egy sejtésed, hogy mit akar mondani.

Pár perc múlva már finom remegés kezd rajtad eluralkodni – az adrenalin, mely eddig tette a dolgát, fogyóban. Az egyik mentős végül hozzád is elér. Nem kérdez semmit, csak leültet az egyik poros székre, a szemedbe világít, aztán bead egy injekciót – a sokkot csökkentendő.
-Majd taxival menjen haza – csak ennyit mond, aztán a következő vendéghez lép, s megismétli az eljárást. A nézelődőket kordonnal zárják ki, hogy a mentősök és helyszínelők nyugodtan tudjanak dolgozni. A rend őrei is nekilátnak – három autónyi nyomozó érkezik, hogy mindenféle kérdésekkel zaklassák a zavarodott túlélőket.

Téged egy fiatal pasas kezd el kérdezgetni – bizonyos Atkinson nyomozó, hogy mit láttál vagy hallottál, szerinted mi történt - de ténykedése jórészt kimerül abban, hogy felveszi az adataidat. A neved hallatán jobban megnéz magának
-Maga az a bemondó, vagy mi? -kérdezi, de a válasz után már nem is igazán foglalkozik veled. A helyszínelők is megjelennek, s most kivételesen nem zavarnak el – a szemtanúknak vannak bizonyos előjogaik – így hallod, hogy elsőre durrdefektre gyanakodnak. Végül elengednek – pontosabban kitessékelnek a helyszínről mielőtt nekiállnának a komolyabb munkának. Talán az injekciónak hála a remegés is megszűnt – az étterem pedig minden vendégének ingyen töményet osztogat, s taxikat hív. Te is beülsz az egyikbe – s szinte azonnal meg is kérdi a sofőr
-Hova lesz a fuvar, uram?

SentinelWex:
A kezdeti lelkesedése lankadni látszik, amikor meghallja, hogy valószínűleg csak egy defekt okozhatta az egészet. Ilyen esetek tucatjával fordulnak elő San Diego utcáin. Milyen jó is volt eljátszani a gondolattal, hogy egy véres bandaháború vagy leszámolás kellős közepébe került és első kézből veheti fel a dolgokat. Na az lenne ám az igazi sztori.
Mobilját zsebre rakja, s csak ekkor veszi észre, hogy az egyik mentős őt nézegeti és megszúrja.

- Mi a ... - káromkodja el magát majdnem, de nyelve megakad. Csak a munkáját végzi, ha pedig úgy ítélte meg, hogy erre szükség volt, akkor biztosan úgy van.

Gondolatai a baleset körül forognak ismét, a részleteket elemzi magában és próbál összefüggéseket találni, hátha kiszúr valamit. Elvégre az ösztönös megérzései már számos alkalommal hozzásegítették a sikerhez.
A fiatal nyomozó zökkenti ki ezúttal. Mindig örül, ha felismerik, elvégre a hírnév számos ajtót kinyithat. Meg a csajok is nagyon bírják az ilyet, na nem mintha most épp lenne itt olyan, aki megérné a fáradozást.
Az étterem által osztogatott töményekből nem kér, elvégre ki az a hülye, aki ebben a hőségben töményt akar inni? Ehelyett inkább a bejárat felé megy, hogy ő is beüljön az egyik taxiba. Kigombol még egy gombot az ingén, s csak ekkor veszi észre, hogy mennyire leizzadt. A foltok úgy terpeszkednek rajta, mint valami amőba, ami elhatározta, hogy az egész felsőtestét beborítja. Rémülten körülnéz, már csak az hiányzik, hogy valaki lefotózza ilyen állapotban. Az a celebeknél is nagyon ciki szokott lenni.
Az első adandó alkalommal beül egy taxiba - maga mögé szorítva egy kétgyermekes családot és egy idős házaspárt is -, majd a taxis kérdésére csak gesztusokkal reagál, hogy induljon.
Megengedi magának a luxust, hogy néhány pillanatra elkalandozzon a figyelme és a azon kapja magát, hogy ismét a baleseten gondolkodik. A kérdések a fejében a legvadabb amerikai viharokhoz hasonlóan tombolnak. Mi van, ha mégsem defekt okozta a bajokat? Mi van, ha az az átkozott szenátor keze van a dologban és ellenem irányult? Mi van, ha a mentős nem is nyugtatót adott be, hanem valami késleltetett hatású kábítószert? Mi van, ha egyszerűen csak ki akarták ütni, hogy egy beépített taxival elvigyék a helyszínről? Danny, Danny gondolkodj! Túl sok akcióban volt részed mostanában és ott is rémet látsz, ahol nincs semmi.
Az aggasztó kérdések hatására megemelkedik a pulzusa - vele együtt pedig a verejtékezés hatásfoka is -, s úgy kapkod levegő után, mint aki épp meg akart fulladni. Haza kell mennie és rendeznie kell a gondolatait. Egy jó hideg zuhany, néhány óra pihenés meg fogja tenni a hatását. Az otthoni címével szomszédos utcát adja meg a taxisnak úticélként, majd elmerül a város nyújtotta látványban.

Dierol:
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego, Otthon
Időpont: Nyár, Vasárnap dél után nem sokkal
Esemény: A kérdés

Az étteremből távozva behuppansz egy taxiba, a méltatlankodó és felháborodott embereket magad mögött hagyva. A gondolatok, mint tetvek rajzanak a fejedben, s egyre rémisztőbb lehetőségekké fejlődnek. A kocsi mint szűk koporsó vesz körbe, s azt hirdeti – innen nincs menekvés. Szinte egy örökkévalóságig tart, amíg végül megérkeztek a lakásoddal szomszédos utcába. Kifizeted a taxit, és kiszállsz a tűző napra. Egy pálma árnyékban megvárod, hogy a kocsi eltűnjön a sarkon, és utána nekiindulsz te is. Pár percnyi gyaloglás árán hazaérsz. Az ing foltossága miatt már nem kell aggódnod – nincs egy száraz foltja, annyira leizzadtál ezen a pár száz méteren. A szomszédokkal nem találkozol – a bal kéz felőli ingatlant ugyan fél éve eladták, de azóta is üresen áll – várja a felújítást a kissé elhanyagolt kékre festett családi ház. Jobb oldali szomszédod pedig lehúzott árnyékolókkal és hangosan zúgó klíma egységgel vette fel a harcot a kinti pokollal. Szembe szomszédod ezzel szemben - ha jól hallod a ház mögötti kerti medencénél hűsöl – legalábbis a gyerekzsivaj és a vízcsobbanások erre utalnak.
A lakásba lépve szinte arcon csap a benti hűvös levegő. A szinte teljesen üres szobák félhomályba burkolóznak – mivel a sötétítőket félig behúzva hagytad. A hideg zuhany jót tesz, vérnyomásod normalizálódik, és a komfortérzeted is sokat javul – a zuhan lefolyója éhesen nyeli el az étteremben rád rakódott finom port és a lemosott izzadságot.
A dolgozószobában újra átgondolva az esetet, úgy néz ki, hogy nincs különösebb okod a pánikra – hétköznapi baleset volt – bár az ösztönöd mást sugall. Türelmesen próbálod meg becserkészni az érzés forrásául szolgáló gondolatot, de mindig, amikor már majdnem megvan eliszkol. Jobb híján a videót nézed ismét végig – de semmi oda nem illőt nem látsz rajtuk. Aztán amikor leteszed a telefont, egy kérdés tolakszik az előtérbe – ha egy durrdefekt volt, akkor miért két egybemosódó durranást hallottál?

Navigáció

[0] Üzenetek főoldala

[#] Következő oldal