Nadír Könnyei

[Dierol]

Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa
Esemény: A fogadóban
Résztvevők: Elassor

A feltett kérdés látszólag nyomtalanul feloldódik az utána következő csöndben, és jó ideig nem történik semmi. Végül aztán Elassor saját bőrén érzi meg a változást. A merussai meleg kiszökik az ablakon, ahogy a hűvös, karcos hegyi levegő kikergeti a szobából. Bár lehelet még nem látszik, a levegő borzongatóan gyorsan és hűsre hűl vissza.
Kael most először vesz tudomást Elassor jelenlétéről - és hangja, mind tekintete idomul a levegőhöz - tudatva, hogy ha valóban komolyan gondolta Elassor a csatlakozást - holnap reggel már nem lesz visszaút.

Hajnal felvonja a szemöldökét, hallván, hogy Elassor sajnálja a Portellában történteket.
-Sajnálja? - kérdi hitetlenkedve - Ismerte tán? Vagy csak azt sajnálja, hogy nem látta a kivégzését? - tudakolja a részleteket. Láthatólag nem kér az üres szavakból.

Hajnal felkacag hallván Elassor kérdését
-Mert én Merussa árbocára lennék kíváncsi, nem az úr horkolására! - válaszolja, vidáman, miközben távozik a kockázók fele.

[Haldirien]

Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa
Esemény: A fogadóban
Résztvevők: Elassor

Hosszú időbe telik, legalábbis hosszúnak hat, mire megszólal Kael, és egy igen rövid, azonban számomra jelentős választ ad. Jelentőseket, amik most nagy mértékben elbizonytalanítottak az ügye mellől.
"Sohasem bizonyos? Mégis mit jelent, azt jelenti, hogy majd kiderül, hogy ez az egész működik, avagy sem? Mi van, ha nem bizonyos, ha nem valósul meg, akkor mi lesz? Lehet hamarabb meghalok, mintha meg se próbálnám ezt az egészet? Nem lehet, hogy csak blöffölt egész végig, mióta kikúrált, hogy kufár módjára eladja nekem ezt a további mérgezettséget? Lehet csak így akar rávenni, hogy vele tartsak? Gyakran fájdalmas? Mégis mi történik akkor?"
Az arcom enyhe zavart tükröz.
- Kael, testvér... Nagyon sok kérdést ébresztettél fel bennem. Eddig úgy voltam vele, hogy ezt fogom kérni tőled, hogy kísérj el abba a kolostorba, amit mondtál, azonban most... Elbizonytalanítottál, lehet, túl sokat gondolkodom ezen, de nem értettem a szavaidat, és muszáj lesz megértenem őket és Mortart, mielőtt dönteni tudok. Ha gondolod, úgy kényelmesebb beszélni nekem, ha csuha van rajtam, akkor felveszem, de nem fogadhatok el valami olyasmit, amit nem is ismerek. Már hallottam Mortarról tőled, de úgy az egész folyamatról, amiről beszéltél, arról nem. Ha a következő napokban tudnál segíteni ezek tisztázásában, azt megköszönném.

A Hajnallal történő párbeszéd egyre érdekesebbé válik, főleg, miután megtudtam, hogy apját nem sokkal később végezték ki Portellában, minthogy én ott jártam. Amikor sajnálatomat fejezem ki, várható módon visszakérdez, éllel a hangjában, hogy mégis mit sajnálok.
- Nem, nem ismertem, és nem sajnálom, hogy láttam a kivégzését. Azt sajnálom, ahogyan meg kellett halnia. Ismerem a szokásokat Ardúniában, mégis, ellene vagyok annak, hogy ilyenformán oltsák ki valakinek az életét. Hagyományos igaz, de nem minden hagyomány szépíti a kultúrát.

A lány kacagással reagál először a kihívó kérdésemre, majd hamarosan választ is ad.
- Senki sem horkol, amennyiben nem altatja el az unalom. - tárom szét a karjaimat. - Az pedig nem rajtam múlik. - emelem felé a poharamat.
Amennyiben jól sejtem, a kihívó magatartásra talán kihívó magatartással lehet a legjobban felelni.

[KLM]

Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa, fogadó
Esemény:
Résztvevők: Sterrard úr és Kael testvér valamint pár gyertya

- Kael, testvér... Nagyon sok kérdést ébresztettél fel bennem. Eddig úgy voltam vele, hogy ezt fogom kérni tőled, hogy kísérj el abba a kolostorba, amit mondtál, azonban most... Elbizonytalanítottál, lehet, túl sokat gondolkodom ezen, de nem értettem a szavaidat, és muszáj lesz megértenem őket és Mortart, mielőtt dönteni tudok. Ha gondolod, úgy kényelmesebb beszélni nekem, ha csuha van rajtam, akkor felveszem, de nem fogadhatok el valami olyasmit, amit nem is ismerek. Már hallottam Mortarról tőled, de úgy az egész folyamatról, amiről beszéltél, arról nem. Ha a következő napokban tudnál segíteni ezek tisztázásában, azt megköszönném.

Kael bólint és válaszol:
Azt akarod megérteni, amit ésszel nem lehet. Hinned kell tehát, nem a megértésre törekedni - az majd a hittel jön.... Többnyire.
Tehát el kell fogadnod, hogy egy valami bizonyos:MINDENKÉPP... MEG... FOGSZ... HALNI

Az utolsó négy szónál a szerzetes ugyan nem emelte fel a hangját, de azok mégis egyenként betöltötték a helyiséget és aztán súlyosan koppantak a padlón. Mintha valami szertartásos szöveg lenne...?

[Dierol]

Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa
Esemény: A fogadóban
Résztvevők: Elassor

Kaellal szemben ülve Elassor lehet, hogy nem pont erre a válaszra vált - noha azért valahol sejthető volt ez a kimenetel is, mert nem véletlenül tartják úgy, hogy a halállal nem lehet alkudozni...

- A hagyománynak általában praktikus okai szoktak lenni, és nem azért vannak, hogy feltétlen örömet okozzon a résztvevőknek - ért egyet veled Hajnal ebben a kérdésben. Ami elég meglepő érzés lehet, mert eddig általában mindig másképp látta a dolgokat.

Ellenben amikor az unalomról esik szó, Hajnal lecsapja a kupát, hogy csak úgy koppan
- Szóval unalmas lennék? - kérdi megvillanó szemmel - Akkor majd meglátjuk éjközépkor, hogy az úr tényleg olyan békésen tud-e mellettem aludni! - válaszolja, és tettetett felháborodással távozik a kockázók fele.

[Haldirien]

Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa
Esemény: A fogadóban
Résztvevők: Elassor
Azt akarod megérteni, amit ésszel nem lehet. Hinned kell tehát, nem a megértésre törekedni - az majd a hittel jön.... Többnyire.
Tehát el kell fogadnod, hogy egy valami bizonyos:MINDENKÉPP... MEG... FOGSZ... HALNI
Figyelemmel hallgatom végig Kael szavait a "lehetőségeimről", és meg kell hogy valljam, így egyszerűbb a helyzet, de továbbra sem tudom, hogy akkor már holnap érdemes volna-e levágatnom a hajamat, és csuhát öltenem, vagy még van időm arra, hogy felkészüljek erre. Úgy érzem jobb lenne, ha hozzá szokatnám magam a gondolathoz, hogy leborotváljanak.
- Kael testvér, ha nem okoz gondot neked, egy pár napot kérnék tőled, hogy felkészítsem magamat erre, hogy hozzászokjak a rövid hajhoz, naponta fogok lemetszeni belőle, úgy hiszem két, legfeljebb három napra lenne szükségem. De igen, a válaszom, csatlakozom hozzád. Csak pár napra lenne szükségem, hogy hozzászokjam a rövid hajhoz.


Később a fogadóban Hajnallal történő beszélgetésben egy meglepő dolog történt.
- A hagyománynak általában praktikus okai szoktak lenni, és nem azért vannak, hogy feltétlen örömet okozzon a résztvevőknek - ért egyet az én állításommal, most először. Nem tudom pontosan, hogy csak véletlen-e, vagy elkezdtem ráhangolódni a beszélgetésben, és gondoltam, hogy mivel értene egyet. Jól esik, akármi is álljon mögötte.

- Senki sem horkol, amennyiben nem altatja el az unalom. Az pedig nem rajtam múlik.
A beszélgetés későbbi részében, mikor elhangzik a számból a "varázsszó", az unalom, úgy tűnik sikerült megmozgatnom azt a hatalmas mennyiségű dacot a lányban.
- Szóval unalmas lennék? Akkor majd meglátjuk éjközépkor, hogy az úr tényleg olyan békésen tud-e mellettem aludni! - válaszol villanó szemekkel, majd elmegy a kockaasztalhoz.
Egy pillanatra a győztesek félmosolyával nézek a lány távolodó alakjára, majd lenyelem a megmaradt italom, azután felállok, bemegyek a szobámba. Megnézem, hogy a nemes könyvébe került-e valami új üzenet, majd az ágy szalmazsákjánál az öltéseknél egy apró rést vágok, majd belehelyezem oldalt a könyvet.
A borokat felhelyezem az asztalra
Azután lemegyek a fogadó részbe, és kérek egy tálcát és két poharat a fogadóstól, majd azokat felviszem és lerakom az előbbire az utóbbiakat és a gyümölcsöket.

[Tiwanlil]

- Nem úgy van az! - ingatom a fejem a futár szavaira, és felemelt mutatóujjamat Kiina felé billegtetem, ejnye.

Kiina reakciója egyszerű és őszinte, elvigyorodom.
- Üdv Sytisben! Ott így mennek ezek a dolgok, a döntéshez még csak nem is kellesz. Az úr jót akart, és míg kiélezett helyzetbe nem jutunk, nem tudjuk meg, mi hogyan változott.
Hallgatom az elhangzó helyneveket - Halott folyó medre, Madártemető - aztán karba fonom a kezem:
- Kényeztetni szeretnél minket? Az istenek adják, hogy csak a víz mennyisége legyen az egyedüli, ami nehezíti utunkat.
Első dolgom ellenőrizni a magamét.

[Dierol]

Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa
Esemény: A fogadóban
Résztvevők: Elassor

Végül Elassor megállapodik Kael testvérrel, hogy mindennap "csak egy kicsit" hal meg, azaz vágnak le a hajából. A nap többi része sikeresebbnek mondható - a Hajnallal történt beszélgetés magában hordozza egy kellemes éjszaka lehetőségét - amire Elassor fel is készül. A könyvecskét - amiben most nincs egy újabb árva sor sem - elrejti a derékaljba. Ezen kívül egy kancsó borral, valamint pár gyümölccsel növeli a szoba kényelmét.  Igaz, ez utóbbira nem nagyon volt igény,mert Hajnal nem inni-enni jött. Ígérethez híven éjközép táján érkezett, miután az ajtóban magát komolyan vevő Yaót elküldte melegebb éghajlatra. Maradni talán egy gyertyaégésnyi ideig maradt, miután mindenki megkapta azt, amit szeretett volna...

[Dierol]

Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa, fogadó
Esemény: visszatekintés
Résztvevők: mindenki

A fogadóban reggel Hajnal kissé sértődött arccal hallgatja Kaelt, amikor kiderült, hogy Sterrard úr továbbra is útitárs marad. Valahogy ő másképp gondolhatta a dolgot. Kiinát nem zavarja hír, ő csak megvonja a vállát. Aki azt hitte, hogy Sterrard úrtól nem lehet majd békében lenni, az kellemesen csalódhatott - a nagy meleg feltehetőleg az ő beszélhetnékét is jelentősen megcsappantotta.

[Dierol]

Mesélő Dierol
Helyszín: Arcantis, Sivatag
Esemény: Beszélgetés
Résztvevők: Vanina

Kiina csak mosolyogva megvonja a vállát - mintegy jelezve, hogy tudja ő - mit csinál, s nem veszi magára az intést, melyet a futár miatt kapott.

-Abban nem kételkedek, hogy az úr jót akar - csak a módszereiben. Kicsit Lanra hasonlít - eldönti, hogy ez nekünk jó lesz, ha tetszik, ha nem - von párhuzamot a két sytisi között.
Mosolyogva sandít Vaninára, látván, hogy a helynevek nem arattak osztatlan sikert
-A víz miatt nem aggódok. A tűző nap komolyabb ellenfélnek ígérkezik, míg a meleget legalább száműzik a szellemnézők - tekint Lan és Kael fele.

[Dierol]

Mesélő Dierol
Helyszín: Arcantis, Sivatag
Esemény: külön utakon
Résztvevők: mindenki

A futár még fertály óráig igazgatja a hajóját indulás előtt, aztán vitorlát bont, és továbbindul Merussa fele. A karaván is felszedelőzködik, és újra megindul a tűző napon a poros menet az enyhet ígérő hegyekig.
Kiina út közben mellétek sorolva halk hangon osztja meg veletek, hogy holnap - a déli pihenő után - külön váltok majd a karavántól. A nap további részében az út fárasztóan poros egyhangúsággal telik - miközben a kulacsok is jó ütemben ürülnek. Az éjszakai táborozás is ugyanúgy zajlik, mint előző nap - azzal a különbséggel, hogy Kiina most nem Hajnallal kockázik, hanem kellemes illatú gyümölcsteát főz - elegendőt mindegyikőtöknek. Őt láthatólag nem zavarja, hogy mi lesz holnap - a felkészültek vagy felelőtlenek nyugodt álmát alussza, miután megitta a teáját.
A mostani éjszaka már kevesebb szokatlan nesszel ajándékoz meg titeket - talán kezdtek hozzászokni a sivatag hangjaihoz - de az biztos, hogy jobban aludtok, kevesebb zajra riadtok fel, mint tegnap. A hajnali nap sugaraival keltek - egy kiadós reggeli  után ismét elindul a karaván, és lassú kígyóként kanyarog végig a nappal élettelennek tűnő vidéken. A déli pihenőnek talán a fele telhetett el, mikor Kiina Lanhoz fordul
-Mivel a karavánvezető velem nem nagyon szeret beszélni, a békesség kedvéért kérlek te tudasd vele, hogy elhagyjuk őket, és szükségünk lesz a maradék fejadagunkra vízből és élelemből. Valószínűleg rossz ötletnek fogja tartani - véli Kiina.
Amikor Lan előadja a karavánvezetőnél, hogy mit szeretnétek, a férfi először megrázza a fejét
-Nem tudom, hogy kinek sütötte meg a fejét a nap - hogy ezt találta ki - de a fejadag nem biztos, hogy elég Merussáig, más-merre meg nincs út. Én megfontolnám még egyszer a dolgot! - javasolja. Mikor látja, hogy Lan nem enged, végül kiadja a parancsot, és megkapjátok a víz és ételadagotokat, amivel az utazás végéig ki kell húznotok. Bár soknak tűnhet, de még ebből is kifogyhattok - ha igaz, hogy még kerülni is fogtok.

Ahogy távolodtok a karavántól, néhányan szerencsét intenek, mások pedig csak odakiáltják figyelmeztetőleg, hogy arra a csak vesztetekbe vezet az út, egyesek pedig csak a fejüket rázzák - egyet nem értve. A karaván egyre távolodik, de a felette remegő porfelhő még jó ideig mutatja a helyét. Hajnal arcán látszik, hogy nincs meggyőződve teljesen arról, hogy jól döntöttetek, de Kiina ugyanolyan egykedvűen bandukol, mintha még mindig a karavánnal tartanátok. Estefele jár már az idő, amikor a szürkületben kirajzolódik egy sötét sáv előttetek, mely szinte kettészeli a sivatagot. Kiina előre mutat
-Ott táborozunk le! - ad új erőt, hogy már közel a cél. Még fél órányi séta árán éritek el, és a szürkületből éjszaka született. Mindössze a hold világít, mert Kiina határozottan rászól bárkire, aki lámpást, vagy más világot akar gyújtani - és hátra mutat, ahol a messzi távolban apró hunyorgó csillagok pihennek a földön.
-Azok a karaván tüzei. Ha idáig látszódnak, mi is látszódnánk - magyarázza a döntést. A most már fekete csík mellé érve kiderül - mélyedés húzódik végig a tájon. Talán tíz ember mély lehet, és igen széles - egy nyíllövésnyi. Az idő és a szél már megtette a hatását, és az oldala több helyen is leomlott, kényelmesebb rámpát alkotva az árnyékos fenékig, ahol végre lepihenhettek - aminek mind Hajnal mind Fifi igencsak örül a - málhás szamárral együtt.

[Haldirien]

Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa
Esemény: A fogadóban és a sivatagban
Résztvevők: Elassor
Szerencsére sikerül a szerzetessel megbeszélnem, hogy egy pár napig megbékéljek annak a gondolatával, hogy feladom eddigi életemet, és valami újat kezdek, mint Mortar felkentje. Ez nem egy könnyű döntés, bár a végső szavai továbbra is a fejemben visszhangoznak. "MINDENKÉPP... MEG... FOGSZ... HALNI"
Ezek a szavak gyakran megkondulnak az elmémben. Vajon valóban igaza van? Vagy nincs igaza, csak rá akar venni, hogy álljak be mellé?
Végül elvetem ezen gondolataimat. Akár igaza van, akár nem, lehet, ha követem Kaelt, akkor a feladatom amit rám ruháztak is megszűnne. Naponta megvágtam a hajam, hogy egy hüvelykkel rövidebb legyen. Szépen lassan szabadultam meg a hajamtól. Még aznap éjszaka elővettem a kis könyvet a rejtekhelyéről, megnézem, hogy van-e benne valami, majd

A második napon, még az utazás előtt, elhatároztam, hogy megnézem, válaszolt-e valamit Selianna. Azonban a legrosszabb eshetőségre számítva két khílt fizettem egy idősebb gyereknek, hogy bemenjen és megkérdezze, hogy Selianna úrnő választ adott-e Sterrardnak. Nem vagyok bolond, ha esetleg problémák adódnának, nem leszek az épület közelében, így egy biztonságos távolból figyelem a fogadót. A nap későbbi részében az utazáshoz vásárolok a piacon egy fejfedőt, sok vizet és nem romlandó, tartós élelmiszereket. Aznap este pedig egy fogadóban játszom hangszeremen, egy kis bevétel reményében, hogy egyensúlyozzam a napi kiadásaimat.

Ha jelen vagyok, látom hogy Hajnalt is megviseli a hír a mireclai mellett, hogy továbbra is útitársak maradunk. Amennyiben nem, akkor csak később jut tudomásomra. Mindazonáltal az arcát megnézem, megpróbálok leolvasni róla bármiféle érzelmet, utalást arra, hogy miért érez így. Azonban nem beszélek vele, jobbnak látom, ha megmaradok a figyelőnél, főleg miután elindultunk, mert akkor a forróság miatt beszélni sem szeretnék, mert attól tartok, kiszáradna a szám. Ezen felül időnként az útitársakat is felmérem, amennyiben a tekintetüket meglelem, hogy vajon hogyan vélekednek a mostani eseményről és az új útitársuktól. Emellett dúdolgatok, vagy éppen a hangszerrel játszom szabadidőmben.

A visszaúton találkozunk egy igen furcsa jelenséggel. Egy hajót pillantok meg a homoktengerben, majd mikor közelebb ér, kiderül, hogy kereken gördült, és használója valamiféle hírnök lehet, aki a Gördülő Ember névre hallgat. A beszédüket végighallgatom, azonban nem szólalok meg, még akkor sem, amikor a fegyvereseket említi.
"A nemes az bizonyosan. Megtettem amit kellett. De vajon elengedne azok után, hogy már nincs rám szüksége? Mért tenné, a sivatagban senkinek sem tűnne fel egy újabb holttest, s a szálak is el lennének varrva. Másrészről mégis miért kellene tartania tőlem? Lehet mégsem öletne meg? Mindegy, nem szeretném, hogy ebbe a szorult helyzetbe kerüljek. Ha pedig ellene fordulnék, egy szó, és a két tábor között maradok. El kell tűnnünk... vagy tűnnöm, ha ők nem akarják elkerülni őket."

[Tiwanlil]

Reagálás a korábbi eseményekre Sterrard kapcsán:

Mikor azt hinném, a létszámunk tartósan állandónak bizonyul, újabb változás áll be. A Sterrardnak nevezett nemes kitartóan a halálpap körül őgyeleg, sőt, ha jobban megnézem nem is körülötte, hanem vele. fapofával nyugtázom. Kivárok.
Külseje napról napra változik, Lan egyelőre nem mutatja jelét, hogy foglalkoztatná a dolog. Ez engem csöppet sem tartóztat attól, hogy Kael elé álljak, és nyíltan feltegyem a kérdést:
- Ki ő és miért van velünk?
Ha lehet, az eddigieknél is jobban ügyelek rá. Nem tetszik, ahogy felbukkant az életünkben, amit cselekedett, és ez a váratlan fordulat, hogy valahogyan Mortar papjának közelébe édesgette magát. Azt hittem, ennél Kael éberebb, és átlát a kétszínűeken. Alázatos pofát mutat, és ez lehetett a mézesmadzag. A papokat az önérzetük és a hitükbe vetett büszkeségükön át lehet a legkönnyebben megfogni. Egyszerre felkavaró és kiábrándító.

A sivatagi út alatt kellemesen csendben van, és ez ugyan könnyen a környezet számlájára írható, a szokottnál is gyanúsabb. Irritál a fickó, és minél rövidebbé válik a haja, annál inkább úgy látom, a hajhossz idomul ahhoz, ami benne lakozik.

A jelenben:

Amíg a futár a hajójával matat, megragadom a lehetőséget és körbejárom a szerkezetet. Egyrészt érdekes eszköz, másrészt az irányítója sem elhanyagolandó jelenség. Hiába mutatja a haja nemesnek, nézni még szabad.
Amikor végül útra kel, sajnálkozva nézek utána. Rájövök, bőven lesz még kihívás előttem, ha férfiakkal kívánok ismerkedni. Mert ennek csak két lehetséges módját ismerem: nézek és nem csinálok semmit, abban bízva, a másik majd ennyiből is ért, vagy nézek, odamegyek megmondani a lényeget, mindenféle cukormáz nélkül és ezzel gyarapítom a közönséges, bunkó északi közhelyet. Utóbbit még nem próbáltam, de más ötletem nagyon nincs. Akkor se, ha a puszta gondolata is feszélyez.
Vannak dolgok, amik azért nem változtak - állapítom meg magamban. Persze, itt van Hajnal, és Kiina, ötletek tárházát adhatnák, vagy ott a kis könyvem, ami ugyan elsősorban a testi szerelmet taglalja, de jó elvonatkoztatási alapul szolgálhat.
Príma: a halál felé menetelünk, de ez a legnagyobb gondom. Valószínűleg megsütötte a fejemet a nap.
Annyira azért nem, hogy ne mennék Lannal, amikor fejadag alkuba indul. Mivel nem tartozom hűségesküvel senkihez, úgy érzem, innentől nem elvárható, hogy az effélét helyettem intézzék, nekem kell kezembe vennem a saját dolgomat.

Mértékkel iszom, próbálom felkészíteni magam az embert próbáló körülményekre. Jelenleg elképzelhetetlen tűnik, lesznek napok, amikor prémes öltözetet viselünk, most a hőség az úr. Tüzet gyújtani tilos, sötétben menetelünk, sötétben készülünk tábort verni, de legalább lehűlt az idő.
A halott folyó Medre stratégiailag előnytelen, de ezzel kell beérnünk. Nehezen belátható, fentről kiváló célpontot nyújtunk, gondterhelten vezetem Fifit.

[Dierol]

Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa
Esemény: A fogadóban és a sivatagban
Résztvevők: Elassor

Hogy Mortar papja pont halált ígért, az talán nem meglepő - végső soron mit várhat valaki a halál istenének követőjétől? Talán ürességet - amely a Titkok könyvének lapjainak többségén fogadja Elassort - a nemes nem írt újabb üzenetet.

Selianna fogadója is hasonló választ adott - a fiú, miután beoldalgott az ajtón - hibátlan ívben repült ki két markos férfinak hála. Puffan a kövön, és több-kevesebb sikerrel kigurulja. Úgy tűnik, hogy bizonyos társadalmi státusz alatt nem bánnak finoman az oda nem illő látogatókkal. A fiú utána Elassorhoz siet, és beszámol az eredményről - A fogadós dobatta ki, mivel "szívén viseli vendégei nyugalmát, s az Úrnő csak rokonait vagy signumát viselőit fogadja"

A kis intermezzo után már a piaci keresgélés több eredménnyel jár. Szárított gyümölcsöket és húst vékaszám lehet kapni, ahogy díszes és egyszerű, könnyű szövetből készített kendőket, csuklyákat is. A víz pedig a kútnál bárki számára rendelkezésre áll. Ahogy a fogadók ivói is, ha megfizet magának egy kupa italt az ember. Viszont Hajnal észrevétele helyes volt - Yao és a kompániája többi tagja aligha tudott betelni Elassor hangjával, mivel távolról elkezdték kísérni. Feltehetőleg azért, hogy megfelelő alkalommal és időben nyomást gyakoroljanak Elassor gyenge és érzékeny pontjára - no meg erszényére - holmi hegyesebb eszközzel...

Másnap reggel valóban látni, hogy Hajnal nem örül a hírnek, hogy Elassor továbbra is utitárs marad - feltehetőleg azt hitte, hogy az egyéjszakás kaland után útjaik különválnak.
Kael persze tudott a dologról, s az ő tekintetéből nehéz bármit is kiolvasni. Nem úgy Kiináéból. A nador lányt nem igazán zavarja, és neme is izgatja, hogy Kael testvérnek követője akadt. Elvégre nem ő a döntéshozó, hanem Lan, akinek arcáról szintén nehéz bármit is leolvasni. Vanina viselkedése viszont elég egyértelműen mutatja - nem ért feltétlen egyet a döntéssel.

A sivatagi napon állva sokkal könnyebb elképzelni, hogy is érhet véget idő előtt az utazás egy élesebb pengének hála. Csakhogy ez egy kietlen sivatag - itt a tapasztalatlan ember egyedül csak a halálát lelheti, nem a kiutat. Ám úgy tűnik, hogy a nador lány nem riad meg a poros tájtól - röviddel a hírek után mintha már külön utat tervezgetne.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Kristály sivatag
Időpont: nyárelő
Esemény: Gördülő Ember
Résztvevők: Vanina

Hogy Kael mit láthatott meg Sterrardban, az rejtély. Mint pap értenie kéne az emberekhez és a lelkükhöz - de ha új hívek megszerzéséről van szó, mintha mindent elfelejtenének.
Az út során, ahogy egyre rövidül Sterrard haja, egyre inkább csak cifra ruhába bújt kobzosnak tűnik, nem holmi nemesnek. Hiába, ha hasonlítgatni kell, akkor az Antaryss házfő mellett nem hogy nemesnek, hanem udvari cselédnek is alig tűnne. De még ha a puhány Zev úrfival is veti össze az ember lánya - még abba a fartúró aranyifjúba is több tekintély szorult, mint itt ebbe...

Vaninának volt ideje megszemlélni a Kufárt és felépítését - s bizony ez a csónak a vitorlát tekintve sok hasonlóságot mutat. Igaz, azért lényeges eltérések is vannak - elsőnek a méret, aztán az, hogy ezt holmi szekérderékba oltották, harmadrészt pedig, hogy a réseket itt nem szigetelték le kóccal és kátránnyal. Hogy inkább csónak kerekeken, vagy talán szekér vitorlával, nehéz eldönteni - de készítője fantáziáját dicséri ez a különös öszvér. Mivel túl sokat nem látott vagy hallott hasonlóról, talán joggal feltételezhető, hogy egyedi darab - és mint ilyen, jó eséllyel a készítője és tulajdonosa ugyanaz a személy.
A Gördülő Ember.
A férfi alaposabban megnézve nem úgy viselkedik, mint egy nemes - hiányzik az arcáról az a fensőbbséget hirdető arckifejezés. Ám a közrendűek megalázkodásának sincs nyoma. Leginkább Kiinára hasonlít - határozott és szabad benyomást sugall. Úgy hordja a haját, ahogy jól esik neki, és csak annak hajt fejet, aki kivívta megbecsülését. Úgy is lehet mondani, hogy a szabadság formálta a férfit. Vagy a Gördülő Ember azért vívta ki a szabadságát, mert olyan amilyen?
 
- Szélkergető - szólal meg váratlanul a férfi - Szélkergetőnek hívják - árulja el, miközben meghúz néhány szíjat és leellenőrzi pár csatot.
- Üzenni szeretnél valakinek? - kérdi, és immár Vanina fele fordulva végigméri. Tekintete egy ideig elidőzik a kard markolatán - talán ekkor tudatosul benne, hogy kivel is elegyedett szóba. Aztán tekintete feljebb vándorol, és signum után kutat Vanina bőr mellényén - de talán a szükségesnél egy picivel több ideig marad ott, hogy aztán inkább az arcát fürkéssze. Közben a kocsi oldalának dőlve megkérdi
-Igaz, hogy az Erdei Úrnő - pillant Kiina fele - teljesíti az őt segítők egy kívánságát? Mert ez a szóbeszéd járja... - érdeklődik

A karavánvezető nem akadékoskodik, hogy a fejadagot nem egy, hanem két ember közt megosztva kell kiadnia - láthatólag a amíg nem extra adagokról van szó, addig neki teljességgel mindegy.

A halott folyó Medre egyetlen pozitívumot nyújt csak - a mederben haladókat nem látja, aki a kietlen síkságot fürkészi. Ám az tény, hogy a mederfallal korlátozott hely komoly hátrányt jelent harc esetén.

[Dierol]

Mesélő Dierol
Helyszín: Arcantis, Sivatag
Esemény: Madártemető
Résztvevők: mindenki

Kiina letáborozás után javasolja, hogy a hideg vacsora után - mely aszalt gyümölcsökből, pár napos kenyérből és szárított húsból áll - mindenki pihenjen le - s ő kezdi az őrséget. Már jócskán éjközép fele jár az idő, mikor Lant ébreszti, és átadja neki az őrséget - aki aztán később Vaninának adja át az utolsó három órát. A hajnal a mederbe kicsit később érkezik, és a reggeli után tovább is marad. Ugyan kicsit hűvösebb, és egy ideig árnyékosabb az út, de délidőre már elolvad ez az előny, ahogy az ember feje fölül süt a nap. Délutánra jár az idő, mire változás áll be a mederben - a falak magasabbra nyúlnak - most már három alak magasságban van a part, és előttetek a mederben keskeny sávban víz csillan - Fifi is élénkebb lesz. Közelebb érve viszont nem annyira örömteli a látvány - az alig két alak széles, de legalább fél alak mély víz partján rengeteg madár és kisebb négylábúak - pockok, gyíkok csontvázai és szikkadt tetemei mutatják a veszélyt.
-A Madártemető - mutatja be a helyet Kiina, aztán Vanina és Lan fele fordul.
-A hátasoknak ne engedjétek, hogy beleigyanak! - figyelmeztet. Aztán a víz széléhez siet, és megmossa a kezét
-Nem szabad lenyelni - pár korty egy embernek legfeljebb rosszullétet okoz, de egy pohárnyi már végezhet vele - rázza le a kezéről a vizet, és folytatja az utat a víz partján. Az út folyamán nem csak ropognak a száraz csontok a talpatok alatt, de egy - két szerencsétlenül járt utazó málló csontváza is fekszik a víz közelében. A múló idő már megtette hatását - és csak a rongyok színe az, amely talán mesélhetne, hogy kik is voltak, mielőtt Mortar színe elé járultak. A nap már lemenőben van, amikor végre megálltok. Úgy tűnik, hogy itt ma este már rakhattok tüzet - a fénye nem fog látszódni, s ha elég száraz a fa - a füstje sem.
Közben Kiina leveszi a köpenyét, és dédelgetett csörgődobját veszi elő. Óvatosan leszedi a dob bőrét, és a köpenyt feszíti rá a keretre, majd feljebb mászik a partoldalban, és a rögtönzött szitába homokot gyűjt. Leérvén a kulacsában lötyögő maradék vizet áttölti Hajnal kulacsába. Utána leül a vízpartra, és a szitát a kulacs szájára téve a tenyerével elkezdi a vizet a szitába merni. A víz átfolyik a szitán, és lassan megtelik a kulacs.
-Ha ebből most teát főzünk, akkor már iható lesz a víz - árulja el végül. A szitából kiönti a sarat, és újra feljebb mászva újfent megtölti száraz homokkal. Most már látszik, hogy a felső rétegnek más színe van - és azt használja. Miután újra töltötte, ismét lesétál, és a következő kulacsokat is feltölti vízzel míg az első adag tea elkészül. Végül, látván Hajnal bizalmatlan tekintetét, ő az első aki beleiszik a frissen főtt gyümölcsteába.
-Ha egy óra múlva sincs semmi bajom, nyugodtan beleihattok - biztat titeket vigyorogva.