Mesélő Dierol
Helyszín: A Kufáron, Merussában
Időpont: nyárelő vége
Esemény: Útközben
Résztvevők: Elassor
Kael nevű mortarita szavait hallva egy mélységesen enyhe csalódás fészkelődik belém, de a hála sokszoros többletsúlyba került.
- Köszönettel és hálával tartozom neked, Kael testvér.
Sajnálatos módon nem sikerül a társaságból több emberrel felvennem a kapcsolatot, a Hajnal nevű lánnyal nem találkozom a hajón, és azzal a Lannal sem sikerült megismerkednem, hogy követve Wei-t fejlesszen a harci képzettségeimen, így egy matróznak kellett folytatnia a megkezdett munkát, de nem volt igazán méltó utódja az őrnek, de a támadások és védekezések technikai adottságait szerencsére sikerült alkalmaznom és gyakorolnom, azonban összességében a kihívás hiánya megérezhető volt.
Eszembe jutott az is egyszer, hogy megkérem a katonanőt, de hamar elhessegetem a gondolatot, ugyanis nem akarok önként lehetőséget adni számára, hogy megöljön. Éppen pár nappal korábban szabadultam ki a halál árnyékából, így visszagondolva már nem olyan vészes a történet, mert megmenekültem, de nem próbálnám ki újra, ezért minden nap egyszer vagy kétszer meg is nézem a naplót, és írok bele mindig egy pár soros értékelést.
Kiinánál sikerül valamelyest közelebb kerülnöm a megfigyelendő társulathoz. A hajóút során még sikerülni fog rajtuk maradnom, de utána, miután kikötünk, esetleg Kael testvér mellett való maradásom a tisztázott... Lehet ideje lenne Kael testvérnek igazat adni... és megölni Sterrardot... egy időre. Egy Thunderlaugh könnyedebb módon tudná követni a társulatot. Még... másfél hónapig? Azt hiszem körülbelül ennyi időt szabott elő nekem a nemes.
Tehát, Kiinával a hajón sikerült beszélgetésbe elegyednem, és meg is tudtam pár dolgot róla.
- Igen, én is hallottam ezeket a meséket, persze... nem mindet és nem csak ezeket, de babonás népek babonás dolgokat állítanak a távoli dolgokról, ez úgy hiszem köztudott. Én olyanokat is hallottam egy ardún férfitól, hogy embereket áldoznak fel a démonoknak, -harapok bele az ajkamba, közbe mosollyal nyugtázom, hogy nem tartom valósnak - de a társai magához fűzödő kapcsolatát tekintve ez a tévhit már meg is dőlt, én úgy hiszem. Főleg, ha egy mortarita is van a fennevezett társaságban. De ezek szerint nem is járt ottho... Mármint nem a Nadír Királyságban született... Nehéz gyerekkora lehetett. - nyelek egy nagyot. - Nem voltak problémái?
A társalgás a Kufárral sem volt elfecsérelt idő, ugyanis nagylelkűen felajánlott valami jutalmat a szavaimért.
"Már Merussában történt egy incidens, mely során egy fiatalember majdnem elgázolt engemet, hogy aztán Hajnal mellett elvágódjon. A lány módszeresen megnézte, van-e nála valami, de semmit sem talált, azért, a gesztusért az erszényemből két arqut nyújtottam felé, miután megköszöntem neki."
Miután elhagytam a fogadót, ahol voltak a többiek, utánajártam. Hajtott belülről a kíváncsiság, hogy tényleg van-e ott valami, de egész végig gyanakvóan és szkeptikusan indultam el. Nem igazán hittem abban, hogy tényleg jutalmat fogok ott találni. Sőt, rosszabb esetben talán csapdába is kerülök, ezért nem is szabadultam meg a kardomtól.
Jobban foglalkoztatott Selianna, és hogy mit is fogok csinálni, hogy megéri-e felkeresnem őt. Talán jelentették is neki, hogy Sterrard úr is megjelent a városban. Először is ki kell majd deritenem, hogy merre szállt meg. És csak azután lesz lehetőségem meglátogatni.
Tartva attól hogy mérget kaptam, miután elolvastam a könyvecske új fejezetét a fogadó előtt, inkább visszasüllyesztem a zsebem rejtekébe a tárgyat, nem kockáztatok újabb mérgezést.
Miután felkutattam az esetleges kincset, a szemközti épületben, a városőröknél érdeklődöm, hogy lehet-e, és ha igen merre testőri szolgáltatásra szert tenni.
- Uraim! Javasolta az egyik ismerősöm, hogy a városban vegyek magam mellé egy testőrt, olyan biztonsági okokból. Én a világért sem akarom megsérteni őt a kérése elutasításával... Önök ismernek olyan csoportot, akik végeznek ilyen munkákat? Úgy véltem itt kellene kérdeznem rá, mert tudom, hogy önök tudnak valamit ez ügybe tenni.
Nem lenne szabad megkockáztatnom semmit. Óvatosnak kell lennem, de egyben felkészültnek is.
