Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa
Esemény: Napközben/Estefelé
Résztvevők: Sterrard úr
A fogadóban, miután dolgomat letudtam, Yao vigyorogva fogad. Nem kellett sok észnek lennie annak a kemény fejében, hogy rájöjjön mi is folyik itt. Megvonom a vállamat, mikor elmegyek mellette, majd miután megkaptam a köpönyeget, magamra is terítem. Nem volt rossz üzlet, igazán melegnek tűnik, jó hasznát vehetem majd. Sőt mi több, úgy tűnik, hogy további engedményt is kaptam, (//off: PM-ben 50-t írtál, itt meg 55 – van, nem tudom most melyik legyen, de javítok ha úgy van) ezek szerint igen remek munkát végezhettem. Eközben gondolataim azon járnak, hogyan fogok továbblépni.
Kael testvér a Vörös Orrban lévő szállásukon meditál, amikor megtalálom, miután leültem, szótlanul folytatja. Gondolom még befejezi a rituális elmélyülést, ezért csendben üllök mellette, de a fejemben kavargó dallamok százai hatalmukba kerítenek, és egyiküket halkan fütyülni kezdem.
Mire leég a csuhás gyertyája, még nem kezdődött el a beszélgetés, és utána egy újabbat gyújt meg, folytatván a meditációt. Ezután igyekszem nem hangoskodni, próbálok nyugodtan ülni, hátha nem kell sokáig várnom. Így csendben tudok ülni, elmélkedni, bár tudom, hogy nem stabil állapot ez, és talán tíz- tizenöt percig lehet orvosság a cselekvési kényszerre.
A Hajnallal történő beszélgetés izgalmassá válik egyre inkább.
¬ Valóban, az ellensége sok mindent tudhat róla. És ez esetben a nemes becsületessége is nagyító alá vethető. Mégis tartózkodnék ettől a lépéstől. Egyrészt, mert meglehet hogy egy sakktáblára kerülsz gyalogként, és ha valamelyik fél gyanút fog, amiért a másik házában is megfordultál, akkor nem sokáig maradhatsz biztonságban. És feltehetőleg életben. A cselédek… a cselédek közül vannak olyanok, akik mindenképp hallgatnak a kritikus dolgokról, de egy jó háztartásban mindig vannak olyan inasok is, akik egy mosoly után. – „és talán pár kör után” – hajlandóak mesélni. Olyanok, akár egy hatalmas pince, amibe egy csapóajtó vezet. Meg kell találni azt a témát, ami feloldja a gyanú alól, amitől megbízik benned, és ezáltal megnyílik előtted, akár egy kódex. Óvatosan kell lapozni benne, így célszerű lassan, óvatosan elterelni a témát oda, ahová szeretnéd. A legnagyobb kihívás talán az ajtó megtalálása, de az én véleményem szerint annál nehezebb, hogy észben tartsuk, ne siessük el a kulcstéma felhozatalát, mert azzal ez a megbízhatósági kapocs azonnal elszakadhat.
¬ Talán igazad van, nem volt lehetőségem ilyen közelről megismerni őket, hogy tudjam, hogy hiteleznének-e. Mellesleg, mit érnék el azzal, hogy gyanús módon meghalna a kuzinom? Öröklésben nem tartok ott, hogy a család kincstárából fizessem ki őket. Talán, ha lemészárolnám az egész ágat, de legutóbbi vizsgálataim alapján még nem vagyok rokongyilkos.
A következő körnél kisebb ellentét alakul ki a fogadós és Hajnal között az ital minőségén. A kialakult jelenet színházba illően zajlik le, melyet egy széles mosollyal díjazok. Körbenézek a fogadóban, hátha látok valamiféle kiszolgálót, és megjegyzem, hogy legközelebb tőle kérjek, elkerülendő azt, hogy mindenféle kívánatlan dolog kerüljön az italunkba. Fogadóssal lehet viccelődni, de van nála egy ütőlap, amit nem lehet elvenni tőle. Ő tölti azt a poshadt lőrét, és azt csinál vele, amit akar, amennyiben nem látják.
Amiket a testőrről mond, az aggodalommal tölt el, és ez talán az arcomra is kiült, a lány tekintetéből arra következtetek, hogy élvezi a helyzetet. – magam is elveszem a poharat, de az orromhoz illesztve megízlelem az illatát, majd lerakom az asztalra.
¬ Jobb. Azért nem tartom valószínűnek, hogy ilyen hírhedt lennék, hogy még Merussában is megkeresnének, fél világgal odébb. De nem ártana nem magamra haragítanom azt a bizonyos szervezetet. – kicsit előrébb hajolok, és csendesebben folytatom – Egy gorg hordától annyival különböztek, hogy nem voltak akkora fegyvereik. Szóval úgy tűnik, értik a dolgukat.
A csuhás Kaelről ejtett komikus szavaimon jóízűen nevetett, majd elgondolkodva javasolta művészeknek Mortar papjait.
¬ Ha engem kérdezel, érdekesek volnának a műveik. Csak azt sajnálnám, hogy egyedül a művek ruhája változna meg, de mindegyikük lényegében ugyanolyan témájú volna. Az talán egy idő után egyhangúvá tenné őket. Ezer arc ide, vagy oda. Lényegében mindegyik Mortar. –vonom meg a vállamat. – Szerinted, ha Kael elé raknánk egy vásznat és festéket, akkor mit festene rá?
