Mesélő Dierol
Helyszín: Merussában
Időpont: nyárelő vége
Esemény: A parton
Résztvevők: Elassor
Kiina válasza lesúlyt egy kicsit, de nem török meg az elutasításon, amennyiben van alkalmunk beszélkedni, szívesen tárgyalok vele bármilyen témáról, de a korábban feltett kérdést már hanyagolom.
Amikor nem találom a signumot, átkozódok egyet magamba, és kiveszem az erszényből a kezemet, majd miután megnézem a férfi által aláírt elismervényt, egy három lines össszegre javítom át a papíron lévő számot.
Majd a Kufár szavai ismét felcsengenek a fülemben, miközben végignézek a teremben. Jobbra intek az egyik ujjammal.
- Arra mi van, az ajtó díszessége alapján valamiféle csodálatos termet rejthet. Oda szabad a bejárás? - vonom fel a szemöldökömet. -
Mindig is lebilincseltek a szép szobák. Illetve, kijavítottam az értéket három línre. - előveszek három lint az erszényemből, hogy majd könnyebben tudjuk intézni az ügyletet.
Amennyiben sikeresen bejutok a csarnokba, amiről a kufár beszélt, akkor jobbról elindulok, és megnézem alaposan az első, illetve a második szobrot, és eme utolsónál leragadok. "Nem tudom, hogy ezt a kincset a felhatalmazással mennyire lehet átvenni... vagy hogy mennyire képezi a Kufár birtokát." Körbejárom, és közben a jobb lábammal aprókat dobbantok, melyek némák maradnak, de éppen megérzem, ha valamelyik lap üreges. Ha túl sokáig nem lelem, körbesétálok a teremben, de végül újra a második szobornál ragadok le. Mikor már biztosan megtaláltam a helyét a kincsnek. Amikor nem látnak gyorsan megpróbálom felfeszíteni azt a padlódarabot.
A Csillaglesben nem igazán vagyok bizonyos abban, hogy nem vertek át... Remélem nem, nem hiszem, hogy egy kecsegtető célpontnak tűntem a szemükben. Illetve a testőröknek sem áll érdekükben, hogy senki se bízzon meg bennük.
-
Köszönöm. - mondom erélyesen, mikor megérkezik az említett fegyveres, végigmérem a férfit, majd elismerően bólintok.
"Valószínűleg erősebb mint annak tűnik, " amit őszintén remélek. " Remélem nem fogok veszélybe kerülni..."
Mindenesetre egy pillanatig sem nyugszom, a tekintetemmel, ahogy a szigeten tanultam, a környező embereket, és főleg a testőrömet nézem. Bármi gyanús mozdulat esetén képesnek kell arra lennem, hogy reagáljak. Az valamennyire megnyugtat, hogy az őrség küldött a Csillaglesbe, de attól függetlenül igen törvényen-kívülinek gyülekezetnek tűnt első látásra.
- Köszönöm szépen! Holnap hajnalig - bólintok -
Ya'o, indulhatunk?Az utcákon van annyi tartásom, hogy ne kezdjek el a cserepekből virágokat lopkodni testőr jelenlétében, meg testőr nélkül se tenném, természetesen, azonban a falakon növő indaszerű fehér virágok közül nagyon óvatosan, körültekintően csipegetek, nehogy esetleg valami méh megtámadjon.
Utána Ya'o javaslatára a gazdag negyedben kezdjük a kutatást, és a csodálatos paloták közt sétálva igencsak felmerül bennem a vágy, hogy bár valóban herceg lehetnék...
"Milyen jó volna ilyen magas és díszes épületekben, a díjakkal nem törődve, gazdagon, bőségben élni, egy helyben, vándorlás nélkül. Unalmas lenne, de kényelmes. Olyan, amit szivesen meg tudnék szokni. Vajon Selianna hogyan vélekedik felőlem?"- hajt a kíváncsiság. Bennem egy erős érzés kezd kialakulni az események alakulása iránt, de remélem, hogy nem úgy fog zajlani a találkozás, mint azt hiszem.
Ya'o elvezet a legnagyobb fogadóba Merussában, ahol nagy valószínűséggel megszállt a hölgy.
A fogadós azonban hajthatatlannak tűnik.
- Uram, természetesen azt mondta. Ugyanis nem akarja, hogy akárki is zavarja. - válaszolom kedvesen. -
De csodálom, hogy nem mondott magának semmit. Engem ő maga hívott meg magához, arról azonban nem szólt, hogy a kapuban elküldenek.Amennyiben sikeresen megszereztem a Kufár által nekem ígért kincset, folytatom.
-
Ha ennyire akadékoskodik, kérem jöjjön fel velem, fogadjunk két arquban, hogy meg fog ismerni, ha vesztek, öné a két arqu és még ki is dobathat az utcára. - szavaimban csupán annyi kihívás érződik, hogy teljes magabiztossággal mondom el a fogadás megszégyenítő részét is, így biztosra veheti a fogadós, hogy komolyan gondoltam azt, amit mondtam, és elgondolkodhat azon, hogy meglehet igazat beszélek. -
Ahogyan megismertem, nem bőbeszédű, de számonkérő tud lenni... - mondom Ya'o felé, mintegy magyarázva, bár szinte mindenki értheti, hogy a valódi címzett a fogadós.
"Most ferdítettem a kisasszony jellemén, de mindent a győzelemért"
