Ahogy hallgatom magam, miként vázolom fel nagy vonalakban az ittlétem előzményeit a nőnek, szerintem egy szavamat se hiszi el. Pedig, igazat beszélek és nincs is okom hazudni neki.
-Higgye el hölgyem! Minden amit mondtam, igaz! Némely részlet homályos az emlékeimben, mert sok minden kiesett a baleset órái után. Magára bízom, hogy hitelt ad-e nekem, vagy sem. Csak annyit tudok mondani, hogy semmi okom sincs, hogy valótlansággal traktáljam.- Fogalmam sincs mit hisz el ebből, mert meggyőzni nem tudom, hacsak be nem várjuk a felbőszült tömeget, akik igazolnák a történteket. Már csak rajta múlik...
-Köszönöm!- meglep, hogy végül elhiszi ami történt velem, mert eddig elég kétkedően nézett rám. Nem ismerjük egymást, ez igaz, de én bemutatkoztam... Na, mindegy.
Semmi szokatlan nincs a dologban?
-Talán már láttak s hallottak ilyet? Megáll az ész! Akkor ilyen mással is megtörtént, nemcsak velem?- ez inkább költöi kérdés volt tőlem, mert nem hinném, hogy elmondaná nekem.
-Ha rajtam múlott volna, akkor le sem zuhantam volna, nem csak itt nem, hanem sehol. - kicsit viccesnek hangzik a számból, de tényleg semmiféle szándékom nem volt itt ragadni ezen az Istenverte helyen! Sem pedig máshol! A rakteret megtöltő ládák és dobozok mennyiségét látva, kizártnak tartom, hogy egymaga pakolta volna tele és ezt nem is cáfolja.
-Tényleg hihetelen, hogy némely emberek mit meg nem tesznek pár kreditért!- szélesedő mosolyommal nyugtázom, hogy teljesen igaza van. Ahogy abban is, hogy egy szavával se mondta, hogy egyedül van itt. Én találgattam a látottak alapján és örülök, hogy ebben azért nem tévedtem.
-Jogos! Egy szóval se mondta. Igaza van! Ezzel se tudok vitába szállni. - lassan csak megértjük egymást és végre túllendülünk az ismerkedési körökön, hogy mit keresek én itt?! ...Meg ...hogyan is jutottam el idáig?! Remélem, hogy most nem térünk rá az időjárás megvitatására, de mielőtt még témába került volna, előtte az egészségi állapotom rohamos romlását vázolja elém nagy „lendülettel”. Mi az a "gravissime pathologicum curiositas" ? Miket beszél ? Miféle kiütéssel és viszketéssel járó nyavalyám van? Ezt most honnan szedtem össze?
-Hogy mondja? Hosszútávon halálos kimenetelű lehet? Ugye csak viccel?!- ezt sehova se tudom rakni és értelmezni se tudom! Miféle halálos hablatyot kaptam el? Hogyan? Hol? Mikor?
-Ugye csak ugrat?- még mindig nem hiszem el, amit a rossz érzetemhez párosít, annak még neve is van...és mindez csak két korty rókapálinka miatt?! El se hiszem! Mi lett volna, ha az egész pohár tartalmát megiszom? Négy fülem nő és kiszőrösödöm, ahol eddig még nem?! Megáll az eszem!
-Őszintén? Magam is hasonlóan volnék és nem szívesen várnám be a lincselő tömeget, akik az életemet áldozatnak ajánlanák fel egy kitalált Istenségnek.. S teljesen őszinte leszek ismét! Ha lehetőség lenne erről a Bolygóról távoznom, akkor egy percig se hezitálnék raja!- szépen akarom megfogalmazni, amit máskor egy cifra káromkodás egészítené ki, de most inkább lenyelem milyen jelzőt raknék a falubeli népségre. Igazából nem is tudok megfelelő szót találni rájuk. A Hajón lévő legénység, szerencsére nem osztja a helybéliek agyi színvonalát és közük sincsen hozzájuk. Ez megnyugtató! De mielőtt befejezné a nő a mondatát egy figyelmeztető hangzik el, ami a Gyengélkedőre hívja az Orvost. Ezek szerint akivel eddig beszéltem, ő az egészségügyi részleg vezetője. Még egy strigula nekem! Ezek után kétségbevonhatatlanul teljesen komolyan mondta az állapotommal kapcsolatos információkat. Remek! Még valami „jó-hír” mára?!
Az elhangzott szöveg után a nő arcán sötét árnyalat fut végig, majd gondterheltté válik. Pontosan nem értem a kódszámmal ellátott orvosi beavatkozás mit jelent, de el tudom képzelni, hogy valami komoly dologról lehet szó.
-Hadd segítsek valamiben!Talán hasznomat venné!- ajánlom fel a segítségem, ha nem utasít el.-
Nem vagyok Felcser, de ha mondjuk meg tudnám oldani, hogy időt nyerjünk a helybéliektől a felszállásig? Akkor magukkal vinnének?-Felajánlásom teljesen komoly, mivel magam se akarnám bevárni a dühödt tömeget, akik az életemet vennék olyasmiért, amiről nem tehetek. Meg aztán amúgy sem dobnám fel a talpam idő előtt.
- Tudom, hogy nincs oka megbízni bennem, mert nem ismer...De tegyen egy próbát! Nem veszt velem semmit... viszont időt nyerhet!