Szerző Téma: Családban marad - Quod sumus hoc eritis  (Megtekintve 6397 alkalommal)

Nem elérhető Quator

  • Haladó
  • ***
  • Hozzászólások: 635
  • Aktivitás:
    1%
  • Karma 1
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #75 Dátum: 2016. November 07. 16:03:41 »
Prince J. Milliner

*A vadőrnek álcázott ragadozó kissé megrogyasztja vállait Mo gunyoros kifakadására. Azonban ebben a gesztusban nyoma sincs meghunyászkodásnak. Sokkal inkább és sokkal érezhetőbben a beletörődés a dolgok alakulásába. Ezt még egy gunyoros vigyorral keretezett fejcsóválás is követi.*

- Ejj-Ejj. Ti tudatlan kisgyermekek. Sose tudjátok mikor kell megállni. Egyszerűen nem érzitek hol a határ.

*Tekintetét közben Mo-ra és két hátrébb lévő társára szegezi. Viszont a pillantásban mostmár a gyilkos elhatározás hideg tüze ég. Néhányszor ökölbe szorítja és kinyitja kezeit, miközben közelebb engedi a felszínhez a mai este folyamán immáron másodszor elégedetten üvöltő Bestiát. Egészen annyira, hogy a fekete és vérvörös színekben játszó karmok ismételten átvegyék megnyúló ujjai helyét. Bár nagy a kísértés, hogy átadja magát az önfeledt puszítás mámorának, de ezt mégsem engedheti meg magának Prince, így marad a tudatos tervezés: Felméri, hogy ha mégis megvilágosodik leendő áldozatai valamelyikének, hogy mi következik most, akkor el tudja-e állni a Gangrel a menekülő útját? Minden esetre egy dolog már biztos: Mo nem megy el innen bántatlanul és ha mód adódik rá, igenis énekelni fog, bármiről, amiről csak Prince hallani akar.

Végül a szavak ideje lejárt és a felé induló Mo-ra veti magát a vámpír. A baseball ütőt meg sem próbálja hárítani. Bízik az élőholt test természetfeletti szívósságában, illetve abban, hogy ő lesz a gyorsabb és mire az ütő lecsapna, Mo már a belei visszagyömszkölésével lesz elfoglalva.*


Nem elérhető Cyrgaan KheaLorn

  • Nemeskyr kardforgató
  • Veterán
  • ****
  • Hozzászólások: 857
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
  • A hóhajú erioni
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #76 Dátum: 2016. November 17. 19:21:15 »
Charles Bonano

Halovány mosollyal nyugtázza a leskelődő szomszédokat. Rebbenő függönyök, gyanakvó, de mégis ostoba kis kurafiak, pletykás vénasszonyok. Nem, mintha tartania kellene valamelyiküktől is, de valahogy gyomrot csiklandozóan mulattató a tudat, hogy figyelik, és miközben valójában nem látnak semmit, tévébámulástól elcsökevényesedett agytekervényeik kétségbeesetten próbálnak valami magyarázatot adni arra, amit felfedezni vélnek.
Bőrkesztyűs kezével a hasztalan csengetés után a kopogtatót ragadja meg, mire a bent levők hirtelen megmozdulnak. Arcán a mosoly kissé kiszélesedik, hallván a leendő üzletfelei között lezajló szóváltást. A nyíló ajtón gyorsan belép, és lassan, módszeresen szemügyre vételezi a berendezést, az ingóságokat és természetesen a két díszpintyet is.
Az elé álló Joe-ra mosolyog, miközben a mindvégig mögötte maradó másik motozás céljából tapogatni kezdi. A pisztoly persze a kesztyűtartóban maradt, így nem fog találni a fickó semmit, az arcára azonban mégis engedi kiülni a haragot és a helyzet felett érzett rosszallását, és gondolatban felró egy fekete pontot a leendő megbízás mellé. Pondrók - vicces, hogy azt hiszik, szüksége van bármilyen eszközre, hogy ártalmukra legyen.
A motozás végeztével beljebb lép, és körülnéz valami olyan alkalmatosság után, amire leülhet. Végül az egyik, közepesen mocskos fotelt nézi ki magának, odalép, majd gondosan leporolja, majd kecses mozdulattal leül.
Előbb az egyik, majd a másik fickóra emeli a tekintetét, majd a zakója belső zsebéből egy cigarettatárcát vesz elő, és rágyújt. Egyszerű praktika ez valódi természetének elleplezésére, elvégre ha bagózol, csak ember lehetsz, nem?
Kifújja a füstöt, keresztbe teszi a lábát.


- Nem különösebben kedvelem az efféle procedúrát. - címezi a szavait az őt megmotozó fickónak.

- Azt hiszem, uraim, hogy önök eltévesztették a házszámot, ahogy mondani szokás. Megtudhatnám, miként tettek szert az elérhetőségemre?

Hangja kimért, hideg, de modora udvarias - árnyalatnyi fenyegetéssel, és a hatalom biztos tudatával meglapulva a háttérben. Újabb szippantás a cigarettából, a karót nyelt viselkedés változatlan. Kérdő tekintettel fordul hol az egyik, hol a másik férfi felé.
"A férfit csak ezután vettem észre. Igazi ragadozó volt: hószínű, vállig omló sörény, markáns, óarany árnyalatú, kyr vonású arc, a szeme pedig... förgeteg-szürke, mint vihar után a hajnali ég. Egy tisztavérű kyr."

Alan O'Connor - A Halál hét arca

Nem elérhető Alaric

  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 884
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 1
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #77 Dátum: 2016. November 20. 12:45:55 »
__________________________________________________

Helyszín: Boston, Mandarin Oriental, Anderson apartmanja
Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este háromnegyed 11
Résztvevők: Morgan Dunsirn
__________________________________________________


*Anderson szeme megvillan, ahogyan megosztod vele a feladatát. Elégedett félmosoly terül szét az arcán, majd egyértelműen bólint. Talán már azon gondolkodik, mennyi jégkockát kell tartani a frigóban amivel le tudja hűteni a pöcsét a sok aktus után...*

__________________________________________________

Helyszín: Boston, Morgan Dunsirn menedéke
Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este negyed 12 körül
Résztvevők: Morgan Dunsirn
__________________________________________________


*Kamdyn energiabefektetése, hogy az elvárásaidnak megfeleljen, mindössze a vendégvárás formalitásait jelenti. Az, hogy a vendégek mennyire elégedettek a tálaltakkal, látottakkal, már érdektelen a számára. Így a főfogás is csak egy septiben összedobott menü, mely mellőzi a te preferenciádat. Számodra a fent lekötözött vendég lett szánva. A Dunsirnok hagyományos ízlésvilágának említésére egy pillanatra elgondolkozik, majd egy játékos mosoly húzódik a szája szegletére.*

- Ha gondolod készíthetek egy desszertet, amit neked is érdemes lenne megkóstolnod.


***


*Indulatod ellenére a tekinteted hideg marad és közömbös a srác szenvedése iránt. A véres, összegörnyedt test csak kicsivel később ébred rá, hogy könyörgése semmirevaló. A gyorskötöző előhúzására már a lelke is megtörik, nem csak a teste. Nyelvéről immár kínai szavak és fohászok gördülnek le, legalább is a hanghordozása erre utal. Erőtlenül béklyózza meg magát, melyet személyesen megigazítasz a végére. Durván felhúzod a földről a hajába markolva és durván az ágyra taszítod. Ahogy fölé hajolsz már nem tudsz ellenállni a Bestia hívásának, az agyaraid ösztönösen csúsznak ki a szádból és a tekintetedben fellobban az éhség szikrája. A prédádban pedig a halálfélelem ül ki. Megpróbál ellenállni, de esélytelen veled szemben. Szinte szétmarcangolod a nyaki ütőeret, a srácból pedig egy földöntúli sikoly tör elő. A klánodra jellemző átok meggátolja a mámor terjedését az elméjében, sőt tovább fokozza a fájdalmait. Ordítása egészen addig tart, amíg ez éltető életerőd szívod magadba, amint kielégítetted a Fenevadat és benyalod a sebet nyomban elájul. Az unokád tükrében megigazítod magad és csak most tűnik fel, ahogy véres kezeivel összemaszatolta az öltönyödet ahogy védekezni próbált. Majd felrángatod és leviszed a kamrájába a még mindig kábult kínait. A főfogás még életben van, viszont annyira gyenge, hogy a táplálkozásodba valószínűleg bele fog halni. Legalább az alapanyag garantálva lesz a desszerthez... Kamdyn a takarítószemélyzet említésére hümment ami nála egyet jelent a beleegyezéssel.*

*Felvonulsz a szobádba, hogy a nem várt kellemetlenségek után szalonképessé varázsold magad. A tükörből látottakból a procedúra egy zuhanyt is magába foglal, valamint a teljes ruhaszett lecserélését. Mielőtt megejtenéd mindezt, beütöd a számítógépedet védő jelszót, amivel felvillan a képernyőre háttere. Gyors mozdulatokkal ellenőrzöd az elektronikus üzeneteidet a szokásodhoz híven, és elégedetten látod, hogy Atyád válaszolt a nem régiben írt leveledre. Mosolyt csal az arcodra, hogy milyen erőfeszítéseket kellett tegyél, hogy a vénség megszokja a technikát. A levél hasonló skót gael nyelvezetű, akárcsak a tiéd volt.*

"Gyermekem,

Mindig megdobban halott szívem, ha hallok Felőled, így természetesen kutatásaim eltörpülnek Személyed fontossága mellett.

Szavaidból meglepettséget érzek ki, mely előtt értetlenül állok. A szívélyes fogadtatás, mint hivatalos bemutatkozás Boston hatalmasai előtt mindig is illúzió s hamis ígéret volt, melyet illő lett volna felismerned. Egy látszat, annak biztos tudatában, hogy olyan vértestvér rangját kell Magadhoz ragadnod, ki finoman szólva sem tisztázott körülmények között távozott e pozícióból. Ez gyanakvásra, s elővigyázatosságra ad okot. Remélem a továbbiakban nem kell Téged emlékeztetnem ennek fontosságáról s kiemelnem ennek jelentőségét.

Számítottam arra, hogy a helyzet előbb-utóbb megköveteli a szükségét, hogy az elengedhetetlen háttértudás birtokába kerüljél, igaz, a vártnál jóval hamarabb. A kényes szituációra való tekintettel megsürgettem az erőforrásaimat s kapcsolataimat, bár figyelmeztetlek, a szűkös időintervallumra való tekintettel kezeld ezen információkat kellő kétellyel s óvatossággal. Természetesen olyan kutatásnak is alávetem magam, mely mentes a hirtelenjében összehordott morzsáktól, de magától értetődően, ez a folyamat elnyúlhat. Azon tudás mellett, melynek birtokában jelenleg vagy, a következőket sikerült előásni, az Általad említett "Vajákost" kivéve, akinek kiléte rejtélyt hordoz magában.

Bartholomeo Giovanni önmagában kevésbé egyedülálló s megdönthetetlen, egy a sok olasz közül, kik jellegtelenül pózolnak a hamis hatalmuk árnyékában. Azonban ez a hatalmi tetszelgés - a többivel ellentétben - jelentős erőforrásokkal s kapcsolatokkal párosul, mely felett eltekinteti ostobaság s vétség lenne. Ezen szálak egészen az olaszországi kriptákba is elérnek, s nem kétséges, hogy személyében az Ősök bábjátékosát szemlélhetjük. Így erősen tiltakozom, mondhatni parancsolom, hogy zárkózz mindenféle megnyilvánulás ellen, mi szembe fordítana Bartholomeo törekvéseivel, már csak a családunk érdekében is.

Jack Millinerről nem érdemes értékes gondolatokat, de még szavakat sem vesztegetni. Leírásod javában magába foglalja az összes lényegi s egyben lényegtelen információt, ami személye körül leng. Annyit fűznék hozzá, hogyha úgy döntesz egy urnába helyeznéd porait, úgy menj biztosra Gyermekem, mert a félig végrehajtott cselekvések bizonyosan kudarcra vannak ítélve. Előtted már megpróbálták, s e kísérletek repertoárjába tartozott egy kétszintes ház felgyújtása is, mely - mondanom sem kell - csúfos véget ért a meggondolatlan kísérletező javára.

Ami viszont Patrick Millinert illeti, az aggodalomra ad okot. Pár évtizeddel ezelőttig mindössze egy tehetségként volt számon tartva, amikor is átesett az Ölelésén. Azonban ezen rövid időszak alatt, olyan hatalomra tett szert, mind a fizikai s mind a spirituális világban, melyre elenyésző számú családtag képes csak. Jártassága a nekromancia kétesen gyönyörű tudományában az enyémet is meghaladja. Menetelését rejtély fedi, ami felettébb veszélyessé teszi. LÉGY ÓVATOS A KÖZELÉBEN!

Levelem nem marad el, amint értékes információk birtokába kerülök.

Atyád"
"Dudák, dudák, nyam-nyam-nyam, dudák, dudák, a csaj legyen buta." - A Bundy-krédó

"The world is against me. It wouldn't be fair otherwise."

Nem elérhető Alaric

  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 884
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 1
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #78 Dátum: 2016. November 20. 13:34:29 »
__________________________________________________

Helyszín: Boston, Roxbury, Seavers St. 389.
Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este 11
Résztvevők: Charles Bonano
__________________________________________________


*Néma Joe állja a pillantásodat, azonban az feltűnik, hogy ez a pillantás mellőzi az efféle farkasnézésre jellemző kihívást, inkább csak a kötelesség velejárója. Egyszóval kurva ciki lenne félrenézni. A motozás sem professzionális szinten zajlik annyi kiviláglik, bár valószínűleg így is praktikus megoldása lenne a fegyverkeresésnek. Ám ugye azt nem találnak, így szabad az út a kanapé felé. Néma Joe kérdőn és értetlenül Frankra pillant, de végül szótlanul követnek, ahol előadod aggályaidat a két férfi profizmusát illetően. Mily meglepő, de Joe ismét a másikra tekint, és mily meglepő, de kérdőn. Motozós Frank viszont ellentéte társának és az tekintete igenis a kihívás fényével villan. Úgy látszik ő a helyi "bassz szájba" ha eddig nem is esett volna le. Cseppet sem törődik az árnyalatnyi fenyegetéssel, de így van már ez azoknál, kik az alvilágban csak verőembert játszanak. Egy pillanatra elgondolkozik, mit is mondjon, végül a farmerja hátsózsebéből egy sárga borítékot húz elő, amit jól láthatóan felmutat.*

- Egy olyan ember alkalmazná pár órára, aki hajlandó jól megfizetni a szolgáltatását. Ez az előleg, attól függetlenül, hogy elvállalja vagy sem. Viszont ha rábólint, akkor ebből még kettő a markát üti.

*Céloz a fickó a borítékra, amit meglenget, hogy nyomatékosítja a célozgatását. Vagy a reakciódra vár, vagy éppen azon agyal vajon az öledbe hajítsa-e a sárga borítékot, mindenesetre egy pillanat erejéig elhallgat. Végül odalép - egy kissé vonakodva, amire legalább ezer okot lehetne mondani - és átnyújtja a szóban forgó tárgyat. Ha belenézel, úgy nagyjából száz Benjamin Franklin arckép köszön vissza rád, azaz 10.000 dollár hever a boríték rejtekében. Ha nem nézel bele, úgy csak egy sárga borítékot látsz, mely tapintásra sok pénzt foglal magában. Hacsak nem egy dolláros bankjegyekről van szó...*
"Dudák, dudák, nyam-nyam-nyam, dudák, dudák, a csaj legyen buta." - A Bundy-krédó

"The world is against me. It wouldn't be fair otherwise."

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #79 Dátum: 2017. Január 03. 20:35:00 »
Morgan

Morgan a desszert lehetőségén eltűnődik. Tetszik neki az ötlet, így aztán
-Eee.. az első alkalommal inkább nem - gondolja meg magát mégis
-Nem ismerem őket, így inkább a következő látogatásukig várnék ezzel. Ezek az amerikaiak bármire képesek - még a végén meglepnek valamivel, amire nem számítottam. Szóval majd legközelebb - válaszolja.

A kínai srác fohászai vagy rimánkodásai nem érdeklik Morgant. Sok elődje hasonlóan cselekedett, és az utána érkezők közül is számosan fognak még így viselkedni. Igazán csak két fontos feladata van - hogy táplálja Morgant, és hogy majd meghaljon. S ez a két tulajdonság bár fontos, de nem emeli ki sorstársai közül, hogy másképp tekintsen rá mint - élelemre.
A srác félelme feljebb korbácsolja az étvágyát - hogy aztán a Bestia irányítása mellett kielégíthesse azt. Mohón, nagy kortyokban nyeli az értékes vitaet, ahogy a srác alatta sikoltozva hasztalan tiltakozik. Máskor talán elnézést kért volna a szétmarcangolt ütőér miatt - de úgy érzi, hogy aki egy lámpával többször fejbe veri a vendéglátóját - az ne csodálkozzon, ha kisebb kellemetlenségek érik. Így szótlanul kászálódik le az ájult testről. A toalettjének ellenőrzése közben bosszúsan veszi észre, hogy a srác felettébb figyelmetlenül, vagy udvariatlanul - de összevérezte az öltönyét. Két ujjal megigazítja a szemüvegét

-Legközelebb azt hiszem, hogy inkább a hátuk mögött fogom megkötözni magukat - közli a véleményét a látottakkal kapcsolatban, majd letörli az állán kövérlő vércseppet, és lenyalja az ujjáról. Ezután lép csak a sráchoz, hogy a pincébe vigye.

Lent meglátogatja a "főfogást" is. Jó estét kívánva lép mellé.
-Elnézését kérem, hogy nem teljesen szalonképes az öltönyöm - indítja a Morgan a társalgást
-Remélem nem unatkozott nagyon, amíg várt - de sajnos kaptam egy visszautasíthatatlan meghívást. Gondolom Ön is járt már így - beszél tovább, és nem igazán érdekli, ha a pasas nem igazán értékeli.
-A jó hír az, hogy teljesen új élményben lesz része és elválnak útjaink, ha minden jól megy - magyarázza Morgan kedélyesen
-Ugyanis meg fog halni - teszi hozzá magyarázatképp
-Kíván esetleg egy utolsó mondatot megosztani? - érdeklődik, aztán újra nekiáll táplálkozni. Itt már talán kissé visszafogottabban étkezik, s miután befejezte, megvizsgálja a testet. Ha meghalt, akkor megállapítja a halál időpontját, ha pedig még haldoklik, akkor türelmesen és érdeklődve figyel - hátha tapasztal valamit, ami az eddigi több száz eset közül kiemeli, és érdemes  megjegyezni.


Odafent Atyja levelét gyorsan elolvassa, és utána megindul tisztálkodni. A forró zuhany alatt van ideje átgondolni, hogy mit is írt általa valóban sokra tartott Atyja. Nem csak nem döntheti meg Bartholomeo hatalmát ha a szükség úgy hozza, de még össze sem veszhet vele.
Node a Millinerek fejének felfüstölését és zanzásítását nem ellenzi - ha bár Patrick jártassága kissé új megvilágításba helyezi a dolgokat. Ez alapján a kívánt elhalálozási sorrend bár nem változik, a módszert viszont kétszer is jól meg kell gondolni. Elsőként mindenképpen Patrickról kell majd gondoskodni - mert fordított esetben már a gyanút fogott Patrickkal sokkal nehezebb dolga volna, s talán még az újból elhunyt testvért is kifaggatná, hogy mi is történt. A Vajákos jelenleg ismeretlen tényező - de vele nem kíván összeveszni - nem óhajt több fronton is harcba bocsátkozni. Megszerzi a kikötőt, és ha már megszilárdította kissé a helyzetét, leszámol a Millinerekkel. Azután pedig végre újra azzal foglalkozhat, amivel szeret - a kutatásaival - dönti el a prioritási sorrendet Morgan. Aztán átöltözve, tisztán és üdén megy le a borpincébe - ahova már talán Anderson is megérkezett időközben.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Alaric

  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 884
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 1
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #80 Dátum: 2017. Február 19. 20:26:08 »
__________________________________________________

Helyszín: Boston, Morgan Dunsirn menedéke
Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, éjfél
Résztvevők: Morgan Dunsirn
__________________________________________________


*Miután a kicit-cipősz kínai fiatalembert bezártad a cellájába, a főfogásodra szenteled a figyelmed. Részedről igen modortalanul nem reagál a megjegyzéseidre, a küzdelem az élethez kiveszett belőle. Így a kutatásaid folytatásához remélt átütő élmény és eufória elmarad, egy halk nyögéssel távozik el a túlvilágra a férfi.*

*Körülbelül 20 percet emészt fel az idődből a toaletted helyre igazítása, a gőzölgő zuhany alatt pedig van lehetőséged átgondolni Atyád szavait. Már csak az a kérdés, ha valóban Patrick Milliner generálta a szállodabeli incidenst, vajon nem az volt-e az eredeti szándéka, hogy ellene fegyverkezz...?*

*Éjfél előtt nem sokkal vonulsz le a borospincébe kifogástalan megjelenésben. Számításaid Anderson jelenlétét illetően helytállónak bizonyultak, a férfi az asztalfőtől jobbra, az első széknél foglal helyet keresztbe tett lábbal, összekulcsolt kézzel. Azt, hogy az elhelyezkedése szándékosan sértő lenne-e Kamdynra nézve, nem tudod eldönteni, de valószínűsíthető, hogy mindössze kényelmi szempontok lettek figyelembe véve, ha megvizsgáljuk a tényt, hogy a nő fog tálalni. Mindenesetre ez a fricska bizonyosan üdítő a számára. A terítés tökéletes, minden tekintetben részletes és az illemnek megfelelő. A helyiségben inkább félhomály uralkodik, de csak annyira, hogy ne legyen túl zavaró a szemnek. Hamarosan Kamdyn hangja szűrődik le fentről, miszerint megérkeztek a vendégek. Ezt megerősítve a csengő is jelez két perc múlva, majd pedig beszélgetés foszlányai jutnak el hozzátok, elsősorban Kamdyn kinézetét dicsérik. Éjfél van pontosan.*

*Az unokád levezeti a vendégeket, kezében egy 9 szálból álló sötétkék csillaghagyma bokrétával, valamint egy doboz, elegánsan csomagolt bonbonnal. A virágillemtan egy olyan része az etikettnek, melyet csak kevesen ismernek, ahol mind a színeknek, mind a virág típusának jelentősége van. Míg a sötétkék a hűséget szimbolizálja, a csillaghagymát  - eredeti olasz nevén, "Fabiola", babot jelent - párhuzamba lehet vonni az égig érő babbal. Így a kompozíció utalhat egy hosszú és gyümölcsöző kapcsolat kezdetére. Úgy tűnik az urak figyelnek az apróbb részletekre. Kamdyn félrehúzódik az útból, így van lehetősége átadni a vendégek vezetését az időközben asztalt bontott Andersonnak. A férfi kézfogással üdvözli őket, Kamdyn pedig angolosan távozik. Immár Andersont követik a vendégek, aki illedelmesen bemutat titeket.*

*A két vendég közül Jeremiah Sully megy elől, mögötte kissé lemaradva a jóval fiatalabb Edward Callaway. Jeremiah a 40 évei derekán járhat, őszes hajú, meglehetősen sármos vonásokkal. Öltönye jó ízlésről árulkodik, valószínűleg személyre szabott darabról van szó. Átlagos magasságú, jó kiállású férfi, kiejtése pedig jómódú családra enged következtetni.*

*Edward a 20-as évei közepe-vége felé járhat, viszonylag magas, vékony, szintén jó képű srác. Idősebb társával egyetemben hátra van fésülve a haja és ápolt, borotvált arcszőrzettel rendelkezik, szemüvege pedig intellektust sugároz. Öltönye hasonló kvalitásokkal bír, mint társáé, viszont a szakavatottaknak feltűnik, hogy az artikulált kiejtése nem ösztönös - habár jól begyakorolt -, inkább betanított. Enyhe ír akcentus is vegyül a mondataiba, melyet igyekszik leplezni.*

- Üdvözöljük, Mr. Dunsirn, igazán köszönjük, hogy fogadott bennünket. - szólal meg a Tündér, majd hozzáteszi pár leheletnyivel később egy üveg vörösbort nyújtva feléd. - Úgy értesültünk, hogy szereti a finom borokat. Ez egy '94-es évjáratú, Araujo Cabernet Sauvignon a Eisele Pincészettől. Azon évjárat legkedveltebb bora. Úgy gondoltuk, bizonyára érdekesnek fogja találni az amerikai védjegyű termékek fogyasztásának lehetőségét.

- Engedje meg, kérem, igazán ízléses az elrendezés. - bókol a fiatalabb egy meleg mosollyal az arcán.

*Időközben az unokád visszatér a vázával a kezében, benne a pompás csokorral. Miután elhelyezte a virágot az asztalon megkérdezi, hogy találhatja-e a vacsorát, majd felvonul és pillanatokon belül visszatér immár a fogásokkal.*
« Utoljára szerkesztve: 2017. Február 21. 16:41:40 írta Alaric »
"Dudák, dudák, nyam-nyam-nyam, dudák, dudák, a csaj legyen buta." - A Bundy-krédó

"The world is against me. It wouldn't be fair otherwise."

Nem elérhető Alaric

  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 884
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 1
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #81 Dátum: 2017. Február 21. 17:57:18 »
__________________________________________________

Helyszín: North Quincy, The Irish Pub
Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este fél 12 körül
Résztvevők: Prince J. Milliner
__________________________________________________


*Vészjóslóan csúsznak ki a karmok az ujjadból, a fájdalom és a halál ígéretét hordozva magukban. A szavak ideje lejárt. Egyszerre mozdulsz a tagbaszakadt pultossal, aki ösztönösen lendítésre emeli a baseball ütőjét. Eredeti tervét, miszerint szilánkosra zúzza a térdet, megváltoztatja, és célja immár a "kést" tartó kezedet szétzúzni. Támadásotok egy időben talál be, azonban természetfeletti állóképességed felfogja a sebzést, sziklaszilárd tartásodnak köszönhetően, pedig kicsavarodik a pultos kezéből a fatestápoló. Ahogy a félelmetes karmaid átszelik a távolságot és belemarnak Mo mellkasába, a karmolás nyomán a férfi pólója megtépázódik és sűrű vér bugyog elő a sebből. Végigviszed a mozdulatot, de ahogy Moval vagy elfoglalja oldalról két újabb ütést szenvedsz. Az egyik matróz jóvoltából egy sörösüveg robban szét a vállad és a nyakad táján, plusz egy ököl csattan rajtad valahol vese tájékon. Jókora erő lehetett az ütésben, mert még ilyen harci állapotban is érezted.*

*Azonban nem törődsz a másik két alakkal, a Bestia fűti a véred, űz Mo felé, hogy ne hagyd elmenekülni. Gonoszan és éhesen villan a tekinteted, prédád elméjébe pedig felismerés kúszik. Kétségbeesés és félelem tükröződik az arcán, az egyetlen dolog ami átfut az agyán, hogy minél messzebre kerüljön tőled. De tehetetlen. Balosod előre lendül, mintegy összekapcsolva az előző mozdulatot, most alulról törnek a karmok a hús irányába. Mo megpróbál kitérni, de túl lassú hozzád képest, így a karmok belevájnak mélyen a férfi combjába. Az felüvölt a fájdalomtól és összecsuklik, mintha egy marionett bábut vágtak volna le a köteleiről. Ahogy egész testedet belevitted a támadása és a csípőd tovább fordul a lendülettől, a látószögedbe kerül az egyik matróz. A sörösüveg széttörése a válladon az ő nevéhez fűződhet, mert látod, ahogy a jobb markából egy halovány vércsíkocska kígyózik. Azonban ez nem gátolja meg abban, hogy egy bal horgot megindítson az állkapcsod felé ártó szándékkal. Szerencsére ez a találat kevésbé olyan pontos és erős, mint a társáé, így nem hat meg a manővere. Ám alig hogy eléri az arcod, jobbodat a másik félnótás hátracsavarja, baljával pedig átkulcsol a nyakad körül, így próbálva meg leszorítani és mozdulatlanná tenni.*

*Baloddal ráfogsz az alkarjára, majd lefejted magadról a kezét, jobbodat pedig kirántod a vasmarokból. A mögötted álló tehetetlen a te nyers erőddel szemben, ledermedve nézi végig, hogy szinte erőlködés nélkül szabadulsz a béklyóból és szó szerint kibelezed a társát egy jól irányzott csapással. A matróz krumplis-zsákként esik térdre, miközben utolsó erejével megpróbálja visszatartani kiömlő belsőségeit. Mire a mögötted álló elkezd hátrálni kezét feltartva, addigra az élet is kiszökik a keménykedő flótásból. Ahogy esetlenül hátrál először egy székbe ütközik, majd ahogy visszanyeri egyensúlyát eszeveszett futásba kezd a hátsó ajtó felé.*

*Mindössze pár másodperc leforgása alatt végeztél a kemény legényekkel. Az egyik egy szép nagy vértócsát ereszt éppen a padlóburkolatra, míg a másik kettő a kijáratok felé igyekeznek, Mo pontosabb a sántikálás és kúszás között válogat. Istenként tündökölsz a bárban: te döntöd el melyik él és melyik hal.*
"Dudák, dudák, nyam-nyam-nyam, dudák, dudák, a csaj legyen buta." - A Bundy-krédó

"The world is against me. It wouldn't be fair otherwise."

Nem elérhető Quator

  • Haladó
  • ***
  • Hozzászólások: 635
  • Aktivitás:
    1%
  • Karma 1
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #82 Dátum: 2017. Március 04. 12:46:47 »
Prince J. Milliner

*Amilyen gyorsan kezdődött, olyan gyorsan véget is ér a harc. Ismét a vadász győzedelmeskedett a prédák csordája felett. Ahogy a harc átcsap több-kevesebb lendülettel kivitelezett menekülésbe Mo és a megmaradt matróz részéről, Prince tudatába egy sokkal sötétebb késztetés kúszik, mint a gyilkolás öröme. A kiontott vér szaga és a harc során elhasznált saját vitae hiánya sosem jelent jót. A veséje tájékán érzett tompa lüktetést ösztönösen csillapítja és meg is szünteti még egy kis vitae felhasználásával a vámpír. Miközben két-három hosszú lépéssel beéri az ajtóhoz botladozó Mo-t. ... Ezzel esélyt adva a matróznak a menekülésre. A legjobb rémtörténetek mindig akkor keletkeznek, ha van egy szemtanú, aki túléli és nem csak a nyomokból kell összerakni a sztorit. ... Viszont a legjobb rémtörténetekben csak egy túlélő van. :devil:

Prince rátapos Mo sérült combjára, hogy megállásra kényszerítse a pultost. Ezt követően pedig megragadja karmos mancsával az összetört férfi nyakát, hogy mellé guggolva maga felé fordítsa. A hatás kedvéért nem áll ellen a késztetésnek és hagyja, hogy az egyre töményebb vérszagra előcsússzanak agyarai is a szemfogak helyén.*


- Nos, Mo. Ott tartottunk, hogy Keefe kikötőmestert keresem és nagyon okosan kitaláltad, hogy nem az irodájában szeretnék vele találkozni 10 és 2 között. ... Bár komiszak voltatok a barátaiddal, de adok még egy utolsó esélyt neked.

*Az "utolsó" szót jelentőségteljesen ismét megnyomja Prince, utánozva Mo korábbi hanghordozását, amikor le akarta koptatni őt. Bár úgy véli, hogy erre nyincs igazán szükség, Mo lassan, de biztosan megértette a helyzetét az elmúlt percben.*

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #83 Dátum: 2017. Március 06. 19:59:14 »
Morgan

Morgan a borospincébe lépve biccent Andersonnak, aztán töprengve tekint végig a polcokon, hogy vajon mivel is lephetné meg leginkább a vendégeiket. Aztán tőle nem meglepő döntést hoz, és leemeli azt azt üveget, amelyet az alkalomhoz illőnek gondol. A csengő hangjára a fali digitális kijelzőre néz - úgy tűnik, hogy nem az olasz rokonok pontatlanságát hozzák. Finoman leteszi az üveget az asztalra, és  a fentről érkező zajokat hallgatja, miközben még egyszer végignéz a terítéken, hogy minden a helyén van-e? Mivel úgy tűnik, hogy nincs semmi kivetni való, nyugodtan ácsorogva várja hogy betoppanjanak a vendégek. A csokorra vet egy gyors pillantást - úgy tűnik, hogy igyekeznek megfelelni, és nem amerikai módon rúgták be az ajtót. Morgan képzeletben felír nekik egy piros pontot, bár az is igaz, hogy ez nem mentené meg őket attól, hogy végezzen velük, ha az érdeke azt kívánja. Morgan közben lehúzza a kezéről az amúgy is átfagyott finom bőrkesztyűt, és gyors, határozott kézfogással fogadja a két férfit.
-Részünkről a szerencse - válaszolja kimérten. Hogy kissé enyhítsen a formalitáson, még hozzá teszi, amikor a borról esik szó
-Oh, igen, pár hete már az amerikai termékeket kóstolgatom - válaszolja.
Kamdyn kérdésre biccent, hogy természetesen, ha minden készen áll, és az urak is helyet foglaltak, lehet tálalni.
-Node azért úgy gondoltam, hogy a vacsora végén talán Önök is belekóstolnának pár csepp történelembe. Egy, a századfordulón palackozott Vin Mariani talán megteszi indulásnak
- int az asztalon álló üveg fele.
- Amíg be nem tiltották, Viktória királynő, Thomas Edison, Grant tábornok, Alexandre Dumas is rendszeresen fogyasztotta, nem beszélve VII. Eduárdról, Alexandra Fjodorovna orosz cárnéről,  és XIII. Leó pápáról. S ha hiszik ha nem, még utódja, a később szentté avatott X. Piusz is élt vele - tart egy rövid hatásszünetet - Igazán illusztris társaság, ha engem kérdeznek. Az alapelv egyébként zseniálisan egyszerű -  bordeaux-i borba kevertek kokaleveleket. Sajnos azonban '14-ben kivonultak a piacról a túlzott szabályozásnak köszönhetően...

Morgan a vacsora alatt, mivel amúgy sem eszik, még néhány történelmi érdekességgel "untatja" a vendégeket, bár ha lehet, akkor Andersonra hagyja a beszédet - elvégre az ügyvéd korban közelebb áll a vendégekhez, vagyis könnyebben szót érthet velük. Az üzletre csak a bor (és esetleg szivar) fogyasztása közben, mintegy levezetésként tér rá.
-Uraim, térjünk rá lassan az üzletre. Mindannyiunknak szükségünk van valamire a másiktól. Önök, ha jól értesültem Andersontól - vet egy pillantást a ghoulja fele - hosszú távra keresnek fix patrónust. Nekem meg szükségem van az önök erőforrásaira - kis szünetet tart, aztán Morgan korrigál kissé - Természetesen messze nem az egészre. Sem kedvem sem időm sem érdekem nem fűződik ahhoz, hogy komoly változásokat eszközöljek - megy elébe egy esetleges tiltakozásnak - A támogatásomért cserébe elsősorban információkra van szükségem, amit az önök hálózata megszerzett, vagy meg tud szerezni. Másodsorban pedig a bevételek jelképes egy százalékára tartanék igényt - mely úgy érzem, nem fogja alapjaiban megváltoztatni egyikünk anyagi helyzetét sem. S persze az üzletmenetbe egyáltalán nem óhajtok beleszólni, mivel az az Önök szakterülete - de nehézség esetén természetesen állok rendelkezésükre, mivel úgy vélem, mindannyian a sikerben vagyunk érdekeltek - zárja a monológját Morgan. Amennyiben rábólintanak, int az unokájának, hogy hozhatja a finoman metszett üvegpoharakat, hogy megpecsételjék a az alkut.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Cyrgaan KheaLorn

  • Nemeskyr kardforgató
  • Veterán
  • ****
  • Hozzászólások: 857
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
  • A hóhajú erioni
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #84 Dátum: 2017. Március 13. 19:35:36 »
Charles Bonano

Lehet, hogy érdemes volna ezt a Joe gyereket lehűteni. A másik akarata vagy határozottsága nem több egy cipőtalpra ragadt rágógumiénál - ez a farok viszont tényleg azt hiszi, hogy "az ő seggéből süt a nap", ahogy a britek mondják.
Túl okosnak nem tűnik önmagával roppantul elégedett cimborája sem, és az akarat mezején is minden valószínűséggel elvéreznének, ha arról lenne szó. Válasz helyett a Joe nevű egy borítékot vesz elő, és közli a tényállást - szavai megerősítik Charlesban azt a sejtelmet, hogy nem maguktól sikerült kitalálniuk, hogy kérjék meg valami szívességre. Nos, az őszintét megvallva, ez a kisebb meglepetés. A fickó végül rövid gondolkodás után a kezébe nyomja a borítékot.


- Hmhh.

Mosolyodik el a bajusza alatt. Megforgatja a szeme előtt a borítékot, de nem nyúl bele és nem is nyitja ki. Ha előleg, akkor ingyen volt, tehát tökmindegy, mennyi. Kecses mozdulattal süllyeszti a zakója belső zsebébe. Eszébe jut, hogy régen szívott a cigarettából - hiába, a légzés rutinja egy idő után a múlté lészen -, ezért gyorsan beleszippant, és szinte észrevehetetlenül, de összerezzen a felizzó füstrúd-végre pillantva. Kifújja a füstöt, és újfent alaposan szemügyre veszi vendéglátóit.

- Sajnálom, ennyi információ alapján nem áll módomban dönteni.

Legyen Joe. Ő talán válaszol is, és nem csak egy kérdő pillantással a haverja felé. Épp ezért a határozottabbnak tűnő fickóra szegezi a tekintetét.

- Mi volna a feladatom? Gondolom nem véletlen, hogy a titokzatos ember éppen arra kérte magukat, hogy az én telefonszámomat tárcsázzák. Feltételezhetően a tarifámmal és a ... khm... munkámmal is tisztában kellett lennie már régebben.
Nos?
"A férfit csak ezután vettem észre. Igazi ragadozó volt: hószínű, vállig omló sörény, markáns, óarany árnyalatú, kyr vonású arc, a szeme pedig... förgeteg-szürke, mint vihar után a hajnali ég. Egy tisztavérű kyr."

Alan O'Connor - A Halál hét arca

Nem elérhető Alaric

  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 884
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 1
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #85 Dátum: 2017. Május 07. 15:40:19 »
__________________________________________________

Helyszín: North Quincy, The Irish Pub
Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este fél 12 körül
Résztvevők: Prince J. Milliner
__________________________________________________


*Mo felordít a fájdalomtól, ahogy a felsértett combjára taposol. Az egész helyiség, még az ablakok is beleremegnek az üvöltésbe és nincs kétséged arról, hogy a szomszéd üzleti egységekbe is áthallatszik.  Micsoda balszerencse, hogy nincs senki aki meghallhatná... Egy erőteljes mozdulattal átfordítod a tagbaszakadt pultost a hátáról, kényszerítve, hogy farkasszemet nézzen  az éhesen izzó tekinteteddel. Ügyetlenül megpróbálja a karmos tenyeredet lefejteni a nyakáról, ám ez a manőver ilyen támaszkodó pozícióban eleve kudarcra van ítélve. Látod, ahogy a pupillája kitágul a rettegéstől, és egyszerűen ledermeszti a kicsusszanó agyaraid látványa. Nem kell túl sokáig győzködni, hogy beszéljen.*

- Nem... nem tudom hol van most... azt nem mondta meg... esküszöm, nem tudom!
"Dudák, dudák, nyam-nyam-nyam, dudák, dudák, a csaj legyen buta." - A Bundy-krédó

"The world is against me. It wouldn't be fair otherwise."

Nem elérhető Alaric

  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 884
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 1
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #86 Dátum: 2017. Május 07. 16:35:51 »
__________________________________________________

Helyszín: Boston, Morgan Dunsirn menedéke
Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, éjfél
Résztvevők: Morgan Dunsirn
__________________________________________________


*A két bor besorolását tekintve éles kontraszt bontakozik ki, ám ha kellemetlenül is érintené a vendégeidet a tudat, ennek nem adják jelét. Valószínűleg ők is tisztában vannak a ténnyel, hogy ostobaság összehasonlítani a két nedűt, elvégre az amerikai földön termelt áruk még igazán gyerekcipőben járnak az európai termékekhez viszonyítva. Nem hiába, hiszen az Amerikai Egyesült Államok egy igencsak új keletű nemzet, jelentősebb tradíció nélkül. Természetesen eltekintve az őshonos népektől, de a rezervátumok felállítása nem éppen arra enged következtetni, hogy az amerikai ember igyekezne ezen hagyományokat továbbvinni...*

*Mindenesetre örömmel fogadják az ajánlásod, felismerve a hálát, mely annak az eredménye, hogy megtisztelted őket eme remek bor fogyasztásának lehetőségével. És ennek a hálának a kimutatását érzed egész este, akár szóbeli, akár tettbeli kifejezésmódját választják. Érdeklődve hallgatják a történelmi beszámolóidat, és olykor Jeremiah érdekes megjegyzéseket is hozzáfűz, ahol tud. Ezek elsősorban brit történelmi cselekményekre utalnak, feltehetőleg a családja még az Óvilágból származik. Anderson megérti ki nem mondott szavaidat, és olykor átveszi a beszélgetés fonalát. Ekkor elsősorban politikáról és a hatályos törvényekről esik szó, no meg természetesen a kiskapukról. Ezen témákba már Edward is beleszól, bizonyos meglátásival pedig arra enged következtetni értenek az üzlethez, és tudják hogyan maradjanak jogilag tiszták.*

*Mikor elköltötték a vacsorát, illedelmesen megköszönik Kamdynnak és szinte dicshimnuszt zengenek a finom étekről. Szivarral viszont nem élnek, inkább megmaradnak a vörös nedűjük társaságában. Végül rátértek az üzletre, melyet merő figyelemmel követnek és szinte hallod az agykerekek forgását. Nem tudják titkolni a kisebb fajta meglepetést, amit szavaid generálnak. Vetnek egy gyors pillantást egymásra, ám nem kapsz ellenkező hangnemet, úgy tűnik, abszolút kedvükre való az ajánlatod.*

- Igazán hízelgő ajánlat ránk nézne, Mr. Dunsirn, be kell vallanom... más fajta feltételekre számítottunk. Természetesen elfogadjuk, és örömmel állunk a rendelkezésére, mindabban, amiben tudunk. Amennyiben nincs ellenvetése, úgy a hónap végén rendelkezünk az Önnek kijáró részesedéről, hiszen akkor áll módunkban összegezni a költségvetéseket.

*Amennyiben egyetértesz és nincs más hozzáfűzni valód, Kamdyn előhozza a kelyheket, hogy megpecsételjétek az együttműködéseteket. Miután elfogyasztották a vitae-vel kevert bort, átnyújtanak egy-egy névjegykártyát, melyen utol tudod érni őket szükség esetén. Ha csak nincs egyéb mondanivalód vagy kérésed, úgy felvetnék a gondolatot hogy távoznak, további köszönő szavakkal karöltve.*
"Dudák, dudák, nyam-nyam-nyam, dudák, dudák, a csaj legyen buta." - A Bundy-krédó

"The world is against me. It wouldn't be fair otherwise."

Nem elérhető Alaric

  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 884
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 1
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #87 Dátum: 2017. Május 07. 16:49:24 »
__________________________________________________

Helyszín: Boston, Roxbury, Seavers St. 389.
Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este 11
Résztvevők: Charles Bonano
__________________________________________________


*Motozós Frank nem sokat szarakodik a válasszal, sem a megfogalmazással. Most már biztos, hogy irodalomtanár a lelkem.*

- Egy hullát kéne eltüntetni nyom nélkül és egy szobát kipucolni.

*Ennyi. Se több, se kevesebb. Ha arra számítottál, hogy a feladat bonyolultságát tekintve vetekszik egy rakéta fellövését megelőző számításokkal, úgy kurvára tévedtél. Frank hangjában ismét felfedezel egy enyhe ellenszenvet ami az irányodba szól és mintha sértené a tudat, hogy ilyenre kell felbérelni téged. Mintha ő nem lenne képes ilyesmire. Úgy tűnik rá nézve igaz a mondás, hogy ezek a mocskos bevándorlók elveszik a munkát a jó állampolgárok elöl. Vagy csak szimplán tahó. Mindenesetre most a te döntésedre vár.*
"Dudák, dudák, nyam-nyam-nyam, dudák, dudák, a csaj legyen buta." - A Bundy-krédó

"The world is against me. It wouldn't be fair otherwise."

Nem elérhető Quator

  • Haladó
  • ***
  • Hozzászólások: 635
  • Aktivitás:
    1%
  • Karma 1
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #88 Dátum: 2017. Május 14. 09:03:57 »
Prince J. Milliner

*Elgondolkodó arckifejezéssel billenti kissé oldalra a fejét a Gangrel.*

- Hmm... Rendben van Mo. Értelek. ... Ezzel most arra lyukadunk ki, hogy semmivel nem vagy hasznomra. Infód nincs. ráadásul csak a baj volt ma veletek.

*A Bestia örömittasan vergődik a győzelemben. Hiszen ez az igazság: Mo a préda, aki már nem tud többet nyújtani. ... Vagy mégis?!*

- Vagy mégis?! Eszembe jutott, hogyan is segíthetnél nekem Mo!

*Ezzel hirtelen félre fordítja a kocsmáros fejét, hogy hozzáférjen a nyaki artériához és a prédájába mélyeszti agyarait a vadász. Prince élvezettel kortyolja a vért. Addig iszik, amíg újra ereje teljében nem lesz és teljesen feltöltődnek a tartalékai. Ebben Mo szinte biztosan bele fog halni - tekintve az eddigi harc során elszenvedett sérüléseit is -, ám nagyon élvezni fogja ő is. ... Ha mégis elég vér maradna Mo pucájában, akkor Prince nem hagyja tovább szenvedni és egyszerűen eltöri a nyakát.

Felemelkedve a test mellől, körbenéz és felméri a pusztítés mértékét. Összetört székek, két összeszabdalt - pontosabban karmolt - hulla és nagy mennyiségű vér. ... Ez se sikerült valami jól a "titkos nyomozás" szemszögéből nézve. ... Ráadásul most még takaríthat is maga után.

A takarítás részt úgy tervezi elintézni, hogy mindkét hullát bőven lelocsolja a kocsmában rendelkezésre álló tömény alkoholokkal, esetleg tisztítószerekkel. Aztán keres egy öngyújtót vagy gyufát és... néhány pillanat gondolkodási időt ad magának. Nem az eljárás szükségessége vagy szükségtelensége miatt mélázik. Csupán felszívja magát és megnyugtatásképp ismét felméri a raktárba - ezzel a teljesen szabad és biztonságos kijutáshoz - vezető utat. Valahogy a tűz már nem olyan jó barátja, mint halandó korában volt. ...

Ekkor valami szöget üt Prince fejébe. Valahogy mégiscsak beszélhetett Mo a keresett személlyel, ha ilyen hirtelen ennyire tudta, hogy mit is akarnak ők csinálni szegény vendéggel. Ezért gyorsan átkutatja Mo hulláját esetleges mobil vagy más telefonszerű képződmény után. Ha talál ilyesmit, akkor megtörölgeti és elteszi későbbi megnézésre.

... Végül azért összeszedi magát - sőt kicsit korholja is saját fejét, hogy ilyen beszari vérszopó lett - és meggyújtja a két testet. Aztán irány a hátsó ajtó és a szabad levegő.

További tervei még nincsenek. Ez az éjjeli kitérő egyelőre teljesen kielégítette kalandvágyát, így csupán a szokott elővigyázatossággal leír néhány vargabetűt séta közben. ... Nomeg valami félreeső helyen megnézi a ruházatát és kicsit rendbe szedi magát, hogy ne legyen feltűnő az esetleges éjszakai népek szemében, ha összetalálkoznak.
Ebbe bele tartozik az is, hogy ha nagyon összevérezte volna vadőr zubbonyát, akkor azt inkább leveszi és miután megtörölte annak foltmentes részeivel arcát, kezeit, inkább egy atlétában vagy akár félmeztelenül közlekedik tovább, mintsem véres göncökben.*
« Utoljára szerkesztve: 2017. Július 01. 09:35:59 írta Quator »

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
« Válasz #89 Dátum: 2017. Május 22. 20:39:31 »
Morgan

Morgant nem zavarja a két bor közti különbség. A borral csak annyit akart éreztetni, hogy tudják - meg vannak tisztelve. Igaz, ez nem jelent semmit - mert hosszú távon csak kétfajta szolgát ismer - hasznosat és lojálisat - meg a halottat. A két vendége lojalitásában nem teljesen bízik, node pont emiatt próbálta megtenni fülének és szemének a szöszi pillangót.  Remélhetőleg lesz annyi esze, hogy megállja és ne beszéljen az egyezségről - valamit, hogy a munka közben megszerzett pletykákat rendszeresen tovább adja.
Az este az elvárható módon zajlik - a Tündér és a Teddy látszólag érdeklődve és hálásan hallgatja Morgan történeteit, ahogy Morgan is mutat némi érdeklődést a helyi törvények és jogszabályok iránt. Igaz, ezek miatt nem fáj annyira a feje - az a véleménye, hogy az a törvény ér valamit, amit betartanak. S a rómaiak óta tudható, hogy nincs a törvénynek olyan betűje, amely nem takarható le egy aranypénzzel. Azért Jeremiah beszámolói hatására csak rákérdez, hogy Anglia mely területén éltek és kik voltak az elődei. Ez már sokkal érdekesebb témának tűnik - mert amiről Jeremiah esetleg csak beszél, azt lehet, hogy ő a saját szemével látta.


Arra, hogy két vendége ráharapott az ajánlatra, elégedett mosollyal válaszol.
-A lojalitás és a jó kapcsolatok nekem sokkal többet érnek mint a pénz - nyugtázza Morgan.
-Ami pedig a pénzt illeti - a hó végi zárást csinálják úgy mint eddig - megtanultam várni - nyugtatja meg őket, hogy nem  különösebben van szüksége a pénzre.
Miután a Tündér és Teddy elfogyasztotta a borral kevert vitae-t, és megkapja a névjegykártyákat, megnézi azokat.
-Köszönöm - mondja, miközben elteszi a papírlapocskákat. Immár jelképesen is a zsebében van a páros.
-Uraim, a mostani projektem miatt az alábbi emberek gyengéi, szokásai, fotói érdekelnek, már ha bármelyikük is élvezte esetleg szolgáltatást: Alan Davenport, Christian O'Riley, Frank Keefe, Joe Belfort, Steven McDermott, Jessica Holt - sorolja fel Morgan a neveket.
-Ha véletlenül volna bármelyikükről elérhető információ, annak felettébb örülnék - osztja ki az első feladatot nekik, s ha nincs más kérdésük, észrevételük, Andersonnal kikísérteti az urakat. Kis ideig tűnődve ácsorog, aztán unokája fele fordul
-Kam, azt a csokrot még ma vizsgáld át poloska után, ahogy azokat részeket is, ahol ez a két alak megfordult. Bár elégedettnek tűntek, de nem szeretnék kellemetlen meglepetést.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"