Mesélő: Dierol
Helyszín: Ismeretlen sivatag
Időpont: ?? este
Esemény: vendégségben
Résztvevők: Mindenki
Amikor a miracleai nő megvádolt engem az árulással, miután hárítottam a szavait, egy nyakast kaptam a csuhástól, hogy beleremegtem, majd hamarosan meg is mondta, hogy miért kaptam.
- Értem, testvérem. - fordulok a szerzetes felé. - Igyekezni fogok, hogy ne forduljon elő többször.
Bár nem értem, miből gondolta, hogy Sterrard nevében beszéltem a nőhöz, amikor csupán annyit mondtam, hogy ez egy rágalmazás, és csak azért mondja, mert nem bízik bennem, és ne okoljon a bajaiért...
"Nem tudom, honnan vette ezt... Lehet csak egy kifogás volt az ütésre."
De nem is marad sok időm ezen rágódni, mert a lovasok a nyomunkban vannak.
A nadír lány válaszára nem tudok mit válaszolni. Elég nehéz ilyen érvekkel vetekedni.
A kérésére azonban csak egy gondolat fut át az elmémen.
"Mintha lenne fogalmam arról, mi az igazi neved..."
Körbenézek a sivatagban, valami élet forrását keresve, aztán, amikor a csapat útnak indul, a vége felé a csoportnak sétálok, és fütyüléssel töltöm el az időt. A nagy sivatagban nem mertem ezt csinálni, mert nem tudtam, meddig kell még kutyagolni, de ha hinni lehetett a hófehér bőrű lánynak, ami igencsak egyszerű volt a varázslatos lyuk óta, amin keresztül ide kerültek, itt van egy falu a közelben, ahol valamilyen vízhez csak juthat.
Először leöblítette a torkát, majd fütyörészésbe kezdett, és fütyülve adott elő egy ardún himnuszt.
Amikor megpillantotta a fényeket, melyek felé mutatott Hajnal, akkor elfogta az öröm, és egy újabb kortyot ivott a kulacsából.
"És reméljük, hogy Kiinát valójában úgy várják, mint ahogyan azt megmondta..."
A várost csak kora hajnalban érjük el, ami egy alapos futás, majd egy egész napi és esti gyaloglás után már alaposan megviselt. Körbenézek a többieket, remélve, hogy nem csak én érzem magamat ennyire megviseltnek.
A településben sétálva eszembe jut Kiina korábbi szavai. "Miből gondolod, hogy beengednének, ha nem beszélem a nyelvüket? Hát nem tűnnek túlságosan barátságos népségnek."
El is határozta, hogy adandó alkalommal meg is kérdezi a mikéntjéről a nadír lányt, bár elmondta azt, miért tisztelik, de hogyan kommunikáltak, féltek tőle, azért engedték be a városba?
Azután egy megbotránkoztató élményben van részem, amikor megpillantom a díszes termeket... Mégis honnan van ekkora vagyonuk? A kereskedelem kizártnak tűnik, a sivatagban nem igen vannak aranybányák... Megmagyarázhatatlan...
A szobában bár csábít a tiszta ruha látványa, de nem vehetem le, ha már elfogadtam Kael feltételeit. Amennyiben van gyümölcs, víz, vagy bármiféle étel és folyadék, akkor először is alaposan leöblítem a torkomat, majd elkezdek enni egy keveset. Miután végeztem vele, szeretnék Kaellel beszélni Mortar vallásáról, illetve utána, ha még akad idő az étkezés előtt, Kiinát keresem fel, amennyiben azonban a számára kijelölt szobában van, akkor nem fogom erőltetni a dolgot, fogalmam sincs, hogy mit engednek meg az itteni szokások, de jobb nem feszengetni a húrt.
Az étkezéshez az egyszerű, Kaeltől szerzett csuhámat veszem fel.
