Nerine 'Inina' Katsouranis

[Thyriel]

Görögország, Égei-tenger
1999. július 24 – 4. nap
Szombat – Este



Nem tudod eldönteni, hogy valóban csak ennyit látott vagy tagadja még maga előtt is azt, aminek részese lehetett. Igen kitartóan ragaszkodik ugyanazon állásponthoz, így hajlasz rá esetleg, hogy valóban így történt. Ha nem, akkor az úgy is fog derülni… idővel.

Nehézkesen, de elkészülsz, hogy aztán egy embernél keress menedéket, aki… belekarolsz. Kéréssel fordulsz hozzá, amire bólintás érkezik és azonnal – amennyiben neked is megfelel – elindultok arra, ahol legutóbb tartózkodtak: a hídra. Egy pillanatra talán azt hitted, hogy amikor a tekintetek találkoztak talán több is lesz, de ez a pillanat nem hozott magával effélét.

Útközben érzed, hogy a hajó már sokkal kevésbé hánykolódik az éltető elemen haladva, amiről tudod, hogy neked köszönhető, így a hídon tett ellenőrzés is csak ebben erősít meg. Nem érte a hajót komolyabb kár – a műszerek szerint legalábbis – míg azt is felfedezted, hogy itt bizony nincs senki, ahogy a nappali is üresen tátongott!

Hosszú úton rángatod magaddal Dimitiros-t, de végül Zach saját kabinjában fekszik a két másik legénységi tag társaságában, akik láthatóan mind jól vannak. A Másod Tiszted kimerülten alszik, úgy véled az átéltek alapján ez teljesen érthető, bár az is igaz, hogy nem vagy orvos.

Amennyiben kérdésre szólalnál fel, úgy Dimitrios terel ki és míg ő váltja a Matrózt, addig Kalisha bizony aggódó tekintettel figyeli a beteg minden lélegzetvételét. Végül behúzzák az ajtót, illetve Ricky tesz így, majd picit félrevon enyhén csípőre tett kézzel irányítva, hogy aztán halkan:

Ricky /Angol/ Jól vagy Donna Capitano?

[Kyra]

Kint felnézek az első tisztemre és a kérésemet egy bólintással nyugtázta. Azonnal indulna is ahogy belekaroltam. Volt valami abban a pillanatban, ahogy felnéztem rá. Valami, ami hirtelen azt az érzést sugalta bennem, hogy lesz valami több is… De a pillanat elillant és már megyünk is a hídra.

A hajó ringása is azzal bíztat, hogy a vihar csendesült, de ebben a műszerek gyors áttekintése is biztosít. A műszerek szerint a hajó is egyben van. Bár ezt majd személyesen is le kell ellenőrizni amint kitisztul az ég vagy amint bejutottunk egy kikötőbe. Feltételezem, hogy Dimitrios nem kísérgetne ilyen „nyugodtan” ha lenne valami a hajóval.

A híd és a nappali üres. Zach-et a kabinjában találjuk a többiek felügyelete alatt. Úgy tűnik az ajtóban állva hogy alszik. Remélem nincs nagyobb baja. Közelebb lépnék, hogy megérinthessem a karját és tényleg kérdésre nyílik a szám aggódó tekintettel, de Dimitrios kiterel az ajtón, nem hagyva hogy megzavarjam a pihenését. Kifelé menet Kalisha aggódó tekintetét azért még elkaptam. Csendesen a vállára teszem a kezem, olyan "nem lesz semmi baj" módon.

* Alig ismerik egymást egy napja, de már megvan a kötődés, vagy Kalisha ilyen aggódós típus? Bár én is ülnék itt mellette, ha hagyták volna.*

Végül a Ricky a csípőmnél fogva terel még odébb majd félrevon.

/Angol/ Jól… nem jól… nem tudom… - zavartan pislogok körbe. – Merre voltál? Nem láttalak, csak Zach-et ahogy leesik…

Próbálok halk lenni, de inkább megfogom a kezét és még távolabb vonom.

* Merre lehetett Ricky, hiszen hamarabb indult ki a fedélzetre, hamarabb kellett volna odaérnie, de nem láttam sehol. Ellenben honnan jött az a fekete szárnyas alak a tenger közepén, akinek a másodtisztem életét köszönhetem? *

Kicsit odébb megállok és zavartan nézek újra fel rá. A kezét nem engedtem el… elfelejtettem, annyi gondolat kavarog a fejemben.

* Lehet hogy ő lenne az a fekete szárnyas alak? Kalisha és Dimitriost kizárhatom, hiszen a hídon maradtak, Zach a vízben volt. Csak én és Ricky maradtunk. Én valami egészen más lettem/voltam/vagyok… magam se tudom már. De mi van ha van egy potya utasunk valahol…? És ha ő volt az? Kérdezzek rá? És ő látott engem? És ő mi volt?*

/Angol/ Nem tudom mi történt. Minden olyan gyorsan történt. Láttam valamit, de nem vagyok benne biztos hogy mit. Lehet csak a kimerültség vagy a villámok viccelték meg a szemem a nagy esőben….

Nézek fel rá zavartan és aggódva. Úgy fogom a kezét mintha az életemért kapaszkodnék. Minden olyan gondolat, amit a zuhany elnyomott most újra a felszínre jutásért küzd.

*Kimerültnek, zavartnak érzem magam, de annyi kérdésem lenne, de kinek tehetném fel?*

[Thyriel]

Görögország, Égei-tenger
1999. július 24 – 4. nap
Szombat – Este



Miután megnyugtattad magad, hogy a hajónak nincs komoly baja, már könnyebb léptekkel indulsz a többiek keresésére. Végül, amikor már kint állsz Rickyvel és elhangzott a kérdés, tűnődhetsz azon, hogy Kalisha milyen természetű, hogy úgy általánosságban mit érzel vagy ki lehetett a szárnyas alak, aki valószínűleg megmentette Zach életét. Talán mindezek miatt lehetsz picit szétszórt mikor próbálod szavakba önteni a gondolataidat.

Ricky /Angol/ Természetesen indultam segíteni! – ilyesmire emlékszel is – de elestem és ide-oda pattogtam, mire sikerült megkapaszkodni – ha megnézed, valóban akad egy-két lila folt, ami később még néhány színt biztos láttatni enged – S mire kiértem, Zach már elég közel jutott az ajtóhoz, így be tudtam hozni! – ennek örül, megkönnyebbült

S amikor újra kissé kuszán próbálsz hangot adni a gondolataidnak, illetve szorongatod és kapaszkodsz a Matrózodba elég erősen, úgy gondolhatja, hogy a legjobb módja annak megnyugtasson egy ölelés, ami lágy csókkal egészülhet ki. Nem nagyon akar elszakadni belőle, de idővel – ha nem te szakítod meg – akkor a kabinod felé terelnek, ahol lefektetnének és betakarnának.

Nem mozdulnak az ágy mellől, de ha szeretnél ezen változtatni…

[Kyra]

Figyelem, ahogy Ricky elmeséli, hogy elesett és már az ajtóban látta Zachet, ahonnan már ő segítette be a nappaliba. A friss zúzódásai is ezt támasztják alá. Olyan hihetően megkönnyebbülten mondja ezt, hogy el is hiszem neki.

* De akkor ki volt a fekete szárnyas? Azt hittem Ricky… De ha nem ő az akkor ki? Lenne egy potyautasunk? Akkor meg kell találnunk. De senki nem vette volna még észre? Vagy egy hajó a közelben, amit nem láttam a radaron amit addig folyamatosan lestem? A szárazföld messze van, ahhoz hogy bármi is ide repüljön csak úgy majd el azonnal a viharban. Vagy eleve rossz irányba kerestem és Dimitrios vagy Kalisha lenne? De ők a hídon maradtak. És a vihar, amit úgy éreztem valahol belül hogy nem teljesen természetes eredetű? A potyautas csinálta volna, hogy csak úgy pusztán jóindulatból megmentse a másodtisztem? Vagy valaki egy másik hajóról, amit nem láttunk? Annak se sok értelme lenne. Vagy valaki fogta a még nem vészjelzést? *

Ricky amikor zavartan próbálom szavakba önteni a gondolataim inkább megölel és megcsókol lágyan. Ami jól esne, ha az agyam nem zakatolna minden fáradtság ellenére. Elszakadok a csókból és a szemébe nézek.

/Angol/ Meg kell néznem a radart… lehet, hogy van egy potyautasunk… Láttam valamit… valakit.. Zach leesett a hajóról és valami… valaki megmentette, de nem tudom ki…

* Ki lehetett a fekete? És miért nem keresett meg itt eddig? Lehet nem látott? Vagy egy potyautas… Vagy Ricky csak nem tudja, hogy én voltam a másik és mégis ő volt a fekete? Hogy jöjjek rá mit/kit is láttam? *

Próbálna a kabinom felé terelni, ami ellen nincs erőm ellenállni, de azért a hídon újra ellenőrzöm a radart nincs-e másik hajó a közelben, ahonnan esetleg jöhetett Zach megmentője. Minden maradék erő tartalákom feléltem ezzel. A több napi kialvatlanság és a mai edzés, az izomláz, és a viharban történtek kimerítettek. Ricky lassan az ágyba terelget, lefektet és betakargat. Nem megy az ágy mellől én meg nem engedem el a kezét… Sőt… megpróbálok odabújni, bevackolni a mellkasához ha engedi, de semmivel sem több.

Zakatolnak a gondolatok, a vihar, Inina, a szárnyas, Zach….

/Görög/ Valaki… valami… megmentette… de… Zach… Nerine… Ini… - motyog még valamit…

De végül győz a kimerültség és hamar elnyom az álom.

[Thyriel]

Görögország, Égei-tenger
1999. július 24 – 4. nap
Szombat – Késő este



Számtalan kérdés, de egyikre sincs válasz, illetve mindre akad egy határozott talán. Bármi lehetséges, de épp te ne tudnád ezt? Nem is oly régen derült ki, hogy te nem vagy ember, akkor miért ne lehetne erre is valami más, eleddig fel sem merült magyarázat? Ki tudja, hogy mi az igazság, de bármi is legyen, a közmondás szerint az idő végül mindenre megoldást ad. Az eleddig biztosra vélt tudásod a többiek tartózkodási helyéről megkérdőjelezhető, hiszen elméletileg úgy volt, de nem voltál ott, nem láttad. S elméletben a jelzés is kiment, szóval… egyenlőre egy hatalmas kérdőjel az egész, rejtély, amit idővel kideríthetsz.

Ricky /Angol/ Pihenned kell. Eléggé zaklatottnak tűnsz. – említi meg, majd terelt ugye, neked pedig erő híján a hídra már nem volt lehetőséget eljutni – Csak pihenj! Majd én vigyázok rád! – mondja halkan

Aztán mikor helyezkednél, feltart addig, míg melléd fekszik míg végül kedvedre hozzábújhatsz, helyezkedhetsz, hogy hamar félálomba merülj. Még motyogsz picit, de ha volt is válasz, már nem jutott el hozzád, csak a simogatás és suttogást, mely után elég nyugtalan álmok kergetik egymást. Nem marad meg belőle semmi, ha csak az nem, hogy ezúttal erős karok ölelnek és nem a takaró, sőt, nem csak ölelnek, lefognak.

5. nap

Érzed, hogy le vagy izzadva és bár kint még sötét van, de felriadtál-ébredtél és úgy tűnik, hogy váratlanul kezdtél bele, mert az éjjeli-lámpa fényénél látod, szegény Rick arca a szeme körül a bőre gyanúsan kezd színeződni és majd duzzadni is.

[Kyra]

Megint ezek az álmok. Nem hagynak pihenni. Hirtelen riadok fel belőle. Elsőre meglepő, hogy nem a takarómba vagyok belegabalyodva, hanem erős férfikarokba. Felkapcsolva a kis lámpám veszem észre, hogy megüthettem szegény Ricky-t.

/Görög/ Jeszus… nagyon sajnálom…

Nagyon finoman megérintem a szeme körül, ahol eltalálhattam szegényt. Ekkor kapcsolok, nem biztos hogy a megfelelő nyelven szólaltam meg éjnek éjjelén.

/Angol/ Sajnálom… Hozzak rá jeget?

Nézem mennyire lehet vészes a dolog. Röviden megcsókolom, magam se tudom milyen hirtelen ötlettől vezérelve. Talán bocsánat kérés akart lenni?

/Angol/ Sajnálom… lassan egy hete nem tudok aludni. Nem tudtam, hogy veszélyes is vagyok ilyenkor.

Visszadőlök az ágyban oldalt fekve és a mellkasán pihentetve a karom cirógatom. Fáradt vagyok, kialvatlan. És minden erőmmel küzdök a tegnapi kérdések áradata ellen. Ha jeget kér azonnal szaladok is érte, de amúgy álmosan laposan pillogok fel rá, ahogy újra a karjaiba vackolom magam az arcát simogatva ott ahol megüthettem nagyon óvatosan.

/Angol/ Zavaros rémálmok nyomasztanak, vagy épp az ellenkezője miatt ébredek zaklatottan. Nem tudom mi van velem.

*Lehet nem kéne mindent elmondani neki. Dimitriosnak már megtettem. Szegény… nem akartam bántani. Itt maradt mellettem, ahogy ígérte, erre így hálálom meg… *

/Angol/ Bocsánat… - adok egy puszit a mellkasára ahol épp elérem.

Majd még egyet és lassan felfelé haladva a nyakára majd az ajkaira, ahogy lassan fölé hajolok. Újra megcsókolom, de már hosszabban, már ha hagyja, és vigyázva a kék zöld foltjaira amiket a fedélzeten szerzett a viharban, lassan az ölébe ülök és úgy csókolom tovább.

[Thyriel]

Görögország, Égei-tenger
1999. július 25 – 5. nap
Vasárnap – Kora reggeltől



Az erős férfikarok korábban öleltek és más névre hallgattak, de azért Rickynek sem kell panaszkodnia, bár ő inkább szálkásabb-vékonyabb alkat, mint amit esetleg reméltél. Arról nem beszélve, hogy ahhoz, az éjjeli lámpát felkapcsold, előbb a karokból kell szabadulni, de ezt követően valóban felfedezheted, hogy mit is tettél. Nem rezzen össze amikor megérinted, el sem húzódik, míg te ki tudod tapintani a dudort, aminek azért majd kell egy-két nap mire teljesen eltűnik. Ezt követően egy rövid csókkal kérnél bocsánatot, amit úgy véled, hogy örömmel fogadtak bár kissé talán óvatosan.

Aztán visszadőlsz, most már nagyobb hellyel, de kevesebb testmeleg érzetével, hogy oldaladon elhelyezkedve pillants fel. Talán ezért tudsz nehezen gondolkozni, mert napok óta nem tudsz rendesen aludni, kivéve azután, hogy… talán emiatt, fészkeled vissza magad miután biztossá vált, hogy nem kér jeget – kemény férfi! – úgy helyezkedve, hogy tudd az arcát simogatni. Szavakkal szólsz hozzá, ő pedig figyel, hallgat és nem ítélkezik. Nem akar okosat mondani, nem is mondd semmit, csak tettekkel nyugtat. Cirógatja a felkarod, ami lehet fel sem tűnik, de lassan libabőrös lesz, jól eső érzés.

Aztán mocorogni kezdesz és csókot lehelsz a mellkasára, hogy megismételd, hogy egyre feljebb haladva végül ajkak forrjanak össze. Először csak óvatosan, de hamar bátrabban, hogy a nyelvek csatája egyre szenvedélyesebb legyen mindkettőtök számára. Megint elragad a korábbi szenvedély, valami ősi és eleven érzéssel, mintha te magad lennél az és mikor az ölébe csúszol, a maradék ellenállás is elolvad. Az elkövetkezendő percek, lehet órákká válnak, ahogy vágyaid eluralva téged oly módon követelik a kielégülést, melyet talán így még sosem tapasztaltál.

Ez az érzés uralkodik benned, meg Ricky, aki bizony szintén elveszett ebben az egészben, hogy az egészre, a valamikor menetközben kivágódó ablakon besiető szél hűtsön esélytelenül. Az, hogy az ölben mocorgás után mit akartál az csak rajtad múlt, de az biztos, hogy Ricky semmi ellen nem tiltakozott és szeretett téged ahogy csak lehetett… hevesen, szenvedéllyel és hosszasan. Nem kizárt a poci kezd korogni, mikor két leharcolt ember – illetve egy Elohim emberi testben és egy ember pihegve kómázik összebújva…

[Kyra]

Egymásba gabalyodva pihegünk egymás mellett. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de a pocakom már elég határozottan jelzi, hogy tegnap sem ettem eleget. Egy elégedett halk sóhajtásból nyögés lesz akkorát nyújtózom. Ahogy lassan felkelek mellőle finoman végigsimítok, cirógatok rajta (karján, oldalán). Lassan kisétálok a fürdőbe és letusolok, majd egy törülközőben kisétálok a szobába ruhát válogatni. Ha Ricky még pihenni szeretne, akkor nem piszkálom miatta. Én most kielégültnek érzem magam. Energikusnak, felszabadultnak, épp nem kínoz a megannyi zakatoló gondolat. Kellemes bágyadtságot érzek.

Mosolyogva simítok végig a ruhatáramon, majd csak úgy ledobom a törülközőm az ágy sarkára. Felveszek egy kis tangát meg egy hozzá illő melltartót. Ruhát még nem választottam. Mászkálok fel alá kicsit a két szoba között. Közben kicsit úgy teszek, mint aki megfésülködik, pedig ez nem egyszerű művelet, meg egy kis testápoló is kerül ide-oda.

Ahogy a dolgozó asztalom mellett elsétálok megakad a szemem a kis levélkén. Finoman megérintem, megnézem újra, de ha semmi újat nem látok a történtek után rajta akkor vissza is teszem a helyére.

Rickyre nézek. Szegény, kék-zöld –lila foltos.

/Angol/ Bocsánat… - mutatok a szememre, hogy az övén éktelenkedő kékségre gondolok. – Egy hete rémálmaim vannak, de eddig senki nem aludt itt hogy veszélyt jelentsek rá.

Gondolok egyet és felveszek egy kis trikót és egy sortot. Lehet lassan mosni is kéne. De ráér az.

/Angol/ Megnézném Zack-et. – kis aggodalommal a hangomban- Meg, hogy merre sodródtunk a tegnapi viharban. Semmi mást nem láttál tegnap este? – kérdezem kicsit zavartan.

* Nem akarom megint azt a gondolat „cunamit” ami tegnap is átcsapott a fejem felett. Valahogy kezelnem kell. Első a hajó és a legénység, aztán a többi. Hátha látott még valaki valamit. *

Miután felöltöztem elindulok. Kint a hídon megnézem a műszereket. Radar, időjárás, koordináták… Ha nincs senki akkor megyek tovább és kint körbejárom a hajóm megnézni, hogy a hajótesten minden rendben van-e, amennyire látható. Árbocok, vitorlák, egy gyors ellenőrzés. Rutinból megy. Meg poci korogva. Újra jelzi, még követelőzőbben, hogy éhes.

*Rutinból megy Nerine emlékeiből. Sokkal több van meg Nerine emlékeiből, mint Inináéból. Remélem azok is lassan felszínre jönnek. És ez milyen fura kifacsart gondolatmenet volt. Tegnap még Nerine voltam, ma meg már Inina?*

Pillanatra megállok és a kezeimre nézek.

*NErine kezeire. Egy ember kezeire akinek elvettem a testét? Én öltem meg, vagy ezzel mentettem meg? Vagy már nem tudtam, csak kihasználtam a lehetőséget? És azt a többiek vajon hogy fogják fogadni? Vagy jobb ha nem tudják? *

Finoman megrázom a fejem, leengedem a kezeim és haladok tovább az ellenőrzéssel.

Természetesen utána megkeresem Zach kabinját, ha addig nem láttam volna. Ha bárkivel találkozom köszönök. De a hajó épsége az első, mert akkor tudhatom a legénységem is biztonságban. Természetesen tudom, hogy Dimitrios ezt a kört már megtette, és ha nagy baj lenne már szólt volna, de azért ez kell nekem is.

Már hangosan korog és morog reggeliért. Remélem van még reggeli. Zach előtt akkor irány a konyha. Remélem hogy a többiek ott vannak és Zach is, mert jól van.

[Thyriel]

Görögország, Égei-tenger
1999. július 25 – 5. nap
Vasárnap – egészen ebédidőig



Órákkal később – már délelőttben járva – úgy döntesz elég a lustálkodásból. Valójában még tudnád élvezni ezt az egészet, de a pocid nem hagy nyugodni. nem kicsit domborítasz, hogy alaposan kinyújtózz – némi nőisen igaztó hanggal kísérd a dolgot, hogy aztán arra figyelj-eszmélj, hogy minden rezdülésedet élénken csillogó tekintettel figyelik. Amikor cirógatsz, akkor sem mozdul, de a tekintetében továbbra is ott örvénylik az irántad érzett vonzalma, általad ébresztett szenvedély.

A fürdő örömmel szabadít meg a korábbi tevékenység bizonyos nyomaitól, mikor kilépve azt látod, hogy Ricky továbbra is az ágyban fekszik, mint a macska, ami benyalta a kanárit, de amint megpillant, látod rajta, hogy képes lenne folytatni ott, ahol nem rég abbahagytátok. Ugyanakkor, ha nem teszel semmit, csak vágyakozva nézi minden mozdulatodat. Alapvetően gyönyörködik benned, hogy még senki más nem tette, már-már szerelmesen, de ez valószínűleg azért túlzás.

A levélke semmit sem fed, nem úgy Ricky szeme, azonban a monokli talán még vonzóbbá is teszi számodra, a férfi, aki harcolt és úgy tűnik talpon maradt! A szavaidnál előbb csak felül, de a végére már felkelt és odalépett hozzád, hogy megérintse az arcod, finoman tenyerébe fogja azt és úgy szóljon, hogy a pillantásotok találkozott:

Ricky /Angol/ Semmi baj, Donna Capitano. – az az akcentus… – bármikor vállalom, ha ettől nyugodtabban alszol – a beszélgetés egyre intimebb hangulatban zajlik és ha hozzásimulsz, érzed az ébredező vágyát, ami talán az aggodalmadra nem válik teljessé – Elkísérjelek? – kérdezi, majd az érdeklődésedre – Nem igazán, pokoli egy vihar volt! – fürkészi az arcod, ki tudja mit kereshet rajta

Aztán elenged és te távozol, mire egyedül maradsz a gondolataiddal. Ebből az ellenőrzés szakít ki kicsit, mely felfedi, hogy minimális károk keletkeztek, de azért akadnak, így ha megérkeztek pár órát biztos bele kell fektetni a kisebb javításokba. Az egész ellenőrző út alatt korog a gyomrod, főleg amikor a konyha felé mész, mert onnan bizony már érzed a közelgő ebédre készülő ételek illatát. Az is lehet, hogy minden mást felülír az éhség és belopakodsz, hogy falatot csenj.

A hídra is eljutottál végül – akár konyhán át, akár anélkül – és látod, hogy Dimitrios ott van a kormánynál, igaz, épp nem avatkozik közbe, a navigáció teszi a dolgát. Nem vett észre téged, kifelé bambul ahol már áttörték a fénypászmák az egyre jobban felszakadozó felhőket, jobb és szebb időt ígérve. Ha szó nélkül távoznál, akkor ezt megteheted, s így a korábbi gondolataid sűrűjében találva magad nézegetheted a kezedet-kezeidet.

Miközben azon tűnődsz mi történt, egy válaszra mindenképp rálelsz, még pedig arra, hogy már csak Inina van, Nerine-ből csupán emlékek maradtak vissza, akár egy halk visszhang, vagy egy távoli csillag fénye, ami már rég meghalt, de még idő, amíg a földről pillantva is kialudni látszik. Ködös emlékeid és leginkább ösztönösséged alapján úgy véled, hogy vonzott ez a test, együtt rezonált veled és egyszerűen elfoglaltad, amikor Nerine elhagyta… amikor… meghalt.

A többi kérdésre neked kell megtalálni a választ, neked kell döntened és a következmények is a tieid lesznek. Végül Zach kabinjánál állsz, ahol most nincs senki és úgy tűnik a férfi is pihen-alszik. Úgy tűnik, hogy a körülményekhez képest végül minden jól végződött, főleg az, hogy mire ebédlőbe érsz, már ott vár téged a frissen forró étel és te megérted, hogy bizony már dél is elmúlt…

Mindenki itt van Zach kivételével, csak rád vártak.

[Kyra]

Ahogy mászkálok fel-alá fehérneműben, majd a választott sortocskában és topban figyelem fél szemmel Ricky-t. Hagyom lustálkodni, hiszen „megdolgozott” érte.

*A fiatal matrózom nagyon teper. Nagy hatással lehetek rá. Ahogy végig követett a szemeivel. Vajon ez Nerinenek, vagy Ininának tudható be.*

A gondolatmenetből Ricky szakít ki. Miután kérdeztem, közelebb lép és finoman az államnál megérintve halkan kezd válaszolni. Az elmúlt órák eseményei után finoman megremegek ahogy még közelebb lép, hogy szinte összeérjünk. A teste közelsége késztet, hogy finoman hozzá simuljak, de csak egy pillanatra, hogy kicsit kínozzam.

/Angol/ Nem szükséges ekkora veszélyt vállalnod miattam. Nem szeretném, ha a monoklin kívül más sérülést is szereznél miattam.

Finoman megérintem az arcár majd ellépek tőle és az ajtó felé indulok.

/Angol/ Nem szükséges. Pihenj csak még egy kicsit.

Ezzel elindulok az ellenőrző körútra a fedélzetre. Fejben készül a lista a kisebb sérülésekről, amik nem vészesek, de meg kell csinálni, ha kikötőbe érünk. Csendesen magamban megdicsérem a hajómat, hogy ilyen ügyesen átvészelte a vihart. Bár azért az a gondolat lassan befészkeli magát az agyamba, hogy mi lett volna Ha, Én (?) nem tudom lecsitítani a vihart és még benne hánykolódunk egy darabig, és Zach-et sem menti meg az az idegen alak.

Pocakom hangos követelőzése miatt még kerülöm a lenti szintet és a hídra megyek, ahol Dimitrios felügyeli a robotpilótát.

/Görög/ Szia… hogy vagy? Merre haladunk? Nagyon elsodródtunk? – nézek rá a navigációra.

Nem akarok elslisszolni mellette. Sőt… Odalépek hozzá és megölelem  röviden odabújok, köszönet képen a tegnap estiért.

Majd miután megbeszéltünk mindent elindulok a lenti szintre is körbenézni. Zach kabinja felé ahol nagy lélekjelenlét kell, hogy ne lopózzak be a konyhába egy falat ételért, majd a gépházba is benézek a hajó másik végén, hogy ott is minden rendben van-e.

Magányomban és a viszonylagos csendben van időm újra elgondolkozni dolgokon. Egy percre megállva a kezeimet nézegetem.

* Ahogy elnézem a testet/testem a tükörben, elégedett lehetek a választásommal. Elvettem ezt a testet mikor Nerine meghalt. A baleset amit emlegetnek, vajon mit láthattak akkor a többiek? De vajon volt ehhez jogom? Vajon megmenekülhetett volna? Igyekszem megőrizni Nerine emlékeit is. De nagyon remélem hogy a sajátjaim is visszatérnek, mert elég zavaró és félelmetes, hogy nem vagyok tudatában milyen képességeim is lehetnek, és azt hogy tudnám kordában tartani. Lásd mikor a viharban valami egészen másnak néztem ki. Na meg az se lenne rossz hogy kik azok akinek a nevei hirtelen az eszembe jutottak. Kik is voltak? Aldinah, Naamah, Tamiel… asszem.  Igen, ezek a nevek voltak. Vajon élnek még, vagy csak régi emlékek maradványai? Milyen fura nevek ezek. *

/Görög/ Naamah, milyen fura hangzása van. Vajon milyen nyelven vannak?

A gépház csendes magányában visszahangzik a hangom, mire inkább be is fogom. És csendesen felkuncogok.

*Ez ne legyen egy újabb fura szokásom, a magamban beszélés!*

Mikor a gépház és a motorok ellenőrzésével is végeztem, nameg a magamban beszéléssel, elindulok visszafele. Isteni illatok csapják meg újra az orrom, de most már nem tudok ellenállni és kénytelen vagyok belépni az étkezőbe, ahogy már mindenki ott van és csak rám vártak az ebéddel. Zach kivételével aki pihen a kabinjában.

/Angol/ Sziasztok… rám vártatok? – mosolygom kedvesen és gyorsan le is ülök a helyemre, hogy ne kelljen tovább várniuk miattam. – Isteni az illata nézek mosolyogva Kalishára.

Ha mindenkinek osztottak enni akkor gyorsan neki is állok enni.

[Thyriel]

Görögország, Égei-tenger
1999. július 25 – 5. nap
Vasárnap – egészen ebédidőig



Amennyire meg tudod állapítani, úgy véled, hogy Ricky téged, illetve Nerine-t látja és akarja ily hevesen. Azt nem tudnád megmondani, hogy ez csak puszta szenvedélytől fűtött testi vágy vagy annál több, esetleg bontakozóban valami, de az biztos, hogy minden perc tökéletes vele. Az is igaz, hogy sok viszonyítási alapod nincs, de ha arra gondolsz, hogy Dimitrios puszta csókja elég volt arra, hogy… s ki tudja milyen férfiak lehetnek még odakint, akikkel nem is találkoztál!

A kínzás kettős dolog, mert nem csak adsz, de kapsz is belőle.

Ricky /Angol/ Ez kötelességem a kapitányom felé! – határozott, ami akár vonzó is lehet számodra – Ez pedig olyasmi – gondol a monoklira – ami olykor nem nagy ár, ha cserében rendesen tudsz pihenni!

Ellépsz, kimész a kabinból, de nem követnek, hagyják egyedül járd be az utat, melyre indultál. Odakint, a fedélzeten sétálsz körbe először, hiszen ez kapta a vihar nagyját, itt lehetnek problémák, mint ahogy találsz is egy-két kevésbé komoly, de majd javításra várót. Idekint már a vihar lassan teljesen elcsendesedett, ez a kissé szomorkásabb idő is kedvedre lehet, úgy érzed néha ez a legideálisabb, még akkor is, ha a vihar maga sokkal inkább a te elemed.

Néhány műszer – miután a hídra értél – megerősíti a korábbi észrevételeket, de újabbakat nem fed fel, így megállapítható, hogy aránylag szerencsésen vészeltétek át az elmúlt órákat. Az, hogy mi lett volna akkor, amennyiben nem tudod lecsendesíteni a vihart, nos az a gondolat ember(ek) elvesztést is jelenthette volna, illetve sokkal több kárt a szeretett Yachtodban. Eddig jutsz, aztán köszönsz Dimitirosnak, aki épp rutin ellenőrizte, ahogy nézed az útirányt és ki tudja még mi mindent.

Dimitrios /Görög/ Kapitány! – fordul feléd és mosolyog rád – Remekül köszönöm! – így, hogy nem lett komolyabb baj – Jelentem, minden rendben van! – közli őszinte, halk hangon

Ami teljesen elhalkul amikor odalépsz és megöleled, sőt, befészkeled magad kicsit. Nem löknek el, mi több, átölelnek, de aztán el is engednek amikor távoznál, hogy aztán éhséggel küzdve, igencsak megindult nyáltermeléssel és korgó pocakkal állj ellen a finom illatú kísértésnek. Ami azt illeti, nehezen gondolkozol, talán ezért tévedtél el egy-egy kanyarnál, mert a több napja nem ettél rendesen, de közben nagyokat hancúroztál most megszedte a vámját.

Talán nem vagy ember, de úgy tűnik örököltél nem egy dolgot, ami igencsak emberivé tud tenni. Nerine átka lenne e, mert elfoglaltad a testét? Nem tudod. De az biztos, hogy lehetett volna rosszabb, akár sokkal rosszabb is. Jogod… egy felől hallod a hangot, amit korábban is az Esszenciád mélyéről, hogy természetesen volt jogod, van egy másik gondolatod, miszerint nem volt helyes, de ha nem ez, akkor vajon miképp?

Mikor kiejted a nevet, azt valami más, valami sokkal ősibb és természetesebb nyelven teszed, de ennél több szó nem jut eszedbe. Valami megmoccant a Tudatod mélyén, de épp csak egy picit. Talán legközelebb már több fog, de most az is lehet, hogy kuncogásod megszakad, amikor válasz érkezik a névre, egy olyan hangon, ami szintén ismerősen cseng, de nem mint eddig szinte minden, ez is csak szerű és nem bizonyos.

Hang /Angol/ Hallak téged. – érkezik kísértetiesen, s ha körülnézel, nem látsz bizony senkit – Ki vagy és mit akarsz tőlem?!

[Kyra]

Figyelem Ricky-t míg mászkálok fe- alá a két szoba között.

* Vajon mi járhat a buksijában? Vajon csak testi vágy csupán, vagy esetleg valami több? És mit szólna, ha megtudná, hogy Nerine nem is Nerine már többet. És a többiek vajon mit szólnának? És ha ő így látja/kívánja Nerinet akkor vajon milyen jobbnál jobb pasik lehetnek még odakint? Az a csók Dimitriosszal… Érdekes, hogy az megvan haloványan, hogy nem volt kapcsolata Nerinek, de az nincs, hogy amik voltak azok milyenek voltak. Jön minden rutinból, de vajon az övéből, vagy az enyémből, amire még annyira sem emlékszem? Mond pár cukit a kötelességről és a monoklikról, amiket bevállal, ha ettől tudok aludni. Bár nem hiszem, hogy a monoklik segítenének az alvásomban. *

Az ellenőrző körúton minden javításra szoruló dolgot megjegyzek. A kinti borongós, szomorkás idő épp nagyon is tetszik. Nyugodt… csendes. Nem úgy mint a gondolataim.

* A mi lett volna, ha… Ezen lehet jobb is nem gondolkozni tovább. Nem így lett. Zach is jobban lesz és a hajónak sem lett komolyabb baja. De vajon az valami képesség, vagy erő volt, vagy csak pusztán véletlen? Tényleg én csitítottam el? Mondjuk eléggé úgy éreztem… Vajon én is tudok repülni? És ki a fene volt a másik? Hogy köszönjem meg így neki Zach megmentését?*

 A hídon a műszerek is azt támasztják alá, amit fent a fedélzeten láttam, tapasztaltam és Dimitrios nyugodtsága is. Nem is firtatom a dolgokat, hiszen biztosan tudom, hogy ezeket már ő is felmérte és tisztában van mindennel. Jól esik a viszont ölelése, de nem tartóztat így mehetek tovább. Kap még egy búcsú puszit majd irány lentebb.

Az éhség nagy úr. Lassabban forognak a gondolataim. Mintha el is tévesztenék néha egy-egy kanyart a gépház fele menet.

* Fura érzés. Nerint hogy küzdött meg vele? Ahogy emlékszem, nem sokat evett a baleset előtt sem. Nem hinném, hogy ez lenne a bosszúja azért, mert elfoglaltam a testét. Én mintha még sosem éreztem volna ilyet azelőtt. De most még van dolgom!*

Gépházban a magányomban próbálgatom a hangom és a kis hangok is fejemben a jelenlétükre felhívni a figyelmem.

* Jogom volt hozzá és a nem volt. De őszintén, erre ki tudhatja a választ? És ha nem ő akkor ki? Egy nagydarab hájas pasi? Legalább a szerettei úgy tudják, hogy él… még úgy tudják. De mivel teszek jobbat? Ha ebben a hitben hagyom őket, vagy ha színt vallok? De mihez is kezdek ebben a világban egyedül, úgy hogy egyikünk emlékei sincsenek meg teljesen?*

Ahogy kimondom a nevet fura érzés kerít hatalmába. Mintha ez a név valami fura ismerős nyelven lenne, itt van a nyelvem hegyén… De megint ez a csalódottság, hogy nem emlékszem rá. Épp felkuncognék azon hogy magamban beszélek mikor valaki válaszol.

*Egy oly ismerős hang, de honnan a fenéből? Megint ez a fura emlékszem is meg nem is… És a hang honnan jön?*

Hirtelen körbefordulok a gépházban, de sehol senki…

/Angol/ Ki az? És hol vagy? Nem látlak, gyere elő! Nerine vagyok a kapitány! Gyere elő potyautas!

*Ki az? Hol bujkál? Még is lenne egy potyautasunk?*

Lassan elkezdek körbejárni a gépházban amennyire lehet.

[Thyriel]

Görögország, Égei-tenger
1999. július 25 – 5. nap
Vasárnap – Ebédidő


Rengeteg a kérdés és alig akad válasz. Legalábbis így, hogy csak magadban elmélkedsz rajta. Lehet, hogy ez is egy út, idővel felfed valamicskét a válaszok közül, de az lehet, hogy csak körbe-körbe kergeted a farkincádat és sosem jutsz előbbre, ha csak némán kérdezel. Mindenesetre nem unatkozol az biztos, van gondolat bőven amin el lehet tűnődni, de a végén lehet már csak a fejed fáj, mert eredmény nem sok lesz.

Egy puszival később, már más kérdések foglalkoztatnak, de mi tagadás ezek se sokkal jobbak, választ ezek sem akarnak adni. Mindenesetre egy dolog biztos, még pedig az, hogy Nerine valahogy elboldogult, szóval ha egy ember képes rá, akkor te Inina, Lammasu az Adad kórusból tuti, hogy meg tudod csinálni! Még egy-két rafinált kérdés marad a végére válasz nélkül, de a magányos beszélgetésedre érkezett válasz alaposan kizökkent

Hang /Angol/ Éppen most mondtad ki a nevem, ne játszd a hülyét! – nem egy boldog hang – Te ki vagy? – kérdez vissza, szerinte jogosan, ezt érzed a hangszínéből – S persze, hogy nem vagy Nerine meg kapitány, mert ilyen ostobaságok nem léteznek a Mélységben! – közli, hogy a színjátékodra egyáltalán nem vevő

Hiába minden, úgy tűnik nincs itt vagy ha igen jól elbújt, és végül te is ráébredsz arra, hogy bizony nem a füleddel hallod őt, hanem valami sokkal természetesebb mód számodra, a fejedben!

[Kyra]

A sok… rengeteg kérdésből a Hang rángat vissza. Keresem a forrását, de sehol nem találom a gépházban.

Ahogy válaszol meg, egyenesen félelmetes és dühítő egyben. Mégis csak az én hajómon vagyunk… vagy ő nincs itt?

/Angol/ Nem szokásom a hülyét játszani. Nem akartalak zavarni…Tegnap esti viharban eszembe jutott ez a név, a neved… De ha nem vagy itt, akkor hol vagy? – érezhető értetlenség a hangomban, kicsit összezavart.

Leülök az egyik kiszögellésre, ami elbír és nem lesz baja tőle.

*Nem tudom mennyire bölcs dolog elárulni egy idegen névnek hogy nem emlékszem semmire. De félek hogy ha nem kérdezek akkor sosem tudom meg ki vagyok igazán.*

/Angol/ Nerine vagyok, legalábbis tegnap esti ezt hittem. Ezt hogy csinálod? Mármint hogy a fejemben beszélsz? És hogy érted , hogy „ilyen ostobaságok nem léteznek a Mélységben!” ?

*Barát vagy ellenség? Nem emlékszem érzésekre sem a nevekkel kapcsolatban, kimondtam az elsőt ami eszembe jutott, de mi van ha nem barát volt? A hangja nem épp kedves. Vagy csak megzavartam valamiben. És ha most hibát követtem el? Vajon így le tud követni hol vagyok? Narine név nem olyan ritka errefelé hogy egyből tudja ki vagyok… Remélem. Vajon elmondhatom a Nevem? Nagyon tudni akarja…. *

Várom a válaszát. Próbáltam őszinte és zavart hangot megütni, ami ugye nem nehéz mert pont így érzem magam. Bár magam se értem miért, hiszen a saját hajómon vagyok és messze mindenkitől.

[Thyriel]

Görögország, Égei-tenger
1999. július 25 – 5. nap
Vasárnap – Ebédidő


Naamah /Angol/ Még is megzavartál! – közli kissé ridegen – a Teremtőre! Ennyire tudatlan lennél? – ebben akad némi döbbenet is – Minden Elohim képes telepatikus kapcsolatra, amikor kimondja valaki nevét! – érzed, kioktatnak, mint egy gyereket, talán annak is néznek – Természetesen ott, ahol lennem kell! A Mélységben! – amolyan dá, hol máshol?

Ülve sem lettél okosabb, kivéve talán azoktól, amiket elmondtak neked. Semmi más, hiába a többi kérdés. Jó kérdések, kiválóak a maguk nemében csak épp választ nem adnak. Ami azt illeti, nem kizárt, hogy ezek után csak még több lett belőlük, ahelyett, hogy (végre el)fogynának.