Nerine 'Inina' Katsouranis

[Thyriel]

A pihegés, a kellemes zsibbadás adta lebegés és mindazon dolgok, amik ilyenkor eluralják a testet és az elmét – egyesek szerint a lelket – most olyanok, mint egy lassú árapály jelenség, ahol épp mindenhol a kellemes víz az úr és csak lassan adja vissza a teret a partnak, hogy az ott rejlő kincsek ismét napvilágra kerülhessenek. A fiatal férfi lehunyt szemmel szuszog, de nem azért mert kimerültnek tűnne, sokkal inkább az átélt élmények ragadhatták magukkal őt is.

Mikor felkelsz az ágyból és elindulsz végig érzed a tekintetét a testeden, olyan mint egy simogató szellő ami újra és újra végigszalad a bársonyos bőrödön, ami képtelen elszakadni és addig kapaszkodik, míg egy utolsó lehelet is akad. Nem sokáig kell egyedül tisztálkodnod és lehet nem is egyszer, hogy tényleg megszabadulj a csodálatos együttlét nyomától. Igaz, csak egy részétől tudsz, mert a legtöbbje legalább annyira fog látszani rajtad, mint a partnereden…

A férfi gondoskodott arról is, hogy tisztára-szárazra töröljön és alaposan bekenjen – esetleg fordítva is megtörténjen – de az sem kizárt, hogy megint elragad mindenkit a szenvedély és a beszélgetés, a felvételről való döntés tovább várat magára. Nem úgy azon gondolatok, hogy az eddigi legénység mennyire tartotta tiszteletben az intimitásodat s mint ilyen, úgy rémlik, hogy Zach teljesen, míg Dimitrios bizony olykor finoman ostromolt, de valamiért sosem léptétek át azt a bizonyos határt.

A szerelésed is elég szívdöglesztő ahhoz, hogy suttogott bókokkal halmozzanak el azon a tüzes nyelven, hogy érintéssel és akár másképp is kifejezzék a tetszésüket. Vannak sérülések amiket nem tudsz elrejteni, csak ha nyakig beöltözöl, de az már felérne egy őszinte vallomással, így rád van bízva miket vettél fel – egyik ellen sem volt kifogás. A férfiú is felvette a ruháit, amin most veszek észre nem egy szakadást, melyeket láthatóan karmok ejtettek.

R /Angol/ Természetesen Donna Capitano! – mindennel egyetért, majd várja a parancsaidat

[Kyra]

A fürdőben kissé meglepődve veszem észre mennyire lelkes még mindig. Ez a fajta kitartás eléggé imponál. Sőt… Hosszabb fürdés lett mint vártam. De frissen jó illatú testápolósan lépünk ki. A mosolyt le se lehetne vakarni az arcomról. Rég éreztem magam ennyire elégedettnek és nyugodtnak. Az üresség enyhült. Nyugodtabb vagyok. Kellemesen kába is mert azért valljuk be eléggé el is fáradtam.

A sort és az áttölt magasnyakú, hosszúujjú felső trikóval takar még a legtöbbet. De egyébként is, miért kellene eltakarnom a nyomokat, ha egyszer fantasztikusan érzem magam? És kifejezetten jól esnek a bókok amiket öltözés közben kapok. Sajnos a szétszaggatott inge helyett nem tudok mást adni, de max nem veszi fel. Fura kicsit hogy Dimitrios-szal nem léptük ezt meg sosem, pedig azért elég sokat gondoltam arra mit is tudhatnak ezen a téren. Elég régóta kerülget, de nem léptük meg. Erre jön Rick és… nos…

/Angol/ Javaslom, ha gondolod, menj el cuccaidért és ha visszaértél megmutatom a kabinod.

Indulok lassan kifele a kabinomból, vissza a társalkodóba a kijárat fele. Közben hajamba túrva próbálom kicsit rendezni a frizurám is. Bár ez így is úgy is össze vissza áll.

/Angol/ Már ha még mindig akarod az állást?

A nappaliban a poharam keresem amit az asztalon hagytam az alátéten, hátha van még benne egy korty üdítő mert eléggé kiszáradtam.

[Thyriel]

Amikor úgy döntesz, hogy nem rejted el mennyire élvezted az elmúlt órákat, valahol belül oly mértékű elégedettség tölt el, amit napok óta nem éreztél. Igenis jogod van hozzá és lássa csak mindenki, hogy mennyire jól telt a délutánod! Minderre még külön hab lehet a tény, hogy a fiatal férfi félmeztelenül követ – bármerre is indulj. A nyomokat ő nem tudja, de valószínűleg nem is akarja elrejteni, pedig akad nem egy, nem kettő belőle. Mintha még némi vér is serkent volna a hátán, vállán ahol a körmeiddel kapaszkodtál-martál.

A fáradtság is kezd utat találni, talán ásítasz vagy épp laposan pislogsz, de végül a poci is megkövetelné a magáét. Mármint valami rendes és ehető dolgot, olyat, ami kellő energiával tölthetne fel. Az pedig, hogy Dimitrios-al végül miért nem történt semmi már csak egy alig hallható kérdés, hiszen Ricky olyasmit tett, amit már hetek óta senki sem. Ezzel – vagy enélkül is (?) – elnyerte az állást és most már egy új matróznak parancsolhatsz!

Ricky /Angol/ Nincs miért visszamenni, ellenben szívesen megnézném most, a kabinomat – és ki tudja…

Az állást már elfogadta, a szavai is egyértelműek voltak ez ügyben, így az elveszett poharat meglelve a kissé felmelegedett üdítőmaradékot magadévá teszed, hogy rádöbbenj ennél neked sokkal több kell!  Odakint már alkonyi fényekben úszik a város, az idő ellenben alig akar enyhülni, így a túl sok ruha – ha úgy döntesz rejtegetsz – amúgy is igen előnytelen lett volna. Legalábbis részben, mert bár nagyon vonzó lettél volna bennük, de nem kizárt, hogy egy újabb zuhanyra lett volna szükség.

[Kyra]

Miután megittam a maradék meleg üdítőm rájövök hogy ez édeskevés volt és még éhes is vagyok.  Ricky felé fordulok mikor mondja, hogy nincs miért visszamennie.

/Angol/ Csak van valami ruhád, irataid, személyes holmid. Kismacskád, vagy bármi….

* Ki ez a srác? Nincs semmilye? Csak van legalább egy barátja, csak házinénije… csak lakott eddig valahol.*

/Angol/ De ez esetben akkor gyere.

Elindulok a neki szánt kabin fele. Mikor oda érünk kinyitom neki az ajtót és kint félre állok az ajtóból.

/Angol/ Ez lesz a szállásod. Kulcs belül van. Reggel óta abban maradtunk hogy zárjuk a kabinokat, mert valaki bejutott a kabinomba és otthagyott valamit. Sosem kellett ez még. Azt hittem a kikötő személyzete erre jobban figyel, de jobb a biztonság. Természetesen biztos helyen van tartalék kulcs, de ne hagyd el a sajátod. Remélem a legénység többi tagját is megismered, bár mostanában valahogy nem futok velük össze. Érezd magad otthon. Étel ital a konyhában.  A feladatok többségét majd Dimitrios Papadopoulos és Zacharie 'Zach' Quin fogja adni. Holnap reggel már kezdhetsz is. A papirokat is akkor kéne elintézni. Ha gondolod a nap hátralévő része szabadon a tiéd. Esetleg javaslom némi jobb állapotú ruha beszerzését. – csendesen kuncogok. - Én most megyek enni mert farkas éhes vagyok.

Ezzel elindulok a konyhába meglesni mit lehet falni. És persze remélem valahol legbelül hogy végre a legénységem többi tagját is megtalálom végre.

* Ma megengedhetem magamnak hogy kihagyom a kocogást. Majd holnap reggel pótlom. Jól érzem magam… Merre lehetnek a fiúk? Lassan
már hiányoznak. Jó lenne bemutatni az új matrózunkat. *

Amint a konyhában vagyok először is kiveszek egy kisebb félliteres üdítőt és a felét le is húzom egyből. Majd miután már nem vagyok szomjas körbe nézek a konyhában ki van itt és/vagy mit lehet enni. Hosszú idő után most először tényleg kívánom is az ételt, falni bírnék.

[Thyriel]

Ricky /Angol/ Nem, semmim sincs. Könnyebb az utazás és nem köt semmi – az igazi szabadság – beérem a koszttal és kvártéllyal – mosolyog vidáman, majd követ és belépve körülnéz – Igazán otthonos! – dicséri, de valamiért úgy érzed, hogy nem itt  fogja tölteni a magányos óráit – Zárni fogom! – ígéri, majd bólint, biztos megismeri majd a többieket is – Papírokat? – nem érti láthatóan, majd újfent bólint – Köszönöm Donna Capitano! – végül a ruhakérdés – Ha akad valahol tű és cérna, akkor nem lesz gond! – mondja jókedvűen, aztán a felvetésedre – Készítsek esetleg néhány szendvicset? – nem zavarja a dolog, szívesen teszi. A konyha felé menet és ott sem találsz senkit, de cserébe minden lehetőség nyitva áll előtted, azt eszel és iszol amit csak találsz vagy kérsz – ha elfogadtad a segítséget

[Kyra]

Konyhába menet beugrom a sufnisba és kihozok egy kis varrós dobozt majd a kezébe nyomom.

/Angol/ De ez nem megoldás hosszú távra. Itt szoktak gazdag turisták is megfordulni, elvárják hogy nem szaggatott ingbe dolgozz. Nincs kötelező munkaruha. Így jobb lesz, ha ezt megoldod hamarosan. Tiszta és ápolt személyzetet várok itt el. – határozott a hangom.

A konyhában miután megittam az üdítőm felét lesem a hűtőt egy darabig majd Rickyre nézek.

/Angol/ A konyha Zach felségterülete. Nem igazán szereti, ha valaki itt kontárkodik. De most nincs itt. Szóval….

Ezzel kiveszem a felvágottas tálat, valami paprikát, sajtot és margarint. Becsukom a hűtőt, keresek valami kenyér félét szendvicsnek és a pultra teszem őket. Leülök a székre és mutatom Rickynek hogy övé a terep.

*Lepjen meg. Jól érzem magam, kielégülten, felszabadultan.*

/Angol/ Tudod papírok. Rendben hogy itt dolgozom, de azért néha jönnek ellenőrök akik kérik hogy igazoljuk magunkat és hogy mit is keresünk itt. Legalább valami szerződés féle kell hogy legyen, hogy itt dolgozol azért hogy legyen hol aludnod. Nem szoktunk nemzetközi vizekre nagyon kihajózni mostanában, de nem árt az óvatosság.

Papírokról jut eszembe a levél, amit itt hagytam. Elveszem a pult másik oldaláról és szemüveg nélkül nézegetem és forgatgatom a kezemben, amíg a szendvicsek készülnek.

* Itt ez a levél ami nem tudom hogy került az ágyamra. Azt se tudom mi ez… És most itt van Ricky akinek semmilye és én csak így beengedem a hajómra. Lehet hiba? De hiszen hosszú idő után elöször végre nyugodtan és teljesnek érzem magam. Végre megkapom a figyelmet amit megérdemlek. Amit mostanában nem kapok meg azoktól akik itt élnek velem hosszú évek óta és akik megmentették az életem. És most ők sehol. Na NEM… Most nem hagyom magam felhúzni! Kislány most élvezd ki a helyzetet és a figyelmet és azt a finom meg-meg remegést amit még mindig érzel a történtek után. *

A levelet forgatva az ujjaim között a fiút figyelem, ahogy félmeztelenül a konyhámban tesz vesz egy halvány elégedett mosollyal.
 

[Thyriel]

Az ugrálás elég nehézkes. A többórás lepedő-akrobatika és a fürdőszobai kalandok vagy épp a köztes helyek megszedik vámjukat. Előbb a testet elöntő zsibbadás majd az izomláz az ami megnehezít mindent. S aztán erre jön rá a kiszáradás okozta égető érzés valamint a tény, hogy amikor leülnél, érzed, hogy az is érzékeny lesz még egy ideig. Talán annyi vigasztalhat, hogy nem vagy vele egyedül és láthatóan Ricky is eléggé le van harcolva. Kicsit olyan a páros, mintha vihar utáni csendélet, tele romokkal és ás maradványokkal.

Egy varrós-dobozzal beljebb vagy és rekedtes hangon előadod, hogy miért fontos a viselet, amit úgy tűnik ezúttal megértettek és elfogadtak, így csak bólintanak beleegyezésképp. Úgy lesz, ahogy parancsoltad! Elégtétellel tölt el, hogy engedelmeskednek, hogy úgy történt minden ahogy akartad (?) és persze az, hogy elvetted amit akartál. A világ most kellemes és nyugodt helynek tűnik, szép és ragyogó, még ha fájdalmas is. De legalább az üdítő jótékony hatással van rád…

Ricky /Angol/ Igenis, Donna Capitano! – fogadják a parancsot, az irányítást de egy mosoly elárulja értik a célzást is

A hűtőben találsz ebédet, szépen el van csomagolva kis műanyag tárolókba. Zach ma is finomat készített, mint mindig, igaz hogy nem ínyenc szakács, de megéri az „árát”. Mindamellett természetesen azt veszel ki amit csak akarsz, de legyen közte egy kis víz szegény szomjazó matróznak is, aki ennek hangot is adott. Amennyiben nem ebédet, hanem Ricky szendvicsét választod, úgy valóban egy igen pöpec darabot kapsz majd, pontosan úgy ahogyan megígérték.

Ricky /Angol/ Ezek kiváló alapanyagok! – hárítja el az esetleges dicséretet, de tekintete inkább téged fal még mindig – Sajnos akkor sincsenek papírjaim, de cserébe tökéletesen el tudok tűnni, ha szükséges. – mosolyog, jeget is megolvasztaná – lehet azt mondani, hogy úgy horgásztál ki a tengerből – von picit vállat, ez a része annyira nem érdekli – de ha ragaszkodsz a papírhoz abba úgy se nagyon tudsz hiteles adatokat írni. – szóval neki igazából mindegy – Azt hittem, aki tengerre született az sokkal kalandvágyóbb ennél – incselkedik – ez a szenvedély egy lázadóhoz illik, nem a törvény éber őréhez – téved el a tekintete szemmagasságból

Végül csend ereszkedik kettőtökre, amikor a levelet kezded el tanulmányozni és Ricky a szendvicse(ke)t- készíti. Ricky betoppant az életedbe és felforgatta azt. Nincs több bizonytalanság vagy kérdés, hogy miért nem történt valami. Megtörtént. Elsöprő volt és most így belegondolva lesz mit elpakolni a szobádban és a fürdőben azok után ami történt. S persze ott van a két férfi is, akik nem vakok, a félmeztelen matróz és a leharcolt kapitány esete eléggé egyértelmű.

Lehet haragudni a többiekre, sőt, talán elégedettséggel tölt el, de azért van egy apró hang ami azt mondja, hogy ők már évek óta itt vannak, Ricky meg alig pár órája. Igaz, hogy ez alatt többet tett bizonyos módon mint bármelyik férfi az elmúlt két-három hétben, de ez lenne a lényeg? Mindenesetre tény, hogy nincsenek sehol és ez bosszanthat, de ez könnyedén írhatja felül a kába-elégedettség ami olykor rád tör két fájdalmas mozdulat között. Régen volt már…

A szendvicsek elkészültek és előtted pihennek, várják, hogy legyőzd őket! Jár mellé még némi üdítő is, a másik fele annak amit korábban elkezdtél. Ricky is kortyolgat, egy csepp pont emiatt tud az állán át a mellkasán lejjebb elveszni…

S ekkor érkeznek a megszokott (és egy idegen) hangok odakintről.
Egyértelműen közelednek, vidámak és önfeledtek.
Aztán belépnek…

[Kyra]

Elégedetten veszem tudomásul hogy a parancsom vagy inkább az utasításom megértették. Remélem be is tartják.

Természetesen Ricky is kap egy üveg vizet, nem hagyom szomjazni, de aztán hagyom a konyhában ügyködni. A szendvics most pont jó lesz, és legalább meglátom mit tud.

/Angol/ Sajnos nem a tengeren születtem. Lázadó is tudok lenni, de azért sajna néhány szabályt illik betartani, ha az ember nem akar rosszat magának. De akkor majd kitalálunk valamit. – Leheletnyit kihúzza magát mikor elveszti a szemkontaktust, hogy jobban lássa Ricky amit kell.

* Nem tudom ki ez a férfi, de sikerült kizökkentenie az elmúlt egy hét feszültségéből. Most béke van és elégedettség. Na meg izomláz és fáradtság és zsibbadás. Na de nem is emlékszem mikor voltam pasival és főleg ennyiszer. Asszem korán alvás lesz. Nem is értem miért nem használtam ki hogy két férfival élek egy hajón, de persze ha két napja nem látok őket szinte akkor mindegy is. Nem tudom mit tegyek vele, de ha másban is legalább fele ennyire jó akkor nagy baj talán nem lesz. Már csak az a kérdés hogy a többiek mit szólnak majd hozzá.*

Leteszem a levélkét amit eddig babráltam és az elém kerülő szendvicset nézem meg.

/Angol/ Ez nagyon jól néz ki… - elakad a szavam ahogy az a kis csepp elindul lefelé és követek a tekintettemmel.

Ekkor hallom meg hangokat. A konyha ajtó felé téved a tekintetem.

*Na ez egy izgalmas találkozás lesz… itt a két viharvert szerető akik épp Zach felségterületén csináltak rendetlenséget és elég egyértelműen leharcoltan eszegetnek. Na de miért is érdekelne a dolog? Hiszen ezt megérdemeltem már. És Elvettem. Ha ő tőlük nem ment akkor mástól. Azért remélem nem haragszanak meg… Hiszen ők a családom. Velük élet évek óta, megmentették az életem…*

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Délután

A jövő reményei. Akad belőle néhány, mindjárt rögtön az, hogy Ricky mit tart be és mennyire, hogy az elkövetkezendőkben más területeken mennyire teljesít jól és persze… elég férfias, mégis pimaszul fiatalos, hogy a kellemes emlékekkel karöltve az a csepp minden más gondolatot kiöljön és még a szendvicsbe beleharapni is elfelejts. Igaz, hogy korábban szóvá tetted, hogy valóban olyan vagy amilyennek leírt, de talán nem annyira lázadó, mint ő hiszi-feltételezi.

A domborításod is elérte a kívánt hatást, látod, ahogyan teljesen megbabonázod, úgy tűnik kedveli a gömbölyű dolgokat. Ezt érzed is, elég kényelmetlen most üldögélni, de persze mozogni se egy leányálom, de valószínűleg minden perce megérte. Ez a matróz aztán a kapitánya kedvére tett az bizonyos, teljesítette minden parancsát legyen az kiadott vagy elképzelt, így az elmúlt hetek frusztráló érzései most eltávoztak és mindent a nyugalom és elégedettség érzete leng körül.

A többiek mit szólnának, az jó kérdés, de ez mindjárt ki is derül! Előbb Zach lép be, akinek tekintete eléggé elfelhősödik a látottakra, de ezen túl elég szenvtelen, aztán Dimitrios, aki előbb kissé meglepett aztán somolygós… majd egy fiatal kávébarna-bőrű vonzó nő, aki Ricky figyelmét is elvonja egy pillanatra amikor rátok köszön egy halk „Hello!”-t. Ami azt illeti egy percnyi döbbent és meglepett csend a trió részéről még érthető is lenne, de hamarabb szűnik meg a kellemetlen csend.

Ricky /Angol/ Üdvözletem szép hölgy! – lehel csókot a meglepett fiatal nő kezére – Viento matróz szolgálatára! Kérem szólítson Rickynek, az Urak pedig? – nyújt kezet előbb az idősebbnek tippeltnek, aki szerinte Dimitrios
Nő /Angol/ Kalisha Imari – mutatkozik be, enyhe pírral az arcán, majd a két kísérőjére pillog
Dimitrios /Angol/ Dimitrios Papadopoulos Első Tiszt, üdvözöllek Matróz! A Másod Tiszt pedig Zach Quin! Kalisha pedig, ha a Kapitányasszony is az áldását adja, az új hajóséf!

Miután a férfiak kezet ráztak, minden tekintet feléd fordul…

[Kyra]

Nagyon enyhén, remélem nem észrevehetően elpirulok a fiúk reakciójától. Még is csak ismernek évek óta, de ennyire „leharcolva” még asszem nem láttak. Zach-et nem igazán hatotta meg a dolog, de Dimitrios kis somolygós. Kislányos zavaromon igyekszem gyorsan úrrá lenni és új jövevényt figyelem. Végig nézek rajta és kifejezetten tetszik a csinos sexy látvány.

*Csinos… lehet hogy csak a sok hormonok beszélnek belőlem, de mindig is ki akartam próbálni lánnyal…  Na jó… asszem ennek nincs itt a helye és ideje. Nem tudom hogy mi esne jobban, ha a fiúk faggatnának majd vagy csak ennyiben hagynák a dolgot. Vajon hol szedték össze ezt a szépséget? *

Végig mérem az első tisztem és a másod tisztem is mire leesik hogy mindenki engem néz. Leteszem a szendvicsem amibe elfelejtettem beleharapni amiatt a szemtelen kis csepp miatt Ricky testén. Megköszörülöm a torkom, felállok és kezet nyújtok.

/Angol/ Nerine Katsouranis. Üdv a hajómon. – mosolygok rá kedvesen. Határozott kézfogás. – Hogy találtál ránk? – kérdezem miközben hellyel kínálom és a fiúkat fürkészem, hogy mesélhetnek ők is. – Szerintem ha Zach és Dimitrios alkalmasnak talál hajóséfnek akkor én áldásomat adom rá. – válaszolok Dimitrios felvetésére. – Üdvözlet a legénység tagjai között. Mesélj kicsit magadról. – kérem kedvesen.

Közben vissza ülök a helyemre és lehet kicsit udvariatlan, de elkezdek falatozni a szendvicsből, mert lehet ők is hallják a gyomrom hangos követelőzését lassan.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Délután

Emlékeid szerint valóban nem láttak még ennyire megviseltnek. A pír lehet feltűnt nekik, talán nem, de valószínűbbnek tűnik az igen még akkor is, ha Zach szenvetelen. Sajnos Dimitrios nem az, de nem is szóval csak pillantással méltat, olyan, mintha örülne neked és annak ami veled történt. Mintha… mindenestre az új lány sem kérdez rá vagy teszi szóvá esetlegesen utalna, hanem meglepetésedre talán, de Zachet figyeli, természetesen eltekintve amikor bemutatják vagy hozzá szól valaki, mert ilyen esetekben az adott illetőé minden figyelme.

A pillanat tovareppen, bár mintha egy pici zavart és némi forróságot még itt hagyott volna, de az is lehet, hogy valóban csak a hormonok beszélnek belőled. Ezek pedig galád mód azt suttogják, hogy miért állnál meg Rickynél, ha egyszer itt van Kalisha, aki a maga egzotikus módján legalább annyira vonzó, mint az olasz matróz szeles-szenvedélyes. Nem kizárt, hogy ezt-azt még picit túl is gondolsz, de amikor kezd forrósodni az arcod, inkább cselekszel:

Kalisha /Angol/ Megtisztelő, hogy itt lehetek! – határozott, de igen udvarias – Volt kint egy tábla, ami szerint Szakácsot keresnek és mivel nekem a héten lejár a szerződésem és nem hosszabbították meg, így úgy döntöttem, hogy nincs vesztenivalóm, megnézem magamnak ezt a szerencsére pont megfelelő időben felbukkant lehetőséget – vall meg mindent, majd miután mindenki bólogat, még Zach is – Úgy tűnik, hogy az Amarillys legénysége gyarapodott és szert tett egy új séfre! – mosolyodik el, ilyenkor valahogy még vonzóbbnak hathat – Mire vagy kíváncsi? – érdeklődik

Ezen a ponton döntenek úgy a férfiak, hogy elpárolognak és kettesben maradsz az ifjú hajószakácsnével, aki veled szemben foglal helyet és kíváncsian várja a pontosabb kérdéseket

[Kyra]

*Csinos lány, nagyon is. Ne gondolod tovább kislány… most nagyon ne! De mintha Zachet figyelné, amikor csak lehet. Nocsak-nocsak. Vajon Zach észre vette már? Vajon mit szól hozzá? Jajj de kár, hogy Zach arcáról olyan mérhetetlenül nehéz bármit is leolvasni.  *

Halványan elmosolyodom a megfigyelésen, amit egy újabb gyors falattal próbálok elfedni. Közben Kalisha-t hallgatom. Mikor leül velem szembe a fiúk távoznak legnagyobb csalódottságomra. Sajnos így nem leshetem tovább Rickyt ing nélkül.

*De nem is baj. vegye csak kezelésbe a legénységem két legértékesebb tagja. Lássuk tényleg olyan matróz-e mint állította. Izgalmas volt ez a pár óra, de ha matróznak nem megfelelő, akkor arra a posztra mást kell keresni, Rickynek meg valami testhezállóbb munkát kell találni.*

Magamban kajánul elmosolyodom ezen, míg figyelem Kalishát míg leül.

/Angol/ Jókor jó helyen. – mosolygom rá kedvesen – Remélem a fiúk mondták hogy sokszor kihajózunk akár több napra is. Remélem ez nem okoz gondot és nem vagy tengeri beteg. – mosolygom el viccelődve a dolgot, hiszen biztos gondolt erre már. – Mesélj hol nem hosszabbították meg a szerződésed? Merrefelé laksz? Mesélj magadról, hobby, családi állapot… ilyenek. Te is kérdezhetsz ha gondolod.

Mosolygok kedvesen, próbálok nem főnökként beszélgetni, hiszen most csak ismerkedünk. Had oldódjon a hangulat. Hisz itt egy nagy család leszünk ha mindenki jól végzi a dolgát.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Délután

A gondolataid csak a tieid, senki nem tudja mire gondolhatsz. Kivéve talán Dimitrios-t. De azért általában az elmédben őrzött vágyképek és más ötletek vagy épp tervek a legtöbbször valóban rejtettek mások elől. Zach, és valószínűleg Kalisha sem tud arról, hogy izgalmasnak találod egy csinos nő intim módon történő megismerését. Csak Dimitrios mosolyog sokat tudóan…

A fiúk nélkül valóban kevesebb a szemet gyönyörködtető látvány, de azért az sem csúnya ami-aki itt maradt. Akárhogyan is, az biztos, hogy elég hosszan fejtik ki a választ korábbi kérdésedre, mely ennek ellenére még nem töltött el elégedettség érzetével, helyette még több kérdést adott amiknek legalább egy részét biztos, hogy fel is akarod tenni.

Azon kapod magad, hogy nagyon szélesen mosolyogsz és Kalisha ártatlan arccal figyel téged, de a tekintete, az mintha árulkodóan villanna, hogy igen csak vidám perceket okoztál neki. Úgy véled, hogy a férfiak jól választottak, jó ízlésre vall, hogy találtak – vagy ahogy hinni lehet, rátok talált – egy ilyen ügyes és képzett munkaerő. Mindenesetre a válaszok ezúttal nem váratnak és talán nem is lepnek meg.

Kalisha /Angol/ Igen, alaposan kifaggattak és érdeklődtem az elmúlt órában. – mondja szelíd, de határozott hangon – Minden kérdésükre elmondásuk szerint a lehető legjobb választ adtam és magam is elégedett voltam azzal, ami engem érdekelt. – aztán a többi kérdés – Egy helyi étterem, ahol bár marasztalni akartak, de mikor megtudták, hogy nem szeretnék sokáig egy helyen lenni – és ez kiderül az önéletrajzomból is – akkor elfogadták azt és nem akartak meggyőzni az ellenkezőjéről. Keresem a helyemet és ezt csak úgy tudom megtenni, ha mindent kipróbálok amit csak lehet! Mintha egy kikötő után sosem vágynál vissza a tengerre, hogy új földek felé hajózz – mosolyodik el a hasonlatra, majd az, hogy neki legyenek kérdései – Hm, ha valóban áldásodat adod Kapitány, akkor már csak az a kérdésem, hogy melyik a kabinom

De azért a beszélgetés alatt átcsúsztatta az önéletrajzát – melyet ha elolvasol, akkor felfedezed, hogy akad köztük neves étterem is nem egy, ahol elismerően szólnak a fiatal nőről, mint például a francia tulajdonú la Clair étterem, amelynek Michelin csillagos főszakácsa maga írta meg és alá Kalishának az ajánlást.

Persze az is lehet, hogy mindez semmit nem mondd és csak később, magazinból vagy más módon értesülsz róla, de az sem kizárt, hogy egy-két vendég említette már, hogy hol és mikor ettek igazán finomat. Ugyanis akadt olyan turista, aki megalomániáján túl nem sok mindent tudott hozzátenni a hajón töltött időhöz.

[Kyra]

Igyekszem nem feltűnően felmérni ki is ül előttem. A hajától addig amíg a pult engedi. Persze a szendvics majszolása sokat segít abban, hogy ez ne legyen feltűnő. Persze érdeklődve tartom a szemkontaktust mikor épp válaszol. Dimitrios sokat tudó tekintetét meg asszem meg kell vele beszélni. Kalisha tekintete is huncut. Vajon mi jár a fejében ?

Magam elé húzom az önéletrajzát és rápillantok. Jó helyek. A turisták szeretnek dicsekedni hogy milyen flancos helyeken szeretnek enni és milyen rongyrázóan. Így a legtöbbről már hallottam. Persze az ilyen túristákon mi is nagyobbat tudunk szakítani. És ha egy ilyen képzett shef-ünk lesz akkor még nagyobbat tudunk majd.

/Angol/ Hát ha a fiúk ilyen alaposak voltak akkor nekem nem nagyon maradt más dolgom. ..

Megtörlöm a számat a szendvics végén és felállok a pulttól.

/Angol/ Körbe is vezettek?

Érdeklődöm miközben megigazítom a ruhám és megindulok a konyhából kifelé. Az ajtón kívül előre engedem miután megmutattam merre induljon. Hátulról is felmérhessem a látványt, kit is vettünk fel. Igen csak szemrevaló.

/Angol/ Megmutatom hol lesz a kabinod. Sajnos történt egy kis incidens tegnap este és azóta javaslom hogy inkább zárjuk a kabinok ajtaját. Remélem ez csak egyszeri dolog volt. Sosem kellett semmit zárni. De most kicsit elbizonytalanodtam. – megrázom a fejem és újra tündöklő mosolyomat mutatom- Na szóval bátra rendezkedj be. Az Amaryllis otthonom, így üdvözöllek az otthonomban. Én már nem is tudom mióta élek ezen a hajón.

Simogatom meg szeretett teljesen a hajó falait, ahogy haladunk. Mikor odaérünk egy szabad kabinhoz ami a legénységnek van fentartva megállítom finoman a karjához érve, majd kinyitom az ajtót neki.

/Angol/ Itt is vagyunk. Ő lenne az. Természetesen ha van hol laknod nem kell itt élned, de ha kihajózunk akkor jobb ha van itt minden ami kell. – mosolygok kedvesen.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Délután

Az előtted ülő idegen fiatal nő csinos. Vonzó, ha valaki szereti a félvéreket és mindazt amit képviselnek. Szép, ha a szépséget a külsőségek alapján mérjük, mint a finoman metszett vonások vagy akár a ragyogóan életteli tekintet. Karizmatikus, ha valaki fogékony a belső szépség szemnek láthatatlan kisugárzásra, mely valami sokkal ősibb érzékre hat, mint a látás.

A szendvics már fele ennyire sem izgalmas, pedig az a férfi készítette aki korábban megannyi örömmel ajándékozott meg, hogy most is fáj ülni, akár csak a mozgások többsége. S nem is rossz a szendvics, ahhoz képest, hogy elég alapvető hozzávalókból készült. S mind e mögé bújva mindössze ennyit látsz és érzel anélkül, hogy szerinted észrevennék, hogy mit is teszel éppen.

Ennél több, azonban makacsul nem akarja felfedni magát sem a szemkontaktusból, sem a huncut tekintetből vagy épp bármi másból. Ideérthető az önéletrajz is, hiszen az a múltról, nem a jelen gondolatokról ad tanúbizonyságot ami ellenben igen gazdag és sokrétű. Akadnak olyan nevek amikről nem hallottál és a nyelvezetük is inkább idegen országra utal, de ezek sem talponállóknak tűnnek…

Kalisha /Angol/ Igen. Egyedül a kapitányi kabint nem mutatták meg – válaszolja kifürkészhetetlen tekintettel

Amikor előre engeded kissé bizonytalan, hiszen neked kéne vezetned őt, nem fordítva, de végül úgy dönt, hogy végül is miért ne! Még látod, ahogy a válla felett hátrapillant, mely momentum könnyen okozhatná nem egy férfi végzetét, aztán elindul előre. Mi tagadás a járása picit bizonytalan tetszik, ha egyáltalán erre figyelsz, de az biztos, hogy a hátának íve és kerek popsija…

Kalisha /Angol/ Értem. Ez esetben én is így fogok tenni! – ígéri, majd bólint – Zach felajánlotta, hogy segít a csomagokkal, amennyiben elnyerem az állást – osztja meg. Az érintést nem bánja, de nem is bátorít semmire. Végül – Ez tökéletesen megfelel. Nem szeretnék utazni, sok időt elvenne más, sokkal hasznosabb teendőktől. Akkor, ha nem bánod… – belépne, majd pillanatra megáll te is be akarsz e jönni

Ha nem, akkor zárja az ajtót. Akár előtted is…