Családban marad - Quod sumus hoc eritis

[Alaric]

__________________________________________________

Helyszín: Boston, Mandarin Oriental, Anderson apartmanja
Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este negyed 11
Résztvevők: Morgan Dunsirn
__________________________________________________


*Ha vártál is választ a vendégedtől, az elmarad. De abban biztos vagy, hogyha kaptál volna is egyet, akkor inkább hajazott volna valami vulgáris szitokszóra, mintsem egy hajbókoló köszönésre. Már ha nem lenne meggyötörve és megtörve mentálisan... De így ismét meggyőződhetsz az amerikaiakról előzőleg megállapított képről és saját igazadról.*

*A vártnál lassabban érsz Anderson lakására, mert az utcákat elárasztották az amerikai fociért rajongó drukkerek, fiatalok és családok. Valószínűleg valami nagyobb és fontos mérkőzés lehetett a szurkolói számból kiindulva, valamint a jóformán illuminált állapotban lévő egyénekből és dalos kedvű pacsirtákból azt a következtetést vonod le, hogy Boston csapata diadalmaskodott. Legalább van időd elmélkedni a cseléden, hogy milyen tulajdonságokkal kell rendelkezzen, hogy pár napnál többet megéljen a találó tálca kellemesebb felén. Felmerül az ötlet, hogy egy illegális bevándorlót foglalkoztass, biztosítva neki a vízumot, amiért cserébe nem aggályoskodik a rá bízott feladatok miatt. Egyetlen baj, hogy ezek a nők általában a gyermekeikkel vannak összenőve, de talán ha olyat találnál, aki hazaküldi a pénzt a lurkóknak... *

*Negyed 11 körül érkezel meg az apartmanhoz Back Baybe, ami Columbus kerületben található, mélyen a város szívében. Beállsz a külön kiépített parkolóházba, amit egy sorompó választ el az utcafronttól. A sorompó előtt egy érzékelőberendezés van installálva, ami egy kártya leolvasására szolgál és hozza működésbe a sorompó mechanikáját. Anderson már korábban másoltatott neked egy ilyen kártyát - pedig ez szabályba ütköző -, megkönnyítve számodra a bejutást, mely különben csak az itt lakóknak biztosítana szabad átjutást. A parkoló egy szinttel visz a föld alá, így nem kell sokat vezetni a sorompó után, hogy leparkolj. Onnan egy lift vezet felfelé a lakásokhoz, így kikerülöd a portaszolgálatot, ami 0-24 h szolgálatban üzemel. Az épület a Mandarin Oriental névre hallgat, ami az azonos nevű 5 csillagos hotel ikerpárja, de kifejezetten bostoni elit lakosok számára. Ennek fejében nem olcsó egy-egy lakás, s már a bérlése is borsos árban. Kívülről téglákkal és öntisztító Portland kőelemekkel van kirakva, ami kölcsönöz számára egyfajta stílust és eleganciát, mégis meglátszódik rajta, hogy újonnan lett felhúzva. 11 emeleten 168 szoba oszlik el, a 8. emelet fölött már minden lakás külön erkéllyel rendelkezik.*

Anderson a 9. emeleten található saroklakást bérli, két irányú kilépési lehetőséggel az erkélyekre, mind északi és nyugati irányba. Az északi erkély tökéletes rálátást biztosít a Charles folyóra, ami alig pár száz méterre vonszolja a kikötni vágyó hajókat a hátán. Ez a lakás már inkább penthouse jelleggel bír, mint a lentebbi emeleten található társai, nem hiába sokkalta impozánsabb is. Kifejezetten illik egy nagyképű, agglegény ügyvédhez. A lift pillanatok alatt a kívánt szintre juttat, ahonnan mindössze néhány lépés múlva a lakás ajtaja elé jutsz. Illő módon csöngesz és vársz legalább egy percet, mielőtt ghoulod kitárja előtted az ajtót. Amint résnyire nyílik az ajtó az arcodba csapódik az alkoholtól és illatosítótól terhes levegő és ehhez kapcsolódó zene, amit egy hifi produkál. Ekkor tudatosul benned, hogy a lakások hangszigeteltek a többi lakó nyugalma érdekében, ami előnyös a számotokra is több értelemben. Anderson tekintete már kissé ködös, de nincs elkábult állapotban, tehát számíthatsz még az eszére. Haja csapzott és nyirkos, még ha a fésülködés illúziója meg is látszik rajta, izzadtságtól gyöngyöző felsőtestére pedig csak úgy rátapad a látszólag magára kapott fehér ing. Erre a következtetésre onnan jutsz, hogy egy gombsorral el van csúszva az ing és a szára oldalt kilóg a nadrágjából. Anderson igyekezete, hogy szalonképessé tegye magát dicséretes, de nem sok sikerrel kivitelezett.*

- Jó estét, már nagyon vártuk az érkezését...

*Mondja Anderson miközben beinvitál és próbálja elrejteni az elégedettségét az "áruk" minőségével kapcsolatban. Beljebb lépve az eléd táruló látvány nem hazudtolja meg a bejárati ajtóban alkotott előképet: a luxus apartman tágas nappalijában félhomály uralkodik,  szabályozható fényerősség a lámpákon a minimumot rúgja és a kandallóban begyújtott fa is ujjnyi nagyságú lángoknak ad otthont. A kandalló két szélén egy-egy füstölő izzik, ami megpróbálja enyhíteni a pezsgő- és borgőzös levegőt, ami a már megbontott üvegekből tör elő, na meg ami a jelenlévő halandókból árad. A két hölgyemény a bőr kanapék előtt tekereg egymás karjaiban, erotikus táncot lejtve. Az egyik hölgy szőke, míg a másik vörös hajzuhataggal rendelkezik, gyönyörű idomaikon megcsillan egy-egy izzadságcsepp a lángok fényében. Már mindketten tangában vannak, felsőtestüket nem borítja ruházat, mindössze az egymást ölelő testrészek fedik el részben a gömbölyödő kebleiket. A címke alapján egy méregdrága pezsgő nyakát szorongatják és felváltva fogyasztják annak tartalmát. Mikor észrevesznek, hogy beléptél mindketten csábos pillantással végigmérnek, majd szétválnak az ölelkezésből és lassan, kecsesen melléd lépkednek, hogy finoman megcirógassák a kézfejedet, majd a kezedet és a nyakadat.[/i]*

- Nos, mi az óhaj? Édes hármas velünk, édes hármas vele - mutat Andersonra a szöszi és tovább duruzsol. - vagy netalántán édes négyes?

*Emeli meg kérdőn az amúgy is csábítóan gyenge hangszínét, de kihallatszik belőle, hogy részéről minden opció számításba jöhet.*

[Dierol]

Morgan

Morgan a kocsiban ugyan eljátszik az ötlettel, hogy holmi bevándorlót vesz fel, de aztán belátja – ha elrendezi a tartózkodási engedélyét, és mégis eltűnik, akkor az gondot okozhat. Sokkal könnyebben rá találhatnak, mint ha eleve olyan valakit foglalkoztat, akiről nem tudják, hogy köze lehet hozzá... A szurkolók miatt a városban lassabban halad a vártnál – de ez kevéssé zavarja – így legalább van ideje kitalálni a fedősztorit, melyet Andersonnál akar majd előadni.
Az Anderson lakásának helyt adó építményt most is megcsodálja, de úgy véli – neki azért jóval nagyobb szabadságfokra van szüksége, mint amit egy ilyen lakás nyújtani tud. Már csak a hullák cipelésénél gondok adódhatnának – de Andersonnak ugye más szempontok voltak fontosak...

A másolt kártya sok kényelmetlenségtől megszabadítja – például a portaszolgálattól, amit szívből utál – amely egy, a komornyikok torz karikatúráját idéző rendszer. Felérve szintre, Anderson a csengetés után pont megfelelő időben nyitott ajtót – sem nem túl korán, sem nem túl későn, hanem a megfelelő, megfontoltságot sugalló időben. Sajnos Anderson megjelenése már nem az eleganciáról mesél, ahogy a lakásból kiszűrődő levegő sem. Morgan biccent Andersonnak, és beljebb lép. Az ajtónál állva megvárja, hogy Anderson bezárja mögötte az ajtót, s közben szemrevételezi a nappalit, és az elé táruló látványt. Az ide-oda vándorló pezsgősüvegre halványan elmosolyodik – sokat segíthet az elfogyasztott szesz a kívánt döntés meghozatalában.
-Remélem készségesek a hölgyek – szól Andersonnak, s mikor látja, hogy megindulnak felé, finoman jelez is neki, hogy szerelje le őket – nem volna bölcs dolog ha hagyná, hogy hozzá érjenek. A két közeledő nőt érdeklődve veszi szemügyre – kíváncsi, hogy mit árulnak el Anderson ízléséről. A belsőjében munkákoldó éhség viszont igencsak elégedett a látottakkal, ahogy szinte összefut a nyál a szájában – de majd eszik otthon...

A szöszi kérdése zene Morgan fülének. Végre nem valami egoistával kell küzdenie, hanem olyan valakivel beszél, aki tudja, hogy mit várnak el tőle. Így megenged felé egy kedves mosolyt
-Kedves hölgyem, nekem extra igényeim vannak – aminek a díjazását előbb meg kellene beszélnünk – válaszolja, és határozottan megindul az egyik fotel fele. Megvárja, amíg mindenki elhelyezkedik, aztán ő is leül.
-Elnézést kell kérnem, mert nem pont azért vagyok itt, mint, amiért bárki más...
Engedjék meg, hogy bemutatkozzam! Oz Grey vagyok, a B-Tech corporation egyik vezető kutatója. Ha minden jól megy, a mai nap hosszú távú együttműködés veszi kezdetét Edward Callaway-el és Jeremiah Sully-val, alias Teddy mackóval és a Tündérrel – ettől a két név említésétől azt várja, hogy azért a felismerés szikrája lobban a szemekben. Ha észleli ezt, mintegy magának bólintva folytatja.
-Cégünk viszont nem szereti, ha teljesen ki van szolgáltatva a másik fél által közölt információknak, mindenféle kontroll nélkül. Ezért más forrásból is szükségünk lesz információkra. Például a jelenlévőktől – int a két nő fele
-Hogy tisztázzuk – nem  azt kérjük, hogy törjék fel a számítógépeket, vagy hallgassák le a telefonokat – hanem annyit, hogy továbbra is dolgozzanak a két úrnak, de a megtudott pletykákat, vagy különösebb, szokatlanabb eseményeket továbbítsák Mr. Anderson fele – vesz levegőt, hogy folytassa
-Viszonzásul több mindent tudunk felajánlani a szolgáltatásaikért. Mit szeretnének igazán? Pénzt? Befolyást? Bosszút? Vagy szeretnének nagyon hosszú ideig fiatalok és vonzóak maradni?
- tart rövid hatásszünetet, hogy hallgatósága ráébredhessen – milyen előnyökkel járhat hosszú ideig fiatalnak maradni. Morgan közben az érdeklődés jeleit kutatja a két nő viselkedésében – úgy véli, hogy viszonylag kevés ember van, akit az iménti felsorolásból semmi nem érdekelne... Aztán, hogy segítsen meghozni a megfelelő döntést, tovább beszél.
-Ugyanis cégünk egy olasz konszern leánya, s fő profilunk a fiatalság-megőrzés kutatása és a sejtmegújulás. Bátran állíthatom, hogy a biotechnológia ezen ágában szinte verhetetlennek vagyunk. A termékeink egyáltalán nem publikusak, és csak kiválasztott VIP személyek számára adjuk el – akik bár jókora erőforrások felett rendelkeznek, de még sincsenek reflektorfényben. Ahogy például Mr. Callaway és Mr. Sully - teszi hozzá.
-De ami a lényeg, hogy a céghez hűséges, hasznot hozó kollégák megkapják a rendszeres fiatalító kezelést szolgálataikért cserébe. Most mondhatják, hogy ennek átverés szaga van, de hadd mutassuk be a fiatalító szérum leglátványosabb részét, a regeneráló hatását! - Fordul Anderson fele
-Lennél szíves hozni egy élesebb kést? - kéri a férfitől. Amíg az a konyhában matat, folytatja
-A szerről annyit, hogy rendszeres használata mellett a test öregedése drasztikusan lelassul, de maga az öregedés nem visszafordítható – az eddigi eredmények alapján bátran kijelenthető, hogy ha valaki időben csatlakozik a programhoz, több évtizednyivel tolhatja ki várható élettartamát – mindezt jó egészségben, fiatalon. A szernek nincsenek káros mellékhatásai – húz elő egy fehér zsebkendőt a zsebéből. Aztán a konyhából visszatérő Anderson fele fordul, és kinyújtja a kezét, hogy átvehesse a kést.
-Tartsd itt egy kicsit a kezed! - szól neki.
-Időről-időre balesetek érhetnek minket – vágja meg Morgan egy mozdulattal Anderson kezét a késsel. Nem túl mélyen, inkább felszíni, egy centi hosszú vágást ejt, hogy a vérzés meginduljon, majd a zsebkendővel felitatja a vért, és elengedi Anderson kezét.
-Ha gondolják, nézzék meg közelebbről! - javasolja hallgatóinak, bár meglepődne, ha élnének ezzel a lehetőséggel.
-Szóval a szérum segítségével ezeknek a sérüléseknek egy jó részét hamar regenerálja a szervezet, csökkentve a fájdalmat és a gyógyulási időt – int Anderson fele, hogy legyen szíves begyógyítani a sérülését, és mutassa meg, hogy eltűnt a sérülés. Amint ez megtörténik, hátra dől a fotelban.
-Szóval az ajánlatom a következő: dolgozzanak Mr. Callawaynak és Mr. Sullynak, de hozzám legyenek lojálisak. Cserébe részt vesznek a fiatalító programban a főnökeik tudta nélkül. S  ha elégedet vagyok önökkel, további lehetőségek nyílnak meg... -lebegteti meg Morgan az előrejutás lehetőségét. Végül is, ha megütik Teddy mackó és a Tündér szintjét, biztos, hogy lecseréli a két pasast. Jobban bízik az olyan ghoulokban, akiknek még soha nem volt más „gazdájuk”
-Nos, hölgyeim, érdekli önöket a lehetőség? - teszi fel a kérdést.

[Quator]

Prince J. Milliner

*Ez a fajta "tiéd a fele királyság és királylány keze" fizetség eléggé bűzlik. Viszont Prince egyelőre meg kell elégedjen ezzel. Ha nem is lesz itt teljes körű rehabilitáció, azonban tagadhatatlanul egy igen nagy szívességgel fog tartozni a nekromanta mindezért.*

- Rendben van. Felgöngyölítem ezt az ügyet. Mondd, kit kell megkeresnem és kikérdeznem a Kamarilla helyi támogatói közül?

[Alaric]

__________________________________________________

Helyszín: Boston, Mandarin Oriental, Anderson apartmanja
Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este negyed 11
Résztvevők: Morgan Dunsirn
__________________________________________________


Anderson megenged magának egy önelégült mosolyt arra a kérdésre, hogy mennyire készségesek a hölgyek, mintha ő törte volna be őket és nem ezért fizetnék őket. Vagy csak szimplán elégedett a szolgáltatással és egy nem is olyan távoli emlék ötlött az elméjébe. A ghoulod előrébb lép és kezeivel átkarolja a két hölgy derekát, majd finoman a kanapé felé tereli őket. A férfi középen helyezkedik el, a szöszi és a vörös pedig elnyújtott mozdulatokkal feltérdelnek mellé, miközben cirógatják és csókolgatják a nyakát.*



*A szöszi a formáit jól láthatóan egy ügyes kéznek köszönheti, de ez cseppet sem veszít az értékéből. A platinaszőke hajfürtök időnként Anderson arcába hullanak, aki olykor finoman visszaigazítja a hölgy fülei mögé. A húszas éveiben járhat, formás hátsója úgy gömbölyödik és feszül, mintha most jött volna a tornateremből.*



*A másik hölgy igazi természetes szépségnek mondható, az idomait nem mesterséges beavatkozás segítségével nyerte. Tűzvörös festett haja a lapockájáig ér, ami nem takarja a testét ékítő ezernyi kis szeplőt. Hasonlóan fiatal, ránézésre pedig egyfajta intellektust is áraszt magából, bár nem tudod, hogy ez csak annak a hatása-e, hogy a társnője éppenséggel szőke.*

*Csábosan tekeregnek, miközben azok az igéző pillantások időnként rád-rád vándorolnak, hogy fokozzák a éhséged és a belsődben gubbasztó Bestiát. A két név hallatán nem érkezik különösebb reakció, de az feltűnik, hogy nem érte őket meglepetésként a munkaadójuk szóba hozatala, márpedig neked ennyi is elég. Egyértelműen az keringhet a fejükben, hogy olyan perverz vagy, aki csak figyelni szeret, de ahogy haladsz előrébb a beszéddel, úgy hagynak alább a színjátékkal és szentelnek több figyelmet neked.*

*Ám a figyelem kölcsönös. A hölgyek nem tudják, de a bűvöletbe ejtő mozdulatsorok felébresztették a lényedben szunnyadó Fenevadat és az lomhán tátja ki a pofáját. Az ösztöneid felerősödnek, vadállati éned kezd előtérbe törni. Hallásod egy fokkal élesebb lesz, már-már hallani véled a pumpáló szívüket, majdhogynem látni véled a selymes bőr alól kiduzzadó ereket. Minden gyakorlatodra szükséged van, hogy kordában tartsd és megfelelően formáld a szavakat. És talán ennek köszönheted, hogy jobban feltűnnek a részletek, amelyek a homályba vesztek volna. A lányok remek színészek, azt mutatják amit az ember látni szeretne. De te nem vagy ember. Észreveszed a megrökönyödést a vér látványától, a szőke szemében csillanó vágyat a pénzre és a szépségre ami örökké tart. És észreveszed a vörös hajú lány szemében a kételkedést, ami mögött megvillan valami más is.. Talán egy kiút...?*

*A kérdésed elhangzott, a vörös pedig a szöszire néz, mintha tanácsot várna. Azonban a szőke habozás és a pillantás viszonzása nélkül válaszol neked.*

- Rendben van, de ha már dúsgazdag 70 éves vén szivarokat kell, hogy leszopjak minden hétvégén, szeretném kiélvezni a két numera között eltöltött időt. Csórónak lenni nagyon szar hosszú évtizedekig.

*Nyitva hagyja a kérdést, miközben már egyáltalán nem folytatja Anderson kényeztetését. A vörös lány alig észrevehetően megforgatja a szemét lesajnálóan, de ő egyelőre nem mond semmit. Várja, hogy mit válaszol a szöszinek.*

[Alaric]

__________________________________________________

Helyszín: Boston, Charlestown, 17-es dokk raktára
Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este 10 körül
Résztvevők: Prince J. Milliner
__________________________________________________


*A nekromanta finoman elmosolyodik. Ismét megkapta amit akart.*

- Egy szettitát. A neve Andreas. Nincs állandó fészke, de annyi bizonyos, hogy pikkelyes bőrét valahol a külső kikötők területén vedli le. Azon kikötők felügyelete Frank Keefe, kikötőmester alá tartoznak. Halandó. Rajta keresztül megtalálhatod. És még valami. Jelentést kérek, amint sikerült kideríteni bármit. De ne keress személyesen. Kapcsold le a fényeket a raktárban, ez eléggé jelzésértékű.

*Ha szeretnél feltenni több kérdés, ha nem, ismét elkezd vibrálni a levegő és a környezet szó szerint megfolyik, ahogy a valóság szövete visszaránt az Alvilágból. A raktár fényei egy pillanatra elvakítanak a félhomály után, azonban a sistergés végre megszűnik. Patrick Milliner sarkon pördül és a rohamosztagos kísérettel lassan beleveszik az éjszakába. A külső kikötők a Dorchester, a Quincy és a Hingham öblöt takarják, a belső kikötőtől délre húzódnak, majd onnan óramutató járással ellentétesen, azaz keletre sorakoznak. Ebből a legnagyobb a quincy-i kikötő, talán ott érdemes kezdened.*

[Dierol]

Morgan

Anderson mosolyára Morgan biccent egyet. A következő napok nehézségei mellett nem árt, ha a ghoulja is talál némi élvezetet a munkájában. A trió nyomában sétál oda a fotelhoz, s miután elhelyezkedett, alaposan szemre vételezi a csábosan tekergőző meleg testeket, aztán belefog a mondókájába. A feladat korántsem egyszerű – az orra előtt magát kellető kelyhek felébresztik a bensőjében eddig is csak bóbiskoló fenevadat, mely azt követeli, hogy hagyja a fenébe a szavakat, és a tettek mezejére lépve vegye el azt, ami jár! Szinte a nyelvén érzi a kifröccsenő vitae ízét, és hallja a fülében a fájdalom szülte sikolyokat, melyek a kecses torkokból törnének elő. De tartania kell magát, mert ezzel romba döntené saját terveit. Beszéd közben, hogy kissé összeszedje magát, szünetet tartva megigazítja a szemüvegét, s talán Andersonnak is feltűnik, ahogy kissé mélyebbre vált a hangja az elfojtott vér utáni vágytól.
Morgan belsőjében ébredező mohóság ráismer a szöszi tekintetében testvérére, mely egyértelművé teszi, hogy az ő esetében jó húrokat pendített meg. Ellenben a vöröske még talány marad – ugyan hajlana az alkura, de őt nem elsősorban a pénz motiválja. Morgan ezzel teljesen egyet tud érteni – a pénz csak eszköz, és nem cél. Ám ezt a szöszi még nem tudja... A hezitálás nélküli válasza azt mutatja, hogy őt sikerül kilóra megvenni. Morgan elégedetten rá mosolyog, miután végighallgatta a választ. Szereti, ha az elképzelései szerint haladnak a dolgok.
-Örülök, hogy ilyen készséges, és hajlandó alattunk dolgozni. Elárulom, hogy jó döntést hozott – erősíti meg elhatározásában a szöszit.
-A pénz és fiatalság – ez az egyik örök favorit. Garantálom, hogy azt a szót, hogy csóró, nyugodtan elfelejtheti. Az anyagi juttatások mikéntjét még majd megbeszéljük – hogy Mr. Callaway és Mr. Sully ne fogjon gyanút a hirtelen vagyongyarapodás miatt – válaszolja a szöszinek Morgan, aztán a vöröske fele fordul
-Viszont van egy olyan érzésem, hogy az ön kegyeit nem pont pénzzel tudnám elnyerni. Ha gondolja, négy szem közt is fojtathatjuk a társalgást, mivel a szemén látom, hogy bár vannak kételyei, azért eszébe jutott egy s más – Ajánlja fel Morgan a lehetőséget.
-Elárulom – amíg látok fantáziát a dologban, addig elég kevés dolog van, ami ne válhatna valóra – még ha törvénybe ütközik is – teszi hozzá lágyan Morgan az utolsó fél mondatot, mert ki tudja? Lehet, hogy bosszúra hajt, vagy esetleg befolyásra? Esetleg teljesen más motiválná? Hamarosan megtudja...

[Alaric]

__________________________________________________

Helyszín: Boston, Mandarin Oriental, Anderson apartmanja
Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este negyed 11
Résztvevők: Morgan Dunsirn
__________________________________________________


*A szöszi egészen addig marad ülve és kíséri figyelemmel a mondandódat, míg az őt is érinti. Boldogan hátradől az anyagi források megnövekedése hallatán, majd ahogy ezzel a mozdulattal lendületet nyer, máris talpon terem. Nem különösebben érdekli mi fog kettőtök között elhangzani a következő percekben, így Andersont finoman kézen fogja és magával húzza a fürdőszobába. Ahogy illeg a mosdóba, nem rest riszálni sem formás hátsóját, szabad kezével a fehérneműjét húzza fel-alá, hogy még jobban az ujja köré tekerje a ghoulodat. Természetesen a férfinak ez nincs ellenére és önként adja a fejét a játékhoz.*

*A vörös hölgy még egy darabig követi a tekintetével a párost, majd ismét rád figyel. Nem süti le a szemét, nem vélsz felfedezni szégyent vagy félelmet a tekintetében, mindössze megvárja, míg a víz csobogása és az elfojtott nevetés és nyögdécselés keveréke betöltse a hátteret és csak akkor szólal meg.*

- Mr. Grey. Egész eddigi életem két dologról szólt. Arról, hogy az emberek kihasználnak és arról, hogy ezek az emberek elől menekülök. Menekültem az apám elöl, aki 6 éves korom óta éjjelente beosont a szobámba, hogy kielégítse a testi vágyait. Menekültem az anyám elöl, aki megpróbálta a droggal és az alkohollal enyhíteni a bűntudatát, mert tisztában van vele, miket tesz velem az apám és semmit nem tesz ellene. Végül 13 évesen, amikor elvetéltem, elmenekültem a nagybátyámhoz, aki fél év múlva "elvesztett" egy pókerpartin, ami még mindig jobb opció volt, mintha a házat veszítené el a feje fölül, így az utcára kerültem pillangónak. Gondolom ez az élet nagy tréfája, hiszen milyen más "szakmában" helyezkedhetnék el jobban, nem?

*Kérdezi cinikusan, ahogy egy fájdalmas mosoly fut végig a gyönyörű arcán. Egy pillanatra elfordul, hogy belemerüljön Boston kivilágított világába, mintha ezzel a látvánnyal elfeledtetné és semmisé tenné a múltat.*

- Az ember ezek után vagy feladja a küzdelmet, vagy megerősíti a jellemét. Azt hiszem a választás hiánya egy olyan elhatározást alkotott meg bennem, amit nem tudnak lerombolni azzal, hogy a testemet csak eszköznek használják. Ahogy az sem, hogy az utca mocska megpróbált elnyelni. Sikerült mentes maradni a drogok és gyógyszereket hadától, ezáltal a vonásaim sem torzultak. Pár év múlva már Mr. Sullynak és Mr. Callawaynak dolgoztam. Tudom mikor akarnak kihasználni és mikor hazudnak, erre jó lecke volt. Így amikor azt mondja, Mr. Grey, hogy örök fiatalság és boldogság a jutalom a szolgálatért cserébe, akkor én nem hiszem el. Mindig van hátrány, egy apró betűs rész amit megpróbálnak elhallgatni. Viszont lehetőségekről is beszélt. Mindössze már az a kérdés, milyen áron kell ezeket megfizetni?

[Dierol]

Morgan

Miután a szöszivel sikerült megegyezni, az hamar feltalálja magát, hogy mivel is üsse agyon az időt. Bár aztán az is lehet,hogy túlságosan is énközpontú, s nem is érdekli, hogy mások mire alkusznak. Morgant ez nem túlzottan érdekli – neki a végeredmény számít - hogy Andersonnal a nyomában távozik. Elégedetten néz a magát riszáló nőre – kellőképpen energikus, és megdolgozik a pénzéért. Miután a páros eltűnt a fürdőszobában, ismét a vöröske fele fordítja a figyelmét. A vízcsobogásig beálló rövid csöndben türelmesen várja, hogy végre megszólaljon. A történetet hallgatva az nem nagyon hatja meg – de a lényeget azért leszűri.

Morgan pár másodpercig hagyja, hogy a kérdés a levegőben lógjon kettejük közt, aztán válaszol.
-Örülök, hogy megfontoltabb – ez az előnyére válik. Először is szögezzük le – boldogságot nem ígértem. Hacsak a felsoroltak valamelyike nem teszi boldoggá. S jól látja, távolról sem vagyunk jótékonysági egylet, senkit nem támogatunk, ha számunkra nem kifizetődő hosszú távon – de ez gondolom nem zárja ki egy esetleges megállapodás sikerét – mosolyodik el haloványan Morgan.
-Az apró betűs rész az, hogy továbbra is olyan emberekkel fog találkozni, akik elől eddig menekült. Vén kéjelgőkkel, perverzekkel, és még ki tudja, hogy kikkel. Hiszen ez az üzletág azért nem leányálom – bár mint halljuk, vannak akik ezt is élvezik – tekint futólag Morgan a fürdőszoba fele.
-Persze ha karriert szeretne váltani, és kiderülne, hogy Mr. Sully és Mr. Callaway helyén, vagy esetleg máshol is megállná a helyét – azt is tudnánk támogatni. Az ár viszont magas – lojalitást, titoktartást és az érdekeink szem előtt tartását kérjük. S minél magasabbra posztra jut valaki, annál inkább válik hangsúlyossá ez a követelmény. Ráadásul van még egy dolog – rendszeres fiatalság megőrző-kezelésről beszéltem – azaz, ha faképnél hagy minket, újra normál ütemben kezd el öregedni a szérum nélkül. Ennek oka az, hogy ez sem teljes értékű csodaszer. A szervezet lassan feldolgozza a sejtek regenerációjához, és ha elfogyott, akkor vagy pótolni kell, vagy visszazökken minden a megszokott kerékvágásba. Próbáltuk ugyan koncentrálni, és kitolni a hatóidőt, de a kísérletek bebizonyították, hogy a tízszeres dózis már fizikailag megviseli a használóját – bár maradandó károsodást egyik sem szenvedett - ráadásul a hatóidő sem nőtt meg számottevően. Remélem így már árnyaltabb a kép - Fejezi be Morgan, s elhallgat, hogy a vöröske, ha akar újabb kérdésekkel vagy észrevételekkel állhasson elő.

[Quator]

Prince J. Milliner

*A nekromanta szavait egy bólintással nyugtázza Prince. Közben pedig ismét változni kezd a már majdnem "megszokott" alvilági környezet és átadja a helyét a "normálisnak". A hirtelen ingerekre ösztönösen maga elé emeli karmos kezeit a Gangrel, de továbbra sincs szükség a vér erejével átitatott fegyverzetre. Ahogy a Giovanni és kis csapata kimasíroznak a raktárból, Prince is felenged kissé és hagyja visszahúzódni a Bestia karmait. Ez után sóhajt egy nagyot megszokásból és fejét csóválva kisurran ő is a raktárból a kikötői éjszakába. Először még nem tervezi útját, csupán arra figyel, hogy eltávolodjon a raktártól, amennyiben lehetséges úgy, hogy ne kövesse senki, aki esetleg a találkozó helyét figyelte.

Egy bő negyed óra tekergés után már átgondolja a kikötői részek elhelyezkedését és a lehetőségeket. Végül céltudatosan Quincy felé veszi az irányt. Gyerek még az este és vasárnap éjjelén Keefe kikötőmester is biztos gyanútlanul pihenget valahol... hacsak nincs épp szolgálatban. Vagy miben szoktak lenni a kikötőmesterek.

Egyelőre marad az óvatos informálódás, így Prince átgondolja a "régi helyeket", hogy hol is lenne érdemes kezdeni a kérdezősködést. A kikötőmesterek nem az antialkoholista templomba járós fajták szoktak lenni - pontosabban lehet, hogy járnak templomba, de attól még igyekeznek megfelelően sokat vétkezni, hogy a gyónások alkalmával legyen mit elmesélni -, így a kikötői hatóság irodáihoz legközelebbi kocsmában kezdi a nyomozást.

A terv egyszerű és lényegre törő: Bemegy a csehóba, rendel valami alacsony kategóriás sört és rákérdez a csaposnál, hogy járt-e itt mostanában Keefe kikötőmester. ... A többi meg majd menet közben kialakul.*

[Alaric]

__________________________________________________

Helyszín: Boston, Mandarin Oriental, Anderson apartmanja
Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este negyed 11
Résztvevők: Morgan Dunsirn
__________________________________________________


- A lojalitás csak akkor működik hosszútávon, ha az kétirányú. Vajon utánam ki fog kémkedni?

*Teszi fel a kérdést, de ahogy elfordítja a szemét, ez inkább arra utal, hogy csak költői jelleggel hangzott el a szájából, ostoba lenne, hogyha valódi választ várna. Önkéntelenül elkezdi pödörni az egyik hajtincsét, míg szótlanul elréved a szoba valamelyik pontjára. Egy tökéletesen faragott szoborra emlékeztet, ami évszázadokon keresztül fogja hipnotizálni az emberiséget. Ennek a tökéletes illúziónak az elrontója csak a mellének gyengéd emelkedése és süllyedése, ahogy lélegzetvételhez jut ütemesen. Mikor visszafordul a szemét lesüti egy pillanatra és egy erőtlen, mentegetőző mosoly tűnik fel az arcán.*

- Ne haragudjon, Mr. Grey, de szükségem lenne egy napra, hogy alaposan át tudjam gondolnom, amit kínál.

[Dierol]

Morgan

Morgan hagyja elúszni a kérdést – ha erre most megpróbálna válaszolni, az úgy tűnne, mintha győzködni akarná – s az visszatetszést, ellenállást kelt a legtöbb emberben. Így csak bólint, mintegy megerősítve az elhangzottakat – hogy egy lojális kapcsolathoz mindként félnek részt kell vállalnia. Ezzel egyet is tud érteni – hiszen ha az ő érdekeltsége alá tartozik valaki, azt azért lehetőségeihez képest védeni és támogatni szokta. Már csak azért is, mert különben nincs sok haszna belőle, ha ellehetetlenítik az embereit.

Szótlanul ül a fotelban, s figyeli az elrévedő nőt – s meglátván benne a tökéletes fotóalanyt, melyet érdemes megörökíteni, zakója belső zsebéből kihúzza a kisméretű digitális fényképező gép tokját, s komótosan elkezdi kicipzározni. Ám feltehetőleg előbb jut döntésre a vöröske, ezzel megtörve a varázst. Morgan ugyanazzal a komótossággal csukja vissza a fényképezőgép tokját, miközben hallgatja a nő döntés-halasztási szándékát.
-Semmi gond – akkor aludjon rá egyet, aztán majd tudassa kérem, hogy döntött – válaszolja közömbös hangon, aztán még hozzá teszi
– Azért a döntésétől függetlenül remélem bízhatok majd a diszkréciójában – kéri burkoltan, hogy tartsa a száját. Végül felkel a fotelből, s a pezsgősüveghez lép
-Még egy kis pezsgőt, hölgyem? - kérdezi, s ha a vöröske rábólint, Anderson italszekrényéből megtölt egy pezsgős poharat, s a nőnek nyújtja. Utána visszaül  foteljébe, és hagy egy kis szünetet, hogy a nő ha akar, esetleg újabb kérdéssel álljon elő, de ha ez nem történik meg, Morgan megszólal
-Ha akar, csatlakozhat a benti liezonhoz, de ha nincs hozzá kedve, nyugodtan hazamehet – ajánlja fel a lehetőséget. Igazából most már csak a szöszi újbóli előkerülésére vár, hogy beadhassa neki az injekciót, és megalapozza ezzel a vérköteléket.

[Alaric]

__________________________________________________

Helyszín: North Quincy, The Irish Pub
Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este fél 12 körül
Résztvevők: Prince J. Milliner
__________________________________________________


*A terv kezd kibontakozni. Előtúrod az emlékeid és a városismereted az elmédből, miközben lerázod a nem létező követőidet a sokadik ugyanolyan utcában. Ismereteid szerint a quincy-i kikötőmesteri hatalomgyakorlás eltér a szokványostól: ugyanis a tisztség egyben a Quincy Rendőrkapitányság kötelékébe is tartozik. Egyszóval a tengeri osztag parancsnoka, aki a térség tengeri ellenőrzését felügyeli, terrorelhárító- és mentőszerv működését tartja egyben, a hajók kikötését, papírozását, a hajók fel- és lerakodását, valamint a dokkok törvényes működésének felügyeletét is ellátja. Ha jól emlékszel 3 tiszt segédkezik alatta, nem véletlenül, hiszen ez pont a külső kikötők  - Dorchester, Quincy és Hingham - számával megegyező létszám.*

*Baktatásod Charlestown szélére sodor, közel az autópályához. Három lehetőséged van elhagyni a várost és megközelíteni Quincyt. Vezetsz, tömegközlekedés vagy taxi. Mivel nincs autód, lopni meg nem tudsz, ezért az egyes számú opció kiesik. Tömegközlekedéssel már évtizedek óta nem jártál, még ha ki is ismernéd magad a városban, biztosra veszed, hogy órákba telne, mivel már csak éjszakai járatokat tudnál igénybe venni. Így marad a hármas számú opció. Akár telefonálsz, akár leintesz egyet, perceken belül úton lehetsz, mivel ez a része a kerületnek egész forgalmasnak számít nappal, de azért éjszakai is megtalálhatóak viszonylag nagy számmal az ikonikus sárga taxik. Perceken belül rátértek az I-93 dél felé kígyózó szakaszára és szerencsére nem is kell róla letérni egészen Port Norfolkig, amivel az éjszakai belvárosi forgalmat is elkerülitek. Ott letértek a 3A útra, átkeltek a Neponset folyón, ahonnan az utatok csak egyesen visz. Gyors tempóban haladtatok, de így is felemésztett vagy 40 percet az idődből. A sofőr - mint jól tájékozott állatfaj - a Quincy öböl egyik legfontosabb létesítményéhez közeli legnagyobb csomópontjánál lehúzódik, majd elkéri a 32.40 dollárt a fuvarért. A végállomás számodra a North Quincy vasútállomás, ami nincs egy kilométerre a Squantum Yacht Clubtól, mint elit társaságok és tapasztalt tengeri vén medvék gyűjtőhelye. Habár a kikötőmesteri pozíció nagy felelősséggel jár, úgy társulnak hozzá a kiváltságok, lásd örökös tagság a yachtklubba. A fekete sofőr még útbaigazít merre találod a klubbot, plusz grátiszként még a legkeresettebb kocsma megközelíthetőségét is megadja, amit a matrózok és hajósok a legsűrűbben látogatnak. A The Irish Pub mindössze három utcasarokra van, a Billings Road és a Hancock Street találkozásánál. Kényelmes 5-10 perc séta. *

*A kocsma a Billings Road hetedik létesítménye a jobb oldalon, mindössze egy a sok ugyanolyan, lapos tetős épület közül. Nem nehéz felismerni, hiszen a hétből, mindössze kettő van már nyitva, egy pizzázó és a keresett a hely. A többi, mint fodrászat és hajszalon, tánciskola és hitelkölcsönző zárva van az éjnek ilyen tájában. Az utca nem annyira népes mint Boston belvárosa, bár valószínűleg annyira nem is látogatott a turisták által sem. Fény és halk zene szűrődik ki az ablakon, ami felerősödik kissé, amint belépsz. A kocsma belülről semmivel sem tér el a többitől. A pult a bejárati ajtótól a bal oldalon húzódik, előtte tíz bárszékkel, amiből kettő most foglalt két vaskos, megviselt ruházatú férfi által. Valószínűleg hajósok, mivel érzékeny orrodat megcsapja a hal jellegzetesen büdös szaga, de csak ahogy elhaladsz mellettük. Egyébiránt a bent rekedt cigarettafüst dominál az egész helységben. Jobb oldalon négy asztal sorakozik, egymástól egy szeparáló box-szal elválasztva. A helyiség végében egy billiárd asztal áll, mellé felállítva a dartsgép is. Az asztalokon szalvéta, só- és borsszóró, illetve egy-egy itallap és menü van kikészítve, ami arra utal, hogy ne csak inni lehet itt, hanem burkolni is. 6 féle sör választék van csapolt formában, illetve a pult mögötti hűtőben üveges kiszerelésben is kaphatóak, természetesen plusz árban. Egy huszonéves lány szolgál ki a legolcsóbb sörből, majd hátramegy a raktárba, mikor a kikötőmester után érdeklődsz, közben hangosan a Mo nevet szólítja. Néhány pillanat múlva előkerül egy tagbaszakadt, kopasz egyén, piros galléros, márka nélküli pólóban, illetve egy koszosabb farmer gatyában. A pasas legalább a két métert üti és száz kiló felett lehet bőnyállal, a kendő szinte eltűnik a tenyerében, ahogy letörli a piszok nagy részét a kezéről. Végignéz rajtad mielőtt megszólalna a dörmögős hangján.*

- Szóval Keefe kikötőmestert keresed. Ki keresi és mi dolgod van vele?

[Alaric]

__________________________________________________

Helyszín: Boston, Mandarin Oriental, Anderson apartmanja
Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este háromnegyed 11
Résztvevők: Morgan Dunsirn
__________________________________________________


*A vöröske egy pillanatra megdermed, ahogy megpillantja a tokjából kibontakozó fényképezőgépet, láthatóan nem érti mi volt a terv vele. Ebből neked csak egy morzsányi részlet jön át, túlságosan lefoglal a gép akkurátus elpakolása. Szelíden elmosolyodik és őszintén válaszol a nő.*

- Ez csak természetes, Mr. Grey, kérnie sem kell.

*A következő kérdésedre feltartja a kezét és nyomatékosan még a fejét is megingatja, ám mindezt nem durván és bántón végzi. Az az érzésed támad, hogy a lány egyáltalán nem tartozik ide, már-már túlságosan törékeny és kifinomult, minthogy efféle munkát végezzen.*

- Kérem szólítson Jesse-nek. Habár itt mindenki Amber-ként ismer, mégis jobban szeretem, ha a nevemen szólítanak. Illetve köszönöm a felajánlást, de ez a munkám, és azért fizetnek, hogy elvégezzem azt. Az nem számít én hogy érzek iránta, csak a kliens számít és az ő elégedettsége a szolgáltatással. Nem gondolja?

*Nyitva hagyja a kérdést, talán igazi választ sem vár. Kecsesen kinyomja magát a kanapéból és elringatja a testét a fürdőszoba irányába. Még legalább egy fél órát töltenek bent édes hármasban, és most hogy egyedül maradtál a nappaliban jobban kivehetők a hangok, amik az ajtón keresztül szöknek kifelé. Halk és hangos nyögdécselések váltakozása és az élvezet különféle megnyilvánulásai, a fantáziádra van bízva mi zajlik a tusoló alatt. Amikor ismét csatlakoznak a társaságodhoz, Jesse rutinosan a háttérbe húzódik és kivonja magát a további társalgásból. Anderson úgy vonul végig a nappalin, mint valami kiskirály, biztosra veszed, hogy a farka mellett maradt idő az egojának a polírozására is. A szőke pedig valódi profiként immár a te jelenlétedet és közelségedet keresi, megpróbál még egyszer felcsigázni. Rajtad áll, miként hozod létra a vérköteléket, az irányítás a tiéd.*

[Dierol]

Morgan

A fényképezőgép babrálása közben csak annyi tűnik fel Morgannak, hogy mintha hosszabb lett volna a szünet a társalgásában, de erre nem venne mérget. Az egyetértő megerősítésre bólint.
-Köszönöm. Igazán lekötelez – válaszolja.

-Megtisztel – mondja neki Morgan, amikor elárulja a nevét. Jesse munkával kapcsolatos nézeteire megigazítja a szemüvegét
-Legalábbis ez az elvárt hozzáállás. Még ha sokaknak nem is tetszik – teszi hozzá, s udvariasan ő is feláll, mivel Jesse „asztalt bontott” Megvárja, amíg eltűnik a fürdőszoba ajtaja mögött, majd újra előveszi a fényképező gépet, s az ablakhoz lépve elhúzza kissé a függönyt, hogy a kilátást megnézze magának. Az érdekesebbnek tűnő részről készít néhány képet, majd a függönyt visszahúzva visszaül a foteljába. A frissen készített képeket visszanézi, majd újra elteszi a berendezést. Ezek után a telefonját veszi elő, s több leosztásnyi passziánsszal üti el az időt.

Amikor a trió besorjázik, Morgan kinyomja a telefont, és szemügyre veszi őket. Még neki is feltűnik Anderson elégedettsége. Vajon pár nap múlva is ilyen elégedett lesz? - töpreng el rajta Morgan.
-Anderson, legyen szíves, hozzon egy övet, vagy nyakkendőt! - kéri, miközben a táskájáért nyúl. Megvárja, míg Anderson visszatér a kívánt ruhadarabbal, és mindenki helyet foglal, aztán az asztalra teszi a táskáját, és felnyitja.
-Talán nem baj, ha most megkapja az első fiatalság megőrző kezelést – néz a szöszire.
-Kérem nyújtsa a karját! - kéri az érintettet, miközben nyúl az Anderson által hozott ruha kiegészítőért, melyet a nő karjára teker. Aztán a táskából kiemeli az egyik fecskendőt.
-Ez egy szintetikus vérkészítmény, de nem kell aggódnia – gyakorlatilag a nullás vércsoportúak is használhatják – magyarázza Morgan, miközben leveszi a tűről a kupakot, és rutinosan beadja az injekciót. Utána elmosolyodik, s miközben csomagolja el a kiürült fecskendőt, tovább beszél a szöszihez
-Csukja be a szemét, s képzelje el, ahogy a szúrás helye lassan kifakul, s végül eltűnik! -  tanácsolja, bár úgy véli, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű. Akár egy negyed órát is foglalkozik vele, hogy a szöszi be tudja gyógyítani a tűszúrás okozta sebet. Amikor ez sikerült, elégedetten hátradől a foteljában.
-Mint látja, működik! Isten hozta a cégnél! - ezzel benyúl a zakója zsebébe, és. újfent kiveszi a fényképező gép tokját. A gépet kiveszi belőle.
-Kérek egy mosolyt! - szól a szöszihez, és néhány további instrukcióval is ellátja ha szükséges, hogy jó portrét tudjon készíteni. Az elkészült képet megmutatja neki, aztán a gépet ráérősen elteszi.
-A fotó a biztonsági főnöknek kell - hogy tudja, magácskát nem kell leráznia mostantól – magyarázza Morgan, s a táskáját fogva feláll a fotelből.
-Jut eszembe Anderson, legyél kedves a számláról felvenni majd egy ezrest, hogy indulásnak legyen mit elköltenie a hölgynek a következő találkozásunkig – kéri meg Andersont.
-Ami kegyedet illeti, ha holnap meggondolná magát, hívja fel Andersont valamilyen ürüggyel – mint például, hogy itt hagyta a rúzsát, vagy valamit – fordul Jesse fele, aztán ismét a szöszi felé fordítja a figyelmét.
-Jó lenne, ha megtanulna alap szinten pókerezni, ha eddig nem tudott – szó szerint kifizetődő.
-Nincs más hátra, mint hogy további jó szórakozást kívánjak – mondja Morgan mindhármuknak, majd megindul az ajtó fele és távozik.
Leliftezik a garázsba, körbejárja a kocsiját, majd beszállva elindul haza,a kúriája fele. Úgy tervezi, hogy megvacsorázik, átöltözik, s addigra talán megérkezik Teddy mackó és a Tündér, akikkel megfogadva Anderson ajánlását, kölcsönösen kifizetődő kapcsolatot – pontosabban vérköteléket szándékozik kialakítani.

[Quator]

Prince J. Milliner

*Némi túlóvatoskodás után Prince eléri az autópályát és leint egy szabad jelzésű taxit. Bár hosszúra nyúlik az ót a maga majd' háromnegyed órájával, de még mindig rövidebb, mint tömegközlekedni az éjszaka közepén. Illetve veszélytelenebb, mint lopott autóval átszelni a várost az éjszaka közepén. Ráadásul a sofőr is közlékenynek bizonyul a lehetséges helyek elhelyezkedését és kikötői funkcióját tekintve. Így az út végén, a vasútállomásnál kiszállva a Gangrel két kissé gyűrött húszast halászik elő tárcájából és ad át a taxisnak, némi jókívánság kíséretében.
Egyelőre a farmeres szafari öltözékkel nem indítana a felső tízezer yachtklubjában. Így egy kényelmes séta végén betér a szerinte "nagyon kreatív" The Irish Pub nevezetű ivóba.

Odabent megcsapja orrát a jellegzetes kikötői halszag. Azt mondjuk a halak javára írja, hogy az esetleges korábban falakba ivódott dohányfüst szagát bőven elnyomják. Ezen halványan elmosolyodik magában a Gangrel, de a benti nem túl felfokozott idegállapotú közönségnek ez inkább tűnhet a betérő mosolyának. Biccent a két vendég felé és hangos Jó Estét!-tel köszönti a csaposlányt. Az olcsó sörrel meghabosítja szája szélét, hogy látszódjon, belekortyolt, de különben csak a pulton forgatja ujjai között a korsót. Nomeg kíváncsian figyeli a hátsó ajtót, hogy vajon ki az a Mo. Kisvártatva elő is kerül a helyi kétajtós szekrény, akinek láttán Princeben azonnal felhorgad a farokösszemérhetnék, de visszafogja állati ösztöneit. A Bestia ma már eleget fürdött a régmúlt gyűlöletében és dühében.*

- Jó Estét Mo. A nevem Prince. ... Igen, tudom. Anyám nevek terén mutatkozó furcsa ízlésének keresztje végigkísérti az életem. Ha kérhetem, ezen emelkedjünk felül.  ... Node a kérdésre visszatérve: Igen, Keefe kikötőmestert keresem. Szeretnék vele beszélni, ám remélem megérti, hogy magát a témát vele szeretném megbeszélni.

*Bár kifelé megmarad a nyugodt külső, de lélekben már előre felkészül Prince, hogy bármelyik pillanatban megvesztegesse Mo-t, ha szükségessé válik.*